2015. április 26., vasárnap

Miért is borulsz arcra? - igehirdetés

Bibliaolvasás:
"De az Izráel fiai hűtlenül bántak vala a teljesen Istennek szentelt dolgokkal, mert elvőn a teljesen Istennek szentelt dolgokból Ákán, Kárminak fia (ki a Zabdi fia, ki a Zéra fia a Júda nemzetségéből); felgerjede azért az Úrnak haragja Izráel fiai ellen.
Külde ugyanis Józsué férfiakat Jérikhóból, Aiba, amely Bethaven mellett van, Bétheltől napkelet felé, és szóla nékik, mondván: Menjetek fel és kémleljétek ki azt a földet. És felmenének a férfiak és kikémlelék Ait.
Majd visszatérének Józsuéhoz, és mondának néki: Ne menjen fel az egész nép; mintegy kétezer férfi, vagy mintegy háromezer férfi menjen fel, és megverik Ait. Ne fáraszd oda az egész népet, hiszen kevesen vannak azok!
Felméne azért oda a népből mintegy háromezer férfi; de elfutának Ai férfiai elől.
És megölének közülök Ai férfiai mintegy harminchat férfit, és üldözék őket a kaputól kezdve egész Sébarimig, és levágták őket a lejtőn. Azért megolvada a népnek szíve, és lőn olyanná, mint a víz.
Józsué pedig megszaggatá az ő ruháit, és földre borula arccal az Úrnak ládája előtt mind estvéig, ő és Izráel vénei, és port hintének a fejökre.
És monda Józsué: Ah Uram Istenem! Miért is hozád által ezt a népet a Jordánon, hogyha az Emoreus kezébe adsz minket, hogy elveszítsen? Vajha úgy akartuk volna, hogy maradtunk volna túl a Jordánon!
Óh Uram! mit mondjak, miután meghátrált Izráel az ő ellenségei előtt!
Ha meghallják a Kananeusok és e földnek minden lakói, és ellenünk fordulnak, és kiirtják nevünket e földről: mit cselekszel majd a te nagy nevedért?
Józsué könyve 7, 1-9

Alapige:
"És monda az Úr Józsuénak: Kelj fel! Miért is borulsz te arcra?
Vétkezett Izráel, és általhágták szövetségemet is, amelyet rendeltem nékik, mert elvettek a teljesen nékem szentelt dolgokból is, és loptak is és hazudtak is, és edényeik közé is dugdostak."
Józsué könyve 7, 10-11

2015. április 24., péntek

Reggeli harangszó

A mai naptól az ősz beálltáig templomunk harangjai reggelente hét órakor szólalnak meg. Szent György napjának az eljövetele a nyári időszaknak a kezdetét jelzi közösségünkben.

A keresztény egyházak (a grúziai kivételével) ma, április 24-én ünneplik Szent György napját.
Szent György (270 körül – 303. április 23.) római kori katona és keresztény mártír, akit hite miatt végeztetett ki Diocletianus császár. Szentté avatását a legtöbb keresztény egyház elismeri, egyike a leghíresebb katonai szenteknek. Leginkább a sárkányt legyőző lovag képében ismert, emellett több ország (például Anglia, Portugália, Szerbia, Görögország) és város (Barcelona, Moszkva, London, Isztambul, Genova stb.) védőszentjeként is tisztelik. Egyike a tizennégy segítőszentnek.
A György-legenda azt a keresztény meggyőződést fejezi ki, hogy a hit megszünteti a démonok uralmát, és a gonoszt minden alakjában legyőzi.
Mind a keleti, mind a nyugati egyház vértanút tisztel benne.
A világon számos földrajzi hely (sziget, hegy stb.), nagyon sok község, város (Romániában például Sepsiszentgyörgy, Torockószentgyörgy) viseli nevét.
Európa nagy részén a nép körében Szent György napja ősi pásztorünnep, az állatok első kihajtásának ideje. Gonoszjáró nap, ezért a kerítésre, ajtókra tüskés ágakat tesznek, hogy a boszorkányokat távol tartsák. Az állatokat – az ártó szellemek, a rontás elkerülése végett – Szent György napi tűzön hajtják keresztül, hogy a füsttől megtisztuljanak. A napot alkalmasnak tartották a kukorica, bab, uborka vetésére. A pásztorok, béresek szegődtetésének ideje volt, ehhez kötődött a határjárás, a határjelek megújítása. Szent György oltalma alatt történt a városi és falusi tisztújítás.

Bennünket a templom tornyából reggelente kiáradó harangszó nemcsak egy új nap kezdetére kell hogy figyelmeztessen, hanem legfőképpen arra, hogy az új nap kezdetével újabb lehetőséget kaptunk mennyei Atyánktól arra, hogy munkánkkal, és egész emberi életünkkel saját magunk és közösségünk hasznára, valamint Isten dicsőségére éljünk!

2015. április 19., vasárnap

Az Úr Isten Lelke van énrajtam...

"Az Úr Isten lelke van én rajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt mondjak; elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást;
Hogy hirdessem az Úr jókedvének esztendejét, és Istenünk bosszúállása napját; megvígasztaljak minden gyászolót..."
Ézsaiás próféta könyve 61, 1-2


Isten Igéjéből egy olyan próféciát hallhattunk, mely a múlt, jelen és jövő kegyelemteljes ígéretét hordozza magában. Ézsaiás próféta könyve egy tág történelmi korszakot átölelő isteni útmutatás arra nézve, hogy milyen módon kell az istenfélő népnek a saját elvárásainak megfelelő életmódot háttérbe helyezve, egyedül Isten kegyelmi ígéretének beteljesedésében bízva egyéni és közösségi életét helyesen megélnie.
A felolvasott Ige lényegében a prófétai könyv harmadik írójának (Tritóézsaiás) elhívásának, vagy inkább küldetésének a kijelentése. A fogság utáni, de az új templom felépülése előtti időben (Kr. e. 530 körül) szinte ugyanazzal az aktualitással bírt ez a kijelentés, mint ahogy igehirdetés előtti énekünkkel valljuk, hogy "Megáll az Istennek Igéje!"
Semmi sem bizonyítja jobban a kijelentés értékének örök érvényét, mint az, hogy évszázadokkal később maga Jézus is ezt az Igét olvassa fel szülőföldjének, Názáretnek a zsinagógájában (Lk. 4, 16-30). Joggal állíthatjuk azonban, hogy nemcsak az Izrael népének viszontagságos történelmében, hanem a mi életünkben is rendkívüli érvénnyel bír ez a minket erősítő isteni kinyilatkoztatás.
Előbb az Ószövetség híres prófétája, Ézsaiás jelenti ki az Isten akaratát, majd a mi egyetlen Főpapunk, a Krisztus is kinyilatkozza számunkra, hogy az Úr Isten Lelke van az Általa küldött szolgákon (EBED-JÁHVE). A Lélek irányítása reménységgel, élettel telíti meg a sóvárgó, sivár pusztaságot. Ahol a Lélek munkálkodik, ott minden élővé lesz. A reménység, mint tavasszal a természet, új rügyeket, hajtásokat bontogat. Isten Lelke sokszorosan cselekszi ezt a mi életünkkel.
A Lélek kiáradása Isten szolgáira hasonlóképpen történik az ószövetségi próféták és királyok felkenetéséhez. Mint a fejükre csörgedező olaj, ahogy megszenteli tisztségüket, ugyanúgy Isten Lelke is erővel, bátorsággal, örömmel és reménységgel tölti el az életünket (mint Pünkösdkor a Lélek kiáradása az apostolokat).
A próféta Isten Lelkének életében betöltött hatását két fő dologban érzékelteti. 
1. Fölkent engem az Úr - azaz, elhívta őt, mint ahogy a többi prófétát is még ifjúkorában, mielőtt még bárki valami reménységet fűzhetett volna személyéhez. Ennek a küldetésnek külső, látható jelét vagy szimbólumát is adta, akár a királyok tisztségbe állításakor az olajjal való felkenetés által. Olyan látható jel ez, mint a mai ügyvédnek, mérnöknek vagy orvosnak a tudást, illetve a szakmához való hozzáértést igazoló egyetemi oklevél. Ha a mai oklevelek hitelessége meg is kérdőjelezhető, mint ahogy az emberi tudomány is állandó változásban (reményeink szerint fejlődésben) van, Isten Lelkének a jelenléte, az általa való felkenetés hatása a hitnek érzékszerveivel állandóan követhető, örök érvényű.
A próféta felkenetésének a célja ugyanaz, mint Krisztus földi küldetése, és mint minden Istent szolgáló embernek a feladata: a szegényeknek örömet mondani! Ez az örömhír, az evangélium. Ezt hirdetni nemcsak minden lelkipásztornak, de minden hívő embernek is a feladata. Nem kíván ez a feladat semmi áldozatot, hanem csupán hitből fakadó őszinte bizonyságtételt. 
2. A Lélek erejének birtokában a szolgálattévő cselekvésre is van ösztönözve. A próféta reményteljes ígéretei Isten Lelkének cselekvő erejét mutatják, amelyek Krisztus földi életének szolgálatában váltak nyilvánvalóvá és lettek követendő példái mai világunk Istent szolgáló követeinek.
Isten az Ő szolgájának felkenetése után szolgálatba állítja, elküldi őt: bekötni a sebeket, hirdetni a szabadulást, a megoldást, az Úr napjának eljövetelét, valamint vigasztalni a gyászolókat. 
Kihez is küldte el az Isten az Ő szolgáját? A megtört szívűekhez, a foglyokhoz, a megkötözöttekhez és minden gyászolóhoz. Vajon mi ott vagyunk-e ebben a felsorolásban, amely annyira hasonlít az Újszövetség Hegyi beszéde boldogmondásainak a címzetteihez? Nincs is olyan ember, aki mindennel elégedett lehetne élete alakulásával. Mindig azért vágyunk többre, mert felismerjük, hogy bár egyre gazdagabbak vagyunk anyagiakban, érzelmekben... de lehetnénk még gazdagabbak is. Feltehetjük magunknak a kérdést: a boldogságnak van határa? Örömünk akkor lehet teljes, ha Istent igazán megismerjük. Ő a boldogságnak örök forrása.
E forrásnak a felismerője nemcsak a legboldogabb ember lehet a világon, hanem közvetítője, továbbadója Isten szeretetének. Így lehet minden ember, akit elesettségében megtalált és megszólított az Úr, Lelke által felkent ember és elküldött bizonyságtevő és szolga.
Ézsaiással és Krisztussal együtt valljuk hát mi is, hogy Isten minket is megszólított az ő Igéje által. Megismertette velünk a mi reménységünket, az Ő jókedvének esztendejét, igazságtételének napját, mely a mi boldogságunknak, szabadulásunknak egyetlen alkalma és lehetősége. 
Istennek legyen hála ezért a mindannyiunk életében ott rejlő lehetőségért!



Bizony az Úr az Isten! - igehirdetés

Bibliaolvasás:
"És Józsué, a Nún fia, elkülde Sittimből titkon két férfiút kémekül, mondván: Menjetek el, tekintsétek meg azt a földet és Jérikhót. Azok pedig elmenének, és bemenének egy parázna asszonynak házába, akinek Ráháb vala neve, és ott hálának.
Mikor pedig megjelentették ezt Jérikhó királyának, mondván: Íme, férfiak jöttek ide ez éjszaka az Izráel fiai közül e földnek kémlelésére;
Akkor külde Jérikhó királya Ráhábhoz, mondván: Hozd ki a férfiakat, akik bementek hozzád, akik házadba mentek, mert azért jöttek, hogy kikémleljék az egész földet.
Az asszony pedig fogá a két férfiút, és elrejté vala őket, és monda: Úgy van! Bejöttek hozzám a férfiak, de azt sem tudom, honnan valók voltak.
És kimentek e férfiak kapuzáráskor a setétben; nem tudom, hová mentek a férfiak; siessetek gyorsan utánok, mert utólérhetitek őket.
Pedig ő felhágatta őket a házhéjára, és elbujtatta őket a száras len közé, amely néki a házhéjára volt kirakva.
És utánok sietének a férfiak a Jordánhoz vivő úton a rév felé; a kaput pedig bezárták, azután, hogy kimenének azok, akik őket üldözik vala.
Ők pedig még le sem feküvének, amikor felméne ő hozzájok az asszony a házhéjára,
És monda a férfiaknak: Tudom, hogy az Úr néktek adta ezt a földet, és hogy megszállt minket a félelem miattatok, és hogy e földnek minden lakosa megolvad előttetek.
Mert hallottuk, hogy megszárította az Úr a Veres tenger vizét előttetek, amikor kijöttetek Égyiptomból, és hogy mit cselekedtetek az Emoreusok két királyával, akik túl voltak a Jordánon, Szíhonnal és Óggal, akiket megöltetek.
És amint hallottuk, megolvadott a mi szívünk, és nem támadt többé bátorság senkiben sem miattatok."
Józsué könyve 2, 1-11a

Alapige:
"Bizony az Úr, a ti Istenetek az Isten fenn az égben és alant a földön!"
Józsué könyve 2, 1-11

2015. április 12., vasárnap

Nem ember szerint való evangyélium - igehirdetés

Bibliaolvasás:
"Jeremiásnak, Hilkiás fiának beszédei, aki az Anatótban, Benjámin földén lakó papok közül vala; Akihez szóla az Úr Jósiásnak, az Ammon fiának, Júda királyának napjaiban, az ő uralkodásának tizenharmadik esztendejében; Továbbá Jójakimnak, a Jósiás fiának, Júda királyának napjaiban, Sedékiásnak, a Jósiás fiának, Júda királyának egészen tizenegyedik esztendejéig, Jeruzsálem fogságba viteléig, ami az ötödik hónapban vala; Szóla pedig az Úr nékem, mondván:
Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közé.
És mondék: Ah, ah Uram Isten! Ímé, én nem tudok beszélni; hiszen ifjú vagyok én!
Az Úr pedig monda nékem: Ne mondd ezt: Ifjú vagyok én; hanem menj mind azokhoz, akikhez küldelek téged, és beszéld mindazt, amit parancsolok néked.
Ne félj tőlök, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak téged! mond az Úr.
És kinyújtá az Úr az ő kezét, és megilleté számat, és monda nékem az Úr: Ímé, az én igéimet adom a te szádba! Lásd, én e mai napon népek fölé és országok fölé rendellek téged, hogy gyomlálj, irts, pusztíts, rombolj, építs és plántálj!
Szóla továbbá nékem az Úr, mondván: Mit látsz te, Jeremiás? És mondék: Mandulavesszőt látok én.
És monda nékem az Úr: Jól láttál, mert gondom van az én igémre, hogy beteljesítsem azt.
És másodszor is szóla hozzám az Úr, mondván: Mit látsz te? És felelék: Forró fazekat látok én, és pedig a szája észak felől van.
És monda nékem az Úr: Észak felől támad a veszedelem e földnek minden lakosára.
Mert ímé, előhívom én az északi országok minden nemzetségét, mondja az Úr, és eljőnek, és kiki felállítja az ő királyi székét Jeruzsálem kapui előtt, és köröskörül minden kerítése ellen, és Júdának minden városa ellen.
És kimondom ítéleteimet felettök az ő mindenféle gonoszságukért, minthogy elszakadtak tőlem, és idegen isteneknek áldoztak, és tulajdon kezeik munkáit imádták.
Te azért övezd fel derekadat, és kelj fel, és mondd meg nékik mindazt, amit én parancsolok néked; meg ne riadj tőlök, különben én riasztalak el téged előlök!
Mert ímé én erősített várossá, vasoszloppá és ércbástyává teszlek ma téged mind ez egész földön, Júda királyai, fejedelmei és papjai ellen és a föld népe ellen.
Viaskodni fognak ugyan ellened, de nem győznek meg téged, mert én veled vagyok, azt mondja az Úr, hogy megszabadítsalak téged."
Jeremiás próféta könyve 1, 1-19

Alapige:
"Tudtotokra adom pedig atyámfiai, hogy az az evangyéliom, melyet én hirdettem, nem ember szerint való..."
Pál apostol galátziabeliekhez írt levele 1, 11


Bélzerindi igehirdetés:



2015. április 6., hétfő

Boldogok, akik nem látnak és hisznek - Húsvéthétfői istentisztelet

Bibliaolvasás:
"Mikor azért estve vala, azon a napon, a hétnek első napján, és mikor az ajtók zárva valának, ahol egybegyűltek vala a tanítványok, a zsidóktól való félelem miatt, eljöve Jézus és megálla a középen, és monda nékik: Békesség néktek!
És ezt mondván, megmutatá nékik a kezeit és az oldalát. Örvendezének azért a tanítványok, hogy látják vala az Urat.
Ismét monda azért nékik Jézus: Békesség néktek! Amiként engem küldött vala az Atya, én is akképpen küldelek titeket.
És mikor ezt mondta, rájuk lehelle, és monda nékik: Vegyetek Szent Lelket:
Akiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak; akikéit megtartjátok, megtartatnak.
Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Kettősnek hívtak, nem vala ő velök, amikor eljött vala Jézus.
Mondának azért néki a többi tanítványok: Láttuk az Urat. Ő pedig monda nékik: Ha nem látom az ő kezein a szegek helyeit, és be nem bocsátom ujjaimat a szegek helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom az ő oldalába, semmiképpen el nem hiszem.
És nyolc nap múlva ismét benn valának az ő tanítványai, Tamás is ő velök. Noha az ajtó zárva vala, beméne Jézus, és megálla a középen és monda: Békesség néktek!
Azután monda Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet; és hozd ide a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba: és ne légy hitetlen, hanem hívő.
János evangéliuma 20, 19-27

Alapige:
"És felele Tamás és monda néki: Én Uram és én Istenem!
Monda néki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, akik nem látnak és hisznek."
János evangéliuma 20, 28-29

2015. április 5., vasárnap

Bibliaolvasás Húsvét délutánján

Bibliaolvasás:
Mikor azért estve vala, azon a napon, a hétnek első napján, és mikor az ajtók zárva valának, ahol egybegyűltek vala a tanítványok, a zsidóktól való félelem miatt, eljöve Jézus és megálla a középen, és monda nékik: Békesség néktek!
És ezt mondván, megmutatá nékik a kezeit és az oldalát. Örvendezének azért a tanítványok, hogy látják vala az Urat.
Ismét monda azért nékik Jézus: Békesség néktek! Amiként engem küldött vala az Atya, én is akképpen küldelek titeket.
És mikor ezt mondta, rájuk lehelle, és monda nékik: Vegyetek Szent Lelket:
Akiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak; akikéit megtartjátok, megtartatnak.
Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Kettősnek hívtak, nem vala ő velök, amikor eljött vala Jézus.
Mondának azért néki a többi tanítványok: Láttuk az Urat. Ő pedig monda nékik: Ha nem látom az ő kezein a szegek helyeit, és be nem bocsátom ujjaimat a szegek helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom az ő oldalába, semmiképpen el nem hiszem.
És nyolc nap múlva ismét benn valának az ő tanítványai, Tamás is ő velök. Noha az ajtó zárva vala, beméne Jézus, és megálla a középen és monda: Békesség néktek!
Azután monda Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet; és hozd ide a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba: és ne légy hitetlen, hanem hívő.
És felele Tamás és monda néki: Én Uram és én Istenem!
Monda néki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, akik nem látnak és hisznek.
Sok más jelt is mívelt ugyan Jézus az ő tanítványai előtt, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben;
Ezek pedig azért irattak meg, hogy higyjétek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek Fia, és hogy ezt hívén, életetek legyen az ő nevében."
János evangéliuma 20, 19-31

Látta az Urat! - Húsvétvasárnap délelőtti istentisztelet

Bibliaolvasás:
"A hétnek első napján pedig jó reggel, amikor még sötétes vala, odaméne Mária Magdaléna a sírhoz, és látá, hogy elvétetett a kő a sírról.
Futa azért és méne Simon Péterhez és ama másik tanítványhoz, akit Jézus szeret vala, és monda nékik: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették őt.
Kiméne azért Péter és a másik tanítvány, és menének a sírhoz.
Együtt futnak vala pedig mindketten; de ama másik tanítvány hamar megelőzé Pétert, és előbb juta a sírhoz;
És lehajolván, látá, hogy ott vannak a lepedők; mindazáltal nem megy vala be.
Megjöve azután Simon Péter is nyomban utána, és beméne a sírba: és látá, hogy a lepedők ott vannak.
És a keszkenő, amely az ő fején volt, nem együtt van a lepedőkkel, hanem külön összegöngyölítve egy helyen.
Akkor aztán beméne a másik tanítvány is, aki először jutott a sírhoz, és lát és hisz vala.
Mert nem tudják vala még az írást, hogy fel kell támadnia a halálból.
Visszamenének azért a tanítványok az övéikhez.
Mária pedig künn áll vala a sírnál sírva. Amíg azonban siránkozék, behajol vala a sírba;
És láta két angyalt fehér ruhában ülni, egyiket fejtől, másikat lábtól, ahol a Jézus teste feküdt vala.
És mondának azok néki: Asszony mit sírsz? Monda nékik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették őt.
És mikor ezeket mondotta, hátra fordula, és látá Jézust ott állani, és nem tudja vala, hogy Jézus az.
Monda néki Jézus: Asszony, mit sírsz? kit keressz? Az pedig azt gondolván, hogy a kertész az, monda néki: Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nékem, hová tetted őt, és én elviszem őt.
Monda néki Jézus: Mária! Az megfordulván, monda néki: Rabbóni! ami azt teszi: Mester!
Monda néki Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez."
János evangéliuma 20, 1-17

Check this out on Chirbit
Alapige:
"Elméne Mária Magdaléna, hirdetvén a tanítványoknak, hogy látta az Urat, és hogy ezeket mondotta néki."
János evangéliuma 20, 18

Az úrvacsora szereztetési igéje:
"Mert én az Úrtól vettem, amit néktek előtökbe is adtam: hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultaték, vette a kenyeret,
És hálákat adván, megtörte és ezt mondotta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.
Hasonlatosképpen a pohárt is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: E pohár amaz új testamentom az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.
Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljövend.
Azért aki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen.
Próbálja meg azért az ember magát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból,
Mert aki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét."
Pál apostol első levele a korinthusbeliekhez 11, 23-29

Húsvéti gondolatok

"Elméne Mária Magdaléna, hirdetvén a tanítványoknak, hogy látta az Urat, és hogy ezeket mondotta néki."
 (János evangéliuma 20, 18)

Húsvét ünnepének közeledtével minden ember szívében felszínre tör az a kívánság, hogy talán eljött az az idő, amikor közelebb kerülhet az élet különös forgatagának megértéséhez.
Reméljük azt, hogy talán nemcsak megértünk valamit a sorsunkból, de befolyásolni is tudjuk a történéseket életünkben.
Az emberi képzelőerő olyan dolgokra képes, hogy a bibliai evangéliumok feltámadás-történeteit alapul véve úgy értse meg és olyannak lássa megváltásunk drámai fordulatokkal rendelkező, de mégis eredményesen végződő alakulását, hogy az a mindenkori érdeklődő számára minél kevesebb szenvedéssel, és annál több haszonnal járjon.
A húsvéti evangélium bibliai történetei több mint tizenkilenc évszázada ugyanazokat a csodálatos és emberi értelemmel megmagyarázhatatlan dolgokat tárják elénk, amelyek nemcsak az ószövetségi próféciák Messiás
-ígéreteinek beteljesedését igazolják, hanem közlik velünk: Isten kegyelmébe fogadja a hozzá térő embert, megtisztítja a bűnök szennyétől, és a maga üdvösségébe helyezi. Mivel istenképűségünket e világ hatalma minduntalan megrontja, mi ezt a csodálatos kegyelmet nem értjük meg. Csak próbálkozunk annak megértésével, s eme  próbáink közepette gyakran a világi dolgok alakulása is  befolyásolja gondolkodásunkat.
A feltámadással, Jézus személyével, az apostolok és a tanítványok szolgálatával kapcsolatban nagyon sok új és meghökkentő dologgal szembesül a ma embere. Az emberi tudomány próbálja megmagyarázni a megmagyarázhatatlant: hogyan is támadhatott fel Jézus, feltámadása hasonlatosságára miként tud bennünket is új életre támasztani. Az újonnan megtalált apokrif iratok ennek a felfoghatatlan dolognak a megértése felé  próbálnának vezetni minket, bemutatva a húsvéti történet szereplőinek néha nagyon is emberi, máskor pedig misztikus, megérthetetlen oldalát. Az egyszerű, Istent kereső ember az információk áradásának köszönhetően pedig már önmaga sem tudja, mit fogadjon el ebből az információ kavalkádból. A Szentírás, Isten Igéje, amely már kiállta az idők próbáját, gyakran háttérbe szorul, és hajlamosak vagyunk a II.-IV. századi apokrif iratok egy-egy emberi közösség véleményformáló magyarázataira figyelni, mert azok új helyzetben mutatják meg a számunkra érthetetlen isteni megváltó munkát. A 21. századra nemcsak ezek a korakeresztyén iratok, hanem ezek felfedezése által manipulált emberi gondolatfolyamatok is jelentősen alakítják a Szentírás kijelentésének a félreértését. Nekünk azonban tudni kell mérlegelni: nem a megváltás mikéntjét kell megértenünk (ami emberileg megmagyarázhatatlannak tűnik), hanem magát a megváltást, a Megváltót kell szívünkbe fogadnunk.
A legelső bibliai tudósítás a feltámadásról Pál apostoltól származik. Attól a 13. apostoltól, aki Jézus Krisztussal annak feltámadása után találkozott. Az evangéliumok közül a legrégebbi, a Márk írása szerinti evangélium csupán 10-15 évvel későbbi időben tudósít (csupán nyolc versben) Jézus feltámadásáról. Az evangéliumok megírásakor aztán egyre inkább szükségessé vált a feltámadás tényének az ismertetése. De egyik örömhír sem a megváltás módját, hanem annak tényét tárja elénk. Mint ahogyan az a János evangéliumában is szerepel Mária Magdolna vonatkozásában. Ő volt az a tanítvány, aki nőként jelen volt minden fontos közszereplésénél, aki a kereszt alatt is ott volt a Golgotán, aki jelen volt Jézus holttestének az elhelyezésénél, és aki a híradás szerint elsőként szembesült a feltámadás tényével. Ahogyan ez az ő esetében végbemegy, talán mindannyian a mi vallásos hitünkre, vagy hitetlenségünkre ismerhetünk. Életünk kilátástalan helyzetének felismerése, saját bánatunk elsiratása, az „úgyis mindegy” érzés életünket meghatározó keserűsége mind megvolt Máriában, amikor a nagypénteki fájdalommal  betelve vasárnap kora hajnalban kimegy a sírhoz, hogy gyászán enyhítsen. Az elhengerített kő látványa legelőszőr azt az érzést kelti benne, hogy még ebben a szomorú helyzetben is megalázzák. Időnek kell eltelnie, míg közeledni mer, míg be tud nézni a sírba, míg meglátja, hogy nemcsak a kő van elhengerítve. Az üres sír látványával betelve ismét elszomorodik. Nem arra gondol, hogy mi van ott, hanem arra, hogy mi nincs. Életünkben mi is legtöbbször a hiányt vesszük észre, és nem azt, ami megvan. A gyolcs, a fejkendő, a lepel mindannyiunk életében ott van, s mi is keressük és siratjuk azt, ami benne volt, nem gondolván arra, hogy az Életre jutott. Sokszor még a „kertésszel” is találkozunk, és kérdőre vonjuk őt, mint Mária: „Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nékem, hová tetted őt, és én elviszem őt.” Sem az üres sír látványa, sem a holttest keresése, sem a leplek nem viszik közelebb Máriát a feltámadás tényének a megértéséhez, hanem csak a Jézussal való találkozás és beszélgetés. Mikor Jézus néven szólítja Máriát, az felismeri benne a Mestert, de immár a Megváltót és a Feltámadottat is.
A felismerést, az érthetetlennek tűnő dolog megértését nem a látszatdolgok megtapasztalása hozza elő, hanem a Jézussal való  párbeszéd.
Ez a találkozás, ez a Feltámadottal való beszélgetés vihet közelebb bennünket is az Isten kegyelme kiáradásának megértéséhez. Nem megérteni kell nekünk a Krisztus feltámadását, hanem elfogadni. Kereszthalála által nem aranyon vagy ezüstön, hanem az Ő drága vérén váltott meg és tett a maga tulajdonává. Hogy életünk bármilyen nemű alakulásán keresztül érezzük, hogy az Ő megváltottai vagyunk, a
kiket nem e földi lét kiszámíthatatlan alakulása, hanem a mi mennyei Atyánk gondviselő szeretete hordoz és irányít. Jézussal való találkozása után Mária a hírvivő szolgálatát tölti be. Ő adja tudtul a tanítványoknak, hogy mi történt. Ez a híradás az első Krisztus feltámadásáról. Vajon hogyan fogadták a tanítványok, vagy Jézus földi anyja, vagy azok, akik keresztfára küldték a megváltót? Mai világunk hogyan fogadja ezt a hírt? Feltámadt Jézus és legyőzte a halált, megszabadított a bűneim terhétől, az örökké élés lehetőségét adta meg nekem!
Adja a mindenható Isten mindannyiunk számára ezt a boldog felismerést, hogy ne csak Húsvétkor, hanem életünk minden napján úgy tudjunk élni, mint az Ő megváltottai!

2015. április 4., szombat

Nagyszombati csend - bűnbánati istentisztelet

Alapige:
"Ezek után pedig kéré Pilátust az arimathiai József (aki a Jézus tanítványa vala, de csak titokban, a zsidóktól való félelem miatt), hogy levehesse a Jézus testét. És megengedé Pilátus. Elméne azért és levevé a Jézus testét.
Eljöve pedig Nikodémus is (aki éjszaka ment vala először Jézushoz), hozván mirhából és áloéból való kenetet, mintegy száz fontot.
Vevék azért a Jézus testét, és begöngyölgeték azt lepedőkbe illatos szerekkel együtt, amint a zsidóknál szokás temetni.
Azon a helyen pedig, ahol megfeszítteték, vala egy kert, és a kertben egy új sír, amelybe még senki sem helyheztetett vala.
A zsidók péntekje miatt azért, mivelhogy az a sír közel vala, abba helyhezteték Jézust."
János evangéliuma 19, 38-42

Nagyszombat

Nagyszombati igeolvasás:
"Másutt ismét így szól az írás: Néznek majd arra, akit általszegeztek.
Ezek után pedig kéré Pilátust az arimathiai József (aki a Jézus tanítványa vala, de csak titokban, a zsidóktól való félelem miatt), hogy levehesse a Jézus testét. És megengedé Pilátus. Elméne azért és levevé a Jézus testét.
Eljöve pedig Nikodémus is (aki éjszaka ment vala először Jézushoz), hozván mirhából és áloéból való kenetet, mintegy száz fontot.
Vevék azért a Jézus testét, és begöngyölgeték azt lepedőkbe illatos szerekkel együtt, amint a zsidóknál szokás temetni.
Azon a helyen pedig, ahol megfeszítteték, vala egy kert, és a kertben egy új sír, amelybe még senki sem helyheztetett vala.
A zsidók péntekje miatt azért, mivelhogy az a sír közel vala, abba helyhezteték Jézust."
János evangéliuma 19, 37-42

2015. április 3., péntek

"Az a víz, s a drága vér, melyet ontál a bűnért, gyógyír legyen lelkemnek: bűntől s vádtól mentsen meg!" - Bűnbánati istentisztelet


Alapige:
"A zsidók pedig, hogy a testek szombaton át a keresztfán ne maradjanak, miután péntek vala, (mert annak a szombatnak napja nagy nap vala) kérék Pilátust, hogy törjék meg azoknak lábszárait és vegyék le őket.
Eljövének azért a vitézek, és megtörék az elsőnek lábszárait és a másikét is, aki ő vele együtt feszíttetett meg;
Mikor pedig Jézushoz érének és látják vala, hogy ő már halott, nem törék meg az ő lábszárait;
Hanem egy a vitézek közül dárdával döfé meg az ő oldalát, és azonnal vér és víz jöve ki abból.
És aki látta, bizonyságot tett, és igaz az ő tanúbizonysága; és az tudja, hogy ő igazat mond, hogy ti is higyjetek.
Mert azért lettek ezek, hogy beteljesedjék az írás: Az ő csontja meg ne törettessék.
Másutt ismét így szól az írás: Néznek majd arra, akit általszegeztek."
János evangéliuma 19, 31-37

Nagypénteki népdal


Minek látod Őt?


Elvégeztetett - Nagypénteki igehirdetés

Bibliaolvasás:
"És mindjárt még mikor ő szól vala, eljöve Júdás, egy a tizenkettő közül, és vele együtt nagy sokaság, fegyverekkel és botokkal, a főpapoktól, az írástudóktól és a vénektől.
Az ő elárulója pedig jelt ada nékik, mondván: Akit megcsókolok majd, ő az; fogjátok meg azt, és vigyétek el biztonsággal.
És odajutván, azonnal hozzáméne, és monda: Mester! Mester! és megcsókolá őt.
Azok pedig ráveték kezeiket, és megfogák őt.
De egy az ott állók közül az ő szablyáját kivonván, a főpap szolgájához csapa, és levágá annak fülét.
Jézus pedig felelvén, monda nékik: Mint egy rablóra, úgy jöttetek-é reám fegyverekkel és botokkal, hogy megfogjatok engem?!
Naponta nálatok valék, a templomban tanítva, és nem fogtatok meg engem; de szükség, hogy az írások beteljesedjenek.
Akkor elhagyván őt, mindnyájan elfutának.
Egy ifjú pedig követé őt, akinek testét csak egy gyolcs ing takarta; és megfogák őt az ifjak.
De ő ott hagyva az ingét, meztelenül elszalada tőlük.
És vivék Jézust a főpaphoz. És oda gyűlének mindnyájan a főpapok, a vének és az írástudók.
Péter pedig távolról követé őt, be egészen a főpap udvaráig: és ott üle a szolgákkal, és melegszik vala a tűznél.
A főpapok pedig és az egész tanács bizonyságot keresnek vala Jézus ellen, hogy megölhessék őt; de nem találnak vala.
Mert sokan tesznek vala ugyan hamis tanúbizonyságot ellene, de a bizonyságtételek nem valának megegyezők.
És némelyek fölkelének és hamis tanúbizonyságot tőnek ellene, mondván:
Mi hallottuk, mikor ezt mondá: Én lerontom ezt a kézzel csinált templomot, és három nap alatt mást építek, amely nem kézzel csináltatott.
De még így sem vala egyező az ő bizonyságtételük.
Akkor a főpap odaállván a középre, megkérdé Jézust, mondván: Semmit sem felelsz-é? Miféle bizonyságot tesznek ezek te ellened?
Ő pedig hallgat vala, és semmit sem felele. Ismét megkérdezé őt a főpap, és monda néki: Te vagy-é a Krisztus, az áldott Isten Fia?
Jézus pedig monda: Én vagyok. És meglátjátok majd az embernek Fiát ülni a hatalomnak jobbján, és eljőni az ég felhőivel.
A főpap pedig megszaggatván ruháit, monda: Mi szükségünk van még tanúkra?
Hallátok a káromlást. Mi tetszik néktek? Azok pedig halálra méltónak ítélték őt mindnyájan.
És kezdék őt némelyek köpdösni, és az ő orcáját elfedni, és őt öklözni, és mondani néki: Prófétálj! A szolgák pedig arcul csapdossák vala őt."
Márk evangéliuma 14, 43-65

Alapige:
"Akkor azért nékik adá őt, hogy megfeszíttessék. Átvevék azért Jézust és elvivék.
És emelvén az ő keresztfáját, méne az úgynevezett Koponya helyére, amelyet héberül Golgothának hívnak:
Ahol megfeszíték őt, és ő vele más kettőt, egyfelől, és másfelől, középen pedig Jézust.
Pilátus pedig címet is íra, és feltevé a keresztfára. Ez vala pedig az írás: A NÁZÁRETI JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA.
Sokan olvasák azért e címet a zsidók közül; mivelhogy közel vala a városhoz az a hely, ahol Jézus megfeszíttetett vala: és héberül, görögül és latinul vala az írva.
Mondának azért Pilátusnak a zsidók papifejedelmei: Ne írd: A zsidók királya; hanem ahogy ő mondotta: A zsidók királya vagyok.
Felele Pilátus: amit megírtam, megírtam.
A vitézek azért, mikor megfeszítették Jézust, vevék az ő ruháit, és négy részre oszták, egy részt mindenik vitéznek, és a köntösét. A köntös pedig varrástalan vala, felülről mindvégig szövött.
Mondának azért egymásnak: Ezt ne hasogassuk el, hanem vessünk sorsot reá, kié legyen. Hogy beteljesedjék az írás, amely ezt mondja: Megosztoztak ruháimon, és a köntösömre sorsot vetettek. A vitézek tehát ezeket művelék.
A Jézus keresztje alatt pedig ott állottak vala az ő anyja, és az ő anyjának nőtestvére; Mária, a Kleopás felesége, és Mária Magdaléna.
Jézus azért, mikor látja vala, hogy ott áll az ő anyja és az a tanítvány, akit szeret vala, monda az ő anyjának: Asszony, ímhol a te fiad!
Azután monda a tanítványnak: Ímhol a te anyád! És ettől az órától magához fogadá azt az a tanítvány.
Ezután tudván Jézus, hogy immár minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az írás, monda: Szomjúhozom.
Vala pedig ott egy ecettel teli edény. Azok azért szivacsot töltvén meg ecettel, és izsópra tévén azt, oda vivék az ő szájához.
Mikor azért elvette Jézus az ecetet, monda: Elvégeztetett! És lehajtván fejét, kibocsátá lelkét."
János evangéliuma 19, 16-30

2015. április 2., csütörtök

Az utolsó vacsora éjszakája - bűnbánati igehirdetés

Alapige:
"És a kovásztalan kenyerek ünnepének első napján, mikor a húsvéti bárányt vágják vala, mondának néki az ő tanítványai: Hol akarod, hogy elmenvén megkészítsük, hogy megehesd a húsvéti bárányt?
Akkor elkülde kettőt az ő tanítványai közül, és monda nékik: Menjetek el a városba, és egy ember jő előtökbe, aki egy korsó vizet visz; kövessétek őt,
És ahová bemegy, mondjátok a házi gazdának: A Mester kérdi: hol van az a szállás, ahol megeszem az én tanítványaimmal a húsvéti bárányt?
És ő mutat néktek egy nagy vacsoráló házat berendezve, készen: ott készítsétek el nékünk.
Elmenének azért az ő tanítványai, és jutának a városba, és úgy találák, amint nékik megmondotta, és elkészíték a húsvéti bárányt.
Mikor pedig este lőn, oda méne a tizenkettővel.
És amikor leülnek és esznek vala monda Jézus: Bizony mondom néktek, egy közületek elárul engem, aki velem eszik.
Ők pedig kezdének szomorkodni és néki egyenként mondani: Csak nem én? A másik is: Csak nem én?
Ő pedig felelvén, monda nékik: Egy a tizenkettő közül, aki velem együtt márt a tálba.
Az embernek Fia jóllehet elmegy, amint meg van írva felőle; de jaj annak az embernek, aki az embernek Fiát elárulja; jobb lenne annak az embernek, ha nem született volna.
És mikor ők evének, vévén Jézus a kenyeret, és hálákat adván, megtöré és adá nékik, mondván: Vegyétek, egyétek; ez az én testem.
És vévén a poharat, és hálákat adván, adá nékik; és ivának abból mindnyájan;
És monda nékik: Ez az én vérem, az új szövetség vére, amely sokakért kiontatik.
Bizony mondom néktek, nem iszom többé a szőlőtőnek gyümölcséből mind ama napig, amikor mint újat iszom azt az Isten országában.
És dicséretet énekelve kimenének az olajfák hegyére.
És monda nékik Jézus: Ezen az éjszakán mindnyájan megbotránkoztok bennem; mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok.
De feltámadásom után előttetek fogok felmenni Galileába.
Péter pedig monda néki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is, de én nem.
És monda néki Jézus: Bizony mondom néked, hogy ma, ezen az éjszakán, mielőtt a kakas kétszer szólana, háromszor tagadsz meg engem.
Ő pedig annál inkább erősíti vala: Ha veled együtt kell is meghalnom, semmiképpen meg nem tagadlak téged. Hasonlóképpen szólanak vala a többiek is.
És menének ama helyre, amelynek Gecsemáné a neve; és monda az ő tanítványainak: Üljetek le itt, amíg imádkozom.
És maga mellé vevé Pétert és Jakabot és Jánost, és kezde rettegni és gyötrődni;
És monda nékik: Szomorú az én lelkem mind halálig; maradjatok itt, és vigyázzatok.
És egy kevéssé előre menvén, a földre esék, és imádkozék, hogy, ha lehetséges, múljék el tőle ez az óra;
És monda: Abba, Atyám! Minden lehetséges néked. Vidd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.
Azután visszatére és aluva találá őket, és monda Péternek: Simon, alszol? Nem bírtál egy óráig vigyázni?
Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne jussatok; a lélek ugyan kész, de a test erőtelen.
És ismét elmenvén, imádkozék, ugyanazon szavakkal szólván.
Amikor pedig visszatére, ismét aluva találá őket; mert a szemeik megnehezedtek vala, és nem tudták mit feleljenek néki.
Harmadszor is jöve, és monda nékik: Aludjatok immár és nyugodjatok. Elég; eljött az óra; ímé az embernek Fia a bűnösök kezébe adatik.
Keljetek föl, menjünk: ímé elközelgett, aki engem elárul."
Márk evangéliuma 14, 12-42

Eklézsia 27. szám: 2015 Húsvét

2015. április 1., szerda

A lábmosás

Bibliaolvasás:
"Két nap mulva pedig húsvét vala és a kovásztalan kenyerek ünnepe. És a főpapok és az írástudók tanakodnak vala, hogy csalárdsággal mimódon fogják meg és öljék meg őt.
Mert azt mondják vala: Ne az ünnepen, hogy a nép fel ne zendüljön.
Mikor pedig Bethániában a poklos Simon házánál vala, amint asztalhoz üle, egy asszony méne oda, akinél alabástrom edény vala valódi és igen drága nárdus olajjal; és eltörvén az alabástrom edényt kitölté azt az ő fejére.
Némelyek pedig háborognak vala magok között és mondának: Mire való volt az olajnak ez a tékozlása?
Mert el lehetett volna azt adni háromszáz pénznél is többért, és odaadni a szegényeknek. És zúgolódnak vala ellene.
Jézus pedig monda: Hagyjatok békét néki; miért bántjátok őt? jó dolgot cselekedett én velem.
Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, és amikor csak akarjátok, jót tehettek velök; de én nem leszek mindenkor veletek.
Ő ami tőle telt, azt tevé: előre megkente az én testemet a temetésre.
Bizony mondom néktek: Valahol csak prédikálják ezt az evangyéliomot az egész világon, amit ez az asszony cselekedett, azt is hirdetni fogják az ő emlékezetére.
Akkor Júdás, az Iskariotes, egy a tizenkettő közül, elméne a főpapokhoz, hogy őt azoknak elárulja.
Azok pedig, amint meghallák, örvendezének, és igérék, hogy pénzt adnak néki. Ő pedig keresi vala, mimódon árulhatná el őt jó alkalommal."
Márk evangéliuma 14, 1-11