Reformátusok vagyunk!

2011 októberében népszámlálás lesz, melynek során vallási, felekezeti hovatartozásunkról is nyilatkozhatunk. A lebonyolítással kapcsolatban két fontos részletre szeretnénk felhívni a figyelmet.

- Mely vallási közösséghez, felekezethez tartozónak érzi magát?

A kérdőíven található kérdés szélesre tárja a kapukat. Az idei népszámláláson nem azt kérdezik tőlünk, hogy milyen felekezetűnek „valljuk” magunkat. Tehát a közvélekedéssel szemben nem a vallásosságról szól a kérdés vagy, hogy mennyire vagyunk aktív reformátusok, hanem hogy érzünk-e magunkban kötődést a reformátussághoz? Persze ettől a válaszadás még nem feltétlenül egyértelmű. Megkönnyítendő a dilemmát, készítettünk egy tesztet, amit kitöltve Ön is tisztába jöhet református kötődésével.

Reformátusnak érezhetem magam?

Töltse ki tesztünket a válaszért!

Aki tehát a „református érzést” legalább annyira fontos adatnak tartja önmagáról, mint mondjuk, hogy hova vezetik el lakóhelyéről a szennyvizet, vagy, hogy hogyan közlekedik otthonról a munkahelyére, annak résen kell lennie!

Forrás: reformatus.hu

2011. október 20–31. között népszámlálás lesz Romániában.

A népszámlálások eredményei egyedülállóan átfogó képet adnak a népesség számáról, demográfiai összetételéről, iskolázottságáról, foglalkoztatottságáról, a lakáskörülményekről, a háztartások és a családok helyzetéről, illetve az utóbbi évtizedben bekövetkezett változásokról.

A népszámlálás eredményei alapul szolgálnak a területfejlesztéssel, regionális politikákkal, a lakással, a családdal, a szociális helyzettel, a munkanélküliséggel kapcsolatos szakpolitikák alakításához.

A romániai, erdélyi magyarság számára különösen fontos ez a népszámlálás. Mindannyiunkat foglalkoztat: hány magyar él Erdélyben? Csökkent vagy nőtt a magyarok száma? Változott-e a magyarok aránya?

Vállaljuk saját és családtagjaink magyar nemzetiségét a számlálóbiztosok előtt! Vállaljuk bátran és büszkén anyanyelvünket, vallásunkat, kultúránkat!

A népszámlálás az elkövetkező tíz évre meghatározza a magyar nyelv használatának, iskoláink, egyetemeink, egyházaink, kulturális intézményeink sorsát. Mindez attól függ, hogy október végén hány magyart számolnak össze településeinken és a régióban.

A legutolsó népszámlálás szerint Románia lakosságának 89 százaléka vallotta magát román nemzetiségűnek, és majdnem két és fél millió állampolgár más etnikumhoz tartozónak határozta meg önmagát.

A sokszínűség érték és lehetőség. Románia javát is szolgálja, ha nyelvében, kultúrájában minél sokszínűbb ország marad!

Forrás: nepszamlalas.ro

Mennyit ér az imádság?

Az első világháborút követő karácsony hetében történt egy kis zöldségesüzletben: Egy fáradt kinézésű asszony ment az üzletbe, és kért annyi élelmiszert, amennyiből a gyermekeinek karácsonyi vacsorát tudna készíteni. A boltos megkérdezte, hogy mennyit tud rá költeni. Az asszony ezt felelte: „Férjem meghalt a háborúban, semmit nem tudok felajánlani, csak egy kis imádságot.” A boltos megvallotta utólag, hogy nem nagyon volt érzelgős hangulatban azokban a napokban. A zöldségüzletet nem lehet fönntartani imádságok alapján. Ezért így szólt: „Írja le egy papírra!” Legnagyobb meglepetésére az asszony elővett ruhája zsebéből egy papírlapot és átadta a boltosnak, miközben ezt mondta: „Már meg is írtam az éjszaka, amikor őrködtem beteg gyermekem ágyánál.” A zöldséges átvette, már sajnálta is, hogy ezt kérte, de aztán egy ötlete támadt. A mérleg egyik tányérjára, a súlyok helyére tette a papírlapot, anélkül, hogy elolvasta volna, és így szólt: meglátjuk, mennyit ér az imádság. Legnagyobb meglepetésére a mérleg nyelve nem mozdult, amikor rátett egy kenyeret a másik tányérjára. Zavarában és meglepetésében újabb élelmiszereket rakott rá, amit csak elérhetett hirtelen a kezével, mert közben a vásárlók is figyelték. Próbált kemény lenni, de nem sikerült neki. arca elvörösödött és dühös volt, mert meglátszott rajta a zűrzavar. Végül így szólt: „Ez minden, amit a mérleg képes megmérni. Itt van egy zacskó, tegye bele az élelmiszereket, mert el vagyok foglalva.” Az asszony mélyet sóhajtva és könnyek között kézbe vette a zacskót, és kezdte belepakolni az élelmet, közben ruhájának ujjával törölgette a szemét. A boltos nem akart odanézni, mégis észrevette, hogy elég nagy zacskót adott az asszonynak, és nem telt meg egészen, úgyhogy odagurított neki egy nagy sajtot, anélkül, hogy szólt volna. Amikor az asszony távozott, a boltos megvizsgálta a mérleget. Vakarta a fejét és meglepetésében felfedezte a titkot. A mérleg eltört. A papírlapra az volt írva: „Kérlek Uram, add meg a mi mindennapi kenyerünket ma.”

Ördög a templomban

Egy ember, aki egy vasárnap reggel a templomba igyekezett, nagyon meg volt lepve, mikor az ördögöt a templomajtó közelében találta.

- Mit csinálsz te itt? - kérdezte meglepetéssel.

- Éppen úgy megyek a templomba, mint ti - felelte a sátán. - Hiszen az emberek azért járnak oda, hogy ellenem imádkozzanak és prédikáljanak, ki védelmezne hát engem, ha magam nem lennék ott?

- És hogyan védelmezed magadat? - kérdezte erre a templombajáró.

Ó, erre a célra van nekem ezerféle eszközöm is! Először is tehát jókor ellátogatok azokhoz a családokhoz, amelyek templomba akarnak menni és igyekszem ellentétet szítani a férj és a feleség között; úgy indítom fel a férjet, hogy fölbosszankodjék a kemény gallér miatt, amelyiken nem akar keresztül menni a gomb és így annak a feje lepattan. Ezáltal elveszti jókedvét; a feleség pedig elveszti a jóhangulatát azért, mert valamelyik fiókban hiába keresi a kesztyűjét.

- Ilyen eszközökkel megakadályozom azt, hogy a templomba menjenek, vagy elrontom a hangulatukat, hogy annak valami hasznát ne láthassák.

- Azoknak az embereknek a számára, - folytatta az ördög, - akik komolyan és magukba zárkózva indulnak el, más eszközöket használok: Mindig van ugyanis egy lány vagy asszony, aki a figyelmet magára vonja. Ekkor az asszonyok pillantásait az ilyenek ruhájára irányítom; megvizsgáltatom velük pontosan a kalapját, a blúzát és a prédikáció elrepül a fejük fölött. Azok a férfiak pedig, akiknek egy kis irodalmi műveltségük van, a prédikációban itt és ott egy-egy kevésbé helyes kifejezést vagy stílushibát fedeznek fel és így a formára tekintenek a tartalomra pedig nem figyelnek. A templomból való távozás alkalmával azután megteszik a maguk kölcsönös észrevételeit és így minden hatás elvész.

- Az a másik hölgy meg, amott, fél a meghűléstől; nos tehát kioktatom, hogy itt vagy ott, valamelyik ablak nyitva van és az egész istentisztelet alatt nem gondol másra, mint a légvonatra és az egészségét érintő veszedelemre.

- Na, és a kereskedők! Úgy intézem a dolgokat, hogy az előző este vagy reggel, az istentisztelet előtt rossz híreket halljanak. És így az egész istentisztelet alatt tele lesz a fejük.

Egy padon egy anya ül. Gyermeket hagyott otthon, aki a bölcsőben alszik; gyorsan az eszébe juttatom, hogy a kicsi fölébredt és most az a veszély fenyegeti, hogy ágyacskájából kiesik. És ez az asszony egész idő alatt nyugtalan lesz. Látok néhány jó megjelenésű urat, akik figyelmesen hallgatnak a papra. Rögtön figyelmessé teszem őket arra, hogy amit most hallottak, az erre vagy arra az emberre vonatkozik, aki szintén ott van a gyülekezetben. Ekkor rögtön elkezd János Péterre, Sándor pedig Józsefre gondolni és elindulnak hazafelé, nagyon meglévén elégedve a lelkipásztorral és önmagukkal.

- Ha pedig egy hallgatót az istentisztelet ideje alatt nem tudok elvonni a figyeléstől, akkor megpróbálom őt hatalmamba keríteni a kijáratnál. Felindítom az embereket, hogy mindenféléről kezdjenek el beszélni, aminek a templomhoz semmi köze. Úgy irányítom őket, hogy isntentisztelet után olyan embereknél tegyenek látogatást, ahol csak világi dolgokról lehet beszélgetni és így kitörlök a lelkükből minden jobb benyomást, amelyre a templomban szert tettek.

Ezek voltak az ördögnek nyilatkozatai a kérdezősködő számára, amikor a templom felé indult. Mennyire így van ez csakugyan az életben is. Mindenki megtoldhatja ezeket az adatokat a saját tapasztalataiból.

Harmadik ifjúsági sportnap

Szeptember 3.-án, szombaton került megrendezésre a vadászi református templom melletti telken kialakított sportpályán a Körösközi Magyarajkú Fiatalok Sporttalálkozója. Az idei rendezvényt, amely a környék négy magyarlakta településéről mintegy hetven fiatalt mozgatott meg, a Vadászi RMDSZ szervezésében és a Tőzmiskei Polgármesteri Hivatal hathatós támogatásával sikerült összehozni. A szervezők fő célja a sportolási lehetőség, és az egészséges versenyszellem kialakítása mellett az volt, hogy fiataljaink ismerkedjenek egymással, köttessenek barátságok különböző településen élő magyar fiatalok között.

A találkozón négy település: Ágya, Bélzerind, Simonyifalva és a házigazda Vadász csapatai képviseltették magukat. A versenyeket több kategóriában és számban rendezték meg. Így a nyitómeccsen a házigazdák I-IV. osztályosokból összeállt két gyermekcsapata mérte össze ügyességét kispályás fociban. Ezután a mérkőzések párhuzamosan folytak: míg a fiúk két csoportban mérték össze futballtudásukat (V.-VIII. osztály. és 14 év feletti kategóriában), addig a simonyifalvi és vadászi lányok kosárlabdában, kézilabdában és fociban is megküzdöttek egymással.

Igazi gálamérkőzésnek bizonyult a lányok összecsapása kispályás fociban. Nemcsak a játék miatt, hanem a szurkolók sokasága miatt is. Szinte a fiatalok a pálya széléről kiabálták be a gólokat a kapuba. S mint egy igazi gálameccsen, itt is a büntetők döntötték el a mérkőzés végeredményét.

A délután folyamán aztán a lábtenisz bajnokság következett. Erre a versenyre nevezett be a legtöbb csapat. Míg a mérkőzések folytak, azok, akik versenyen kívül maradtak kipróbálhatták magukat teniszben, illetve asztaliteniszben is.

Az ifjúsági találkozó záróeseménye a nap kiértékelése volt. Erre a vadászi kultúrházban került sor, ahol az oklevelek kiosztását is megejtették. A szervezők arra is gondoltak, hogy közös vacsora elfogyasztása után, a fiatalok még a számukra megrendezett diszkóban is együtt szórakozhassanak.

A közel száz embert megmozgató ifjúsági sporttalálkozónak a jelentősége kissé eltörpül még a falunapok és egyéb találkozók sűrűjében, de bízunk benne, hogy ez a rendezvény is hozzájárult ahhoz, hogy magyar fiataljaink egymás között keressék a megmaradás és felemelkedés lehetőségét.