"Akkor megnyitotta értelmüket, hogy értsék az Írásokat" - Lukács evangéliuma 24, 45

„Maga Jézus” (36. vers) megáll a tanítványi gyülekezetben. 

Sokan megvetik, leértékelik a gyülekezet szerepét. Elég, hogy én megtértem, hogy hiszek Jézusban - mondják. Mintha a menyasszonynak nem lenne szüksége a vőlegényre a leánykérés után - pedig társ nélkül senki sem tud „jegyben járni”. Jézus a gyülekezetben „jelent meg”, ott mutatta meg magát, ott nyitotta meg az értelmüket, hogy értsék az Írásokat, és a gyülekezetnek adta feladatul, hogy hirdessék a megtérést és a bűnbocsánatot. 

Ha nem tartozol a gyülekezethez, akkor hogyan végezhetnéd azt, ami a gyülekezet feladata? Hagyj fel a „gyülekezeti kapcsolat nélküli Istennel való kapcsolat” lázálmával, és épülj be a gyülekezet közösségébe!

"De marasztalták, és azt kérték: Maradj velünk, mert már beesteledett, és a nap lehanyatlott! Bement azért, és velük maradt." - Lukács evangéliuma 24, 29

Az emmausi tanítványok által jól ismert, sokszor hallott bibliai történetek és próféciák a Jézussal való beszélgetésben kezdtek „feltárulni” előttük. Már nemcsak a mondatokat értették, hanem azok jelentését is felfogták. Jézus feltárta előttük Isten akaratát, majd felfedte önmagát - felismerték azt, aki halott volt, de feltámadt! A fáradt tanítványok „útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe” (33. vers), mert nem tehették, hogy ne mondják el a többieknek is azt, ami megváltoztatta az életüket: Jézus feltámadt!

"De valami akadályozta a szemüket abban, hogy felismerjék őt." - Lukács evangéliuma 24, 16

A két „balga” és „rest szívű” (25. vers) tanítvány nem érti, hogyan halhatott meg Mesterük. Ők másra számítottak Jézustól, és nem ezt várták Istentől. Lelkiállapotuk akkor kezd megváltozni, amikor a feltámadt Jézus melléjük lép, velük együtt megy, megszólítja, kérdezi őket, és saját elképzeléseik helyett kezdenek Isten Igéjére figyelni. Ebből a nézőpontból már ők is látják, hogy Jézus kereszthalála nem a gonosz győzelme, hanem a megbocsátás, a szeretet, a kegyelem csodálatos diadala.

Újkenyér-vasárnapi hálaadó istentisztelet

Bibliaolvasás:

"Ezek után elméne Jézus a galileai tengeren, a Tiberiáson túl.

És nagy sokaság követé őt, mivelhogy látják vala az ő csodatételeit, amelyeket cselekszik vala a betegeken.

Felméne pedig Jézus a hegyre, és leüle ott a tanítványaival.

Közel vala pedig husvét, a zsidók ünnepe.

Mikor azért felemelé Jézus a szemeit, és látá, hogy nagy sokaság jő hozzá, monda Filepnek: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ehessenek ezek?

Ezt pedig azért mondá, hogy próbára tegye őt; mert ő maga tudta, mit akar vala cselekedni.

Felele néki Filep: Kétszáz dénár árú kenyér nem elég ezeknek, hogy mindenikök kapjon valami keveset.

Monda néki egy az ő tanítványai közül, András, a Simon Péter testvére:

Van itt egy gyermek, akinek van öt árpa kenyere és két hala; de mi az ennyinek?

Jézus pedig monda: Ültessétek le az embereket. Nagy fű vala pedig azon a helyen. Leülének azért a férfiak, számszerint mintegy ötezeren.

Jézus pedig vevé a kenyereket, és hálát adván, adta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a leülteknek; hasonlóképpen a halakból is, amennyit akarnak vala.

Amint pedig betelének, monda az ő tanítványainak: Szedjétek össze a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne vesszen.

Összeszedék azért, és megtöltének tizenkét kosarat az öt árpa kenyérből való darabokkal, amelyek megmaradtak vala az evők után.

Az emberek azért látva a jelt, amelyet Jézus tőn, mondának: Bizonnyal ez ama próféta, aki eljövendő vala a világra.

Jézus azért, amint észrevevé, hogy jőni akarnak és őt elragadni, hogy királylyá tegyék, ismét elvonula egymaga a hegyre."

János evangéliuma 6, 1-15

Check this out on Chirbit

Alapige:

"És a követ a sírról elhengerítve találák."

Lukács evangéliuma 24, 2

Az úrvacsora szereztetési igéje:

"Mert én az Úrtól vettem, amit néktek előtökbe is adtam: hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultaték, vette a kenyeret,

És hálákat adván, megtörte és ezt mondotta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.

Hasonlatosképpen a pohárt is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: E pohár amaz új testamentom az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.

Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljövend.

Azért aki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen.

Próbálja meg azért az ember magát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból,

Mert aki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét."

Pál apostol Korinthusbeliekhez írt első levele 11, 23-29

Check this out on Chirbit

"A követ pedig a sírról elhengerítve találták" - Lukács evangéliuma 24, 2

Az asszonyok „tanácstalanul álltak” az üres sír előtt (4. vers).

Ha hiányzik, kimarad életünkből az Istenre figyelés, az igehallgatás, az engedelmesség, Jézus életének és tanításának megismerése, akkor tanácstalanságunkban (4. vers), rémületünkben (5. vers), csodálkozásunkban (12. vers) nem lesz mire emlékeznünk (6. vers), és szükségszerűen félreértünk dolgokat. Sorsunk rendkívüli fordulóit, életünk „okát” és célját csak Isten szemszögéből értelmezhetjük helyesen.

Imádkozzunk, hogy Isten tárja fel előttünk az Írásokat, hogy megismerjük őt és gyülekezetünkre vonatkozó akaratát! 

Hálaáldozatunk fejeződjék ki abban, hogy megbecsüljük és építjük Krisztus egyházát, amelyért ő az életét adta!

Halld meg, bűnös ember! - bűnbánati igehirdetés

Alapige:

"És ímé egy ember, kinek József vala neve, tanácsbeli, jó és igaz férfiú,

Ki nem vala részes azoknak tanácsában és cselekedetében, Arimathiából, a zsidók városából való, ki maga is várja vala az Istennek országát;

Ez oda menvén Pilátushoz, elkéré a Jézus testét.

És levévén azt, begöngyölé azt gyolcsba, és helyhezteté azt egy sziklába vágott sírboltba, melyben még senki sem feküdt.

És az a nap péntek vala, és szombat virrada rá.

Az őt követő asszonyok is pedig, kik vele Galileából jöttek, megnézék a sírt, és hogy miképpen helyeztetett el az ő teste.

Visszatérvén pedig, készítének fűszerszámokat és keneteket.

És szombaton nyugovának a parancsolat szerint."

Lukács evangéliuma 23, 50-57

Check this out on Chirbit

"Ez odament Pilátushoz, és elkérte Jézus testét." - Lukács evangéliuma 23, 52

Arimátiai József „nem értett egyet a többiek döntésével” (51. vers), akik valósággal megzavarodtak az események láttán. Jézus közelében összekuszálódik a vallásos ember biztonságot adó szokásvilága. 

Ez a keresztyén ember nagy krízise ma is. Mert Jézus nem a szokásaink megőrzését bízta ránk. Isten olyan útra hívja az övéit, amely más irányban található, mint a mi kényelmes és megszokott szent útjaink. Így van ez az egyház vezető és jelentéktelen tagjainak esetében egyaránt. Ám aki vállalja ezt a küldetést, az előtt az egyház nagypénteki veszteségélménye Jézus mindennapon való húsvéti jelenlétévé formálódik. Harmadnapon...

Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet - bűnbánati igehirdetés

Alapige:

"Vala pedig mintegy hat óra, és sötétség lőn az egész tartományban mind kilenc órakorig.

És meghomályosodék a nap, és a templom kárpitja középen ketté hasada.

És kiáltván Jézus nagy szóval, monda: Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet. És ezeket mondván, meghala.

Látván pedig a százados, ami történt, dicsőíté az Istent, mondván: Bizony ez ember igaz vala.

És az egész sokaság, mely e dolognak látására ment oda, látván azokat, amik történtek, mellét verve megtére.

Az ő ismerősei pedig mind, és az asszonyok, akik Galileából követék őt, távol állának, nézvén ezeket."

Lukács evangéliuma 23, 44-49

Check this out on Chirbit

"A nap elsötétült, és a templom kárpitja középen kettéhasadt." - Lukács evangéliuma 23, 45

„Tizenkét órától három óráig sötétség lett az egész földön.” (44. vers)

Az emberek sokasága ekkor már visszasietett a templomba az ünnep kezdetére. Ott a zsidó liturgia szerint kezdik énekelni az ünnepi zsoltárt. A kürtök és a tömeg éneklésének hangja jól hallható kint a Golgotán. Ebbe az éneklésbe kapcsolódik be Jézus (Zsolt 31,6). Ő részévé válik az ünnepnek (46. vers). Vajon látjuk-e, értjük-e, éljük-e ezt?

Ma velem leszel - bűnbánati igehirdetés

Alapige:

"És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor eljősz a te országodban!

És monda néki Jézus: Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban."

Lukács evangéliuma 23, 42-43

Check this out on Chirbit

"És azt mondta: Jézus, emlékezz meg rólam, amikor eljössz a te országodba!" - Lukács evangéliuma 23, 42

Ebben az időbe zárt világban még elképzelni sem tudjuk azt a másik valóságot, amelyről Jézus beszél. A kereszt azonban repedést üt az idő rideg, vaskos falán. Innen nézve az idő (és veszteség) nélküli világ valósága résnyire megnyílik a halandó szeme előtt is. Még „ma velem leszel a paradicsomban”. (43. vers)

Atyám! bocsásd meg nékik - bűnbánati igehirdetés

Alapige:

"Mikor pedig elmenének a helyre, mely Koponya helyének mondatik, ott megfeszíték őt és a gonosztevőket, egyiket jobbkéz felől, a másikat balkéz felől.

Jézus pedig monda: Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek. Elosztván pedig az ő ruháit, vetének reájok sorsot.

És a nép megálla nézni. Csúfolák pedig őt a főemberek is azokkal egybe, mondván: Egyebeket megtartott, tartsa meg magát, ha ő a Krisztus, az Istennek ama választottja.

Csúfolák pedig őt a vitézek is, odajárulván és ecettel kínálván őt.

És ezt mondván néki: Ha te vagy a zsidóknak ama Királya, szabadítsd meg magadat!

Vala pedig egy felirat is fölébe írva görög, római és zsidó betűkkel: Ez a zsidóknak ama Királya.

A felfüggesztett gonosztevők közül pedig az egyik szidalmazá őt, mondván: Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is!

Felelvén pedig a másik, megdorgálá őt, mondván: Az Istent sem féled-e te? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy!

És mi ugyan méltán; mert a mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük: ez pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett." 

Lukács evangéliuma 23, 33-41

Check this out on Chirbit

"Jézus pedig azt mondta: Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek! Azután sorsvetéssel megosztoztak ruháin." - Lukács evangéliuma 23, 34

Lukács leírása olyan, mint egy film, amelyben az események egyszer csak lelassulnak, és a kamera ráközelít az ott lévőkre. Különös egyenként belenézni a tekintetükbe: akik bámészkodnak, csúfolódnak, „ments meg magadat” (37. vers), elégtételt éreznek, a kegyetlenség láttán megborzongnak, Jézussal szenvednek, parancsot teljesítenek, közömbösen vonulnak tovább. 

Vajon melyik a mi tekintetünk? Milyen jó, hogy Jézus áldozatával a hangsúly a mi szerepünkről a krisztusi váltságra kerül.

"A népnek és asszonyoknak nagy sokasága követte őt, akik gyászolták és siratták." - Lukács evangéliuma 23, 27

„Amikor elvezették őt, megragadtak egy bizonyos cirénei Simont, aki a mezőről jött, és rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után” (26. vers). Túl gyakran látjuk meg a mi keresztünket történeteink középpontjában. Pedig itt is csak egy félmondatos epizódot látunk a nagy történetben. Jézus nélkül ugyanis számos olyan keresztet veszünk önszántunkból a vállunkra, amelyet nem kellene hordanunk. Ezek lesznek később a panasz keresztjei. A Golgota fényében viszont mindenkinek csak a maga keresztjét kell hordoznia (Mk 8,34). Ezeket a kereszteket nem mi választjuk ki, de nekünk kell felvenni. Épp, mint Simonnak. Ezek azok, amelyek az Urat dicsőítik.

"Az ünnep miatt ugyanis szabadon kellett engednie egy foglyot." - Lukács evangéliuma 23, 17

„Pilátus összehívta a főpapokat, a vezetőket és a népet.” (13. vers) A zsidókat provokáló Pilátus nehéz helyzetbe kerül. Az izráeliták megfenyegetik őt, hogy ha nem teljesíti kérésüket, és felmenti a császárellenes összeesküvéssel vádolt rabbit, méltatlanná válik „a császár barátja” kitüntető, rangos címre (Jn 19,12) és így minden más kiváltságra is. Úgy tűnik, Jézus kiszolgáltatottan sodródik Pilátus cinikus packázása (14-15 versek), Isten népének árulása (15. vers második része) és a zsidó papok trükközésének (21. vers) játszmarendszerében. 

A felszínes szemlélő előtt gyakran tűnhet úgy, Jézus és az övéi épp így sodródnak ma is a hatalom különböző erőtereiben. Milyen nagy dolog, ha valaki meglátja a sodródás megrendítő pillanatai mögött Isten világra szóló tervét.

Létünk harca lelkünkben: a vádlók Jézus ellen - igehirdetés

Bibliaolvasás:

"És fölkelvén az ő egész sokaságuk, vivék őt Pilátushoz.

És kezdék őt vádolni, mondván: Úgy találtuk, hogy ez a népet félrevezeti, és tiltja a császár adójának fizetését, mivelhogy ő magát ama király Krisztusnak mondja.

Pilátus pedig megkérdé őt, mondván: Te vagy-é a zsidók királya? És ő felelvén néki, monda: Te mondod!

Monda pedig Pilátus a főpapoknak és a sokaságnak: Semmi bűnt nem találok ez emberben.

De azok erősködének, mondván: A népet felzendíti, tanítván az egész Júdeában, elkezdve Galileától mind idáig.

Pilátus pedig Galileát hallván, megkérdé, vajjon galileai ember-é ő?

És mikor megtudta, hogy ő a Héródes hatósága alá tartozik, Héródeshez küldé őt, mivelhogy az is Jeruzsálemben vala azokban a napokban.

Héródes pedig Jézust látván igen megörüle: mert sok időtől fogva kívánta őt látni, mivelhogy sokat hallott ő felőle, és reménylé, hogy majd valami csodát lát, melyet ő tesz.

Kérdezé pedig őt sok beszéddel; de ő semmit nem felele néki.

Ott állanak vala pedig a főpapok és az írástudók, teljes igyekezettel vádolván őt.

Héródes pedig az ő katonáival egybe semminek állítván és kicsúfolván őt, minekutána felöltöztette fényes ruhába, visszaküldé Pilátushoz.

És az napon lőnek barátok egymással Pilátus és Héródes; mert az előtt ellenségeskedésben valának egymással."

Lukács evangéliuma 23, 1-12

Check this out on Chirbit

Alapige:

"Ott állanak vala pedig a főpapok és az írástudók, teljes igyekezettel vádolván őt."

Lukács evangéliuma 23, 10

Igehirdetés Simonyifalván

Bibliaolvasás:

"És fölkelvén az ő egész sokaságuk, vivék őt Pilátushoz.

És kezdék őt vádolni, mondván: Úgy találtuk, hogy ez a népet félrevezeti, és tiltja a császár adójának fizetését, mivelhogy ő magát ama király Krisztusnak mondja.

Pilátus pedig megkérdé őt, mondván: Te vagy-é a zsidók királya? És ő felelvén néki, monda: Te mondod!

Monda pedig Pilátus a főpapoknak és a sokaságnak: Semmi bűnt nem találok ez emberben.

De azok erősködének, mondván: A népet felzendíti, tanítván az egész Júdeában, elkezdve Galileától mind idáig.

Pilátus pedig Galileát hallván, megkérdé, vajjon galileai ember-é ő?

És mikor megtudta, hogy ő a Héródes hatósága alá tartozik, Héródeshez küldé őt, mivelhogy az is Jeruzsálemben vala azokban a napokban.

Héródes pedig Jézust látván igen megörüle: mert sok időtől fogva kívánta őt látni, mivelhogy sokat hallott ő felőle, és reménylé, hogy majd valami csodát lát, melyet ő tesz.

Kérdezé pedig őt sok beszéddel; de ő semmit nem felele néki.

Ott állanak vala pedig a főpapok és az írástudók, teljes igyekezettel vádolván őt.

Héródes pedig az ő katonáival egybe semminek állítván és kicsúfolván őt, minekutána felöltöztette fényes ruhába, visszaküldé Pilátushoz.

És az napon lőnek barátok egymással Pilátus és Héródes; mert az előtt ellenségeskedésben valának egymással."

Lukács evangéliuma 23, 1-12

Check this out on Chirbit

Alapige:

"Ott állanak vala pedig a főpapok és az írástudók, teljes igyekezettel vádolván őt."

Lukács evangéliuma 23, 10

"A főpapok és az írástudók is ott álltak, és nagy igyekezettel vádolták őt." - Lukács evangéliuma 23, 10

„Ezen a napon Heródes és Pilátus barátságot kötöttek egymással, korábban ugyanis ellenségek voltak” (12. vers). Még a kellően elmélyült gyűlölet is képes barátsággá szelídülni, amikor Jézus nem teljesíti a „megrendelést”. 

Ma is sokan állnak ott az egyház küszöbén megrendelőként mind korunk Heródesei és Pilátusai, mind a hétköznapi emberek köréből. Néha nem árt, ha az Ige szemünk előtt leplezi le azt az örömöt (8. vers), amely így várja az Úr megnyilvánulását.

Augusztus 20.-i igehirdetés Köröstarcsán

Bibliaolvasás:

"Grádicsok éneke Salamontól. Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáz az őriző.

Hiába néktek korán felkelnetek, későn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek! Szerelmesének álmában ád eleget.

Ímé, az Úrnak öröksége, a fiak; az anyaméh gyümölcse: jutalom.

Mint a nyilak a hősnek kezében, olyanok a serdülő fiak.

Boldog ember, aki ilyenekkel tölti meg tegzét; nem szégyenülnek meg, ha ellenséggel szólnak a kapuban."

Zsoltárok könyve 127, 1-5

Check this out on Chirbit

Alapige:

"Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;

Jőjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.

A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma."

Máté evangéliuma 6, 9-11

Államalapítás és új kenyér ünnepe Köröstarcsán

Többéves hagyomány, hogy nemzeti ünnepeinket testvérgyülekezetünkkel együtt tartjuk. Ehhez a szokáshoz alkalmazkodva a mai napon testvérgyülekezetünk, a Köröstarcsai Református Egyházközség vendégei leszünk.

Reményeink szerint gyülekezetünket 25 személy képviseli az ottani Új-kenyér ünnepén, mely a magyar államalapítás ünnepe is egyben.

Magyarországi idő szerint 11 órától tartandó istentisztelet alkalmával a vadászi lelkipásztor hirdet igét, majd úrvacsoraosztásra kerül sor.

Ezt követően a Köröstarcsai Művelődési Házban folytatódik a találkozó. 

Képek a köröstarcsai találkozóról

"Pilátus azért azt mondta a főpapoknak és a sokaságnak: Semmi bűnt nem találok ebben az emberben." - Lukács evangéliuma 23, 4

Jézus és Pilátus találkozása egy különös színfoltja a passiónak. Egy pogány helytartónak vallási ügyben kell ítélkeznie egy leigázott országban. Személyes érdeke, hiszen egy nép által választott király még az ő hatalmát is fenyegetheti. És olyan nagyszerű, hogy Pilátus mégis kimondja: "Semmi bűnt nem találok ebben az emberben" (4. vers). Ismét egy pogány ajkáról hangzik el bizonyságtétel, amely Jézus ártatlanságáról szól. Ha néha még a pogányok is Jézusról tesznek bizonyságot, mennyivel inkább mi!

"De mostantól fogva ott ül majd az Emberfia a hatalmas Isten jobbján." - Lukács evangéliuma 22, 69

„...te vagy az Isten Fia?” (70. ver) Jézus működésének kezdetén, a megkísértéskor is ugyanaz a vád hangzik el, amelynek már felvetése is furcsa: „Ha Isten Fia vagy”, itt pedig: „akkor hát te vagy?” 

Ki lenne más? Hiszen éppen ezért ítélik el. Jézus mégis azt szeretné, ha ezt éppen ellenfelei mondanák ki. Ki is mondják. A vádból hitvallás születik: igen, Jézus Isten Fia. Csak isteni voltában képes elhordozni az emberiség bűnét: „isteni hatalmával emberi mivoltában el tudja viselni Isten haragjának súlyát” (HK 17).

"Amikor az udvar közepén tüzet raktak, és körbeülték, Péter is közéjük ült." - Lukács evangéliuma 22, 55

„Ő azonban letagadta” (57. vers). Péter tagadása a passiótörténet egyik legmegdöbbentőbb és egyben „legemberibb” jelenete. Végigkövethetők benne az emberi cselekvés motivációi: a félelem, a zavarodottság, a következetlen tettek. Kívülről pontosan látjuk Pétert, a heves, fogadkozó tanítványt, hamis helyzetfelmérését, bukását. Belső szereplőként pedig találnánk felmentést a tagadásra: a helyzet hozta így, nem voltak világosak a viszonyok, fenyegetettség. Péter tagadása példa is számunkra, legyünk tisztába mindazzal, ami az ember gyengeségéhez hozzátartozik. Sohasem magunkban bízzunk, hanem mindig őbenne!

"Jézus pedig azt mondta neki: Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?" - Lukács evangéliuma 22, 48

Jézus elfogatása óta tudjuk - szó szerint is -, hogy a sötétség hatalmának van ideje és órája. Ilyenkor bárki bármit tesz, látszólag a sötétség erői győznek. Az emberi indulatok, a negatív érzések, a gyilkos ösztönök, a bűn tobzódása lesz meghatározó. Kikapcsol az ész, az indulatok, érzelmek vezérelnek, vagy a hideg számítás, a tények. Jézus elfogói szemére is veti: „Mindennap veletek voltam a templomban, mégsem emeltetek rám kezet.” (53. vers) 

Jézus elárulása és elfogása az emberiség mélypontja. De egyszersmind az üdvösségünk hajnala is.

"Ekkor angyal jelent meg neki a mennyből, és erősítette őt." - Lukács evangéliuma 22, 43

Jézus „szokása szerint az Olajfák hegyére ment” (39. vers). Kedves helyéről jól rá lehet látni a szent városra, a templomra. A megszokott szálláshely, az olajfákkal beültetett liget sokszor adott számára menedéket, visszavonulást és elcsendesedést. Most pedig a passiótörténet meghatározó helyszínévé vált. Személyesen itt történik az a nagy lelki tusa, melynek vége, hogy odaszánja, felajánlja életét, leteszi az Atya kezébe egész sorsát, aminek eredménye a mi megváltásunk valósága.

Kosaramba fonom dicséreted! - Vakációs gyermekbibliahét

Ezen a héten szervezzük meg Egyházközségünkben a gyermekek számára a bibliahetet. Az alkalmak délelőttönként 10 órától kezdődnek, hétfőtől péntekig, majd vasárnap az istentisztelet alkalmával a gyermekek ünnepi műsorukkal adnak számot az elsajátított ismeretekről. 

Az idei vakációs gyermekbibliahét által kidolgozott címbéli témának a kerete egy mese, mely egy indián kislányról szól, aki azért indul el világgá, hogy megtanuljon kosarat fonni. Egy nagy erdőbe kerül, ahol az egyik fa megajándékozza ágával, hogy abból fonja meg kosarát. Álmában a fák királyválasztásának története elevenedik meg előtte, melyet a Bírák könyvében olvashatunk. A fa tanácsa az, hogy növekedjen a hitben.

A következő reggelen a nap sugaraival ébred, aki arra biztatja, hogy éljen úgy, hogy világítson. Itt álmában Saul megtérését látja. Az ezutáni napon egy hegyhez ér, melyet megmászva elfárad, lefekszik, és álmában Dávid király bujdosását látja. A hegy azt tanácsolja, hogy legyen kitartó.

A negyedik napon egy folyóhoz ér, melyben egy halacska azt tanácsolja, hogy merjen az árral szemben is úszni, és legyen Isten eszköze. Az eznapi álmában az ötezer ember megvendégelését látja.

Az utolsó, ötödik napon a sivatagban egy kígyóval találkozik, aki azt tanácsolja, hogy merjen növekedni, hagyja el régi szokásait, ha azok akadályozzák a jóban, és váljék Isten cselekvő gyermekévé. Itt álmában Jézusnak a Genezáret tavánál való megjelenését látja.

Az indián kislány az öt nap során kapott tanácsokat mind belefonja kosarába, mellyel útnak indul hazafelé, ahová megérkezvén, ővéi boldogan várják és örülnek annak, hogy megtanult kosarat fonni.

Aja-Jesh, az indián kislány utazása során olyan kincseket gyűjt kosarába, és természetesen a szívébe és jellemébe is, amelyek alkalmatossá teszik arra, hogy visszatérjen családjához és népéhez, így ő is értékes tagja legyen a közösségnek – így lehetne összegezni az imaheti program üzenetét.

Képek a Vakációs Bibliahétről

"Ő pedig azt mondta neki: Uram, veled kész vagyok akár börtönbe vagy a halálba is menni!" - Lukács evangéliuma 22, 33

Péter, a bátor tanítvány sok mindenben példa: a bátorságban, abban, hogy gyorsan reagál, állandóan tettre kész, azonnali válaszai vannak. Ma így mondanánk: buzgó, aktív egyháztag. Éppen ebben a buzgóságban szégyenül meg időnként, amikor a hevessége elragadja, és olyan mondatokat mond, fogadalmakat tesz, amelyeket nem tud megtartani. Mennyire fontos Jézus biztatása: „én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited” (32. vers). Nagy biztatás, ha mi is így hordozunk másokat.

Versengés támadt. - igehirdetés

Bibliaolvasás:

"Eljöve pedig a kovásztalan kenyerek napja, melyen meg kelle öletni a husvéti báránynak;

És elküldé Pétert és Jánost, mondván: Elmenvén, készítsétek el nékünk a husvéti bárányt, hogy megegyük.

Ők pedig mondának néki: Hol akarod, hogy elkészítsük?

És ő monda nékik: Ímé, mikor bementek a városba, szembe jő veletek egy ember, ki egy korsó vizet visz; kövessétek őt abba a házba, amelybe bemegy.

És mondjátok a ház gazdájának: Ezt mondja néked a Mester: Hol van az a szállás, ahol megeszem az én tanítványaimmal a husvéti bárányt?

És ő mutat néktek egy nagy vacsoráló helyet, berendezve, ott készítsétek el.

Elmenvén pedig, úgy találák, amint mondta nékik; és elkészíték a húsvéti bárányt.

És mikor eljött az idő, asztalhoz üle, és a tizenkét apostol ő vele egyetembe.

És monda nékik: Kívánva kívántam a husvéti bárányt megenni veletek, mielőtt én szenvednék:

Mert mondom néktek, hogy többé nem eszem abból, míglen beteljesedik az Isten országában.

És a pohárt vévén, minekutána hálákat adott, monda: Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között:

Mert mondom néktek, hogy nem iszom a szőlőtőkének gyümölcséből, míglen eljő az Isten országa.

És minekutána a kenyeret vette, hálákat adván megszegé, és adá nékik, mondván: Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.

Hasonlóképpen a pohárt is, minekutána vacsorált, ezt mondván: E pohár amaz új szövetség az én véremben, mely ti érettetek kiontatik.

De ímé annak a keze, aki engem elárul, velem van az asztalon.

És az embernek Fia jóllehet, elmegy, mint elvégeztetett: de jaj annak az embernek, aki által elárultatik!

És ők kezdék egymás között kérdezni, vajjon ki lehet az ő közöttük, aki ezt meg fogja tenni?"

Lukács evangéliuma 22, 7-23

Check this out on Chirbit

Alapige:

"Támada pedig köztük versengés is, hogy ki tekinthető köztük nagyobbnak."

Lukács evangéliuma 22, 24

Simonyifalvi igehirdetés

Bibliaolvasás:

"Eljöve pedig a kovásztalan kenyerek napja, melyen meg kelle öletni a husvéti báránynak;

És elküldé Pétert és Jánost, mondván: Elmenvén, készítsétek el nékünk a husvéti bárányt, hogy megegyük.

Ők pedig mondának néki: Hol akarod, hogy elkészítsük?

És ő monda nékik: Ímé, mikor bementek a városba, szembe jő veletek egy ember, ki egy korsó vizet visz; kövessétek őt abba a házba, amelybe bemegy.

És mondjátok a ház gazdájának: Ezt mondja néked a Mester: Hol van az a szállás, ahol megeszem az én tanítványaimmal a husvéti bárányt?

És ő mutat néktek egy nagy vacsoráló helyet, berendezve, ott készítsétek el.

Elmenvén pedig, úgy találák, amint mondta nékik; és elkészíték a húsvéti bárányt.

És mikor eljött az idő, asztalhoz üle, és a tizenkét apostol ő vele egyetembe.

És monda nékik: Kívánva kívántam a husvéti bárányt megenni veletek, mielőtt én szenvednék:

Mert mondom néktek, hogy többé nem eszem abból, míglen beteljesedik az Isten országában.

És a pohárt vévén, minekutána hálákat adott, monda: Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között:

Mert mondom néktek, hogy nem iszom a szőlőtőkének gyümölcséből, míglen eljő az Isten országa.

És minekutána a kenyeret vette, hálákat adván megszegé, és adá nékik, mondván: Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.

Hasonlóképpen a pohárt is, minekutána vacsorált, ezt mondván: E pohár amaz új szövetség az én véremben, mely ti érettetek kiontatik.

De ímé annak a keze, aki engem elárul, velem van az asztalon.

És az embernek Fia jóllehet, elmegy, mint elvégeztetett: de jaj annak az embernek, aki által elárultatik!

És ők kezdék egymás között kérdezni, vajjon ki lehet az ő közöttük, aki ezt meg fogja tenni?"

Lukács evangéliuma 22, 7-23

Check this out on Chirbit

Alapige:

"Támada pedig köztük versengés is, hogy ki tekinthető köztük nagyobbnak."

Lukács evangéliuma 22, 24

"Majd versengés is támadt közöttük arról, hogy ki tekinthető közöttük nagyobbnak." - Lukács evangéliuma 22, 24

A nagyság minden kor emberének kísértése. Megdöbbentő, hogy az utolsó vacsora megrendült légköre után a tanítványok közt személyeskedő versengés támad. Mintha egy úrvacsora után a hívek arról vitatkoznának, hogy ki a nagyobb. Jézus magát állítja példának a tanítványok elé. Ő úgy volt köztük, mint Úr, és mégis szolgált nekik és nekünk. Mindig ő lehet a példánk, ha a nagyságról van szó. „Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál” (27. vers).

Imádkozzunk, hogy alázatos szívvel és hálaadással szolgálhassuk Urunkat! 

Hálaáldozatunk hirdesse Isten előtti alázatunkat, ne kérkedjünk vele!

"Aztán vette a poharat, hálát adott, és ezt mondta: Vegyétek, és osszátok el magatok között" - Lukács evangéliuma 22, 17

„...amíg el nem jön az Isten országa” (18. vers). Az egyház életének kiemelten fontos része az úrvacsora. Először is emlékeztet a jézusi utolsó vacsorára és az apostoli, reformátori úrvacsorára. Másodszor a jelenben egyesít Krisztussal (unio), ugyanakkor közösséget (communio) hoz létre a test tagjai között. Harmadszor: megízleljük benne „az eljövendő világ erőit” (Zsid 6,5). Az evangéliumban Jézus ez utóbbiról beszél. A húsvéti vacsora nem az utolsó, hanem Isten országának megelőlegezett vacsorája.

"Elmentek azért, és mindent úgy találtak, ahogy megmondta nekik, és elkészítették a húsvéti bárányt." - Lukács evangéliuma 22, 13

„...elkészítették a páskavacsorát” (13. vers). A páska ünnepén a zsidók egyiptomi szabadulásukat ünnepelték. A bárány vére megszabadította őket a fogságból, s megmentette őket a haláltól. Az élet ünnepe mindez - mondhatjuk. Ám az ünnepet átszőtte a gyilkosság és vérontás fondorlata. Világunknak alaptörvénye, hogy Isten az élet formáló erejévé a halált tette. 

„Szent dolog a halál. Minél hatalmasabb, 

Öléből annál több életforrás fakad,

Csak az a halál szép, melyből élet árad. 

Csak az a szép élet, mely halálból támadt.”

"A főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan öljék meg őt, mert féltek a néptől." - Lukács evangéliuma 22, 2

A Sátán célja az ember megtévesztése, akár mint az ősi kígyó, akár mint gonosz és ravasz kísértő. Kétséget és káoszt kelt. Ő a sötétség birodalmának ura, aki gonosz lelkek seregével rendelkezik (Ef 6,12; Kol 1,13). De ellenfele a fénynél is világosabb, a világ világossága, akinek van hatalma felette, hiszen már legyőzte.

"Napközben a templomban tanított, éjszakára pedig kiment, hogy azon a hegyen lehessen, amelyet Olajfák hegyének hívnak." - Lukács evangéliuma 21, 37

„Vigyázzatok magatokra” (34. vers), avagy: Legyetek készen! Az éberség az egyedüli út, amelyen a küszöbön álló próbák után eljuthatunk a megtartatásra. Áprily Lajos szavaival: 

„Csak gyökeres szót adj. S közel a véghez 

egy pátosztalan, kurta szó elég lesz,  

a túlsó partot látó révülésben 

a »Készen vagy?«-ra ezt felelni: - Készen.”

"Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak." - Lukács evangéliuma 21, 33

„Amikor pedig ezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok” (28. vers). Az égi és a tengeri erők megrendülése, amelyet az emberek baljós jelnek vélnek, nem a fizikai világ felfordulásának, hanem az üdvtörténetben bekövetkező nagy fordulatnak az előhírnökei. Mindezek csak azért múlnak el, hogy helyet adjanak az újnak. Ezután jelenik meg az Emberfia. Ami riadalommal kezdődik, meghozza övéi felemeltetését: a megváltást. A keresztyén ember ezért új életével mindig reménységet hordoz az elmúló világnak.