Az én házam imádságnak háza - igehirdetés

Bibliaolvasás:

"Annakokáért szent atyafiak, mennyei elhívásnak részesei, figyelmezzetek a mi vallásunknak apostolára és főpapjára, Krisztus Jézusra,

Aki hű ahhoz, aki őt rendelte, valamint Mózes is az ő egész házában.

Mert ez nagyobb dicsőségre méltattatott, mint Mózes, amennyiben a ház építőjének nagyobb a tisztessége, mint a háznak.

Mert minden háznak van építője, aki pedig mindent elkészített, az Isten az.

Mózes is hű volt ugyan az ő egész házában, mint szolga, a hirdetendőknek bizonyságára,

Krisztus ellenben mint Fiú a maga háza felett, akinek háza mi vagyunk, ha a bizodalmat és a reménységnek dicsekedését mind végig erősen megtartjuk.

Annakokáért amint a Szent Lélek mondja: Ma, ha az ő szavát halljátok,

Meg ne keményítsétek a ti szíveteket, mint az elkeseredéskor, a kísértés ama napján a pusztában,

Ahol a ti atyáitok próbára tevéssel megkísértének engem és látták az én cselekedeteimet negyven esztendeig.

Azért megharagudtam arra a nemzetségre és mondám: mindig tévelyegnek szivökben; ők pedig nem ismerték meg az én útaimat.

Úgy hogy megesküdtem haragomban, hogy nem fognak bemenni az én nyugodalmamba.

Vigyázzatok atyámfiai, hogy valaha ne legyen bármelyikőtöknek hitetlen gonosz szíve, hogy az élő Istentől elszakadjon;

Hanem intsétek egymást minden napon, míg tart a ma, hogy egyikőtök se keményíttessék meg a bűnnek csalárdsága által:

Mert részeseivé lettünk Krisztusnak, ha ugyan az elkezdett bizodalmat mindvégig erősen megtartjuk.

E mondás szerint: Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket, mint az elkeseredéskor."

Zsidókhoz írt levél 3, 1-15

Check this out on Chirbit

Alapige:
"Mondván nékik: Meg van írva: Az én házam imádságnak háza; ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek."

Lukács evangéliuma 19,46

"...ezt mondva nekik: Meg van írva: Az én házam az imádság háza, ti pedig rablók barlangjává tettétek." - Lukács evangéliuma 19, 46

„Bárcsak felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat!” (42. vers) Isten mindent megtett azért, hogy népét lelki gyógyulásra, megújulásra, megtérésre vezesse. Minden hívása hiábavaló volt. Jeruzsálem elpusztult, mert az istentelenség megkeményítette az emberek szívét. Az üzenetre figyelni és életünket annak alárendelni soha nem késő! „Ezért, amint a Szentlélek mondja: »Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket!«” (Zsid 3,7-8)Imádkozzunk, hogy felismerjük, mi Isten akarata életünkre nézve, kinek tette le nálunk az anyagi segítséget, hogy azt szabadon és bátran továbbadjuk a rászorulóknak! 

"Ezt kiáltották: Áldott a Király, aki az Úr nevében jön! Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban!" - Lukács evangéliuma 19, 38

„...a tanítványok egész sokasága örvendezve fennhangon dicsérni kezdte Istent mindazokért a csodákért, amelyeket láttak” (37. vers). Jézus csodái biztatások. Azt üzenik: nem kell beletörődni a ránk nehezedő nyomorúságokba. Jézus a csodákkal olyan korlátokon lépett át, amelyekbe mi, emberek nap mint nap beleütközünk, mert folyamatosan körülvesznek a betegségek, az elidegenedés, a megkövült szabályok, a gonosz hatalma, a reménytelenség és a halál. Áldott a Király, aki az Úr nevében jön!

"Ő pedig azt mondta neki: Jól van, jó szolgám, mivelhogy hű voltál a kevésen, legyen hatalmad tíz városon." - Lukács evangéliuma 19, 17

„...visszatért, magához hívatta azokat a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja: ki hogyan kereskedett” (15. vers). Isten ajándéka sohasem lehet nyugodt birtoklás. Isten ajándéka élni, hatni és fejlődni akar tovább. Használni kell az ajándékot, munkába venni és dolgoztatni. Bele kell foglalni az életembe, az életem részévé kell legyen. Nem visszahúzó kolonc, hanem lendületet adó erő, ami meggazdagít.

"Amikor Jézus arra a helyre jutott, feltekintett, észrevette, és azt mondta neki: Zákeus, hamar szállj le, mert ma nekem a te házadnál kell megszállnom." - Lukács evangéliuma 19, 5

„Zákeus, jöjj le hamar... Ekkor sietve lejött, és örömmel befogadta” (5-6. versek). Zákeus a vámszedőségért, a jól jövedelmező állásért eladta a becsületét. Vele együtt eladta az örömét is, pedig éppen azt akarta megszerezni. Örömei lettek, de örvendező élete nem. Aranyálarca fojtogatóvá lett számára. A megrögzött szerzésvágy áldozata lett. Ekkor érkezett el hozzá a sürgető hívás: Jöjj le! Jézusban a teljes és igazi öröm kért szállást nála. Az Emberfia ma is úgy jön felénk, hogy megkeresse, megmentse, visszaadja, amit elvesztettünk.

"Mit akarsz, hogy tegyek veled? Az pedig így válaszolt: Uram, hogy lássak!" - Lukács evangéliuma 18, 41

„És azonnal megjött a szeme világa, és követte őt, dicsőítve az Istent. Amikor ezt látta az egész nép, dicsőítette Istent” (43. vers). Jézus gyógyítása Isten magasztalására késztet. A vak megnyílt szemekkel követi Jézust, és dicsőíti Istent. Gyógyulása pedig azt eredményezi, hogy bővül a dicsőítők serege a körülötte lévő néppel. Hite gyülekezetbe hív másokat is. Egyik dicsőítés táplálja és erősíti a másikat. „Mely igen jó az Úr Istent dicsérni, Felségednek, én Uram, énekelni!” (MRÉ 362)

"Majd maga mellé vette a tizenkettőt, és azt mondta nekik: Most felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az Emberfián, amit a próféták megírtak." - Lukács evangéliuma 18, 31

„Íme, mi otthagytunk mindent, és követtünk téged” (28. vers). Péter szavai dicsekvésnek is hangozhatnának, ha nem lenne még a szemünk előtt a gazdag ifjú lehorgasztott fejű, távolodó alakja. Péter nem a Krisztus-követés számláját nyújtja be, hanem a tizenkettő vigasztaló jelenlétére hívja fel Jézus figyelmét. Jézus azonban nyilvánvalóvá teszi, hogy követésének igenis van jutalma. Aki vele Isten országa felé tart, az sokszorosát kapja vissza már ebben a világban annak, amit Krisztusért elhagyott.

"Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni." - Lukács evangéliuma 18, 25

„Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? ...Miért mondasz engem jónak?” (18-19. versek) Az ifjú kérdésfeltevése árulkodó. Mintha a kegyesség már-már az emberünk természetességének a rovására ment volna. Jézusnak helyesbítenie kell: csak semmi hízelgés! Ne engem nevezz jónak.

A „jó” minősítést tartsd fenn Isten számára! Mintha azt mondaná: nem azáltal leszel keresztyén, hogy szentimentális vonzódást érzel irántam, inkább nézz Istenre!

Ilyeneké az Istennek országa - igehirdetés

Bibliaolvasás:

"És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből, s gyökereiből egy virágszál nevekedik.

Akin az Úrnak lelke megnyugoszik: bölcseségnek és értelemnek lelke, tanácsnak és hatalomnak lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke.

És gyönyörködik az Úrnak félelmében, és nem szemeinek látása szerint ítél, és nem füleinek hallása szerint bíráskodik:

Igazságban ítéli a gyöngéket, és tökéletességben bíráskodik a föld szegényei felett; megveri a földet szájának vesszejével, és ajkai lehével megöli a hitetlent.

Derekának övedzője az igazság lészen, és veséinek övedzője a hűség.

És lakozik a farkas a báránynyal, és a párduc a kecskefiúval fekszik, a borjú és az oroszlán-kölyök és a kövér barom együtt lesznek, és egy kis gyermek őrzi azokat..."

Ézsaiás próféta könyve 11, 1-6

Check this out on Chirbit

Alapige:

"De Jézus magához híván őket, monda: Engedjétek, hogy a kis gyermekek én hozzám jőjjenek, és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa."

Lukács evangéliuma 18, 16

"De Jézus magához hívta őket, és azt mondta: Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten országa." - Lukács evangéliuma 18, 16

Isten országában (15-17. versek) a hatalmi viszonyok egyértelműek lesznek: Krisztus Királyé lesz minden hatalom - Ő ad méltóságot az övéinek, akkor „aki felmagasztalja magát megaláztatik, aki megalázza magát, felmagasztaltatik” (14. vers).

Nála átrendeződnek a gazdasági viszonyok is, mert ott mindannyian páratlan mennyei kincsek birtokosai leszünk. De eltűnnek a társadalmi feszültségek is: véget ér a nemek harca, a generációk ellentéte, mert ott elmúlhatatlan szeretet lesz közöttünk. A jogi viszonyokban pedig Isten igazsága és irgalmassága fog érvényesülni, kiteljesedik gyermekségünk Jézus Krisztus érdeméért.Imádkozzunk azokért, akiket kizárt magából a társadalom, korunk Zákeusaiért, hogy visszataláljanak Istenhez és az emberekhez! 

"Vajon Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjelnappal hozzá kiáltanak segítségért, vajon megváratja-e őket?" - Lukács evangéliuma 18, 7

„Vajon Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? És várakoztatja-e őket?” (7. vers) Tehát állandóan kiáltani és imádkozni kell az általunk fontosnak tartott ügyekben Istenhez. Nem olykor-olykor, ha már nagy a baj, hanem állandóan, „éjjel-nappal”. Van olyan ügyünk (talán éppen az egyház), olyan ügyeink, amelyekért „éjjel-nappal” imádkozni tudunk és akarunk?

"Amint Nóé napjaiban volt, úgy lesz az Emberfiának napjaiban is:" - Lukács evangéliuma 17, 26

„Mert az Isten országa közöttetek van!” (21. vers) Sokak szerint „bennetek” van, ha van. Egy azonban bizonyos: az Isten országa már itt van, Jézus Krisztus testté létele óta. Ha ezt valljuk, és ez irányítja, határozza meg életünket, cselekedeteinket, akkor általa „közöttünk” van.

"És azt mondta neki: Kelj föl, és menj el, a te hited megtartott téged." - Lukács evangéliuma 17, 19

„Egyikük...” (15.vers) Vajon te vagy én vagyunk az az „egy”? Örök kérdés. Dicsőítjük-e, vagy eléggé közérthetően dicsőítjük-e Istent azért, hogy „hitben járhatunk”? Ma is válaszolni fogunk, tudva, nem tudva!

"Az apostolok azt mondták az Úrnak: Növeld a hitünket!" - Lukács evangéliuma 17, 5

„Vigyázzatok magatokra!” (3. vers) Mai bibliai olvasmányunk hihetetlen gazdagságából talán szabad ezt az intést kiemelnünk. Mert ez egész hitből fakadó („fakadni” akaró) életünkre vonatkozik. Azért „vigyázzatok magatokra”, mert Isten már „vigyázott” és vigyáz ránk az értünk és helyettünk meghalt és feltámadott Jézus Krisztusban. A többi, ún. „napi ügy” a mi „apró” tennivalónk. Ez az evangélium mára és „holnapra” a jó hír.

"Ő pedig azt mondta neki: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül." - Lukács evangéliuma 16, 31

„Ábrahám ezt felelte: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül” (31. vers). Bizony nem! Ezért nincs értelme az Istenről szóló vitáknak, amelyeknek örök lényege, hogy van-e Isten, vagy nincs. E kérdésben valamennyiünknek, kell döntést hozni nap mint nap (mert nincs örök érvényű döntés az ember életében). Pontosabban: kérni a döntéshez szükséges erőt és világosságot. Minden más emberi „bizonyíték” cáfolható.

"Ő pedig azt mondta nekik: Ti az emberek előtt igaznak tartjátok magatokat, de Isten ismeri a szíveteket, mert ami az emberek között magasztos, az Isten előtt utálatos." - Lukács evangéliuma 16, 15

„...de Isten ismeri a szíveteket” (15. vers). Igen, az Isten ismeri szívünket, és így tudja azt, hogy a lehető legellentmondásosabb dolgok is „elférnek”, benne vannak a szívünkben. Csakhogy ebből a „mindent azonos fajsúllyal befogadó” szívből nem fakadhat élhető élet. Arra figyelj, hogy e mindent elképzelni tudó szívből milyen cselekedetek következhetnek. A „szívünket” elfogadja Isten, mert ismeri a cselekedeteinket, megítéli, mert - értünk - igazságos!

Gyászjelentés: Mikló András (69)

Virrasztási ige:

"Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje.
Mert meg van írva: Elvesztem a bölcseknek bölcseségét és az értelmeseknek értelmét elvetem.
Hol a bölcs? hol az írástudó? hol e világnak vitázója? Nemde nem bolondsággá tette-é Isten e világnak bölcseségét?
Mert minekutána az Isten bölcseségében nem ismerte meg a világ a bölcseség által az Istent, tetszék az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket.
Mert egyfelől a zsidók jelt kívánnak, másfelől a görögök bölcseséget keresnek.
Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot;
Ámde magoknak a hivatalosoknak, úgy zsidóknak, mint görögöknek Krisztust, Istennek hatalmát és Istennek bölcseségét.
Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erőtelensége erősebb az embereknél.
Mert tekintsétek csak a ti hivatástokat, atyámfiai, hogy nem sokan hívattak bölcsek test szerint, nem sokan hatalmasak, nem sokan nemesek;
Hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erőtleneit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket;
És a világ nemteleneit és megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse:
Hogy ne dicsekedjék ő előtte egy test sem.
Tőle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcseségül lőn nékünk Istentől, és igazságul, szentségül és váltságul:"

Pál apostol korinthusbeliekhez írt 1. levele 1, 18-30

Check this out on Chirbit

Temetési igehirdetés:

"Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje."

Pál apostol korinthusbeliekhez írt 1. levele 1, 18

Check this out on Chirbit

Szerezzetek magatoknak... - vasárnapi igehirdetés

Bibliaolvasás:

"Monda pedig az ő tanítványainak is: Vala egy gazdag ember, kinek vala egy sáfára; és az bevádoltaték nála, hogy javait eltékozolja.

Hívá azért azt, és monda néki: Mit hallok felőled? Adj számot a te sáfárságodról; mert nem lehetsz tovább sáfár.

Monda pedig magában a sáfár: Mit míveljek, mivelhogy az én uram elveszi tőlem a sáfárságot? Kapálni nem tudok; koldulni szégyenlek!

Tudom mit tegyek, hogy mikor a sáfárságtól megfosztatom, befogadjanak engem házaikba.

És magához hivatván az ő urának minden egyes adósát, monda az elsőnek: Mennyivel tartozol az én uramnak?

Az pedig monda: Száz bátus olajjal. És monda néki: Vedd a te írásodat, és leülvén, hamar írj ötvent.

Azután monda másnak: Te pedig mennyivel tartozol? Az pedig monda: Száz kórus búzával. És monda annak: Vedd a te írásodat, és írj nyolcvanat.

És dícséré az úr a hamis sáfárt, hogy eszesen cselekedett, mert e világnak fiai eszesebbek a világosságnak fiainál a maguk nemében.

Én is mondom néktek, szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy mikor meghaltok, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba."

Lukács evangéliuma 16, 1-9

Check this out on Chirbit

Alapige:

"Aki hű a kevesen, a sokon is hű az; és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az."

Lukács evangéliuma 16, 10

"Aki a kevesen hű, az a sokon is hű, és aki a kevesen hamis, az a sokon is hamis." Lukács evangéliuma 16, 10

„Aki hű a kevesen, a sokon is hű az, és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az” (10. vers). Milyen egyszerű az Isten országának rendje, amely már most is felismerhető és eligazító rend! De mi is a „sok”, és mi is a „kevés”?

A feladat. A feladat, amit Isten ad. Mérd fel, hogy mit bírsz: erőd szerint vállalj, erőd felett ne. De ezt Istennel „beszéld meg”, imádságban, mert az erőt Ő adja. Ez az Isten országának a rendje.

"mert ez az én fiam meghalt és feltámadt, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek." - Lukács evangéliuma 15, 24

„Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied” (31. vers). Mi is lehetünk mindkét fiú helyzetében. Igaz lehet ránk, hogy messzire távolodtunk Isten atyai házától, de ő annyira szeret és vár, hogy megszán és elénk fut (20. vers). De lehet, hogy „otthon”, Isten közelében élünk - ekkor azt üzeni nekünk, hogy ne csak a testünk, hanem szívünk, egész életünk legyen az övé, mert ő is mindenét odaadta nekünk Fiában, Jézus Krisztusban. Mindannyian élhetünk Atyánk felkínált kegyelmével.

"és amikor hazaér, összehívja a barátait és a szomszédait, és így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat!" Lukács evangéliuma 15, 6

„Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat” (6. vers). Jézus példázata az elveszett juhról és drahmáról Isten szívébe enged bepillantanunk. Isten a teremtés és a megváltás jogán a sajátjának tekint bennünket, ezért fáj neki, ha eltévelyedünk tőle. Mindenki fontos neki, a látszólag legkisebb is. Mindenkinek örül, aki visszatalál hozzá. Vár bennünket, és azt is kéri tőlünk, hogy tudjunk örülni más megtérőknek is.

Gyászjelentés: Nagy János (73)

Virrasztási ige:

"Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára.

Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat.

Nap napnak mond beszédet; éj éjnek ad jelentést.

Nem olyan szó, sem olyan beszéd, amelynek hangja nem hallható:

Szózatuk kihat az egész földre, és a világ végére az ő mondásuk. A napnak csinált bennök sátort.

Olyan ez, mint egy vőlegény, aki az ő ágyasházából jön ki; örvend, mint egy hős, hogy futhatja a pályát.

Kijövetele az ég egyik szélétől s forgása a másik széléig; és nincs semmi, ami elrejtőzhetnék hevétől.

Az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket; az Úrnak bizonyságtétele biztos, bölcscsé teszi az együgyűt.

Az Úrnak rendelései helyesek, megvidámítják a szívet; az Úrnak parancsolata világos, megvilágosítja a szemeket.

Az Úrnak félelme tiszta, megáll mindörökké; az Úrnak ítéletei változhatatlanok s mindenestől fogva igazságosak.

Kivánatosabbak az aranynál, még a sok színaranynál is; és édesebbek a méznél, még a színméznél is.

Szolgádat is intik azok; aki megtartja azokat, nagy jutalma van.

Ki veheti észre a tévedéseket? Titkos bűnöktől tisztíts meg engemet.

Tartsd távol a te szolgádat a szándékosoktól; ne uralkodjanak rajtam; akkor ártatlan leszek, és tiszta leszek, sok vétektől.

Legyenek kedvedre valók szájam mondásai, és az én szívem gondolatai előtted, legyenek, oh Uram, kősziklám és megváltóm."

Zsoltárok könyve 19, 1-15

Check this out on Chirbit

Temetési igehirdetés:

"Az Úrnak félelme tiszta, megáll mindörökké; az Úrnak ítéletei változhatatlanok s mindenestől fogva igazságosak.

Kivánatosabbak az aranynál, még a sok színaranynál is; és édesebbek a méznél, még a színméznél is.

Szolgádat is intik azok; aki megtartja azokat, nagy jutalma van.

Ki veheti észre a tévedéseket? Titkos bűnöktől tisztíts meg engemet.

Tartsd távol a te szolgádat a szándékosoktól; ne uralkodjanak rajtam; akkor ártatlan leszek, és tiszta leszek, sok vétektől."

Zsoltárok könyve 19, 10-14

Check this out on Chirbit

"Jó a só, de ha a só ízét veszti, mivel sózzák meg?" - Lukács evangéliuma 14, 34

„Jöjjetek, mert már minden készen van!” (17. vers) Isten országa már a földön elkezdődik, ott, ahol Jézus uralmát engedik az emberek megvalósulni az életükben. Ő mindent elkészített: a megváltó halálával, feltámadásával előízét adta Isten országa kiteljesedésének. Ne keressünk kifogásokat, kibúvókat a meghívás elől, hanem jöjjünk hozzá megtéréssel, uralma elfogadásával.

"Majd hozzájuk fordulva azt mondta: Ha közületek valakinek a fia vagy ökre szombaton kútba esik, nem húzza ki azonnal?" - Lukács evangéliuma 14, 5

„Barátom, ülj feljebb!” (10. vers) Nagy a kísértés, hogy magunkat másoknál különbnek tartsuk. Pedig az alázat, a mások megbecsülése meghozza gyümölcsét: mások is meg fognak becsülni bennünket (10b). Még fontosabb, hogy Isten színe előtt lássuk kicsiny voltunkat, és azt, hogy mindent kegyelemből kaptunk: örök életünket is, és annak részeként e földi életünket is. Csak Jézus mondhatja nekünk: „Barátom, ülj feljebb!”

"Küzdjetek azért, hogy bemehessetek a szoros kapun, mert – mondom nektek – sokan próbálnak bemenni, és nem tudnak." - Lukács evangéliuma 13, 24

„Igyekezzetek bemenni a szoros kapun...” (24. vers) Mindenkinek szól a megtérésre hívó szó, amíg halljuk, addig van módunk válaszolni rá. Isten mindent elvégzett Fia által a megváltásunkért, és várja személyes válaszunkat: a hit válaszát. „Szoros” az Isten országa kapuja, nem vihetjük be rajta keresztül óemberünk terheit, bűneit, hanem csak újjászületve mehetünk át rajta. Amíg hirdettetik az evangélium, addig oda lehet menekülni Jézushoz.

"Amikor Jézus meglátta, magához hívta, és azt mondta neki: Asszony, feloldattál a betegségedből!" - Lukács evangéliuma 13, 12

„Uram, hagyd meg még ebben az évben...” (8. vers) Életünket, mindenünket Istennek köszönhetjük, ezért Ő jogosan várja el tőlünk, hogy akaratának engedelmeskedve éljünk. Ő türelmesen várja életünkben a Lélek sokféle gyümölcsét (Gal 5,22). Ha megértjük, hogy Isten hosszú ideig is kész várni arra, hogy hozzá térjünk (7. vers), akkor mi is türelmesebbek leszünk mások felé. „Ebben az évben” is engedelmeskedjünk Istennek, és várjuk türelmesen mások Istenhez fordulását is!

Bölcsességgel megítélni a jövendőt! - igehirdetés

Bibliaolvasás:

"Azért jöttem, hogy e világra tüzet bocsássak: és mit akarok, ha az immár meggerjedett?

De keresztséggel kell nékem megkereszteltetnem; és mely igen szorongattatom, míglen az elvégeztetik.

Gondoljátok-é, hogy azért jöttem, hogy békességet adjak e földön? Nem, mondom néktek; sőt inkább meghasonlást.

Mert mostantól fogva öten lesznek egy házban, akik meghasonlanak, három kettő ellen, és kettő három ellen.

Meghasonlik az atya a fiú ellen, és a fiú az atya ellen; és az anya a leány ellen, és a leány az anya ellen; napa a menye ellen, és a menye a napa ellen.

Monda pedig a sokaságnak is: Mikor látjátok, hogy napnyugotról felhő támad, azonnal ezt mondjátok: Záporeső jő; és úgy lesz.

És mikor halljátok fúni a déli szelet, ezt mondjátok: Hőség lesz; és úgy lesz.

Képmutatók, az égnek és a földnek ábrázatáról tudtok ítéletet tenni; erről az időről pedig mi dolog, hogy nem tudtok ítéletet tenni?

És mi dolog, hogy ti magatoktól is meg nem ítélitek, mi az igaz?

Mikor pedig a te ellenségeddel a fejedelem elé mégy, igyekezzél az úton megmenekedni tőle, hogy téged ne vonjon a bíró elé, és a bíró át ne adjon téged a poroszlónak és a poroszló a tömlöcbe ne vessen téged.

Mondom néked, hogy nem jősz ki onnét, mígnem megfizetsz mind az utolsó fillérig."

Lukács evangéliuma 12, 49-59

Check this out on Chirbit

Alapige:
"És mi dolog, hogy ti magatoktól is meg nem ítélitek, mi az igaz?"

Lukács evangéliuma 12, 57

"Magatoktól miért nem tudjátok megítélni, hogy mi az igaz?" - Lukács evangéliuma 12, 57

„Boldog az a szolga, akit, amikor megérkezik az úr, ilyen munkában talál!” (43. vers) Mindnyájan sáfárok vagyunk abban az értelemben, hogy Isten ránk bíz embereket, akikkel nekünk kell törődnünk, ránk bíz értékeket, amelyekkel gondosan kell gazdálkodnunk. De a hű sáfár lelkületével kell néznünk életünk egy-egy helyzetére és az időnkre is, mindig azt keresve, hogy a mi Urunk, Jézus Krisztus mit kér tőlünk. Ha írott Igéje áthat bennünket, akkor döntéseinknél az ő Lelke vezetésével belső bölcsességre is el fogunk jutni (57. vers). 

"Mert ahol a ti kincsetek, ott lesz a ti szívetek is." - Lukács evangéliuma 12, 34

„Ti is legyetek készen…” (40. vers) Mikor és hogyan jön el a világvége? Vannak, akik napra meg tudják mondani Jézus Krisztus visszajövetelének dátumát, de ezek Istent káromló számítgatások. Isten titka az, hogy mikor és hogyan jön el. De bármikor eljöhet az óra, amikor személyesen meg kell jelenni az Igaz Bíró előtt. Ki az, aki készen van? Az, aki alázatosan, de teljes bizonyossággal tudja, hogy „Jézus értem eleget tett”, és a magáénak vállalt a golgotai kereszten.

"Ne félj, te kicsiny nyáj, mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot." - Lukács evangéliuma 12, 32

„...ezek ráadásként megadatnak majd nektek” (31. vers). Kétségekkel és aggodalmakkal kérdezzük: lesz-e elég kenyerünk, lesz-e békességünk, kitart-e a szeretet, elég lesz-e a hitünk, ha betegség támad ránk, lesz-e még reménységünk a halál révén? Isten ígérete: igen, mindenből lesz elég, sőt ráadást is ad. Elsorolhatatlanul, elképzelhetetlenül többet ajándékoz nekünk eljövendő országában, de már most is többet ad, mint amire számíthattunk. Ma vegyük számba hálaadással mindazt, amit Urunk ráadásként adott már nekünk.

"Nemde öt verebet adnak két fillérért? És egyikükről sem feledkezik meg Isten." - Lukács evangéliuma 12, 6

„...ha valaki vallást tesz rólam az emberek előtt...” (8. vers) Nincs titkos keresztyénség. Aki hisz az Úr Jézus Krisztusban, annak erről vallást kell tennie. A vallástétel szavakkal kezdődik, amiket tetteink hitelesítenek. Nem kell restellni, hogy nekünk Gazdánk van, Megváltónk, akitől megbízatást kaptunk, és aki parancsol nekünk. Nem mi szégyenülünk meg, ha minden nyilvánvalóvá lesz, hanem azok, akik hitetlenül élnek. Bátor vallástételünk szelíd és alázatos bizonyságtétel arról, aki élete odaáldozásával bizonyította e világ iránti szeretetét.

"Senki sem gyújt lámpát azért, hogy egy eldugott helyre vagy a véka alá tegye, hanem a lámpatartóba, hogy akik bemennek, lássák a világosságot." - Lukács evangéliuma 11, 33

„...számot kell adnia ennek a nemzedéknek” (51. vers). A keresztyén élet nem céltalan „lődörgés”, hanem felelős tisztség, isteni megbízatás. Isten „nagykövetei” vagyunk a világban. Urunk a feladat betöltésére testi-lelki javakkal és minden szükségessel megajándékozott, hogy a világ megismerhesse Alkotóját és Gazdáját. Számadással tartozunk, hogy mi lett a ránk bízottakkal, és mi lett az eredménye munkánknak: megmaradt-e hitünk, kitartott-e reménységünk, és kiterjedt-e szeretetünk mindazok felé, akiket Gazdánk szeret?

"Mások pedig kísértve őt mennyei jelt kértek tőle." - Lukács evangéliuma 11, 16

„...Jónás jel volt a niniveiek számára...” (30. vers) Bár mi is jeleket kívánunk, igaz hitünkért egyetlen biztos jel adatott: Jézus Krisztus kereszthalála és feltámadása. Ezt pecsételik meg a sákramentumok. A megkeresztelt bizonyos lehet abban, hogy Isten őt személy szerint szereti. Az úrvacsorázó szívében ott a bizonyosság, hogy Jézus Krisztus érdeméért teljes bűnbocsánat részese lett, és az örök élet öröksége vár rá.

"Ugyan melyik apa az közületek, aki a fiának követ ad, amikor az kenyeret kér, és kígyót ad, amikor az halat kér?" - Lukács evangéliuma 11, 11

„Uram, taníts minket imádkozni...” (1. vers) Az imádság lehet egy pár szavas kiáltása a szükségben szenvedőnek, de az Úr Jézus rendszeres, állhatatos imádkozásra tanítja övéit. Legyen minden napunk egyik elhagyhatatlan „programja” az imádkozás. Hordozzuk imádságban egyéni, családi, gyülekezeti gondjainkat, emlékezzünk meg hazánk, nemzetünk ügyeiről és az emberiség terheiről. De nem maradhat ki Isten országa, az evangélium szolgálata, az evangelizáció, a megtérésre hívó üzenet, a megtértek lelki épülésének ügye sem. Hűséges Urunk kéréseink felett hallgat meg, és adja áldásait.

Szolgálatkészség! - vasárnapi igehirdetés és keresztelés

Bibliaolvasás:

"Azon órában örvendeze Jézus lelkében, és monda: Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted. Igen, Atyám, mert így volt kedves te előtted.

Mindent nékem adott az én Atyám: és senki sem tudja, kicsoda a Fiú, csak az Atya; és kicsoda az Atya, hanem csak a Fiú, és akinek a Fiú akarja megjelenteni.

És a tanítványokhoz fordulván, monda ő magoknak: Boldog szemek, amelyek látják azokat, amelyeket ti láttok.

Mert mondom néktek, hogy sok próféta és király kívánta látni, amiket ti láttok, de nem látták; és hallani, amiket hallotok, de nem hallották.

És ímé egy törvénytudó felkele, kísértvén őt, és mondván: Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet vehessem?

Ő pedig monda annak: A törvényben mi van megírva? mint olvasod?

Az pedig felelvén, monda: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat.

Monda pedig annak: Jól felelél; ezt cselekedd, és élsz.

Az pedig igazolni akarván magát, monda Jézusnak: De ki az én felebarátom?

Jézus pedig felelvén, monda: Egy ember megy vala alá Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esék, akik azt kifosztván és megsebesítvén, elmenének, és ott hagyák félholtan.

Történet szerint pedig megy vala alá azon az úton egy pap, aki azt látván, elkerülé.

Hasonlóképpen egy Lévita is, mikor arra a helyre ment, és azt látta, elkerülé.

Egy samaritánus pedig az úton menvén, odaért, ahol az vala: és mikor azt látta, könyörületességre indula.

És hozzájárulván, bekötözé annak sebeit, olajat és bort töltvén azokba; és azt felhelyezvén az ő tulajdon barmára, vivé a vendégfogadó házhoz, és gondját viselé néki.

Másnap pedig elmenőben két pénzt kivévén, adá a gazdának, és monda néki: Viselj gondot reá, és valamit ezen fölül reáköltesz, én mikor visszatérek, megadom néked.

E három közül azért kit gondolsz, hogy felebarátja volt annak, aki a rablók kezébe esett?

Az pedig monda: Az, aki könyörült rajta. Monda azért néki Jézus: Eredj el, és te is akképpen cselekedjél.

Lőn pedig, mikor az úton menének, hogy ő beméne egy faluba; egy Mártha nevű asszony pedig befogadá őt házába.

És ennek vala egy Mária nevezetű testvére, ki is Jézus lábainál leülvén, hallgatja vala az ő beszédét.

Mártha pedig foglalatos volt a szüntelen való szolgálatban; előállván azért, monda: Uram, nincs-é arra gondod, hogy az én testvérem magamra hagyott engem, hogy szolgáljak? Mondjad azért néki, hogy segítsen nékem.

Felelvén pedig, monda néki Jézus: Mártha, Mártha, szorgalmas vagy és sokra igyekezel:

De egy a szükséges dolog: és Mária a jobb részt választotta, mely el nem vétetik ő tőle."

Lukács evangéliuma 10, 21-42

Check this out on Chirbit

Alapige:

"De egy a szükséges dolog: és Mária a jobb részt választotta, mely el nem vétetik ő tőle."

Lukács evangéliuma 10, 42

Keresztelési igehirdetés: Nagy Richard Lucas

Alapige:

"És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.

Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében,

Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!"

Máté evangéliuma 28, 18-20

"Pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre, és Mária a jó részt választotta, amelyet nem vesznek el tőle soha." - Lukács evangéliuma 10, 42

„Egy arra utazó samaritánus pedig...” (33. vers) Az emberiség ma is ezer sebből vérzik. Nagyon sok samaritánusra van szükség. Kellenek egyházunk szeretetintézményeiben az Úrtól elhívott, odaszánt életű, felkészült és felszentelt diakónusok. Ez egyházunk jövendőjének kulcskérdése. Jézus ma is meghívja azokat, akik őt követve lehajolnak a szenvedőkhöz. Rajtunk át is szólaljon meg az Úr Jézus követésére és szolgálatára hívó szava: Jer, kövess engem!

"Amikor bementek egy házba, először ezt mondjátok: Békesség e háznak!" - Lukács evangéliuma 10, 5

„...inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben” (20. vers). A tanítványok örülnek Krisztustól kapott hatalmuknak és missziós sikereiknek. Jézus azonban annak örömteli megbecsülésére hívja őket, hogy a mennyei Atya számon tartja őket. Jó dolog, ha érezzük, hogy ereje és hatása van bizonyságtételünknek, de még jobb, ha kudarcok között is örömteli hűséggel szolgáljuk Urunkat, aki sikertelenségünkben is szerető Atyánk.

"De Jézus megfordult, és megdorgálta őket: Nem tudjátok, micsoda lélek van bennetek." - Lukács evangéliuma 9, 55

Lukács ebben a részben sajátosan biblikus stílusban fogalmazva szól Jézusnak arról az elhatározásáról, amellyel rálép a Jeruzsálembe vezető útra, és ezt az elhatározást azzal köti össze, hogy az utat – a zsidók általános szokásától eltérően – a népe által megvetett, félpogány származású és kegyességében is tévelygőnek tartott samaritánusok országán át kívánja megtenni

Az első próba a samaritánusok körében visszautasítással jár: Izráel megvetésére Samária is gyűlölködéssel válaszol. Jakab és János heves kitörése persze elsősorban személyes sérelmükből fakad, de bosszúvágyukat úgy akarják „legalizálni”, hogy az elutasítással Jézust ért sérelmet állítják előtérbe. Jézust azonban nem tévesztik meg: leinti őket, annyival is inkább, mert éppen Izráel fiainak nincs semmi erkölcsi alapjuk a samaritánusok értetlenségének és elutasító magatartásának megítélésére: Jézus is zsidó. 

Az e versekben megszólaló korai magyarázó utal arra, hogy a tanítványokból megint „idegen lélek” beszél, ha ők nem is tudnak róla; Jézus pedig éppen messiási küldetése jegyében utasítja el a tanítványok ítéletre való készségét, amely földi életünkben soha nem „időszerű”. 

„De nem fogadták be, mivel Jeruzsálembe szándékozott menni” (53. vers). A Krisztus-hívő ember a mennyei Jeruzsálem felé igyekszik. Ez ma is sokakat bosszant, akik földi útjuk végén csak az elmúlást látják. Az sem „vigasztalja” őket, hogy a mennybe vezető út is sok szenvedéssel járhat nemcsak Krisztus, de a mi számunkra is. Barátságtalanságukat azonban nem bosszulhatjuk meg, hiszen akinek saját életútja kilátástalan, attól nagyvonalú szeretetet nehéz elvárni.