Harangozás a Nemzeti összetartozás napján

Békesség Istentől!

Templomunk harangjai a Trianoni békediktátum aláírásának - percre pontosan – századik évfordulóján kondultak meg, és száz másodpercig szóltak, jelezve azt gyászt, melyet nem lehet feledni, nem, soha.

Száz éve a nagyhatalmi érdekek ráerőltették nemzetünkre ezt a kényszerbékét, mely nemzetünk fiainak egy részét szélnek eresztette, másik részét beleolvasztotta egy idegen műveltségű és tudatú közösségbe. 

Száz év történelmének nagyon sok árnyoldala miatt panaszkodhatunk, és sírhatunk. Nem a mi feladatunk ítélkezni a megtörtént dolgok felett. A mai napon csak emlékezünk.

Mint mikor gyászol az ember, tudja, hogy aki egyszer meghalt, már nem jön vissza. De a vígasztalás a mienk! Istentől jön.

Nem mondhatjuk azt, hogy, ami történt, az Isten akarata ellenében lett meg száz éve. De azt valljuk a mi hitünkkel, hogy az Isten a legnagyobb mélységből is fel tud emelni bennünket.

Hiszem, hogy egy ilyen felemelkedést készít el az Úr mindannyiunk számára. Ha észrevesszük ezt, lehet ez egy új kezdet, amelyben az Isten mindent visszaad: álmokat, reménységet, hazát.

Az új kezdet reményében kell összefogni: magyar a magyarral, ember az emberrel! Együtt sikerülhet. A nagyhatalmi érdekek száz éve egy többnemzetiségű erős országból 4-5 többnemzetiségű, de gyenge országot csináltak itt a Kárpátmedencében, s egymás ellen szították nemcsak a nemzeteket, hanem nemzeten belül az embereket is. 

Imádkozzunk azért a mai napon, hogy Isten a Szentlelke által adjon bölcsességet az embereknek, szeretetet a népek között. Áldja meg nemzetünket, hazánkat!

Egy újévi köszöntőt tanultam meg gyermekkoromban még édesapámtól. Kicsit átírva (hiszen új év – új kezdet is lehet) ezt adom közre imádságként:

Ez új kor kezdetén, Uram, kérünk Téged,

E porból emeld fel a Te magyar néped,

Nyújtsd hozzánk karodat, ó, édes, jó Atyánk,

Kik magyar hazánktól elszakadtatánk.

Hisz egyszáz éve már, hogy tanulja e föld,

Hogy a mi színünk most is piros, fehér, zöld.

Ó, magyar áldás - ne vondd hát el tőlünk,

Ez új kor reggelén légy a mi vezérünk,

Gyógyító orvosa légy beteg lelkünknek,

Szent Fiadért kérünk, Istenünket! Ámen!

Egyetemes Imahét 7. napja: A megbékélés szolgálata - Tolnai Ferenc, bélzeréndi lelkipásztor igehirdetése

Alapige:

"Mert a Krisztusnak szerelme szorongat minket...

Mindez pedig Istentől van, aki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és aki nékünk adta a békéltetés szolgálatát;

Minthogy az Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, és reánk bízta a békéltetésnek ígéjét."

2Korintus 5, 14 és 18-19

Check this out on Chirbit

Úrvacsorai imádságok

Fohász úrvacsoravétel előtt: 
E szent asztal megvigasztal,          
növekedik hitem,                              
a testvéri közösségből                    
erőmet merítem.    

S szánom-bánom bűneimet,

így jövök most Hozzád,

a szent kenyér és a szent bor

bocsánatod hozzák.

Fohász úrvacsorai kenyérnél:            
Uram Krisztus, bűneimet                  
lábaidhoz teszem,                              
megtört tested szent jegyében        
Bocsánatod veszem.          

Fohász úrvacsorai bornál:

E szent ital, én Krisztusom,

kiontott szent véred,

halálodért bocsánatot  

erős hittel kérek.

                             

Fohász úrvacsoravétel után:
Áldást mondok ez asztalnál,          
hogy én itt lehettem,                        
a kenyérben és a borban                
kegyelmedet vettem.   

E királyi vendégségből 

bocsáss el békével, 

üdvösségem, bocsánatom                    

kívánt örömével.

Szikszai György: Egészséges keresztyének imádsága beteg ifjú emberért

Végtelen bölcsességű és ellenállhatatlan hatalmú szent Isten! Mély séges alázattal imádjuk gondviselésed útjait abban is, hogy ezt az ifjú em bert (ifjú asszonyt) kedves és örvendező ifjúságában terhes betegséggel lá togattad meg s olyan szomorú és keserves állapotba juttattad, amiben magán láthatja, mi is láthatjuk példáján, hogy milyen hiábavaló az ifjúság minden ereje és kedvessége.

Te magad parancsoltad, hogy imádkozzunk egymásért és ne csak a magunk, hanem felebarátaink szükségeiben is keressünk meg téged, ezért alázatos bizalommal járulunk eléd és kérjük terjeszd ki irgalmadat e beteg ifjú szolgádra (szolgálóleányodra). Tekints rá a mennyből könyörülő sze mekkel nyomorúságának napján és cselekedj vele könyörületességed gaz dasága szerint.
Ha ifjúságának idején nem emlékezett meg kellően rólad, teremtőjé ről, ha vétkes hiábavalóságok követésével, keresztyén kötelességének elmulasztásával vagy megrontásával megbántott téged, ha ifjúságának ere jét és egészségét sokszor olyan dolgokra fordította, amik előtted nem ked vesek, sőt gyűlöltek: ne emlékezz meg ifjúságának bűneiről és vétkeiről, hanem emlékezz meg a te irgalmadról. Bánja ő azokat porban és hamu ban, semmit sem kíván jobban, mint hogy azok soha se estek volna meg. Irgalmadra és Jézus Krisztus igazságára támaszkodik: kegyelmezz azért minden álnokságának nagy irgalmadból Jézus Krisztusért. Biztasd meg őt bűneinek vádolása és büntetése ellen, éreztesd meg vele bűnbocsátó ke gyelmedet és így adj vigasztalást és gyógyulást lelkének.
Gyógyítsd meg testét is. Enyhítsd fájdalmait. Ne szakítsd félbe ifjú életét, hanem építsd fel őt nagy kegyelmesen betegségéből. Állítsd vissza előbbi erejét és egészségét. Rajta levő mostani látogatásodat szenteld meg úgy benne, hogy abból felkelve vigyázóbb legyen életére és félelmedet maga előtt hordozza mindenkor.
Ha pedig felőle való végzésed és akaratod az, hogy ez a betegség vé get vessen életének, tudjuk, hogy úgy lesz. Akkor szakítsd el szívét e világ tól, fordítsd el az élethez való ragaszkodástól, készítsd el akaratod illő en­gedelmességgel és megnyugvással való követésére. Nyisd meg neki végte len irgalmad kincseit, hogy földi életének vége a mennyei örök boldogság kezdete legyen, a mi Urunk Jézus Krisztus által. Ámen.
Keresztyéni tanítások és imádságok (1786)

forrás: http://harangszo.blogspot.com