A következő címkéjű bejegyzések mutatása: délutáni. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: délutáni. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. március 27., vasárnap

Nincs már szívem félelmére... - húsvétvasárnap délutáni istentisztelet

Alapige:
"Mikor pedig elmult a szombat, Mária Magdaléna, és Mária a Jakab anyja, és Salomé, drága keneteket vásárlának, hogy elmenvén, megkenjék őt.
És korán reggel, a hétnek első napján a sírbolthoz menének napfelköltekor.
És mondják vala maguk között: Kicsoda hengeríti el nékünk a követ a sírbolt szájáról?
És odatekintvén, láták, hogy a kő el van hengerítve; mert felette nagy vala.
És bemenvén a sírboltba, látának egy ifjút ülni jobb felől, fehér ruhába öltözve; és megfélemlének.
Az pedig monda nékik: Ne féljetek. A Názáreti Jézust keresitek, aki megfeszíttetett; föltámadott, nincsen itt; ímé a hely, ahová őt helyezék.
De menjetek el, mondjátok meg az ő tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megyen Galileába; ott meglátjátok őt, amint megmondotta néktek.
És nagyhamar kijövén, elfutának a sírbolttól, mert félelem és álmélkodás fogta vala el őket; és senkinek semmit sem szólának, mert félnek vala.
Mikor pedig reggel, a hétnek első napján föltámadott vala, megjelenék először Mária Magdalénának, akiből hét ördögöt űzött vala ki.
Ez elmenvén, megjelenté azoknak, akik vele valának és keseregnek és sírnak vala.
Azok pedig mikor hallották, hogy él és ő látta vala, nem hivék.
Ezután pedig közülök kettőnek jelenék meg más alakban, útközben, mikor a mezőre mennek vala.
Ezek is elmenvén, megjelenték a többieknek; ezeknek sem hivének"
Márk evangéliuma 16, 1-13

Check this out on Chirbit

2015. október 4., vasárnap

Egy szőr-ruhás ember tanítása - délutáni igehirdetés

Alapige:
"És elszakadt Moáb, Akháb halála után, az Izráeltől.
És mikor Akházia kibukott az ő felházának korlátján Samariában, és megbetegedék, követeket külde el, akiknek azt parancsolá: Menjetek el, kérdjetek tanácsot a Baálzebubtól, az Ekron istenétől, hogy meggyógyulok-é e betegségből?
Az Úrnak angyala pedig szóla Thesbites Illésnek: Kelj fel, menj el eleibe a Samariabeli király követeinek, és szólj nékik: Nincs-é Isten Izráelben, hogy Baálzebubhoz, az Ekron istenéhez mentek tanácsot kérdeni?
Azért azt mondja az Úr: Az ágyból, amelyben fekszel, fel nem kelsz, hanem kétség nélkül meghalsz. És elméne Illés.
És mikor a követek visszajöttek ő hozzá, monda nékik: Miért jöttetek vissza?
És felelének néki: Egy férfiú jöve előnkbe, és monda nékünk: Menjetek el, térjetek vissza a királyhoz, aki titeket elküldött, és mondjátok meg néki: Ezt mondja az Úr: Nincs-é Izráelben Isten, hogy te Baálzebubhoz, Ekron istenéhez küldesz tanácsot kérdeni? Azért az ágyból, amelyben fekszel, fel nem kelsz, hanem kétség nélkül meghalsz.
És monda nékik: Milyen volt az a férfiú, aki előtökbe jött volt, és ezeket a beszédeket szólá néktek?
És felelének néki: Egy szőr-ruhás ember, derekán bőr övvel felövezve. Akkor monda: Thesbites Illés volt."
Királyok második könyve 1, 1-8


2015. május 24., vasárnap

Péter apostol pünkösdi prédikációja - bibliaolvasás

Alapige:
"Izráelita férfiak, halljátok meg e beszédeket: A názáreti Jézust, azt a férfiút, aki Istentől bizonyságot nyert előttetek erők, csudatételek és jelek által, melyeket ő általa cselekedett Isten ti köztetek, amint magatok is tudjátok.
Azt, aki Istennek elvégezett tanácsából és rendeléséből adatott halálra, megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megölétek:
Kit az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait megoldván; mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogvatartatnia.
Mert Dávid ezt mondja ő róla: Magam előtt láttam az Urat mindenkor, mert ő nékem jobb kezem felől van, hogy meg ne tántorodjam.
Annakokáért örvendezett az én szívem, és vígadott az én nyelvem; annakfelette az én testem is reménységben nyugszik.
Mert nem hagyod az én lelkemet a sírban, és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.
Megjelentetted nékem az életnek útait; betöltesz engem örömmel a te orcád előtt.
Atyámfiai férfiak, szabad nyilván szólanom ti előttetek Dávid pátriárkáról, hogy ő megholt és eltemettetett, és az ő sírja mind e mai napig minálunk van.
Próféta lévén azért, és tudván, hogy az Isten néki esküvéssel megesküdött, hogy majd az ő ágyékának gyümölcséből támasztja a Krisztust test szerint, hogy helyheztesse az ő királyi székibe,
Előre látván ezt, szólott a Krisztus feltámadásáról, hogy az ő lelke nem hagyatott a sírban, sem az ő teste rothadást nem látott.
Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, minek mi mindnyájan tanúbizonyságai vagyunk.
Annakokáért az Istennek jobbja által felmagasztaltatván, és a megígért Szent Lelket megnyervén az Atyától, kitöltötte ezt, amit ti most láttok és hallotok.
Mert nem Dávid ment fel a mennyországba; hiszen ő maga mondja: Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobbkezem felől,
Míglen vetem a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul.
Bizonynyal tudja meg azért Izráelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, akit ti megfeszítettetek."
Apostolok Cselekedetei 2, 22-36

2015. január 25., vasárnap

Uram, kihez mehetnénk?

Bibliaolvasás:
"Ettől fogva sokan visszavonulának az ő tanítványai közül és nem járnak vala többé ő vele.
Monda azért Jézus a tizenkettőnek: Vajjon ti is el akartok-é menni?
Felele néki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad.
És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.
Felele nékik Jézus: Nem én választottalak-é ki titeket, a tizenkettőt? és egy közületek ördög.
Értette pedig Júdás Iskáriótest, Simon fiát, mert ez akarta őt elárulni, noha egy volt a tizenkettő közül.”
János evangéliuma 6, 66-71

2015. január 18., vasárnap

Jézussal a viharban - délutáni igehirdetés

Bibliaolvasás:
"Mikor pedig estveledék, lemenének az ő tanítványai a tengerhez,
És beszállva a hajóba, mennek vala a tengeren túl Kapernaumba. És már sötétség volt, és még nem ment vala hozzájuk Jézus.
És a tenger a nagy szél fúvása miatt háborog vala.
Mikor azért huszonöt, vagy harminc futamatnyira beevezének, megláták Jézust, amint jár vala a tengeren és a hajóhoz közeledik vala: és megrémülének.
Ő pedig monda nékik: Én vagyok, ne féljetek!
Be akarák azért őt venni a hajóba: és a hajó azonnal ama földnél vala, amelyre menének."
János evangéliuma 6, 16-21

Jn 6, 16-21: Jézus jár a tengeren.
A nagy kenyércsoda és Jézus tengeren járása egymás után következik a szinoptikusok szerint is (Mk 6:30–52; Mt 14:13–33), bár Lk csak a megelégítési csodáról tudósít (Lk 9:10–17). 
A szituáció ismertetése szerint a tanítványok este mentek le a tengerhez, és miután hajóba szálltak, a tenger túlsó partjára, Kapernaumba mentek, de Jézus még nem volt velük. Amikor a parttól kb. 5 km távolságra voltak, vihar támadt. A sötét éjszakában ez még félelmetesebb, mint egyébként. 
A szituáció válságos. A tenger magasra csapó hullámai között a tanítványok kínlódtak az evezéssel. Ekkor látták, hogy Jézus jár a tengeren, és mikor egészen közel ért a hajóhoz, nagyon megijedtek. 
Az Úr a természeti erők feletti hatalmát szemlélteti, isteni erejét jelzi tanítványainak. Hatalma félelmet vált ki. A természeti erőkkel szemben kemény küzdelmet folytató tanítványok Jézusnak a természeti erők fölötti hatalmát tapasztalják. Isteni erejének közvetlen hatása félelmet szül. 
Az Úr szavával, kijelentésével szünteti meg félelmüket. Az egó eimi, mé phobeisthe kinyilatkoztatás úgy hirdeti hatalmát, hogy az bátorítja és felszabadítja tanítványait. Jézus úgy közelít tanítványaihoz, hogy mindenekfeletti hatalmát áthatja az a szeretet, amellyel javukat szolgálja. 
Amikor be akarják venni őt a hajóba, azonnal ott voltak, ahová indultak. Jézus felgyorsította azt a folyamatot, ami a megérkezés megszokott idejéhez szükséges volt. Ő nemcsak a szélnek és viharnak, hanem a tengernek és az időnek is Ura. Jelzi, hogy általa és vele gyorsan célba jut az, aki kész a befogadására (Zsolt 107:30). 
Ha Jézus velünk van, a hosszú út rövidebb lesz és a nehéz harc könnyebb.
(a Jubileumi Kommentár magyarázata)


2015. január 4., vasárnap

Micsoda az ember? - Délutáni istentisztelet

Bibliaolvasás:
"Az éneklőmesternek a gittithre; Dávid zsoltára.
Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön, aki az egekre helyezted dicsőségedet.
A csecsemők és csecsszopók szájával erősítetted meg hatalmadat a te ellenségeid miatt, hogy a gyűlölködőt és bosszúállót elnémítsd.
Mikor látom egeidet, a te újjaidnak munkáját; a holdat és a csillagokat, amelyeket teremtettél:
Micsoda az ember – mondom – hogy megemlékezel róla? és az embernek fia, hogy gondod van reá?
Hiszen kevéssel tetted őt kisebbé az Istennél, és dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt!
Úrrá tetted őt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél;
Juhokat és mindenféle barmot, és még a mezőnek vadait is;
Az ég madarait és a tenger halait, mindent, ami a tenger ösvényein jár.
Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön!"
Zsoltárok könyve 8, 1-10


A tudomány, a pszichológia, a filozófia és más területek évszázadok óta keresik a választ erre a kérdésre. A kérdést személyessé is tehetjük: „Tulajdonképpen ki vagyok én?”
Dávid válasza ebben a zsoltárban különböző, még ellentétes nézőpontokat is tartalmaz. Egyrészt az ember parányi a teremtéshez képest. De Isten egyik képmása. Istennek gondja van ránk, emberekre! Másrészt azt írja, kevéssel kisebb, mint Isten maga (6). Nem vakmerő egy ilyen kijelentés? Nem sok hiányzik ahhoz, hogy az ember olyan legyen, mint Isten.
Olyan lenni, mint Isten – ősi kísértése ez az embernek. Istenné válni. Néha kézzelfoghatóan közelinek tűnik ez a cél, ha belegondolunk, mi mindent vitt már véghez az ember a kutatások és a tudomány segítségével. De különbség van aközött, hogy Istenné akarunk válni és aközött, amit itt olvasunk. A zsoltár arra emlékeztet, milyen előjogot jelent nekünk, embereknek, hogy Isten képmására teremtett minket, de arra is, milyen felelősséggel jár a teremtéssel szemben, hogy Isten mindent nekünk, embereknek rendelt alá. És Dávid az ember magasztalását tudatosan beépíti Isten dicsőítésébe (2. és 10).
Szabad örülnünk annak, hogy Isten ilyennek teremtett minket. De az elbizakodottságtól és a gőgtől csak akkor menekülünk meg, ha mindig szem előtt tartjuk Isten hatalmát és páratlanságát, és dicsőítjük Őt ezért.

2014. december 28., vasárnap

Ugyanazon órában - vasárnap délutáni igeolvasás

Bibliaolvasás:


"És vala egy prófétaasszony, Anna, a Fánuel leánya, az Áser nemzetségéből (ez sok időt élt, miután az ő szűzességétől fogva hét esztendeig élt férjével,
És ez mintegy nyolcvannégy esztendős özvegy vala), aki nem távozék el a templomból, hanem bőjtölésekkel és imádkozásokkal szolgál vala éjjel és nappal.
Ez is ugyanazon órában oda állván, hálát adott az Úrnak, és szóla ő felőle mindeneknek, akik Jeruzsálemben a váltságot várták.
És mikor mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatérének Galileába, az ő városukba, Názáretbe.
A kis gyermek pedig növekedék, és erősödék lélekben, teljesedve bölcsességgel; és az Istennek kegyelme vala ő rajta."
Lukács evangéliuma 2, 36 - 40

“Kicsi fehér templomotokba
Most minden erők tömörülnek.
Kicsi fehér templom-padokba
A holtak is mellétek ülnek.
A nagyapáink, nagyanyáink,
Szemükbe biztatás vagy vád:
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!”

Templom és iskola – részlet
Reményik Sándor (1890-1941)- költő

2014. december 26., péntek

"Ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam..."

Bibliaolvasás:
"Ha én teszek bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem nem igaz.
Más az, aki bizonyságot tesz rólam; és tudom, hogy igaz az a bizonyságtétel, amelylyel bizonyságot tesz rólam.
Ti elküldtetek Jánoshoz, és bizonyságot tett az igazságról.
De én nem embertől nyerem a bizonyságtételt; hanem ezeket azért mondom, hogy ti megtartassatok.
Ő az égő és fénylő szövétnek vala, ti pedig csak egy ideig akartatok örvendezni az ő világosságában.
De nékem nagyobb bizonyságom van a Jánosénál: mert azok a dolgok, amelyeket rám bízott az Atya, hogy elvégezzem azokat, azok a dolgok, amelyeket én cselekszem, tesznek bizonyságot rólam, hogy az Atya küldött engem.
Aki elküldött engem, maga az Atya is bizonyságot tett rólam. Sem hangját nem hallottátok soha, sem ábrázatát nem láttátok.
Az ő ígéje sincs maradandóan bennetek: mert akit ő elküldött, ti annak nem hisztek.
Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam;
És nem akartok hozzám jőni, hogy életetek legyen!
Dicsőséget emberektől nem nyerek.
De ismerlek benneteket, hogy az Istennek szeretete nincs meg bennetek:
Én az én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok be engem; ha más jőne a maga nevében, azt befogadnátok.
Mimódon hihettek ti, akik egymástól nyertek dicsőséget, és azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresitek?
Ne állítsátok, hogy én vádollak majd benneteket az Atyánál; van aki vádol titeket, Mózes, akiben ti reménykedtetek.
Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert én rólam írt ő.
Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, mimódon hisztek az én beszédeimnek?"
János evangéliuma 5, 31-47

2014. december 21., vasárnap

Eljön az igazság napja - Adventvasárnap délutáni istentisztelet

Bibliaolvasás:
"Mert ímé, eljön a nap, lángoló, mint a sütő-kemence, és olyanná lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a pozdorja, és megégeti őket az eljövendő nap, azt mondja a Seregeknek Ura, amely nem hagy rajtok gyökeret, sem ágat.
És feltámad néktek, akik félitek az én nevemet, az igazságnak Napja, és gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt, és kimentek és ugrándoztok, mint a hízlalt tulkok.
És széttapodjátok a gonoszokat, és porrá lesznek lábaitok nyomása alatt azon a napon, amelyet én szerzek, azt mondja a Seregeknek Ura.
Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, amelyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül.
Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.
És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal."
Malakiás próféta könyve 4, 1-6

2014. november 23., vasárnap

A rékábiták példája

Bibliaolvasás:
"Az a beszéd, amelyet szóla az Úr Jeremiásnak, Jojákimnak, Jósiás, Júda királya fiának idejében, mondván:
Menj el a Rékábiták házához, és szólj velök, és vidd be őket az Úr házába, a kamarák egyikébe, és adj nékik bort inni.
És mellém vevém Jaazániát, Jeremiásnak fiát, ki fia vala Habasániának, és az ő rokonait és minden fiait és a Rékábiták egész háznépét.
És bevivém őket az Úr házába, a Hanán fiainak a kamarájába, ki Igdaliásnak, az Isten emberének fia vala, amely a fejedelmek kamarája mellett vala, Mahásiásnak, Sallum fiának kamaráján felül, aki az ajtónak őrizője vala.
És a Rékábiták háza népének fiai elé borral telt kancsókat és poharakat tevék, és ezt mondám nékik: Igyatok bort!
És felelének: Nem iszunk bort, mert Jónadáb, Rékábnak fia, a mi atyánk parancsolta nékünk, mondván: Ne igyatok ti bort soha, se a ti fiaitok.
Se házat ne építsetek, se vetést ne vessetek, se szőlőt ne ültessetek, se ne tartsatok; hanem sátorokban lakjatok teljes életetekben, hogy sok ideig éljetek e földnek színén, amelyben ti jövevények vagytok.
És hallgattunk Jónadábnak a Rékáb fiának, a mi atyánknak szavára mindabban, amiket parancsolt nékünk, hogy teljes életünkben bort ne igyunk mi, a mi feleségeink, a mi fiaink és a mi leányaink.
Se házakat ne építsünk, hogy azokban lakjunk, se szőlőnk, se mezőnk, se vetésünk ne legyen nékünk.
Hanem lakozzunk sátorokban. Hallgattunk azért, és aszerint cselekedtünk, amint nékünk Jónadáb, a mi atyánk megparancsolta vala.
Mikor pedig feljöve Nabukodonozor, a babiloni király a földre, akkor ezt mondánk: Jertek el, menjünk be Jeruzsálembe a káldeai sereg előtt és a Siriabeli sereg előtt; és Jeruzsálemben lakoztunk.
És szóla az Úr Jeremiásnak, mondván:
Így szól a Seregek Ura, az Izráel Istene: Menj el, mondd meg a Júda férfiainak és Jeruzsálem lakosainak: Nem veszitek-é fel az intést, hogy hallgassatok az én beszédeimre? azt mondja az Úr.
Jónadábnak, a Rékáb fiának intései teljesedtek, amelyekkel megparancsolta az ő fiainak, hogy bort ne igyanak, és mindez ideig sem ittak bort; mert hallgattak az ő atyjok parancsolatjára; én is szóltam néktek; szóltam pedig jó reggel, de nem engedtetek nékem.
És elküldtem hozzátok minden én szolgámat, a prófétákat, és pedig jó reggel küldém, mondván: Kérlek, kiki térjen meg az ő gonosz útjáról, jobbítsátok meg cselekedeteiteket, és idegen istenek után ne járjatok, hogy nékik szolgáljatok, és lakoztok a földön, amelyet néktek és a ti atyáitoknak adtam, de fületeket sem hajtátok reá, és nem hallgattatok reám.
Mivelhogy Jónadábnak, a Rékáb fiának fiai teljesítik az ő atyjoknak parancsolatját, melyet parancsolt vala nékik, e nép pedig nem hallgata reám;
Azért ezt mondja az Úr, a Seregek Istene, az Izráel Istene: Ímé, én rábocsátom Júdára és Jeruzsálemnek minden lakóira mindama veszedelmet, amelyről szóltam nékik; azért mert szóltam nékik, de nem hallották, kiáltottam nékik, de nem feleltek.
A Rékábiták házának pedig monda Jeremiás: Ezt mondja a Seregek Ura, az Izráel Istene: Mivelhogy hallgattatok Jónadábnak, a ti atyátoknak parancsolatjára, és megtartottátok minden parancsolatját, és úgy cselekedtetek, amint meghagyta volt néktek:
Azért ezt mondja a Seregek Ura, az Izráel Istene: Nem fogyatkozik el Jónadábnak, a Rékáb fiának maradéka, aki előttem álljon mindenkor."
Jeremiás próféta könyve 35,1-19