"Aki pedig megbotránkoztat egyet ama kicsinyek közül, akik én bennem hisznek, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakára, és a tengerbe vetik."

Márk evangéliuma 9, 42

Bár csupán néhány igevers választ el minket az előző napi igétől, mégis oly nagy a távolság. Miután a tanítványok eligazítást kapnak arra nézve, hogy nincs nagyobb emberek között, s a hatalmon, amely amúgy is Istentől adatik, nem érdemes rangsort állítani, most újabb kérdés vetődik fel. Ki használja jogosan Jézus nevét? A tanítványok, akik szinte állandóan vele vannak, vagy azok, akik megtapasztalták egyszer, vagy megismerték Jézus erejét, és a továbbiakban az ő nevét hívják segítségül.
Jézus megállapítása, aki nincs ellenünk, mellettünk van, nem elégíthet ki minket. Ezért van szükség arra, hogy a Mester a kicsinyekről beszéljen. Az olyan kicsinyekről, amilyenek mi is vagyunk, te és én. Hidd el, testvérem, hogy fontos vagy - még porszemnyi létedben is - Isten számára.
Nem a gyermekek a kicsinyek, hanem az olyan felnőtt emberek is, akik (akár Istennel szemben) gyermekként viselkednek. Mert milyen a gyermek? Ha valami fáj, sír és panaszkodik. Ha valami jó történik vele, akkor mosolyog - de akkor is a maga szórakoztatására. Mindannyian ilyenek vagyunk: panaszkodni szeretünk, és ritkán, ha dicsekszünk, a magunk személyét állítjuk előtérbe.
Egyvalamiben azonban eltértünk gyermeki mivoltunktól. A kisgyermek nemcsak a szülőnek sír, de neki is mosolyog. Minden cselekvése őneki ad hálát.
Felnőttként sokaknak már nincs kinek és nincs miért örülni. Lerombolja minden örömünket ez a világ, és annak uralma. Ha nem tudsz örülni, akkor mindegy, ha el is múlsz - figyelmeztet az Ige. Aki megbotránkoztat egyet is ama kicsinyek közül, akik én bennem hisznek, jobb annak, ha egy malomkövet kötnek a nyakára, és a tengerbe vetik. A malomkőnek nem eredeti célja az emberi élet oltása, hanem a kenyérhez, az élethez szükséges liszt őrlése. Ha életed elrontod, minden megromlik. Az irányítást más veszi át életed felett.
Tanulj a kisgyermekektől, mosolyogj úgy, mint ők! Adj hálát Istennek, hogy gyermeke, oltalmazottja lehetsz!

Újkenyér vasárnapi úrvacsoraosztással egybekötött istentisztelet

Bibliaolvasás:

"Akkor Jézus viteték a Lélektől a pusztába, hogy megkisértessék az ördögtől.

És mikor negyven nap és negyven éjjel bőjtölt vala, végre megéhezék.

És hozzámenvén a kisértő, monda néki: Ha Isten fia vagy, mondd, hogy e kövek változzanak kenyerekké.

Ő pedig felelvén, monda: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden ígével, amely Istennek szájából származik.

Ekkor vivé őt az ördög a szent városba, és odahelyezé a templom tetejére.

És monda néki: Ha Isten fia vagy, vesd alá magadat; mert meg van írva: Az ő angyalainak parancsol felőled, és kézen hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe.

Monda néki Jézus: Viszont meg van írva: Ne kisértsd az Urat, a te Istenedet.

Ismét vivé őt az ördög egy igen magas hegyre, és megmutatá néki a világ minden országát és azok dicsőségét,

És monda néki: Mindezeket néked adom, ha leborulva imádsz engem.

Ekkor monda néki Jézus: Eredj el Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj."

Máté evangéliuma 4, 1-10

Check this out on Chirbit

Alapige:

"És leülvén, odaszólítá a tizenkettőt, és monda nékik: Ha valaki első akar lenni, legyen mindenek között utolsó és mindeneknek szolgája."

Márk evangéliuma 9, 35

Úrvacsora szereztetési igéje:

"Mert én az Úrtól vettem, amit néktek előtökbe is adtam: hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultaték, vette a kenyeret,

És hálákat adván, megtörte és ezt mondotta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.

Hasonlatosképpen a pohárt is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: E pohár amaz új testamentom az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.

Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljövend.

Azért aki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen.

Próbálja meg azért az ember magát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból,

Mert aki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét."

Pál Apostolnak Korinthusbeliekhez írt első levele 11, 23-29

Check this out on Chirbit

"És leülvén, odaszólítá a tizenkettőt, és monda nékik: Ha valaki első akar lenni, legyen mindenek között utolsó és mindeneknek szolgája."

Márk evangéliuma 9, 35

Ilyen csak érthetetlen emberekkel történhet meg - gondoljuk. A tanítványokról lerí, hogy van meg mit tanuljanak: viselkedésükkel, értelmetlen kérdéseikkel mintha azt akarnák tudatosítani Mesterükben, hogy nem jól választott. Vajon lehet-é ez?
Az ezelőtt olvasott történetek után azt hihetnénk, hogy a tanítványi, az emberi értetlenséget nem lehet már fokozni, de látjuk, lehet. A tanítványok egymással is vitába bonyolódnak, mégpedig azon, hogy ki a nagyobb!
Mielőtt mosolyognánk ezen a gyerekesnek tűnő vitán, gondoljunk bele abba, hogy az emberek nem-e manapság is ezen vitatkoznak? Ki a nagyobb? Ki a hatalmasabb? Kinek van több dolog a birtokában? Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolására és válaszaink bebizonyítására megy rá emberi életünk.
Jézus, mikor tudomást szerez arról, hogy tanítványai vitatkoznak, megkérdi a tanítványokat, mit csinálnak. Gyakran kérdez meg minket is Isten efelől. Néha az Ige megérintése által, máskor egy baráton, ismerősön keresztül, néha egy-egy életesemény hatásain át.
Most, ha megkérdezné tőlünk az Isten, hogy mit csinálunk, vajon nem válaszolhatnánk a tanítványokon keresztül azt, hogy: tűnődöm e világ felett, hogy ki a nagyobb, s közben keresem a magam helyét a sorban?
Ugye, egész életünkben ezt csináljuk, próbálunk jó helyet, előkelő helyet találni magunknak ebben a világban.
Jézus szelíd tanácsa mifelénk is az, mint egykor a tanítványoknak adott útmutatás: Ha valaki első akar lenni, legyen mindenek között utolsó és mindeneknek szolgája, azaz úgy szerezhetsz magadnak elismerést, mely örökké érvényes marad, ha mindenki mást magad elé helyezel, ha megtanulod helyedet értékelni, s ha hátul is vagy, nem csak az előtted lévőkre irigykedni, hanem segíteni azokat, akik még utánad vannak a sorban.

Milyen a mi életünk kenyere? - Bűnbánati istentisztelet

Alapige:

"Ezek után elméne Jézus a galileai tengeren, a Tiberiáson túl.

És nagy sokaság követé őt, mivelhogy látják vala az ő csodatételeit, amelyeket cselekszik vala a betegeken.

Felméne pedig Jézus a hegyre, és leüle ott a tanítványaival.

Közel vala pedig husvét, a zsidók ünnepe.

Mikor azért felemelé Jézus a szemeit, és látá, hogy nagy sokaság jő hozzá, monda Filepnek: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ehessenek ezek?

Ezt pedig azért mondá, hogy próbára tegye őt; mert ő maga tudta, mit akar vala cselekedni.

Felele néki Filep: Kétszáz dénár árú kenyér nem elég ezeknek, hogy mindenikök kapjon valami keveset.

Monda néki egy az ő tanítványai közül, András, a Simon Péter testvére:

Van itt egy gyermek, akinek van öt árpa kenyere és két hala; de mi az ennyinek?

Jézus pedig monda: Ültessétek le az embereket. Nagy fű vala pedig azon a helyen. Leülének azért a férfiak, számszerint mintegy ötezeren.

Jézus pedig vevé a kenyereket, és hálát adván, adta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a leülteknek; hasonlóképpen a halakból is, amennyit akarnak vala.

Amint pedig betelének, monda az ő tanítványainak: Szedjétek össze a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne vesszen.

Összeszedék azért, és megtöltének tizenkét kosarat az öt árpa kenyérből való darabokkal, amelyek megmaradtak vala az evők után.

Az emberek azért látva a jelt, amelyet Jézus tőn, mondának: Bizonnyal ez ama próféta, aki eljövendő vala a világra.

Jézus azért, amint észrevevé, hogy jőni akarnak és őt elragadni, hogy királylyá tegyék, ismét elvonula egymaga a hegyre."

János evangéliuma 6, 1-15

Check this out on Chirbit

"És mikor a tanítványokhoz ment vala, nagy sokaságot láta körülöttök, és írástudókat, akik azokkal versengenek vala."

Márk evangéliuma 9, 14

Jézus a megdicsőülés hegyén azt tapasztalja, hogy választott tanítványai nem értik meg Őt, nem értik meg azokat a dolgokat, amiket mutat nekik, úgy, ahogyan eddig sem értették meg a mennyek országáról való példázatokat, vagy a gyógyítások lényegét. Mikor jönnek le a hegyről, a tanítványok újabb és újabb kérdésekkel bizonyítják azt, hogy még semmi összefüggést nem látnak az ószövetségi próféciák Jézusban megvalósuló ígéreteiből.
A másik kilenc tanítvány közé érkezve azonban Jézus látja azt is, hogy velük kapcsolatban még lehetetlenebb a helyzet. Sokaság veszi őket körül, ők pedig az írástudókkal versengenek.  Ennek versengésnek hirtelen véget vet Jézus megjelenése, aki mennyei dicsőségének nyomait hordozhatja arcán, s ezzel kiváltja a tömeg megrettenését. A vita oka is hamarosan kiderül: egy apa néma és epilepsziás fiát hozta oda, hogy gyógyítsák ki betegségéből. Jézus vizsgálata által  az események valamennyi résztvevőjének szembe kell néznie önmagával.  A gyermekről kitűnik valós betegsége, de a tanítványok hiába próbálták meggyógyítani őt, mert hiányzott belőlük az Istenre való hagyatkozás magatartása, az a hit, amellyel Jézus gyógyít (a fejezet 29. versében Jézus el is mondja a tanítványainak, hogy az a faj, amely fogságban tartotta a gyermeket, semmivel sem űzhető ki, csupán könyörgéssel és bőjtöléssel.
Mikor  a gyermeket Jézus elé állítják, kitör rajta rohama. A beteg gyermek szemszögéből feszült lelkiállapota magyarázza ezt: a démoni erők felismerik Jézusban parancsoló urukat, és egy utolsó nagy lázadást kísérelnek meg ellene. A gyermek eszméletlen, amikor Jézus kérdésére az apa a helyzet súlyosságának jellemzésére azt is elmondja, hogy fia kora gyermekségétől szenved ebben a bajban. Ezért és a történtek miatt válik az apa óvatossá hitében, mivel az emberi körülményekre néz, nem Krisztusra.
Jézus erre válaszolva tanítja őt az igazi hit korlátok nélkül munkálkodó erejéről, az apa pedig egyetlen kiáltással vall hitéről, és vall hitetlenségéről, amellyel már nem vállalja a közösséget, hanem Jézushoz fordul segítségért, hogy szabaduljon hitetlenségétől, és teljes hitre jusson.
A gyermek gyógyulása Jézus közbelépésére két mozzanatban történik meg: a démon távozása után a gyermek olyanná lesz, mint a halott, ezután Jézus szinte a halálból kelti életre ismét.
Aki Jézust követi, annak tudnia kell, hogy hol van szükség minden erejének latbavetésére, és hol kell teljesen félreállnia, hogy egyedül Isten cselekedhessék. Erre készíti fel az embert az imádság. Engedjünk helyet szívünkben, hogy Jézus bennünk is munkálkodhasson az ő Lelke által!

Képes beszámoló a Körösközi Magyarajkú Fiatalok VI. Sporttalálkozójáról

2015. augusztus 28.-án, pénteken került megrendezésre Körösköz (azaz Feketegyarmat, Nagyzerind, Erdőhegy-Kisjenő, Ágya, Bélzerind, Simonyifalva és Vadász) magyarajkú fiataljainak sporttalálkozója. 

Ez immár a hatodik ilyen alkalom volt, amikor a régiónkban élő magyar fiatalok találkozhatnak egymással. 

A szervezők nem titkolt célja ezzel a fiatalok számára szervezett találkozóval az, hogy a felnövekvő nemzedék mind jobban megismerje egymást, ápolják megkötött barátságaikat, s általa magyar anyanyelvünket, nemzetünknek kultúráját és hagyományait.

A találkozó ifjúsági istentisztelettel kezdődött, majd a sportrendezvényekre került sor, végül pedig vacsora keretében lettek kiosztva az oklevelek és emléklapok.

Ifjúsági istentisztelet a templomban:

Képek:

Életünk kenyerét enni - bűnbánati istentisztelet

Alapige:

"Az éneklőmesternek; Dávidé. Azt mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten. Megromlottak, útálatosságot cselekedtek; nincs, aki jót cselekedjék.

Az Úr letekintett a mennyből az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent kereső?

Mindnyájan elhajlottak; egyetemben elromlottak, nincs, aki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem.

Nem tudják-é ezt mind a gonosztévők, akik megeszik az én népemet, mintha kenyeret ennének, az Urat pedig segítségül nem hívják?

Majd rettegnek rettegéssel, mert Isten az igaz nemzetséggel van!

A szegénynek tanácsát kicsúfoljátok, mert az Úr az ő bizodalma.

Vajha eljőne Sionból Izráelnek a szabadítás! Mikor az Úr visszahozza népének foglyait, Jákób örül majd és vigad Izráel."

Zsoltárak könyve 14, 1-7

Igehirdetés meghallgatása

<iframe src="http://chirb.it/wp/kBw9EH" width=380 scrolling="NO" frameborder=0>If you can not see this chirbit, listen to it here http://chirb.it/kBw9EH</iframe><br/>

<a href="http://chirb.it/kBw9EH" title="20150828bunbanati | social audio" style="font-family:helvetica,arial,sans-serif;font-size:8pt;text-align:left;margin:5px;">Check this out on Chirbit</a>

"És hat nap múlva magához vevé Jézus Pétert és Jakabot és Jánost, és felvivé őket csupán magukban egy magas hegyre. És elváltozék előttük."

Márk evangéliuma 9, 2

Jézus elváltozásának, megdicsőülésének története egyike a megmagyarázhatatlan dolgoknak. Sok kérdés merül fel ezzel kapcsolatban: a hogyanok és a miértek megválaszolása is sokféle lehet.
Jézus szenvedéseinek kihirdetése után hat nappal hármat a tanítványai közül magával visz, fel egy magas hegyre. Hármat, a legmegbízhatóbbakat: Pétert, Jakabot és Jánost. (Az Ószövetségben , az 5Mózes 19, 15-ben a Törvény úgy rendelkezik, hogy három tanúval már bizonyítani lehet egy állítást).
E három tanítvány jelenlétében történik meg a csoda: Jézus elváltozik előttük. Pontosan nem tudjuk miképpen megy ez végbe az emberi érzékszervek, hogyan reagálják le ezt a folyamatot, csak az eredmény lesz előttünk is nyilvánvaló: ruhája fényessé lett, olyan fehérré, mint a hó, amihez hasonlót ruhafestő e földön nem fehéríthet (Mk. 9, 3). Ezt a színt még két alkalommal találjuk leírva a Jézusról szóló történetekben: feltámadásánál és mennybemenetelénél.
A hármas alkalmat aztán az elváltozás történetben megjelenő másik két bibliai szereplő is nyomatékosítja: Mózes és Illés. Mózes a törvény megfogalmazója, Illés pedig a törvény helyreállítójaként is értelmezhető. Ez a két személy beszélni kezdett Jézussal, majd ebbe a beszélgetésbe Péter is bekapcsolódik. Csak a Péter beszédét közli velünk a Szentírás: ő Jézushoz szól, azt mondja neki, hogy jó itt lenni, maradjanak itt. Nem tudhatjuk pontosan mire értette ezt Péter, de valószínűsíthetjük, hogy megtapasztalhatta ekkor azt a védelmet, azt a biztonságot, amit az Úr az övéinek nyújthat.
Az elbeszélésből megmutatkozik, hogy az emberi tanúk ezúttal sem értik az esemény lényegét. Az is kitűnik, hogy nem a látomás a lényeg: ez csak felhívja a jelenlevők figyelmét a mennyei szózatra, amelyet már Jézus megkeresztelkedésének elbeszéléséből ismerünk. Amint ez elhangzik, tovább nem is történik semmi. Jézusnak a hegyről lefelé jövet mondott szavaiból világossá válik, hogy a történtek valamiképpen feltámadására utalnak. A tanítványok váradalmaival szemben Jézus most is
szenvedéseire utal; Illés nevével Keresztelő János sorsát jellemzi, mintegy utalva vele tulajdon sorsára.
Jézus minket is felvisz a hegyre, és megmutatkozik nekünk. Nap mint nap hangzik felénk is a szózat. Életünk eseményei valahogyan mindig a kilátástalannak tűnő helyzetekből a megoldások felé terelnek bennünket. Vajon észrevesszük-e életünkben, hogy Jézus nekünk is megmutatta magát?

"És kezdé őket tanítani, hogy az ember Fiának sokat kell szenvedni, és megvettetni a vénektől és a főpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapra feltámadni."

Márk evangéliuma 8, 31

A Jézus által felmutatott isteni rendet, az elromlott emberi életek meggyógyítását, a csodákat, Isten országáról való bizonyságtevést a tanítványok részéről hitvallás követi.
Ugyanúgy megy ez végbe, mint manapság is templomokban vagy egyéb istentiszteleti helyeken a hitvallás, vagy konfirmálás. De nem csak templomokban, közösségi ünnepélyes alkalmakon mennek történnek meg ezek az események, hanem sokszor a hétköznapokban, nehézségeink vagy éppen örömeinkben van szükség arra, hogy tudjuk, kinek hisszük Jézust.
Péter, az első tanítvány erre a kérdésre így válaszol: Te vagy a Krisztus! Mit is jelent ez a szó? Jelenti az ószövetségi ígéretek beteljesedését, Isten Igéjének érvényét. Jelenti azt, hogy a Messiás értem is eljött, hozzám is megérkezett, Őáltala Istennek tulajdona lettem, aki az õ drága vérével minden bűnömért tökéletesen eleget tett, így az én életemet is megjavítja.
A hitvallás után az ember abban a különleges istenélményben részesül, amely egyrészt felemeli őt a mennybe, másrészt pedig figyelmezteti őt, hogy ez nem az ő érdemei miatt lehetett így, hanem Istennek kegyelméből.
Mikor Jézus a hit megvallása után, tanítani kezdi követőit, afelől, hogy Rá még sok szenvedés, megvettetés, a halál és a feltámadás vár, akkor válik nyilvánvalóvá Péter magatartása, azaz hogy mennyire nem értik a tanítványok tulajdon hitvallásuk igazi tartalmát sem.
Életfelfogásunk, világról alkotott véleményünk napról-napra változik annak függvényében, milyen dolgok történnek velünk, s ezek mennyire befolyásolják életünk minőségét. Többnyire nem nagymértékű meghasonlások ezek, de mégis változások, alakulások.
Egyvalami azonban nem változik sosem: ez a Krisztusról való hitvallás. Hitünknek ez az alapja. Isten annyira szereti ezt a világot, hogy egyszülött Fiát küldte, hogy, ha valaki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen! (Jn. 3, 16).
Szívünkkel és életünkkel valljuk meg mi is Istenbe vetett bizodalmunkat valahányszor ez az élet úgy kívánja, tegyünk hitvallást arról, hogy Jézus által Isten oltalmában vagyunk.

Gyászjelentés: Köteles Ferenc (82)

2015. augusztus 25.-én, 83 éves korában elhunyt Köteles Ferenc testvérünk. 

Isten akaratába belenyugodva búcsúzunk tőle. Virrasztása szerda este 20:30 órakor a Református Temető Ravatalozójánál volt megtartva. 

Utolsó földi útjára csütörtökön, augusztus 27.-én délután 14 órakor kísérjük el.

Az Úr vigasztalja meg gyászoló testvéreinket a feltámadás reménységével, elköltözött testvérünket pedig részeltesse a megváltás drága ajándékában!

Virrasztási ige:

"Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek!

A ti szelídlelkűségetek ismert legyen minden ember előtt. Az Úr közel!

Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.

És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.

Továbbá, Atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dícséret, ezekről gondolkodjatok.

Amiket tanultatok is, el is fogadtatok, hallottatok is, láttatok is én tőlem, azokat cselekedjétek; és a békességnek Istene veletek lesz.

Felette igen örültem pedig az Úrban, hogy immár valahára megújultatok az én felőlem való gondviseléstekben; mely dologban gondoskodtatok is, de nem volt alkalmatok.

Nem hogy az én szűkölködésemre nézve szólnék; mert én megtanultam, hogy azokban, amelyekben vagyok, megelégedett legyek.

Tudok megaláztatni is, tudok bővölködni is; mindenben és mindenekben ismerős vagyok a jóllakással is, az éhezéssel is, a bővölködéssel is, a szűkölködéssel is.

Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.

Mindazáltal jól tettétek, hogy nyomorúságomban részesekké lettetek.

Tudjátok pedig ti is, Filippibeliek, hogy az evangyéliom hirdetésének kezdetén, mikor Macedóniából kimentem, egyetlen egyház sem volt részes velem a kölcsönös adásban és vevésben, csak ti egyedül:

Mert már Thessalónikában is, egyszer is, másszor is, küldtetek nékem szükségemre.

Nem mintha kívánnám az ajándékot; hanem kívánom azt a gyümölcsöt, mely sokasodik a ti hasznotokra.

Megkaptam pedig mindent, és bővölködöm; beteltem, vévén Epafróditustól, amit küldöttetek, mint kedves jó illatot, kellemes, tetsző áldozatot az Istennek.

Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban.

Az Istennek pedig és a mi Atyánknak dicsőség mind örökkön örökké. Ámen."

Pál apostol Filippibeliekhez írt levele 4, 4-20

Igeolvasás és imádság meghallgatása

<iframe src="http://chirb.it/wp/FyI48G" width=380 scrolling="NO" frameborder=0>If you can not see this chirbit, listen to it here http://chirb.it/FyI48G</iframe><br/>

<a href="http://chirb.it/FyI48G" title="20150826kotelesferencvirrasztasa | social audio" style="font-family:helvetica,arial,sans-serif;font-size:8pt;text-align:left;margin:5px;">Check this out on Chirbit</a>

Temetési igehirdetés:

"Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.

És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban."

Pál apostol Filippibeliekhez írt levele 4, 6-7

Igehirdetés meghallgatása 

<iframe src="http://chirb.it/wp/E9tmGa" width=380 scrolling="NO" frameborder=0>If you can not see this chirbit, listen to it here http://chirb.it/E9tmGa</iframe><br/>

<a href="http://chirb.it/E9tmGa" title="20150827kotelesferenctemetes | social audio" style="font-family:helvetica,arial,sans-serif;font-size:8pt;text-align:left;margin:5px;">Check this out on Chirbit</a>

"Azután Bethsaidába méne; és egy vakot vivének hozzá és kérik vala őt, hogy illesse azt."

Márk evangéliuma 8, 22

Jézus körül a vakok látókká lesznek. Bethsaidában egy vakot vittek az Úrhoz, és azt kérték Tőle, hogy érjen hozzá, érintse meg őt. Tudták, hogyha a beteg ember és a Gyógyító kapcsolatba kerül, akkor remény van a gyógyulásra.
Jézus a beteg gyógyításában felhasználja korának orvosi eljárásmódját (a nyál lélekhordozó, így gyógyító ereje van), de a gyógyulás lefolyásából az is kitűnik, hogy meg kell neki küzdenie a betegséget okozó erőkkel: az eredmény nem mutatkozik azonnal teljes mértékben, de Jézus nem csügged el a küzdelemben, hanem a felgyógyulás után (ennek jellemzése arra vall, hogy a betegnek korábban voltak látási élményei) folytatja munkáját mindaddig, amíg a teljes gyógyulás be nem következik.
A mi vallásos élményeink is hasonlóak a vakságából felgyógyított bethesdai embernek az első látással kapcsolatos élményeihez. Előbb csak körvonalakat látunk a körülöttünk lévő világból, majd az idő múlásával, a hit erősödésével egyre többet, és egyre tisztábban észlelünk és értünk meg.
Pál apostol mondja a szeretethimnuszban: "most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, amint én is megismertettem" (1Kor. 13, 12).
Adja az Isten, hogy a mi felgyógyulásunk is hozza meg a tisztán látást: ne elégedjünk meg azzal, amikor az emberek körvonalait, mint valami járkáló fákat látjuk (Mk. 8, 24), hanem éljünk rendszeresen Isten reánk gyakorlott kegyelmének megújító, erőt adó áldásaival.

"És kijövének a farizeusok, és kezdék őt faggatni, mennyei jelt kívánván tőle, hogy kísértsék őt."

Márk evangéliuma 8, 11

Az emberi igények kielégítése után Jézus valami jelet, választ vár a csodákra. Eddig a nép válasza abban mutatkozott meg, hogy egyre többen érdeklődtek afelől, amit hirdetett. Mindig is voltak kételkedőek, tanítása iránt, de ezt a kételkedést az Istenben valóban bízó emberek hite, illetve ennek a hitnek gyógyító és tisztító ereje, a hitnek az emberi életek minőségére való hatása eloszlatta.
Most a farizeusok kezdenek el érdeklődni  Jézusnál. Mennyei jelet, újabb mutatványt szeretnének látni Tőle. Hitük sincsen abban, amit kérnek, rászorulva sincsenek igazán arra, hogy Isten Fia rajtuk mutassa meg a hit erejét.
Azért kérik Tőle a jelet, hogy megkísértsék Őt. Jézus ilyen kérésnek nem tehet eleget: "Ne kisértsd az Urat, a te Istenedet." (Mt. 4, 7).
Sokszor kérünk mi is Istentől imádságainkban jeleket, csodákat, hogy hitünk növekedjen. Parányi hitünk nem omolhat össze, ha nem teljesedik be minden kérésünk. Akik gyógyulni mentek Jézushoz, vagy akik az Úr közbenjárását kérték egy-egy esetben, előbb hitre kellett jussanak, hogy a csodát meglássák.
Te miért imádkozol? Arra kérsz Istentől erőt, hogy csodát láss, vagy, hogy megéld a csodát?

"Szánakozom e sokaságon, mert immár harmad napja hogy velem vannak, és nincs mit enniök."

Márk evangéliuma 8, 2

Jézus szánakozik a sokaságon. A világ Megváltója átérzi, hogy az embereknek, akik utolsó szalmaszálként Belé kapaszkodnak, szükségük van nemcsak a távoli jövőre nézve a biztonságra, hanem a jelenben is szükséget látnak.
Tanítványainak elmondja: szánakozik a mindennapok kilátástalansága miatt. Azok, akik jönnek Őt hallgatni, csodáinak szemtanúi, bizonyságai, esetleg hírüladói lenni - most szükséget látnak: nincs mit enniük.
Az, Akinek hatalmában áll mindent jóvá tenni, leküzdeni a világ ellenségét, most az éhezőkkel, akik követői akarnak lenni, kell megértetnie, hogy nemcsak kenyérrel él az ember.
Új kenyér ünnepének ünnepére készülve, olyan ez a történet, mint a kijelentés folytatása: hanem minden Igével él az ember, amely Isten szájából származik (Lk 4, 4).
Nem megoldás ez az Ige, hanem lehetőség: az egyetlen esély, mely a szükséget látók előtt áll.
A történetben a sokaság közül valakinek hét kenyere van és valakinek egy kevés hala. Isten szava, áldása nélkül ez a hét kenyér a négyezer személyt kitevő sokaságnak morzsánnyi lett volna, vagy mustármagnyi, mégis mindenki jól lakott. Még felesleg is maradt meg, hét kosárral.
Szükséget látó barátom! Sorstársad vagyok. Morzsánnyi az a kenyér, amivel rendelkezem, de tudom, hogy Isten megáldja ezt, amit nekem szánt, és úgy megsokasítja, hogy nekem is szükségem lesz kosarakra, hogy összegyűjtsem a maradékot.
Jézus nemcsak szánakozik miattunk, de Ő az, aki cselekszik is. A huszonötödik zsoltár szavával, Dávid imádságával érezhetjük át, hogy minden napon velünk van és gondoskodik rólunk. Olvassuk együtt:
"Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm. Fűves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem. Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért. Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem. Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim előtt; elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam. Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig." (Zsoltárok könyve 25, 1-6)

Körösközi Magyarajkú Fiatalok VI. Sporttalálkozója

Szeretettel meghívjuk a Körösköz magyaroklakta települései által alkotott fiatalokból álló csapatokat a Vadászon hatodik alkalommal megszervezendő Körösközi Magyarajkú Fiatalok Sporttalálkozójára.

2015. augusztus 28.-án, pénteken 13 órától kezdődik a találkozó, melyre várjuk Nagyzerind, Feketegyarmat, Ágya, Erdőhegy-Kisjenő, Bélzerind, Simonyifalva és a házigazda, Vadász csapatait.

A regisztrációt követően ifjúsági istentiszteletre kerül sor a református templomban, majd a sportvetélkedők következnek az alábbiak szerint:

- 12 év alattiak kispályás fociban, görkorcsolyában, zsákbanfutásban és kötélhúzásban mérik össze erejüket (két ilyen kisebb korosztályú csapatra, a helyi vadásziakra és a simonyifalvi kisikolásokra számítunk itt).

- a fiatalok kispályás labdarúgómérkőzéseket vívnak egymással (7-8 csapatra számítunk).

- a lánycsapatok két kategóriában mérik össze tudásukat: kézilabda csatában és kispályás fociban.

A mérkőzések után szórakozásra is lehetőség nyílik.

Szeretettel hívunk mindenkit!

a szervezők

Nyilatkozzál meg! - igehirdetés

Bibliaolvasás:

"Aztán ismét kimenvén Tírus és Sídon határaiból, a galileai tengerhez méne, a Tízváros határain át.

És hozának néki egy nehezen szóló siketet, és kérik vala őt, hogy vesse reá kezét.

Ő pedig, mikor kivitte vala azt a sokaság közül egy magát, az újjait annak fülébe bocsátá, és köpvén illeté annak nyelvét,

És föltekintvén az égre, fohászkodék, és monda néki: Effata, azaz: nyilatkozzál meg.

És azonnal megnyilatkozának annak fülei: és nyelvének kötele megoldódék, és helyesen beszél vala.

És megparancsolá nékik, hogy senkinek se mondják el; de mennél inkább tiltja vala, annál inkább híresztelék."

Márk evangéliuma 7, 31-36

Igehirdetés meghallgatása

Alapige:

"És szerfelett álmélkodnak vala, ezt mondván: Mindent jól cselekedett; a siketeket is hallókká teszi, a némákat is beszélőkké."

Márk evangéliuma 7, 37

"És szerfelett álmélkodnak vala, ezt mondván: Mindent jól cselekedett; a siketeket is hallókká teszi, a némákat is beszélőkké."

Márk evangéliuma 7, 37

Közel kétezer évvel ezelőtt az emberek tömege ámult el egy dolgon. Láttak valakit, aki nem szokványos dolgokat cselekedett. Márk evangéliuma hetedik részének utolsó versei azt tanúsítják, hogy ez a Jézus mindjárt két dolgot tett, ami nem szokványos. Elé hoztak ugyanis egy embert, egy nehezen szóló süketet, hogy gyógyítsa azt meg. Jézus félrevonta őt a tömegből, hogy személyes kontaktusba kerüljön vele. Gyógyításának két mozzanata van: egy külső, felszínes, azaz a szemtanúk számára is látható mozzanata - amit Márk is nagyszerűen leír -, hogy Jézus bele bocsátja ujjait a süket fülébe illetve nyálával illeti a nyelvét ugyanannak az embernek, aki beszélni sem tud igazán. Mintha azért gyógyítana így Jézus, hogy látható jegyét adja annak, hogy Ő a gyógyító.
Ennél a külsődleges képnél nekem Michelangelo híres festménye jut eszembe, mely a Sixtus-kápolna mennyezetének freskóján található és az Ádám teremtését ábrázolja (lehet némelyeknek ez csak az egykori Nokia telefonok indítóképernyőjének a grafikájáról ismeretes), melyen a Teremtő érintéssel hívja életre a teremtményét. Valami ilyesmi játszódik le a nehezen szóló süket ember életében is, mikor Jézus megérinti őt. Ez a feltétele annak, hogy az ő meghibásodott élete helyrejöjjön. Jézusnak meg kell érintenie őt.
Ha Jézus megérint, életed rendbejön!

Újkenyér ünnepe Köröstarcsán - igehirdetés

Bibliaolvasás:

"Mózesnek, az Isten emberének imádsága. Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre!

Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten.

Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai!

Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, amely elmúlt, és mint egy őrjárási idő éjjel.

Elragadod őket; olyanokká lesznek, mint az álom; mint a fű, amely reggel sarjad;

Reggel virágzik és sarjad, és estvére elhervad és megszárad.

Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk!

Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bűneinket a te orcádnak világa elé.

Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet.

A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolcvan esztendő, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, amely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk.

Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint való bosszúállásodat?

Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.

Térj vissza Uram! meddig késel? és könyörülj a te szolgáidon.

Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vígadjunk minden mi időnkben.

Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendőkhöz képest, amelyekben gonoszt láttunk.

Láttassék meg a te műved a te szolgáidon, és a te dicsőséged azoknak fiain.

És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!"

Zsoltárok könyve 90, 1-17

http://chirb.it/nIw6vJ

<iframe src="http://chirb.it/wp/nIw6vJ" width=380 scrolling="NO" frameborder=0>If you can not see this chirbit, listen to it here http://chirb.it/nIw6vJ</iframe><br/>

<a href="http://chirb.it/nIw6vJ" title="20150822korostarcsa | social audio" style="font-family:helvetica,arial,sans-serif;font-size:8pt;text-align:left;margin:5px;">Check this out on Chirbit</a>

Alapige:

"Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre!"

Zsoltárok könyve 90, 1b

"Mert hallván felőle egy asszony, akinek leányában tisztátalan lélek vala, eljőve és lábaihoz borula."

Márk evangéliuma 7, 25

Első olvasatra is úgy tűnik, hogy ez az Ige a közbenjáró imádság, vagy kérés szép példája. Még akkor is közbenjárás, ha valaki az övéért borul le. Van ebben a történetben ugyanakkor még valami, különlegesebb dolog is: nem a az övéi közül valók egyike, hanem egy idegen asszony esdeklik Jézus előtt a lányáért könyörögve.
A szíria-föniciai asszony hazája Tírusz és Szidon vidéke, az a vidék, amely a pogány világnak a birodalma a vallásos zsidó emberek képzetében - ezen a vidéken jár Jézus. Érdekesebb az, hogy a Messiás honnan jön: abból a világból érkezik a pogány vidékre, amelyben az ő népe, Izráel él. Az izráeliek azonban - a sok csodatett dacára - nem ismerik fel Jézusban a Messiást. Nemcsak a farizeusok, vagy írástudók vetekednek vele folyton, de még tanítványai sem értenek meg mindent vele kapcsolatban.
A hírek azonban terjednek Jézusról: Ő az, aki úgy ismeri és magyarázza az Irást, mint senki az írástudók közül; Ő az, aki járja Izráel településeit, hirdetve Isten országának elérkeztét, Ő az, aki gyógyít, bűnöket bocsát meg, embereket hív Isten szövetségébe.
Nem csoda, hogy ez a pogány nemzethez tartozó asszony is előtte borul le, Hozzá esedezik lánya gonosz lélektől való megtisztításáért.
Kettejük párbeszédéből világossá válik, hogy Jézus - bár elsősorban népe, az Izrael körében tevékenykedik - nem fordít hátat senkinek. Nincs az az akadály, ami gátat szabhatna Isten kegyelme kiáradásának. Bár a népe elvárja Jézustól, hogy közöttük tevékenykedjen, Jézus úgy is megmutathatja hatalmát, ha nem közvetett módon teszi.
A pogány asszony gonosz lélektől gyötört lánya meggyógyul: Jézus gyógyítja meg az édesanya beszédéért, bizonyságtételéért, melyben hitéről és reménységéről vall. Ebben a párbeszédben a fiak kenyere a kegyelem, az ebek az emberek, akik érdemtelenek Isten kegyelmére, az asszony bizonyságtétele - amiért is lánya meggyógyul - Krisztusról vall: "az ebek is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsalékaiból" (Mk 7, 28). A Fiú morzsalékaiból tevődik össze a mi mindennapi kenyerünk, a kegyelemnek legszebb lelki tápláléka: az aggodalomban töltött napok reménysége, szorult helyzetünkből való kimenekülésünk - a mindennapi küzdelmek egy-egy morzsái Isten kegyelmének.

"És előszólítván az egész sokaságot, monda nékik: Hallgassatok reám mindnyájan és értsétek meg."

Márk evangéliuma 7, 14

Amikor Jézus így beszél az emberekhez, akkor valami különlegesen fontosat akar mondani.

A farizeusoknak és a jeruzsálemi írástudóknak megfelelt, de nem akarja azt, hogy a különbözőségek, amik emberek között vannak, ellenségeskedést szítsanak közöttük, s újabb tanítást ad, mely magyarázatot ad arra, hogy az ember önmagában véve nem rossz, és nem is a körülmények teszik bűnössé, hanem a Sátán.

"Nincs semmi az emberen kívülvaló, ami bemenvén ő belé, megfertőztethetné őt; hanem amik belőle jőnek ki, azok fertőztetik meg az embert." - mondja.

Az azóta táplálkozási életbölcsességgé degradálódott tanítást ma is sokszor halljuk, de észrevettük, mit mond itt Jézus? Nem csupán azzá válik az ember, amit megeszik, de az indulatok, melyek életét uralják felül kerekedhetnek rajta.

Ha valakiben szeretet van, azon a szeretet lesz úrrá, akiben béke van, annak életében békesség uralkodik, de ha valakinek szívében a harag, elégedetlenség, vagy a bosszú lakik, annak az élete a gonosztól van megfertőzve.

Figyeljünk és ügyeljünk Jézus tanítására: válasszuk azt, ami életünknek jót eredményez!

"És hozzá gyűlének a farizeusok és némelyek az írástudók közül, akik Jeruzsálemből jöttek vala."

Márk evangéliuma 7, 1

A gyógyításokat, csodatételeket, nagyszerű tanításokat a tanítványok értetlensége mellett a nép Jézus felé vonzódása követi. Felfigyelnek arra, hogy ez a Jézus többet és másabbat tud adni az átlagos embereknél. Nem értik meg a csodákat, de elfogadják, hogy Jézus okozza a változást életükben.
Nemcsak a nép figyel fel Jézus megjelenésére, hanem hozzá gyűlnek a Jeruzsálemből érkező farizeusok és némelyek az írástudók közül is. Az írás akkori értelmezői, az úgynevezett értelmiségi réteg ellenszenvesen lép fel Jézussal szemben: ők nem a csodák magyarázatára kíváncsiak, egyelőre nem is arra, hogy milyen hatalommal cselekszik Jézus, hanem a rituálissá lett tisztálkodási rendelkezések be nem tartására, a törvény megvetésének okára kérdeznek rá.
A vita csak a tisztaság értelmezésére korlátozódik, de az egyház életének szinte első perceitől kezdve világos, hogy mennyire fontos problémája ez a zsidókból és pogányokból születő „harmadik népnek”.
Jézus járja a maga útját, és útközben odagyűlnek hozzá azok is, akiknek valami keresnivalójuk van rajta. Ezúttal farizeusok és írástudók ezek, a törvény magyarázatának szakértői és a nép gyakorlati kegyességének ellenőrei, Jeruzsálemből. A vád alapja Jézus környezete egynéhány tagjának magatartása: ezek „szentségtelen” kézzel ülnek asztalhoz, éles ellentétben az ősi hagyománnyal. Jézus nagyon élesen válaszol a vádra: ellenfeleinek felszínes és külsőséges kegyességi felfogásukon kívül mindjárt azt is szemükre veti, hogy az emberi hagyományokat föléje helyezik Isten parancsolatainak.
Ézsaiás prófétát idézi, amikor a farizeusok és írástudók számára válaszol az Igével: "Ez a nép ajkaival tisztel engem, a szívök pedig távol van tőlem." (6. vers) Nem ítéletet mond Jézus, hanem tévelygést állapít meg.
Gyakran úgy értelmezzük, hogy Jézusnak a farizeusokkal és az írástudókkal komoly nézeteltérései voltak. Pedig a helyes megállapítás éppen fordítva érvényes: az akkori értelmiséghez tartozó "felvilágosult" emberek nehezteltek Jézusra, kerestek Benne folyton hibát. Jézus ugyanazzal a szeretettel közeledett feléjük is, mint a rászorulók felé. Talán az evangéliumok olvasása során akkor értjük ezt meg igazán, akkor fogjuk fel teljes erővel, mikor Jézus a keresztfán úgy kéri az Atyát imádságában a tudatlanok felől:  "Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek!" (Lk. 23, 24).
Tisztában vagyunk azzal, hogy emberi értelmünk, tudásunk és bölcsességünk mindenre magyarázatot keres, de vannak dolgok, amelyeket észérvekkel, tételekkel, törvényekkel nem lehet megérteni vagy előidézni. Isten szeretete és kegyelme ilyen! Ő azt kéri most is tőlünk, hogy ne csak ajkunkkal tiszteljük Őt, de szívünk és bizodalmunk is legyen igazán Őbenne!

"...Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre!

Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten."

Zsoltárok könyve 90, 1-2

Merengve és eltűnődéssel gondolok vissza azokra az időkre, amikor először hirdethettem az Igét szószékről a Szentírás ezen sorai alapján. Valahogy úgy hozta a sors, hogy teológus korszakom első éveiben Várasfenesen, szülőfalumban praktizálhattam a legtöbbet. Az "öreg-pap" - ma így emlékeznek rá - nem szabadságolás miatt, hanem, hogy az igehirdetés szolgálatába minél jobban bevezessen, nyári szünidőben gyakran apellált a szolgálatainkra. Gyakorta segíthettünk úrvacsorát osztani, és az ünneptelen félév eme kies időszakában talált alkalmat arra is, hogy amikor a legtöbben vannak templomban, szolgálhassunk a gyülekezetben.

Így történhetett, hogy az augusztus 20.-i istentiszteletet akkor - a Teológia első évét befejezve - jómagam tarthattam. Most is reménykedem abban, hogy nemcsak én, de az egész közösségnek ünnepe volt az az alkalom, nemcsak én, de gyülekezetünk minden tagja hálával és dicsőítéssel áldozott azon a vasárnapon az Istennek.

Az alapige, mely akkor elhangzott, a kilencvenedik zsoltár volt. Az "Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre" kezdetű mózesi imádság, úgy éreztem, nemcsak az én, de az ottani közösség, az erdélyi-, sőt az összmagyarság legszebb imádsága lett. Nem véletlen, hogy Kölcsey Ferenc Himnusza előtt a protestáns magyaroknak az ebből a zsoltárból táplálkozó egyházi ének volt a himnusza évszázadokon keresztül. Talán még most is az, hiszen istentiszteleteink végén ezt énekeljük az áldás után, de ennek az éneknek a dallamával kísérjük ki halottainkat is, bízva abban, hogy a mulandó dolgok elmennek bár életünkből, de Isten szeretete és kegyelme örökké velünk marad.

Emlékszem, azon az első szülőfalumban elmondott igehirdetésben megemlékeztem a történelmünk maradandó dolgairól, többek között a fenesi Bélavárról, mely évszázadok óta hirdeti jelenlétünket ott a Fekete-Körös folyásának felső völgyében. Amit akkor az Igéből megértettem, valósággá lett: a vár még áll - ugyanúgy romjaiban -, az emberek cserélődnek. A hegyek, a világ formáltatik - de a maguk dicsőségében hirdetik: Te vagy Isten!

Minden változik - egyedül Isten szeretete marad meg.

Idei ünnepünkön, augusztus 20.-án a Szentírás ugyanazt mondja, mint másfél évtizeddel, vagy másfél évszázaddal ezelőtt: Az Úr a hajlékunk nemzedékről nemzedékre! Bízhatunk mi nemzetet-, világot megváltó emberekben, közösségekben, munkálkodhatunk mi megváltó tervekben, ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői.

Nemzeti ünnepünk alkalmából az Isten üzenete ugyanaz a jókívánság, ami évekkel, évtizedekkel, évezredekkel ezelőtt szólt: ha rajtunk múlott volna, már rég nem léteznénk, de az Úr a mi hajlékunk nemzedékről nemzedékre!

Törekedjünk úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk! Imádkozzunk Mózessel, az Isten emberével együtt magunkért és nemzetünkért a következőképpen: "Láttassék meg a te műved a te szolgáidon, és a te dicsőséged azoknak fiain. És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!" (Zsoltárok könyve 90, 16-17).

"És azonnal kényszeríté tanítványait, hogy hajóba szálljanak, és menjenek át előre a túlsó partra Bethsaida felé, amíg ő a sokaságot elbocsátja."

Márk evangéliuma 6, 45

Az előző történetekben Jézus tettei és csodái által mutatkozik meg a nép és a tanítványok előtt. Sokan nem értik meg a jó dolgokat, de elfogadják, hogy ez jár nekik. Ha figyelmesen hallgatják Jézust, ehetnek a megsokasított kenyerekből - jól is lakhatnak.
Manapság is jogainkat érvényesítjük általában mindenféle viszonyainkban. Igyekszünk ezt úgy megvalósítani, hogy az elvárások irányunkban minél enyhébbek legyenek. A cserekereskedelem törvényeihez igazítjuk egész életünket - helytelenül. Jézus figyelmeztet: "Nemde öt verebet meg lehet venni két filléren? és egy sincs azok közül Istennél elfelejtve. De néktek a fejetek hajszálai is mind számon vannak. Ne féljetek azért, sok verébnél drágábbak vagytok." (Lk. 12, 6-7).
Nem lehet árúba bocsátani életünket!
Krisztus az előző történetekben mindig a konkrét nyomorúságból szabadítja meg az embert. Ennek jegyében követi az előző történetet igénk, amelyben Jézus arra ad parancsot tanítványainak, hogy előtte, tehát nélküle menjenek át a tengeren.
Láthatóan egyedül hagyja őket (ő maga az Atyával keresi ezalatt az imádságos közösséget), egyedül áll a parton, míg a hajó ellenszéllel kínlódva vergődik a tenger közepén, majd jelenlétének valószerűtlenségével megrettenti övéit: de végül a valóságos veszélyből szabadítja meg őket. Ezúttal is csak döbbent csodálkozást vált ki belőlük.
A cselekmény leírója itt már arra is kitér, amit első olvasásra alig veszünk észre. Arról szól, hogy a tanítványok egészen másképpen ítélnék meg az eseményeket, ha „ettek volna a kenyerekből”.
Krisztus számunkra az élet kenyere, az Ő megváltó munkája a mi örök életre szóló táplálékunk, reménységünk ebben az életben. Ez a mennyei kenyér pedig itt hever előttünk: a Szentírásban, a természet rendjében, életünk eseményeiben. Minden Istenről beszél. Éljünk hát a mennyei kenyér táplálékával, és nemcsak az örök életre veszünk reménységet benne, hanem erre az életre is eligazítást, hitet és reménységet nyerünk. Ha életünk tengere veszedelmesen hullámzik is, Jézus ott van a közelünkben és megment bennünket!

"És az apostolok összegyűlekezének Jézushoz, és elbeszélének néki mindent, azt is, amiket cselekedtek, azt is, amiket tanítottak vala."

Márk evangéliuma 6, 30

Jézushoz visszajönnek az apostolok, hogy elbeszéljenek Neki mindent, ami velük történt. Lehet ez a visszajövetel két-három nappal az elbocsátás után történt meg. Tegyük fel a kérdést magunknak, mi lett volna, ha a tanítványok szolgálatuk befejezésekor térnek vissza Jézushoz, vagy ha mi lennénk a tanítványok, és most térnénk vissza Hozzá.
Márk evangéliuma a tanítványok kiküldése és visszatérése közti részben (Mk. 6, 14-29) Keresztelő Jánossal foglalkozik, illetve haláláról számol be. Nagyban érinti ez a dolgok állását is: János az útkészítő - azzal, hogy ideje lejárt, egy új korszak, Jézus és az emberek megváltásénak korszaka kezdődött el.
A tanítványok visszatérnek Jézushoz. Gyógyításra, tisztátalan lelkek kiűzésére, tanításra kaptak megbízatást. Vajon mit tudtak megtenni ebből? Lehet azért térnek vissza Jézushoz, mert rájöttek arra, hogy hitbeli továbbképzésre van szükségük.
Ha szolgálatuk beteljesedése alkalmával történt volna ez a visszatérés, akkor bármelyik tanítvány másképp jött volna Jézushoz. Emlékezvén a kísértésekre, a tehetetlen helyzetekre, a tagadásra, árulásra, kételkedésre, de mégis tudván azt, hogy semmi sem történt véletlenszerűen életükben.
Ha mi, mai tanítványai Jézusnak, most, ebben a pillanatban visszatérhetnénk Hozzá, hogy elmondjuk, mit láttunk a világból, milyen az életünk, akkor mit mondanánk?
Imádságban most is megszólíthatjuk Őt. Hálát adhatunk Neki, kérhetünk Tőle, szolgálhatunk Általa saját magunk és közösségünk érdekében.
Tanuljunk hát Tőle: beteget gyógyítani, nevelni, plántálni, építeni. "Az aratni való sok, de a munkás kevés" ( Máté evangéliuma 9, 37).

"Némelyek azt mondják vala, hogy Illés ő; mások meg azt mondják vala, hogy Próféta, vagy olyan, mint egy a próféták közül."

Márk evangéliuma 6, 15

Már nemcsak Izrael népe, a farizeusok, az írástudók, az egyszerű csodát látó emberek kezdik el magyarázni, hogy ki is Jézus, hanem az uralkodó osztály, maga Heródes is keresi a választ erre a kérdésre.  Sokan összehasonlítják Őt Jánossal, holott tudják, hogy Jézus csodákat művel a nép között. Némelyek azt mondják, hogy Illés Ő, vagy egy a nagybetűs próféták közül.
Ki is valójában Jézus? Erre a kérdésre keresi mai világunk is a választ. Történelmileg bizonyított tény, hogy Jézus időszámításunk kezdetén a mai Palesztína és Izrael területén élt ember. Római történetírók is említik a nevét, nemcsak az evangéliumok, a vallási iratok. Mindegyik forrás azonban meghagyja a kor emberének azt a lehetőséget, hogy maga adjon hitelt, maga döntse el igaz voltát az Isten földön való megjelenésének.
Ennek sok változata van. Mai emberek előszeretettel vonzódnak a keleti vallások tanításai felé. A szeretetnek és az azon alapuló emberi kapcsolatoknak az elsőbbségét hirdetik azok is. Noha egység is található a világszemléletben, vannak különbözőségek. Más a viszonyulásunk az arab világ ideológiájának előretöréséhez. Az erőszakosságot, a fanatizmust közösségünk legnagyobb része elítéli. De sajnos be kell lássuk, hogy még keresztyén mivoltunkat is több szempont szerint csoportosítjuk. Vannak konzervatívak, radikálisak, liberálisak, vagy éppen szélsőségesek közöttünk.
Jézus nem azért jött, hogy megosszon bennünket, hanem, hogy jó pásztorként füves legelőkön vezetve a mennyei Atya honába tereljen bennünket.
Életünk egy ilyen vándorlás. Vajon észrevesszük-e, hogy maga az Úr, Jézus Krisztus a mi jó pásztorunk? Aki az élet vizével itat, füves legelőkön legeltet bennünket. Észrevesszük-e, hogy Ő nagyobb Illésnél, vagy Keresztelő Jánosnál? Tudjuk-e azt a hitvallást mondani, amit Péter a Cézárea Filippi felé vezető úton: "Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia" (Mt. 16, 16).
Ha igen, akkor mint Péter, kezdjük megismerni és felismerni az Urat, életünk megváltóját.

"Jó illat légyen szent neve!" - igehirdetés

Bibliaolvasás:

"És kiméne onnét, és méne az ő hazájába, és követék őt az ő tanítványai.

És amint eljött vala a szombat, tanítani kezde a zsinagógában; és sokan, akik őt hallák, elálmélkodának vala, mondván: Honnét vannak ennél ezek? És mely bölcsesség az, ami néki adatott, hogy ily csodadolgok is történnek általa?

Avagy nem ez-é az az ácsmester, Máriának a fia, Jakabnak, Józsénak, Júdásnak és Simonnak pedig testvére? És nincsenek-é itt közöttünk az ő nőtestvérei is? És megbotránkoznak vala ő benne.

Jézus pedig monda nékik: Nincs próféta tisztesség nélkül csak a maga hazájában, és a rokonai között és a maga házában.

Nem is tehet vala ott semmi csodát, csak nehány beteget gyógyíta meg, rájok vetvén kezeit.

És csodálkozik vala azoknak hitetlenségén. Aztán köröskörül járja vala a falvakat, tanítván.

Majd magához szólítá a tizenkettőt, és kezdé őket kiküldeni kettőnként, és ada nékik hatalmat a tisztátalan lelkeken.

És megparancsolá nékik, hogy az útra semmit ne vigyenek egy pálcán kívül; se táskát, se kenyeret, se pénzt az övükben;

Hanem kössenek sarut, de két ruhát ne öltsenek.

És monda nékik: Ahol valamely házba bementek, ott maradjatok mindaddig, amíg tovább mentek onnét.

Akik pedig nem fogadnak titeket, sem nem hallgatnak rátok, onnét kimenvén, verjétek le a port lábaitokról, bizonyságul ő ellenök. Bizony mondom néktek: Sodomának vagy Gomorának tűrhetőbb lesz a dolga az ítélet napján, mint annak a városnak.

Kimenvén azért, prédikálják vala, hogy térjenek meg.

És sok ördögöt űznek vala ki, és olajjal sok beteget megkennek és meggyógyítnak vala."

Márk evangéliuma 6, 1-13

igehirdetes

<iframe src="http://chirb.it/wp/OedzAN" width=380 scrolling="NO" frameborder=0>If you can not see this chirbit, listen to it here http://chirb.it/OedzAN</iframe><br/>
<a href="http://chirb.it/OedzAN" title="20150816vdi | social audio" style="font-family:helvetica,arial,sans-serif;font-size:8pt;text-align:left;margin:5px;">Check this out on Chirbit</a>

Igehirdetés:

"És amikor Áron estennen felrakja a mécseket, füstölögtesse azt. Szüntelen való illattétel legyen ez az Úr előtt nemzetségről nemzetségre."

Mózes második könyve 30, 8

"És amikor Áron estennen felrakja a mécseket, füstölögtesse azt. Szüntelen való illattétel legyen ez az Úr előtt nemzetségről nemzetségre."

Mózes II. könyve 30, 8

A törvény alkalmazásának előírásában az szerepel, hogy az embernek nagyon vigyáznia kell arra, hogy megtartsa Istennel való szövetségének az előírásait is. Nemcsak akkor jelentkezik ez az igény Isten részéről, amikor a választott nép meg éppenhogy megkezdte a negyvenéves pusztai vándorlásként ismeretes nemzettéválást, hanem elvárás volt Józsuétól, a nép következő vezetőjétől is az, hogy a törvény előírásai szerint éljen. "Csak légy bátor és igen erős, hogy vigyázz és mindent ama törvény szerint cselekedjél, amelyet Mózes, az én szolgám szabott elődbe; attól se jobbra, se balra ne hajolj, hogy jó szerencsés lehess mindenben, amiben jársz!" (Józsué 1, 7) - hangzik a figyelmeztetés.
Az ószövetségi választott nép tudatában volt annak, hogy nyomorult helyzetéből egyedül csak Isten mentheti ki őt. A szabadulás lehetőségét az Úr fel is villantotta a szövetségkötés által, de a választott nemzetet alkotó emberek rá kellett ébredjenek arra, hogy a szövetségben foglalt törvények harmóniát teremtenek az ember és Isten között, mégpedig olyan módon, hogy a világi mesterkedéseket, félreértéseket Isten törvénye kiiktatja ebből a világból. Az ember, ha kerülőutakat választ, így saját magát zárja ki a törvényszegés által az üdvösségből, amelyre pedig Isten mindenkit elhívott.
Az újszövetség korában élve mi már boldog haszonélvezői lettünk Krisztus elégtételének, melyben kereszthalálával és feltámadásával legfőbb ellenségünket a halált legyőzte, Istennek az igazságának megfelelt és igazságos ítéletét javunkra megszerezte.
Ennek a messiási tettnek voltak előhírnökei a próféták, királyok, bírák vagy papi személyiségek, akiket Isten felhasznált arra, hogy népe számára hirdessék az Ő gondviselő kegyelmét, törvényben megmutatott szeretetét. Manapság is sok letéteményese van ennek a szolgálatnak. Most is vannak Józsuék és vannak Áronok, akiknek életük a törvény megtartásában, annak hirdetésében teljesedik be. Mi is lehetünk ilyenek. Ránk is bízta Isten a mi hús-vér templomunk mécsesének feltöltve tartását, fényének táplálását. Azt szeretné, ha életünk mint a föld sava, ízes lenne, ha világítanánk mind a házainkban lévők számára, mind a mellettünk lévőknek, ha lángolna bennünk Szentlelkének tüze.
Olyan a mi életünk, mint egy mécses, mint egy gyertyaszál, amelyet meggyújt születésünk pillanatában a mi Teremtő Istenünk, s mi kell tápláljuk égését, hogy fénye, melege és jó illata legyen. Szüntelen való illattétel legyen ez az Úr előtt!

"Mikor még beszél vala, odajövének a zsinagóga fejétől, mondván: Leányod meghalt; mit fárasztod tovább a Mestert?"

Márk evangéliuma 5, 35

 A vérfolyásos asszony meggyógyítása után Jézus folytatja útját az eredeti célhoz: Jairus háza felé. A haldokló leány apjának nagy próbát jelentett az a néhány perc is, amelyet Jézus a vérfolyásos asszonynak szentelt.
Közben már jönnek is a hírvivők a leány halálhírével.
Vajon mindennek úgy kell történnie, ahogy mások akarják? Igazuk lehetett-e a zsinagóga fejétől érkező embereknek abban, hogy inkább ne fárassza Jairus a Mestert?
Jairus tudja, hogy az ő szomorúságát egyedül csak Isten képes vigassággá változtatni, reméli, hogy most, az Ő Fia által meg is teszi ezt! Bízik Istenben, hisz abban, hogy vágya valóra válik. Bármennyire is lehetetlen kérése, hite törhetetlen. Még a halál híre sem dönti le.
Itt éri el a történet a tetőpontját: Jézus egyrészt buzdítja a hitében végsőképpen próbára tett apát, másrészt mindvégig ura marad a helyzetnek. Megérkezve a házhoz csak legbizalmasabb tanítványait hagyja maga mellett, szembeszáll a tehetetlen, hangoskodó gyász szokványos kifejezésével és a „gyászolók” gúnyos ellenkezésével. Istennek manapság is sokszor így kell szembeszállnia a mai gyászolókkal, hitetlenekkel. Észérvekkel, a hit igazságaival lehet elcsitítani az értelmetlen önsajnálatot.
Emlékezetes szavaival (talita kúmi) életre kelti a gyermeket, és környezete valamennyi tagjánál reálisabban gondolkozva még azzal is törődik, hogy adjanak enni a gyermeknek. Bennünket is, és a mieinket is így kelti életre, és utána gondoskodik rólunk, hogy megérkezzünk az Ő szeretetébe.
Azzal, ha bízunk Benne, nem fárasztjuk a Mestert, hanem bizonyságot teszünk Róla hitünkkel az emberek előtt. 

"És mikor ismét általment Jézus a hajón a tulsó partra, nagy sokaság gyűle ő hozzá"

Márk evangéliuma 5, 21

A gadarai eset után alig száll partra Jézus ismét hazájában, ismét nagy tömeg veszi Őt körül. Mindenki arra vár, hogy beszéljen nekik arról a csodálatos helyről, melyet Isten készített el az övéi számára.
Ekkor egy Jairus nevű zsinagógavezető siet hozzá a tömegből, és reménytelen helyzetben levő leánya gyógyításáért könyörög Neki.
Jézus habozás nélkül elindul az apa kérését teljesíteni. Ekkor egy újabb, váratlan eset tartja fel.
A vérfolyásos asszony helyzetét akkor értjük meg, ha arra gondolunk, hogy betegsége miatt a törvény értelmében hosszú ideje kitaszítottként élt népe körében. Annyira tisztátalannak találtatott, hogy a vele vagy használati tárgyaival való érintkezés is mindenkit tisztátalanná tehetett.
Helyzete emberi számítás szerint reménytelen, ez magyarázza elszántságát, amellyel érinteni mer egy rabbit, és azt a rejtőző módot is, amellyel a gyógyulást keresi. A gyógyulás azonban bekövetkezik így is. Jézus azonban észreveszi, hogy valaki "érintette Őt". Valószínűleg isteni erő áradt ki belőle, s Ő ezt észrevette. A A tizenkét éve vérfolyásos asszonybak több akadályt kellett legyőznie: a tömegben való előre furakodása következtében hagyományt és törvényt sért (főleg azzal, hogy szándékosan megérint valakit), de azért teszi, mert tudja, hogy meggyógyulhat.
A testi-lelki gyógyulás megtörténtét Jézus szavai szentesítik. A Mester nem azért kérdi, hogy ki érintette Őt, mert magyarázatot várna a tanítványoktól erre a kérdésre, hanem, hogy többen felfigyeljenek a meggyógyultra. A tanítványok értetlenkedése és helyzetmentése csak fokozza a feszültséget és benne az emberek figyelmét.
A meggyógyult félve, remegve jelentkezik: tudja, hogy nem érdemeiért, hanem merészségéért és küzdeni akarása által tudta csak megérinteni Jézust, és így meggyógyulni. Átgázolt embereken, hogy lássa és megtapasztalja a csodát.
Isten kegyelmével mindannyian úgy vagyunk. Nem érdemeljük meg, mert mindenen átgázolunk.Csak kegyelemből kapjuk. Mint ez az asszony a gyógyulást.
De ugyanűgy érvényes minden emberre ez a kegyelem, ahogy Pál apostolnak mondta abban a látomásban az angyal által Isten: "Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el." (2Kor. 12, 9)

"El is méne, és kezdé hirdetni a Tízvárosban, mely nagy dolgot cselekedett vele Jézus; és mindnyájan elcsodálkozának."

Márk evangéliuma 5, 20

Mi a feltétele annak, hogy valaki elinduljon Jézus követésének útján, hirdesse az örömhírt, a megszabadítás és megváltás személyes ajándékát?
Ebben az igeversben azt olvassuk, hogy valaki elindul ezen az úton. Ha életének csupán ezt a szakaszát ismerjük, akkor még irigyelhetnénk is azt. De neki is meg kellett küzdenie a hitrejutás érdekében, és találkoznia kellett Jézussal.
Ennek az embernek az élete a Genezárettől délkeletre fekvő Dekapoliszban (Tízvárosban) telik. Mindenki megszállottként tartja őt számon. Gadarában, amely Tízváros szövetségének egyik része. A hegyes, elhagyatott városrészben nem meglepő, hogy megszállottnak nevezzenek egy embert, aki amúgy sírboltokban alszik, üvöltözik, rendkívüli erejével saját magában is kárt akar tenni, ha megkötözik, még láncait is képes feltépni.
Ez az ember találkozik Jézussal. Az egész történetet (Mk. 5, 1-21) végigolvasva más szempontból is megismerjük ezt a megszállott embert. Vágyik a gyógyulásra, de az életét fogvatartó gonosz lelkek (Légió - mert közel kétezren vannak), felismerve Jézusban az Isten Fiát, megpróbálnak behódolni előtte. A felszabadítás végbemegy, a megszállott emberből megszabadított ember lesz Jézus hatalma nyomán. A megszállók, a Légiónak nevezett kétezernyi gonosz lélek, előbb disznókba költöztek, majd a tengerbe vetették magukat és odavesztek.
Ezt a dolgot látva, az emberek megijedtek Jézus hatalmától. Immár nem csak beszélt a hit erejéről, de szembeállította azt a kételynek, a félelemnek erejével. Nem csoda, hogy az igazság győzelemre jutása ellenére is, a gadarai emberek azt akarják, hogy Jézus ne maradjon közöttük. Nem akarják, hogy hasonló csatákat, lelki harcokat kelljen átélniük. Úgy élték át Jézus harcát a tisztátalan lelkek légiójával, mint egy armagedoni csatát. Látták a szenvedést, amit a megtisztított embernek át kellett élnie, látták a tisztátalan lelkek pusztulását.
Az emberek manapság is sok küzdelmet, értelmetlennek tűnő, nagy pusztítással járó csatákat élnek át. A világháborúk, terrorista merényletek, gazdasági válság - mind értelmetlennek tűnő részei életünknek, akár a szenvedés, a betegség, a halál.
Van egy csodálatos dolog mai igénkben: a megtisztított ember felismerte, hogy Jézus megszólítása nyomán a gonosz lelkek elhagyják majd. Ez fájdalmas lesz számára, de ez az egyetlen lehetőség, hogy egészséges legyen. Miután a gyógyulás megtörtént, a megszabadult ember Jézus közelében akar maradni. Jézus azonban megértette vele, hogy igazán akkor maradhat Megváltója közelében, ha környezetében, a Tízvároshoz tartozó Gadarában marad, ott él tovább, és puszta létével, életmódjával hirdeti Isten nagyságát.
Valamennyiünket erre a szolgálatra hív el Jézus. Ha megismertük Őt, hogy életünkben Ő lett Isten szeretetének, gondviselésének és kegyelmének a megnyilvánulása, akkor tegyünk bizonyságot Róla.
Ne hidd, hogy bizonyságot tenni csak templomban lehet - mindenütt kell! Munkánkban és pihenésünkben, megpróbáltatásaink és örömeink alkalmával, belső szobánkban és a nyilvánosság előtt. Ha ezt teszed, mindig Isten közelségében maradsz.

"Azután monda nékik azon a napon, amint este lőn: Menjünk át a túlsó partra."

Márk evangéliuma 4, 35

Az előzőekben Jézus példázatokban beszélt a néphez. Hallhatták általuk, milyen is az Isten országa. A magvető példázata és annak magyarázata, a gyertya és a gyertyatartó hasonlata, a mustármagról szóló tanítás mind jelképes beszéd ugyan, de ránk, emberekre vonatkozik. Milyen az Istennel való kapcsolatunk? Keressük Őt, és benne mindent megkapunk, amire szügségünk lehet.

A nap végén Jézus igyekszik mindent még egyszer megmagyarázni a tanítványainak. Azért teszi - sokszor velünk is-, hogy ne a saját bőrünkön tapasztaljuk meg, hogy milyen az életünk, és enélkül is vágyjunk arra, amivé Ő teheti.

Nekünk is értelmezi Jézus a példázatokat, mi magunk is próbálkozunk megérteni, mire is gondolhatott. Minél többször megpróbálkozunk megérteni az Ő tanítását, annál több kérdésünkre kapunk választ.

Mikor este lett, Jézus kéri a tanítványait, hogy evezzenek át a túlsó partra. Voltál már ott? Azon az oldalon, ahol nem te vagy a százannyit termő elvetett mag, ahol fényedet talán véka alá rejtik, ahol mustármagnyi életedet a kiszáradás, elhalás veszélyezteti. Bizonyára voltál. Ilyenkor van leginkább szükséged arra, hogy valaki észrevegyen téged, valaki jó földbe szórjon, valaki gyertyatartóba helyezzen, vagy felfrissítse azt a földet, amelyben várod, hogy kiteljesedj, érvényesülj. Ilyenkor van leginkább szükséged a hitre, a reménységre, a bizalomra.

Jézus tanítványai a túlsó part fele való evezés során viharba kerülnek, és így panaszkodnak: "Mester, nem törődöl vele, hogy elveszünk?"

Sokszor kiáltunk mi is így az Isten felé. Mikor már senki nincs ki segíthetne, mint utolsó szalmaszálba, Istenbe kapaszkodunk.

Tudd meg, ahogy parancsolt akkor a szeleknek, és megállította a tenger hullámainak morajló habzását, és egy szavával parancsolt a természetnek tanítványai megmenekülése érdekében, úgy éretted többet adott. Önmagát adta, hogy te akármelyik parton vagy, akár a hullámok között, de tudd, Ő a szabadító, a te Megmentőd!

"Avagy azért hozzák-é elő a gyertyát, hogy véka alá tegyék, vagy az ágy alá? És nem azért-é, hogy a gyertyatartóba tegyék?"

Márk evangéliuma 4, 21

A gyertya, a fény, illetve a világítás, a mások felvilágosításának példázatát adja Jézus ezekben az igeversekben.

A két másik szinoptikusnál más összefüggésekben találjuk azokat a jézusi szavakat, amelyeket itt Márk evangélista sajátos egységbe fűzi össze ezeket a képeket. A tárgykör ugyanaz, mint az előzőkben: Isten országának természetéről szólva a gyertyatartó példázata arra tanít, hogy Jézus ügye nem akar egy zártkörű csoport magánügye lenni. Ha most még sokszor rejtett is az értelme, a tanítványok által minél többek előtt kell ismeretessé és „világítóvá” lennie. Ami titok, vagy azzá lett, az Isten munkáinak eredményeképpen – Jézus messiási tevékenysége során – egyre inkább „napfényre jön”. 

Te vagy a gyertyatartó. Te, akinek az Isten életet adott, akit elhívott a szolgálatra. Lehet gyermekként, vagy szülőként, alkalmazottnak, vagy munkáltatónak, utasnak, vagy utaztatónak a szerepében vagy, de a  te feladatod, hogy taníts: tanácsot, munkatervet vagy élményt adj a melletted lévőnek.

Isten megmutatja, hogy kell. Vedd észre, hogy ez az egész teremtett világ áhítozik a különleges dolgok iránt. Ezért munkálkodik mindenki: hogy valami jobbat lásson. 

Ha valami nagyon naggyal akarsz dicsekedni, ha valami hatalmasat akarsz felmutatni: mutasd fel Istent! Légy gyertyatartó! Világíts! Ne rejtsd magad a véka alá, hanem fénylj mindazoknak, akik a házban vannak, vagy akik melletted elmennek.

Isten nem azért lobbantja fel életed lángját, hogy leégjen, hanem, hogy meleget adjon, és megvilágítsa életedet.