"Azután Bethsaidába méne; és egy vakot vivének hozzá és kérik vala őt, hogy illesse azt."
Márk evangéliuma 8, 22
Jézus körül a vakok látókká lesznek. Bethsaidában egy vakot vittek az Úrhoz, és azt kérték Tőle, hogy érjen hozzá, érintse meg őt. Tudták, hogyha a beteg ember és a Gyógyító kapcsolatba kerül, akkor remény van a gyógyulásra.
Jézus a beteg gyógyításában felhasználja korának orvosi eljárásmódját (a nyál lélekhordozó, így gyógyító ereje van), de a gyógyulás lefolyásából az is kitűnik, hogy meg kell neki küzdenie a betegséget okozó erőkkel: az eredmény nem mutatkozik azonnal teljes mértékben, de Jézus nem csügged el a küzdelemben, hanem a felgyógyulás után (ennek jellemzése arra vall, hogy a betegnek korábban voltak látási élményei) folytatja munkáját mindaddig, amíg a teljes gyógyulás be nem következik.
A mi vallásos élményeink is hasonlóak a vakságából felgyógyított bethesdai embernek az első látással kapcsolatos élményeihez. Előbb csak körvonalakat látunk a körülöttünk lévő világból, majd az idő múlásával, a hit erősödésével egyre többet, és egyre tisztábban észlelünk és értünk meg.
Pál apostol mondja a szeretethimnuszban: "most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, amint én is megismertettem" (1Kor. 13, 12).
Adja az Isten, hogy a mi felgyógyulásunk is hozza meg a tisztán látást: ne elégedjünk meg azzal, amikor az emberek körvonalait, mint valami járkáló fákat látjuk (Mk. 8, 24), hanem éljünk rendszeresen Isten reánk gyakorlott kegyelmének megújító, erőt adó áldásaival.
Jézus a beteg gyógyításában felhasználja korának orvosi eljárásmódját (a nyál lélekhordozó, így gyógyító ereje van), de a gyógyulás lefolyásából az is kitűnik, hogy meg kell neki küzdenie a betegséget okozó erőkkel: az eredmény nem mutatkozik azonnal teljes mértékben, de Jézus nem csügged el a küzdelemben, hanem a felgyógyulás után (ennek jellemzése arra vall, hogy a betegnek korábban voltak látási élményei) folytatja munkáját mindaddig, amíg a teljes gyógyulás be nem következik.
A mi vallásos élményeink is hasonlóak a vakságából felgyógyított bethesdai embernek az első látással kapcsolatos élményeihez. Előbb csak körvonalakat látunk a körülöttünk lévő világból, majd az idő múlásával, a hit erősödésével egyre többet, és egyre tisztábban észlelünk és értünk meg.
Pál apostol mondja a szeretethimnuszban: "most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, amint én is megismertettem" (1Kor. 13, 12).
Adja az Isten, hogy a mi felgyógyulásunk is hozza meg a tisztán látást: ne elégedjünk meg azzal, amikor az emberek körvonalait, mint valami járkáló fákat látjuk (Mk. 8, 24), hanem éljünk rendszeresen Isten reánk gyakorlott kegyelmének megújító, erőt adó áldásaival.