2015. január 25., vasárnap

Uram, kihez mehetnénk?

Bibliaolvasás:
"Ettől fogva sokan visszavonulának az ő tanítványai közül és nem járnak vala többé ő vele.
Monda azért Jézus a tizenkettőnek: Vajjon ti is el akartok-é menni?
Felele néki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad.
És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.
Felele nékik Jézus: Nem én választottalak-é ki titeket, a tizenkettőt? és egy közületek ördög.
Értette pedig Júdás Iskáriótest, Simon fiát, mert ez akarta őt elárulni, noha egy volt a tizenkettő közül.”
János evangéliuma 6, 66-71

Az Úr megszabadít a bosszú következményeitől

Bibliaolvasás:
"Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára.
Várván vártam az Urat, és hozzám hajolt, és meghallgatta kiáltásomat.
És kivont engem a pusztulás gödréből, a sáros fertőből, és sziklára állította fel lábamat, megerősítvén lépteimet.
És új éneket adott szájamba, a mi Istenünknek dicséretét; sokan látták és megfélemlettek, és bíztak az Úrban.
Boldog ember az, aki az Úrba vetette bizodalmát, és nem fordul a kevélyekhez és a hazugságra vetemedettekhez!
Sokat cselekedtél te, Uram Istenem, a te csodáiddal és terveiddel mi érettünk; semmi sem hasonlítható hozzád; hirdetném és elbeszélném, de többek, semhogy elszámlálhatnám.
Véres áldozatot és ételáldozatot nem kedveltél; füleimet fölnyitottad; égőáldozatot és bűnért való áldozatot sem kívántál.
Akkor azt mondtam: Ímé jövök; a könyvtekercsben írva van felőlem,
Hogy teljesítsem a te akaratodat; ezt kedvelem, én Istenem, a te törvényed keblem közepette van.
Vígan hirdetem az igazságosságot a nagy gyülekezetben; ímé, nem tartom vissza ajkamat, te tudod, óh Uram!
Igazságosságodat nem rejtem el szívemben, elmondom a te hűségedet és segítségedet; nem titkolom el kegyelmedet és igazságodat a nagy gyülekezetben.
Te, Uram, ne tartsd vissza tőlem irgalmadat; kegyelmed és igazságod mindig megóvnak engem.
Mert bajok vettek engem körül, amelyeknek számuk sincsen; utolértek bűneim, amelyeket végig sem nézhetek; számosabbak a fejem hajszálainál, és a szívem is elhagyott engem.
Tessék Uram néked, hogy megments engemet; siess Uram segítségemre!
Szégyenüljenek meg és piruljanak mind, akik életemre törnek, hogy elragadják azt; riadjanak vissza, gyalázat érje, akik bajomat kívánják.
Pusztuljanak el az ő gyalázatosságuk miatt, akik azt mondják nékem: Hehé, hehé!
Örülnek és örvendeznek majd mindazok, akik téged keresnek; azt mondják mindenha: Magasztaltassék fel az Úr, akik szeretik a te szabadításodat.
Rólam is, noha én szegény és nyomorult vagyok, az én Uram visel gondot. Te vagy segítségem, szabadítóm, oh Istenem, ne késsél!"
Zsoltárok könyve 40, 1-18

Alapige:
"Ne mondd: bosszút állok rajta! Várjad az Urat, és megszabadít téged!"
Példabeszédek könyve 20, 22

2015. január 18., vasárnap

Jézussal a viharban - délutáni igehirdetés

Bibliaolvasás:
"Mikor pedig estveledék, lemenének az ő tanítványai a tengerhez,
És beszállva a hajóba, mennek vala a tengeren túl Kapernaumba. És már sötétség volt, és még nem ment vala hozzájuk Jézus.
És a tenger a nagy szél fúvása miatt háborog vala.
Mikor azért huszonöt, vagy harminc futamatnyira beevezének, megláták Jézust, amint jár vala a tengeren és a hajóhoz közeledik vala: és megrémülének.
Ő pedig monda nékik: Én vagyok, ne féljetek!
Be akarák azért őt venni a hajóba: és a hajó azonnal ama földnél vala, amelyre menének."
János evangéliuma 6, 16-21

Jn 6, 16-21: Jézus jár a tengeren.
A nagy kenyércsoda és Jézus tengeren járása egymás után következik a szinoptikusok szerint is (Mk 6:30–52; Mt 14:13–33), bár Lk csak a megelégítési csodáról tudósít (Lk 9:10–17). 
A szituáció ismertetése szerint a tanítványok este mentek le a tengerhez, és miután hajóba szálltak, a tenger túlsó partjára, Kapernaumba mentek, de Jézus még nem volt velük. Amikor a parttól kb. 5 km távolságra voltak, vihar támadt. A sötét éjszakában ez még félelmetesebb, mint egyébként. 
A szituáció válságos. A tenger magasra csapó hullámai között a tanítványok kínlódtak az evezéssel. Ekkor látták, hogy Jézus jár a tengeren, és mikor egészen közel ért a hajóhoz, nagyon megijedtek. 
Az Úr a természeti erők feletti hatalmát szemlélteti, isteni erejét jelzi tanítványainak. Hatalma félelmet vált ki. A természeti erőkkel szemben kemény küzdelmet folytató tanítványok Jézusnak a természeti erők fölötti hatalmát tapasztalják. Isteni erejének közvetlen hatása félelmet szül. 
Az Úr szavával, kijelentésével szünteti meg félelmüket. Az egó eimi, mé phobeisthe kinyilatkoztatás úgy hirdeti hatalmát, hogy az bátorítja és felszabadítja tanítványait. Jézus úgy közelít tanítványaihoz, hogy mindenekfeletti hatalmát áthatja az a szeretet, amellyel javukat szolgálja. 
Amikor be akarják venni őt a hajóba, azonnal ott voltak, ahová indultak. Jézus felgyorsította azt a folyamatot, ami a megérkezés megszokott idejéhez szükséges volt. Ő nemcsak a szélnek és viharnak, hanem a tengernek és az időnek is Ura. Jelzi, hogy általa és vele gyorsan célba jut az, aki kész a befogadására (Zsolt 107:30). 
Ha Jézus velünk van, a hosszú út rövidebb lesz és a nehéz harc könnyebb.
(a Jubileumi Kommentár magyarázata)


Teljesülnek szándékaid - vasárnap délelőtti igehirdetés

Bibliaolvasás:
"Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és felmagasztal titeket.
Ne szóljátok meg egymást atyámfiai. Aki megszólja atyjafiát, és aki kárhoztatja atyjafiát, az a törvény ellen szól, és a törvényt kárhoztatja. 
Ha pedig a törvényt kárhoztatod, nem megtartója, hanem bírája vagy a törvénynek.
Egy a törvényhozó, aki hatalmas megtartani és elveszíteni: kicsoda vagy te, hogy kárhoztatod a másikat?
Nosza immár ti, akik azt mondjátok: Ma vagy holnap elmegyünk ama városba, és ott töltünk egy esztendőt, és kalmárkodunk, és nyerünk;
Akik nem tudjátok mit hoz a holnap: mert micsoda a ti életetek? Bizony pára az, amely rövid ideig látszik, azután pedig eltűnik.
Holott ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja és élünk, ím ezt, vagy amazt fogjuk cselekedni.
Ti ellenben elbizakodottságtokban dicsekedtek: Minden ilyen dicsekedés gonosz.
Aki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekeszik, bűne az annak.

Jakab apostol levele 4, 10-17

Check this out on Chirbit
Alapige:
"Bízzad az Úrra a te dolgaidat; és a te gondolatid véghez mennek."
Bölcs Salamonnak Példabeszédei 16, 3
Check this out on Chirbit
Hirdetések:
- A Presbitérium elmúlt vasárnapi határozata alapján a 2015-ös esztendőre az egyházi díjszabások változatlanok maradtak. Az egyházfenntartó járulék év első felében 55 lej, a második félévben pedig 60 lej (azok akik előző évekről tartoznak, az elmaradt évekre 60 lejt kell kifizessenek), a harangoztatás 50 lejbe kerül, míg a stoláris díjak (keresztelés, esketés, temetés) 100 lejre lettek megszabva.
- Az elmúlt héten megkezdett családlátogatást Isten segítségével a hét folyamán folytatni szeretnénk. Házszám szerint haladva a körzet presbitereivel járja végig a lelkipásztor a családokat. Eddig a 269-es házszámig jutottunk. Jövő héten tehát innen folytatjuk. A családlátogatás célja az, hogy év kezdetén minden egyes hajlékban a lelkipásztor egy-egy Igét elolvasva a hajlék lakóival közösen imádkozzon Isten segedelmét és oltalmát kérve. Családlátogatás során az egyházi nyilvántartásunkat is pontosítani szeretnénk. 
- Kapható a Harangszó három utóbbi (karácsonyi, illetve januári első és második) lapszáma. A karácsonyi dupla szám 3 lej, míg a januári lapszámok példányonként 1,50 lejbe kerülnek.

2015. január 12., hétfő

Imahét 2015

Imaheti füzet – A füzet megtekintéséhez/letöltéséhez kattintsunk a linkre.

Jézus így szólt hozzá: „Adj innom!” (Jn 4,7) – Bibliaolvasás: Jn 4,1‑42

1. nap KÖZHÍRRÉ TÉTEL Samárián kellett pedig átmennie (Jn 4,4)
1Móz 24,10‑33 Ábrahám és Rebeka a kútnál
Zsolt 42 Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez
2Kor 8,1‑7 Makedónia gyülekezeteinek adakozása
Jn 4,1‑4 Samárián kellett pedig átmennie
2. nap BEVÁDOLÁS I. Jézus az úttól elfáradva leült a forrásnál (Jn 4,6)
1Móz 29,1‑14 Jákób és Ráhel a kútnál
Zsolt 137 Hogyan énekelhetnénk éneket az Úrról idegen földön?
1Kor 1,10‑18 Mindenki így beszél köztetek: „Én Pálé vagyok, én Apollósé”
Jn 4,5‑6 Jézus az úttól elfáradva leült a forrásnál
3. nap BEVÁDOLÁS II. „Nincs férjem” (Jn 4,17)
2Kir 17,24‑34 Asszíria meghódította Samáriát
Zsolt 139,1‑12 „Uram, te megvizsgálsz és ismersz engem”
Róm 7,1‑4 „Meghaltatok a törvény számára a Krisztus teste által”
Jn 4,16‑19 „Nincs férjem”
4. nap LEMONDÁS Az asszony pedig otthagyta korsóját (Jn 4,28)
1Móz 11,31‑12,4 Isten megígéri Abrámnak, hogy nagy néppé teszi, és megáldja
Zsolt 23 Az Úr az én pásztorom
ApCsel 10,9‑20 „Amit az Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak”
Jn 4,25‑28 Az asszony pedig otthagyta korsóját
5. nap KINYILATKOZTATÁS „Merítőedényed sincs, a kút is mély” (Jn 4,11)
1Móz 46,1‑7 Isten így szólt Jákóbhoz: „Ne félj lemenni Egyiptomba”
Zsolt 133 Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!
ApCsel 2,1‑11 A pünkösd napja
Jn 4,7‑15 „Merítőedényed sincs, a kút is mély”
6. nap BIZONYSÁG „Örök életre buzgó víz forrásává lesz benne” (Jn 4,14)
2Móz 2,15‑22 Mózes Midján kútjánál
Zsolt 91 Azoknak éneke, akiknek az Úr a menedék
1Jn 4,16‑21 A teljes szeretet kiűzi a félelmet
Jn 4,11‑15 „Örök életre buzgó víz forrásává lesz benne”
7. nap BIZONYSÁG „Adj innom” (Jn 4,7)4Móz 20,1‑11 Izráel fiai a Cin pusztánál, Meríbánál
Zsolt 119,10‑20 „Igédről nem feledkezem meg”
Róm 15,2‑7 „Az Isten adja meg nektek, hogy egyetértés legyen közöttetek”
Jn 4,7‑15 „Adj innom”


8. nap TANÚSÁGTÉTEL Sokan hittek benne az asszony szava miatt (Jn 4,39)
2Móz 3,13‑15 Mózes az égő csipkebokornál
Zsolt 30 Az Úr életben tart minket
Róm 10,14‑17 „Milyen kedves azoknak a jövetele, akik az evangéliumot hirdetik!”
Jn 4,27‑30.39‑40 Sokan hittek benne az asszony szava miatt

2015. január 11., vasárnap

Akarsz-e meggyógyulni? - Igehirdetés január 11.-én

Bibliaolvasás:
"Ezek után ünnepök vala a zsidóknak, és felméne Jézus Jeruzsálembe.
Van pedig Jeruzsálemben a Juhkapunál egy tó, amelyet héberül Bethesdának neveznek. Öt tornáca van.
Ezekben feküvék a betegek, vakok, sánták, aszkórosok nagy sokasága, várva a víznek megmozdulását.
Mert időnként angyal szálla a tóra, és felzavará a vizet: aki tehát először lépett bele a víz felzavarása után, meggyógyult, akárminémű betegségben volt.
Vala pedig ott egy ember, aki harmincnyolc esztendőt töltött betegségében.
Ezt amint látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már sok idő óta úgy van; monda néki: Akarsz-é meggyógyulni?
Felele néki a beteg: Uram, nincs emberem, hogy amikor a víz felzavarodik, bevigyen engem a tóba; és mire én oda érek, más lép be előttem.
Monda néki Jézus: Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, és járj!
És azonnal meggyógyula az ember, és felvevé nyoszolyáját, és jár vala. Aznap pedig szombat vala.
Mondának azért a zsidók a meggyógyultnak: Szombat van, nem szabad néked a nyoszolyádat hordanod!
Felele nékik: Aki meggyógyított engem, az mondá nékem: Vedd fel a nyoszolyádat, és járj.
Megkérdék azért őt: Ki az az ember, aki mondá néked: Vedd fel a nyoszolyádat, és járj?
A meggyógyult pedig nem tudja vala, hogy ki az; mert Jézus félre vonult, sokaság lévén azon a helyen.
Ezek után találkozék vele Jézus a templomban, és monda néki: Ímé meggyógyultál; többé ne vétkezzél, hogy rosszabbul ne legyen dolgod!
Elméne az az ember, és hírül adá a zsidóknak, hogy Jézus az, aki őt meggyógyította.
És e miatt üldözőbe vevék a zsidók Jézust, és meg akarák őt ölni, hogy ezeket művelte szombaton."
János evangéliuma 5, 1-16

Alapige:
"Ezt amint látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már sok idő óta úgy van; monda néki: Akarsz-é meggyógyulni?"
János evangéliuma 5, 6

2015. január 4., vasárnap

Micsoda az ember? - Délutáni istentisztelet

Bibliaolvasás:
"Az éneklőmesternek a gittithre; Dávid zsoltára.
Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön, aki az egekre helyezted dicsőségedet.
A csecsemők és csecsszopók szájával erősítetted meg hatalmadat a te ellenségeid miatt, hogy a gyűlölködőt és bosszúállót elnémítsd.
Mikor látom egeidet, a te újjaidnak munkáját; a holdat és a csillagokat, amelyeket teremtettél:
Micsoda az ember – mondom – hogy megemlékezel róla? és az embernek fia, hogy gondod van reá?
Hiszen kevéssel tetted őt kisebbé az Istennél, és dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt!
Úrrá tetted őt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél;
Juhokat és mindenféle barmot, és még a mezőnek vadait is;
Az ég madarait és a tenger halait, mindent, ami a tenger ösvényein jár.
Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön!"
Zsoltárok könyve 8, 1-10


A tudomány, a pszichológia, a filozófia és más területek évszázadok óta keresik a választ erre a kérdésre. A kérdést személyessé is tehetjük: „Tulajdonképpen ki vagyok én?”
Dávid válasza ebben a zsoltárban különböző, még ellentétes nézőpontokat is tartalmaz. Egyrészt az ember parányi a teremtéshez képest. De Isten egyik képmása. Istennek gondja van ránk, emberekre! Másrészt azt írja, kevéssel kisebb, mint Isten maga (6). Nem vakmerő egy ilyen kijelentés? Nem sok hiányzik ahhoz, hogy az ember olyan legyen, mint Isten.
Olyan lenni, mint Isten – ősi kísértése ez az embernek. Istenné válni. Néha kézzelfoghatóan közelinek tűnik ez a cél, ha belegondolunk, mi mindent vitt már véghez az ember a kutatások és a tudomány segítségével. De különbség van aközött, hogy Istenné akarunk válni és aközött, amit itt olvasunk. A zsoltár arra emlékeztet, milyen előjogot jelent nekünk, embereknek, hogy Isten képmására teremtett minket, de arra is, milyen felelősséggel jár a teremtéssel szemben, hogy Isten mindent nekünk, embereknek rendelt alá. És Dávid az ember magasztalását tudatosan beépíti Isten dicsőítésébe (2. és 10).
Szabad örülnünk annak, hogy Isten ilyennek teremtett minket. De az elbizakodottságtól és a gőgtől csak akkor menekülünk meg, ha mindig szem előtt tartjuk Isten hatalmát és páratlanságát, és dicsőítjük Őt ezért.

Az én parancsolatimat tartsd meg! - vasárnap délelőtti igehirdetés

Bibliaolvasás:
"Megy vala azért (Jézus) Samáriának Sikár nevű városába, annak a teleknek szomszédjába, amelyet Jákób adott vala az ő fiának, Józsefnek.
Ott vala pedig a Jákób forrása. Jézus azért, az utazástól elfáradva, azonmód leüle a forráshoz. Mintegy hat óra vala.
Jöve egy samáriabeli asszony vizet meríteni; monda néki Jézus: Adj innom!
Az ő tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.
Monda azért néki a samáriai asszony: Hogy kérhetsz inni zsidó létedre én tőlem, aki samáriai asszony vagyok?! Mert a zsidók nem barátkoznak a samáriaiakkal.
Felele Jézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet.
Monda néki az asszony: Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély: hol vennéd tehát az élő vizet?
Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál, Jákóbnál, aki nékünk adta ezt a kutat, és ebből ivott ő is, a fiai is és jószága is?
Felele Jézus és monda néki: Mindaz, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik:
Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, amelyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ő benne.
Monda néki az asszony: Uram, add nékem azt a vizet, hogy meg ne szomjúhozzam, és ne jőjjek ide meríteni!
Monda néki Jézus: Menj el, hívd a férjedet, és jőjj ide!
Felele az asszony és monda: Nincs férjem. Monda néki Jézus: Jól mondád, hogy: Nincs férjem;
Mert öt férjed volt, és a mostani nem férjed: ezt igazán mondtad.
Monda néki az asszony: Uram, látom, hogy te próféta vagy.
A mi atyáink ezen a hegyen imádkoztak; és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol imádkozni kell.
Monda néki Jézus: Asszony, hidd el nékem, hogy eljő az óra, amikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát.
Ti azt imádjátok, amit nem ismertek; mi azt imádjuk, amit ismerünk: mert az idvesség a zsidók közül támadt.
De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul.
Az Isten lélek: és akik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.
Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő (aki Krisztusnak mondatik); mikor az eljő, megjelent nékünk mindent.
Monda néki Jézus: Én vagyok az, aki veled beszélek."
János evangéliuma 4, 5-26

Alapige:
"Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét."
Példabeszédek könyve 7, 2

2015. január 1., csütörtök

Utaid, Uram, mutasd meg! - délutáni istentisztelet újév első napján

Bibliaolvasás:
"Dávidé. Hozzád emelem, Uram, lelkemet!
Istenem, benned bízom; ne szégyenüljek meg; ne örüljenek rajtam ellenségeim.
Senki se szégyenüljön meg, aki téged vár; szégyenüljenek meg, akik ok nélkül elpártolnak tőled.
Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem.
Vezess engem a te igazságodban és taníts engem, mert te vagy az én szabadító Istenem, mindennap várlak téged.
Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak.
Ifjúságomnak vétkeiről és bűneimről ne emlékezzél meg; kegyelmed szerint emlékezzél meg rólam, a te jóvoltodért, Uram!
Jó és igaz az Úr, azért útba igazítja a vétkezőket.
Igazságban járatja az alázatosokat, és az ő útjára tanítja meg az alázatosokat.
Az Úrnak minden útja kegyelem és hűség azoknak, akik szövetségét és bizonyságait megtartják.
A te nevedért, Uram, bocsásd meg bűnömet, mert sok az.
Kicsoda az, aki féli az Urat? Megmutatja annak az útat, amelyet válasszon.
Annak lelke megmarad a jóban, és magzatja örökli a földet.
Az Úr bizodalmas az őt félőkhöz, és szövetségével oktatja őket.
Szemeim mindenha az Úrra néznek, mert ő húzza ki a tőrből lábamat.
Tekints reám és könyörülj rajtam, mert árva és szegény vagyok.
Eláradtak szívemnek szorongásai, nyomorúságaimból szabadíts meg engem.
Lásd meg szegénységemet és gyötrelmemet; bocsásd meg minden bűnömet.
Lásd meg ellenségeimet, mert megsokasodtak, és gyilkos gyűlölséggel gyűlölnek engem.
Őrizd meg lelkemet és szabadíts meg engem; ne szégyenüljek meg, hogy benned bíztam.
Ártatlanság és becsület védelmezzenek meg engem, mert téged várlak.
Mentsd ki, Isten, Izráelt minden bajából."
Zsoltárok könyve 25, 1-22

A mennyből adatik - újesztendei igehirdetés

Bibliaolvasás:
"Ezután elméne Jézus az ő tanítványaival a Júdea földére; és ott időzék velök, és keresztele.
János pedig szintén keresztel vala Énonban, Sálemhez közel, mert ott sok volt a víz. És oda járulának és megkeresztelkedének.
Mert János még nem vetteték a tömlöcbe.
Vetekedés támada azért a János tanítványai és a judeaiak között a mosakodás felől.
És menének Jánoshoz és mondának néki: Mester! Aki veled vala a Jordánon túl, akiről te bizonyságot tettél, ímé az keresztel, és hozzá megy mindenki.
Felele János és monda: Az ember semmit sem vehet, hanem ha a mennyből adatott néki.
Ti magatok vagytok a bizonyságaim, hogy megmondtam: Nem vagyok én a Krisztus, hanem hogy ő előtte küldettem el.
Akinek jegyese van, vőlegény az; a vőlegény barátja pedig, aki ott áll és hallja őt, örvendezve örül a vőlegény szavának. Ez az én örömem immár betelt.
Annak növekednie kell, nékem pedig alább szállanom."
János evangéliuma 3, 22-30

Check this out on Chirbit
Alapige:
"Felele János és monda: Az ember semmit sem vehet, hanem ha a mennyből adatott néki."
János evangéliuma 3, 27