Igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével.

2010 a református egység éve, hiszen a nagyhírű amerikai egyetemi városban, Grand Rapids-ben június 18-án, pénteken megalakult a Református Egyházak Világközössége (REV), amely világszerte 80 millió református keresztyént képvisel majd.

A református világszervezet a Református Világszövetség és a Református Ökumenikus Tanács egyesülésével jött létre. A Református Egyházak Világközössége alakuló ülése nyomán, június 19-28. között az új világszervezet első közgyűlésére is sor kerül.

A Királyhágómelléki Református Egyházkerükletet Csűry István püspök és Antal János előadótanácsos képviselik az egyháztörténeti jelentőségű eseményen.

A Református Világszövetség és a Református Ökumenikus Tanács 2005-ben elhatározott egyesülése elől pénteken minden akadály elhárult. Helyi idő szerint reggel 8 órától került sor a Református Ökumenikus Tanács, 9 órától pedig a Református Világszövetség utolsó közgyűlésére. Mindkét szervezet kimondta megszűnését, és egyhangúlag elfogadták az egyesülés teológiai és jogi vetületeit tartalmazó alapokmányt, melynek értelémben a világ reformátussága olyan elkötelező közösséggé lesz, melyet egymás igaz egyházlétének teljes elfogadása, a szószéki- és úrvacsorai közösség, illetve a kölcsönös felelősségvállalás jellemez. Erre az elkötelezettségre utal a nagygyűlés központi témájául választott igei gondolat is: „A Lélek egysége a békesség kötelékével” (Efézusi levél 4,3).

A Református Egyházak Világközösségének hivatása ugyanakkor, hogy a református, presbiteriánus, kongregacionalista és egyesült tagegyházakat a korábbinál nagyobb súllyal képviselje a római katolikus, ortodox, evangélikus és karizmatikus egyházakkal folytatott, ökumenikus párbeszédben. „Egyházkerületünk Istennek ad hálát a református világszervezet megalakulásáért. Érzékeljük a világ minden részén élő reformátusok közös szándékát, amely egyfelől Isten Igéjének mélyebb megismerésében, másfelől az egyházrészek közösségének megerősítésében válik határozott céllá és elérhető eredménnyé. A Református Egyházak Világközössége kifejezte hitét a Lélek egységteremtő szolgálata mellett, amely Isten népét egy közös testben tartja, egyetlen reménység alatt, hogy egy Urunk van, a hitünk is egy, amit az egy keresztség szentesít. Református egyházunk részeinek, úgy mint híveinek, gyülekezeteinek, minden szervezetének e nagy szeretetért és kegyelemért szükség ’a békesség kötelékével’ egyként az Egyet követni. Kérünk minden gyülekezetet, hogy az istentiszteletek keretében imádkozzanak a megújhodó egységért, az egységben a megújuló lelkületért, mert megújult életünkkel fogjuk megújítani a körülöttünk szenvedő világot.” – fogalmazott alkalmi üzenetében egyházkerületünk püspöke.

A Világközösség első közgyűlésének munkálatait ünnepi istentisztelet nyitotta meg, melyen együtt fohászkodott a mintegy ezer küldött, megfigyelő és vendég a Grand Rapids-i Calvin College óriási arénájában.

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület
Külügyi és Ökumenikus Osztálya

Felhívás

Kedves Testvéreink!

„A nagy vizek zúgásainál, a tengernek felséges morajlásánál felségesebb az Úr a magasságban.” (Zsolt. 93, 4)

Az elmúlt hetekben egyre vészterhesebb hírek érkeztek hozzánk Magyarország észak-keleti részéből, majd a nagy folyók felől is. Megáradtak alig ismert patakok, utánuk a Duna és a Tisza is fenyegetően megközelítették (olykor át is lépték) gátjaik legmagasabb pontját. Veszélybe kerültek és részben elpusztultak a megáradt folyók környékén élő testvéreink ingó és ingatlan tulajdonai. Sőt, testvérek kerültek drámai helyzetekben halálfenyegető körülmények közé. Isten tudja egyedül, hogy mi vár még új reményeket melengető magyar nemzetünkre.
Még mindig kevesen tudják, és még kevesebben hiszik, hogy minden megpróbáltatás Istentől jön alkalomként arra, hogy a kísértések között felismerjük Őt, Aki kegyelmes, és hogy önmagunkkal szembesüljünk, akik rászolgálunk gondjaink sokasodására. Szenvedő testvéreink gyötrelme a mi fájdalmunk is, veszteségeik, a mi veszteségeink. Tegnap ők segítettek nekünk, ma mi fogunk segíteni. Isten a közös teherhordozás ajándékával áldott meg bennünket, és ezzel enyhíti az áldozatok félelmét, és engedi meglátnunk a mindenek felett létező hatalmát. Ez a hatalom nemcsak a természet erőit uralja, hanem az embert is a legjobb irányba fordítja. Minden vészhelyzetnek üzenete van, minden ilyen helyzetre nekünk is válaszolnunk szükséges.
Abban a reménységben intézzük felhívásunkat, hogy egyházkerületünk tagjai, gyülekezetei, mint mindenkor, most is foglalják imádságába a nyomorúságba került testvéreit. Szeretetünket kifejezésre juttathatjuk azzal, hogy gyülekezetenként pénzbeli adakozást hirdetünk az árvíz károsultjai javára. Hinnünk kell, hogy adományainkkal hozzájárulunk nemcsak az ingatlanok helyreállításához, hanem a lelki sebek meggyógyításához, valamint az eddig távollévők Istenhez való közeledéséhez.
A gyülekezetek adományait az egyházmegyék révén egyházkerületünk küldi tovább (június 28-án) a Magyar Református Egyház Szeretetszolgálathoz, ahol a szükséget ismerve rendelkeznek a szétosztásról.

Meddig bírják a homokzsákok? Meddig bírják az emberek?

Hetek óta szakad az eső. Az ország számos térségében katasztrófahelyzet állt elő. Előbb a kisebb folyók, a Szinva, a Hernád, a Bódva lépett ki medréből, és öntötte el sokak pincéjét, sőt házát, ám most már a Tisza és a Duna vízállása is vészesen emelkedik. Meddig bírják a homokzsákok? Az átázott töltések? És meddig bírják az emberek, akik éjjel-nappal a gátakon fáradoznak, talán azzal a rettenetes tudattal, hogy közben gyümölcsfáik is tönkrementek, és veszélybe került a megélhetésük? Szöveg: dr. Fabiny Tamás, Lélektől lélekig, 2010. június 6.

A bibliai özönvíz elbeszélése juthat eszünkbe, amikor Isten negyvennapos esőt bocsátott a világra. Oka is volt ennek, amin érdemes elgondolkodnunk: „megromlott a föld, mindenki rossz útra tért, erőszakossággal telt meg a föld” – olvassuk Mózes 1. könyvében. Ám ugyanitt arról is értesülünk, hogy akadt egy ember, Noé, aki azt a feladatot kapta az Úrtól, hogy bárkát építsen.   

Nincs új a nap alatt: már a Szentírás legelején olvasunk ökológiai katasztrófáról – de arról is, hogy Isten végső célja nem a büntetés, hanem a megmentés. Ő nem a pusztulást, hanem az új életet akarja.  

A mai árvizek felől ama első özönvízre tekintve azt a reményemet fogalmazhatom tehát meg: van valaki, aki ácsolja a bárkát, hogy az megmentsen miket.

Meglehet, a bárka nem volt kényelmes. Helyet kellett ott szorítani mindenféle élőlénynek. Ma is el kell fogadnunk, hogy ez a bárka nemcsak minket akar felvenni, hanem másokat is. Ez a túlélés záloga.

A másik, amire figyelnünk kell: Noé csak a bárka tetejére építhetett ablakot. Alatta és körülötte a végtelen és zavaros tenger volt. Felfelé kellett hát kémlelnie: mikor szakadoznak szét a felhők, mikor támad rés a komor égen, mikor süt ki végre a nap? A mai árvizek is megtaníthatnak arra, hogy felfelé tekintsünk, és onnan várjunk segítséget.  

Azt is jó megjegyeznünk, hogy amikor a bárka végre megfeneklett az Ararát tetején, és a kibocsátott galamb olajággal a csőrében tért vissza, akkor Noé hálaáldozatot mutatott be az új szövetséget jelző szivárvány alatt. 

Hiszem, a bárka ma is megment minket a pusztulástól. Szép és gazdag tartalmú jelkép a bárka. Három lehetséges értelmezésére szeretnék most röviden utalni.  

Az elsőhöz Kányádi Sándort hívom segítségül, akinek Noé bárkája felé című verse a trianoni tragédia árnyékában különösen aktuális.

„Be kell hordanunk, hajtanunk mindent. 

A szavakat is. Egyetlen szó,

egy tájszó se maradjon kint. 

Semmi sem fölösleges.

Zuhoghat akár negyvenezer nap 

és negyvenezer éjjel, ha egy 

buboréknyi lelkiismeret- 

furdalás sem követi a bárkát. 

Mert leapad majd a víz. 

És fölszárad majd a sár. 

És akkor majd a megőrzött, 

a meglévő szóból újra- 

teremthetjük magát az első búzaszemet, 

ha már igével élnünk 

tovább nem lehet.” 

Nyelvünket és nemzetünket mentheti meg egy segítségünkre küldött bárka. 

Egy másik bárka-asszociáció Jean Vanier nevéhez fűződik, aki a 60-as években hozta létre a ma már világszerte elterjedt bárka közösséget és mozgalmat, amelyben szellemi és testi sérülteket karolnak fel. Szervezetileg más keretben, de nem kevés áldással működik a Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség, a Mevisz Bárka csoportja, ahol immár húsz éve segítik a kerekesszékeseket, a vakokat, a legtöbb közösségből sajnos még mindig kizártakat. 

A sokféle értelmezés közepette sem felejthetjük azonban el, hogy a bárka immár kétezer éve az egyház szimbóluma. Ebben a Jézus Krisztus által alapított közösségben szólal meg az evangélium: a megváltásunkról és üdvösségünkről szóló jó hír. A bárkát és a keresztet ugyanolyan fából ácsolták.  

Vasárnap reggel, amikor szavam eljut a hallgatóhoz, talán elállt már a csaknem negyven napos esőzés. Az is lehet, hogy a nap is kisütött végre. Ám a veszély még nem múlt el. A megmenekülést kínáló bárkára változatlanul szükség van.

(www.evangelikus.hu)

Trianonra emlékezünk

Magyarország (dalszöveg)

Van egy ország, ahol álmomban jártam: Magyarország,
ahol az arcodban láttam a magam arcát.
Az ölelésben bőség, az igaz ügyben hűség voltál.
Én ezt az arcot már őrzöm, Magyarország!
Hiszek az álmomban egy életen át...

Magyarország! Te vagy a szívembe írva. Magyarország!
Te vagy a lelkemre bízva Magyarország,
hát te vezess most engem, és amit meg kell tennem segítsd!
Legyél a holnapban rejlő bizonyosság!
Én csak az életem bízom rád...

Van egy ország, ahol álmomban jártam: Magyarország,
ahol az arcodban láttam a magam arcát.
Gyere és egyszer végre, amikor új nap ébred, te várj!
Gyere és bújj hozzám újra Magyarország!
Én ezer év óta várlak már...

Gyere és egyszer végre, amikor új nap ébred, te várj!
Gyere és bújj hozzám újra Magyarország!
Én ezer év óta várlak már...

Magyarország! Idegen földön ha járok, Magyarország,
velem az út is megfordul haza hozzád.
Velem az ősök kérnek, engedd, hogy benned éljek tovább,
ahogyan ők élnek bennem,Magyarország!
Milliók áldása szálljon rád!

Velem az ősök kérnek, engedd, hogy benned éljek tovább,
ahogyan ők élnek bennem, Magyarország!
Milliók áldása szálljon rád!

Legyél a holnapban rejlő bizonyosság!
Én csak az életem bízom rád!

Legyél a holnapban rejlő bizonyosság!
Milliók áldása szálljon rád!

A trianoni békediktátum aláírásának 90. évfordulója alkalmából 2010. június 4.-én délután 17.30–kor megszólalnak templomunk harangjai. Rendeltetésükből adódóan emlékeztetnek, siratnak de ugyanakkor felhivják figyelmünket Isten kegyelmére és szeretetére, arra, hogy bármilyen mostoha lehet is a sorsunk, de az Ő szeretete, mely minden értelmet felül halad, mindig velünk van. Ezért nemcsak emlékezni fogunk a fájdalmas múltról, de Isten kegyelmébe is ajánljuk magunkat, szeretteinket, közösségünket, nemzetünket. Tudjuk azt, hogy a megpróbáltatásban türelmeseknek, a boldogságban háládatosnak, jövendő dolgainkra nézve pedig reményteljeseknek kell lennünk Isten iránt, tudván, hogy semmi sem szakaszthat el bennünket az Ő szerelmétől, melyet kijelentett és megbizonyitott Jézusban.

Ezért hivom szeretettel a vasárnapi megemlékező istentiszteletre, június 6-án 11 órától. Nemcsak emlékezni fogunk, hanem Isten Igéjéből megoldást is találhatunk, nemcsak reményt találunk, de azt az országot is, amelyet szétszabdalni nem lehet, amely biztos menedékünk lehet mindannyiunknak.

Királyhágómelléki közlemény a trianoni döntés 90. évfordulóján

 A Királyhágómelléki Református Egyházkerület 2010. május 28-án tartott közgyűlésén elhatározta, hogy körlevéllel emlékezteti gyülekezeteit 1920. június 4-re, a magyar történelem egyik legtragikusabb eseményére, amikor a trianoni békediktátum alapján nemzetünknek kétharmad részét kitépték az ezeréves ország-testből.

   Magyarország megcsonkításáról a kommunizmus bukásáig tilos volt beszélni az anyaországban. A leszakított területeken egyenesen a tudatunkból is szerették volna kitörölni a tényt, hogy mi magyarok vagyunk, és a föld, amelyen élünk magyar őseinké volt. Nemcsak a tudatunkat próbálták módosítani, hanem a telekkönyveket, a magyar falvak és városok arculatát, és beköltöztetésekkel a nemzetiségi összetételt is. Közel kerültünk a végleges beolvadáshoz, és a lassan többségivé duzzadó kortárs-honfoglalók kiszolgáltatottjai lettünk.
   Trianon által támogatott területrablást, valamint az igazságtalan határmódosítást nem áll szándékunkban hasonló eszközökkel visszafordítatni, mert az eltelt kilencven év helyrehozhatatlan változásokat eredményezett. Azonban követeljük és kérjük, hogy az Európa Unió határsemlegesítő és egyenlő esélyeket biztosító szellemisége a trianoni áldozatok között is messzemenően érvényesüljön.
   Kárpát-medencében június 4-én minden református templom harangja 17,30 órakor megszólal. A királyhágómelléki harangok is megsiratják a megalázóan megrázó múltat, és hirdetik Isten kegyelmét, amely újabb lehetőségeket ajándékozott a megmaradóknak, a bizakodóknak és az egymásban reménykedőknek.
   Ennek köszönhetően írhattuk alá 2009.május 22-én Debrecenben a Magyar Református Egyház Alkotmányát, amely a református egységet deklarálta, és ennek tagjai vagyunk.
   Ezért üdvözöljük a Magyar Parlament 2010. május 26-án hozott határozatát, amely által a Kárpát-medencében, az anyaországon kívül élő minden magyarnak állampolgárságot biztosít.
   Ennek eredménye, hogy a Magyar Parlament június negyedikét a Nemzeti Összetartozás Napjának hirdette ki.
   Íme, Isten mennyi jelet készített el számunkra, hogy ne az elkeserítő múlt szomorítsa nemzetünket, hanem a kínálkozó alkalmak bátorítsanak a jövőre. Töltsük meg élettel ezeket a lehetőségeket, hogy mind a magunk sorsa örvendezően eredményesebb legyen, mind utódainké, hogy (jobb példán felnőve) egészségesebb nemzedék legyen.
   Kérjük gyülekezeteinket, hogy istentisztelet keretében emlékezzenek és szenteljék meg a Nemzeti Összetartozás Napját.

Nagyvárad, 2010.június 1. 

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Közgyűlése

Évzáró ünnep - a vadászi kisiskolások és óvódások műsora

Elmúlt vasárnap, május 30.-án a vadászi Kultúrházban a kisiskolások és óvódások évzáró ünnepséget tartottak. A szinvonalas műsor, melyet előadtak az ő szorgalmukat és felkészitőik szeretetét dicséri. A nagyjából kétórás műsor során az ovisok egy lakodalmas jelenetet és magyar néptáncot mutattak be, a kisiskolások pedig a Lúdas Matyi cimű darab bemutatásával örvendeztették meg a közönséget.
Az óvódások tánca

A kisiskolások tánca

...és a teljes (vágatlan) műsor