Igényelni a kegyelmet - igehirdetés

Bibliaolvasás:

"És kiálta egy asszony a próféták fiainak feleségei közül Elizeushoz, és monda: A te szolgád, az én férjem meghalt; te tudod, hogy a te szolgád félte az Urat. Eljött pedig a hitelező, hogy elvigye mind a két gyermekemet, hogy néki szolgái legyenek.

Monda néki Elizeus: Mit cselekedjem veled? Mondd meg nékem, mi van a házadban? Monda az: A te szolgálóleányod házában nincs egyéb, csak egy korsó olaj.

Akkor monda: Menj el, kérj ott kinn minden te szomszédidtól üres edényeket, de ne keveset;

És menj be és zárkózzál be magad a te fiaiddal, és tölts az olajból mindenik edénybe, és a tele edényt állítsd félre.

És elment ő tőle, és bezárkózott az ő fiaival, azok hordták néki az edényeket, ő maga pedig csak töltögetett.

És mikor megtöltötte az edényeket, monda az ő fiának: Hozz ide még egy edényt. Felele az: Nincs több edény; és akkor megállott az olaj.

És elment, és elmondá ezt az Isten emberének. Az pedig monda: Menj el, add el az olajat, és fizesd ki hiteleződet; te pedig és a te fiaid éljetek a maradékából."

Királyok második könyve 4, 1-7

Check this out on Chirbit

Alapige:
"Mert aki kér, mind kap; és aki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik."

Máté evangéliuma 7, 8

Gyászjelentés: özv. Szabó Mihályné Vágó Erzsébet (64)

Virrasztási ige:

Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által,

Aki által van a menetelünk is hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben állunk; és dicsekedünk az Isten dicsőségének reménységében.

Nemcsak pedig, hanem dicsekedünk a háborúságokban is, tudván, hogy a háborúság békességes tűrést nemz,

A békességes tűrés pedig próbatételt, a próbatétel pedig reménységet,

A reménység pedig nem szégyenít meg; mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Lélek által, ki adatott nékünk.

Mert Krisztus, mikor még erőtelenek valánk, a maga idejében meghalt a gonoszokért.

Bizonyára igazért is alig hal meg valaki; ám a jóért talán csak meg merne halni valaki.

Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt.

Minekutána azért most megigazultunk az ő vére által, sokkal inkább megtartatunk a harag ellen ő általa.

Mert ha, mikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel az ő Fiának halála által, sokkal inkább megtartatunk az ő élete által minekutána megbékéltünk vele.

Nemcsak pedig, hanem dicsekedünk is az Istenben a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki által most a megbékélést nyertük."

Pál apostol Rómabeliekhez írt levele 5, 1-11

Check this out on Chirbit

Temetési igehirdetés:

"...a háborúság békességes tűrést nemz, A békességes tűrés pedig próbatételt, a próbatétel pedig reménységet, A reménység pedig nem szégyenít meg..."

Pál apostol Rómabeliekhez írt levele 5, 3-5

Check this out on Chirbit

"Mert aki kér, mind kap, és aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik." - Máté evangéliuma 7, 8

Mindannyian kérők, keresők és zörgetők vagyunk. Álmaink, vágyaink elérése érdekében ezek a dolgok már csak a végső fázisai küzdelmünknek. Amikor rádöbbenünk arra, hogy nem elég az akarásunk célunk elérésére, nem elég a tehetségünk, nem elég az általunk birtokolt adottságok felhasználása, akkor hajlamosak vagyunk mindent feladni.
Csakugyan fel kéne adni? Nem úgy teremtette Isten az embert, hogy ne adott volna megoldást neki.
Amikor már minden lehetőség elszállt, amikor - úgy érezzük - minden ajtó bezárult, zörgetni kell, kopogtatni, segítséget keresni, kérni.
Adja a mindenható Isten, hogy megtaláljuk azt az ajtót, amely utunk elébe megoldásképpen nyílik. Van egy ajtó, amelyet egyik énekünkben is megdalolunk: az Ajtó előtt állok és zörgetek... Ez az ajtó maga Jézus Krisztus, akit Isten a keresők számára ajándékozott. Fiában a lehetőséget, kérésünk beteljesedését adta meg.
Mikor felismerjük ezt az esélyét életünk jobbá lételének, ragadjuk meg a lehetőséget! Imádsággal, szolgálattal, önfeladással és életünk Istennek való átengedésével nyissuk meg a lehetőségünk ajtaját!

"Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!" - Máté evangéliuma 7, 1

A Hegyi beszéd egyik legsokatmondóbb tanácsa hangzik el ebben az igeversben: az ítéletről.
Azt tartjuk, hogy az igaz ember tartását józan ítélőképessége adja. Mikor valaki el tudja dönteni magában, hogy mi a jó és mi a rossz, akkor nem kell másra hagyatkoznia. A beteg ember, aki gyógyulásra vágyva gyógyszert szed, vagy kórházban kezelteti magát, annak reménységében teszi azt, hogy felgyógyul. Hisz a gyógyulásban, hite pedig életbölcsességéből fakad.
Annak reményében ítélünk meg dolgokat, hogy jó döntésünk majd javunkat szolgálja. De az, hogy nem minden sikerül úgy, ahogy előzőleg elterveztük, elbizonytalaníthat bennünket igazi bölcsességünk, józan ítélőképességünk felől.
Mikor Jézus arra tanít, hogy ne ítéljünk, ő elsősorban az emberi tévedékenységre hívja fel a figyelmet. Sokunkkal megtörtént már, hogy hamarjában kellett döntenünk. Elsietett következtetéseink gyakran hibákat okoznak. Ha az ember mást sért meg, vagy ha éppen saját magát csapja be - akaratlanul is megtörténik ez - önmagának okoz kárt.
Lehet véleményünk, és kell is véleményt formálni saját magunk és a világ dolgai felől, de ismernünk kell korlátainkat is. Isten nyomatékosítja bennünk azt, hogy az igazi ítélet nem történhet haragból, vagy hirtelen felindulásból. Ő, Aki mindeneket megítél, és Aki legbölcsebb végzése szerint irányítja életünk dolgait, vigyáz arra, hogy ítélete kegyelem legyen.
Isten kegyelme vezessen bennünket is életünk során!

"Kicsoda pedig az közületek, aki aggodalmaskodásával meghosszabbíthatja életét egy arasszal?" - Máté evangéliuma 6, 27

Szeretnél másabb lenni? Jobb, szebb, egészségesebb, fiatalabb, erősebb? Tanításában Jézus a testmagasság megváltoztatásáról szól, mint olyan vágyról, amely az akkori embereknél elérhetetlen volt. Manapság más vágyai vannak az embereknek: van, aki hajszínt akar változtatni, izmokat növelni, vagy sorolhatnánk akár extrémebb dolgokat - de egyvalami minden ilyen vágyban közös: az, hogy elégedetlenek vagyunk azzal, amivel rendelkezünk.
Szerinted, aki megváltoztatja haja színét, szebb lesz? Változik azzal természete: kedvessége, őszintesége? Bátrabb lesz az, aki erősebbnek látszik?
Érdekes, hogy Jézus a tanításában a méret növelésénél, vágyaink elérésének mértékeként az araszt használja. Egy arasznyi lehetőség mindannyiunk előtt ott áll. De nem úgy, ahogy gondolnánk, nem méretekben, hanem lehetőségekben, alkalmakban fog megadatni számunkra a növekedés.
Sokkal többet jelent így növekedni, mint olyan veszendő dolgokat elérni, amelyek megmételyezik életünket.
Ne aggodalmaskodj! - mondja Jézus. Isten, Aki eledelt ad az égmadarainak, Aki felöltözteti a mező liliomait, az emberre, rád is gondot visel. Növekedni, gyarapodni nem aggodalmaskodással, hanem Istenbe vetett hited megélésével fogsz!

"Te pedig amikor böjtölsz, kend meg a fejedet, és mosd meg az arcodat," - Máté evangéliuma 6, 17

A böjt Izráelben nem volt a törvényben előírt kötelesség, csak a fogság után vált egyre általánosabb népszokássá (heti két böjt, könyörgésekkel).
A feltűnés vágya ezt a kegyességi szokást különösképpen kikezdte.
Ennek leküzdésére Jézus olyan módszereket ajánl övéinek, amelyek láttán a kegyes izraelita azt mondaná: ez egyáltalán nem böjt! Jézus viszont ismét az igazi, mennyei jutalom elnyerését tartja fontosnak, ezért a böjt tartalmára irányítja követői figyelmét. Ez a tartalom önmagunkról és vágyainkról vagy igényeinkről való önkéntes és örvendező lemondás, ezért a böjt formája nem lelki kényszeredettséget és keserűséget, hanem szabad, ünnepi és örvendező lelkületet fejez ki. Aki az ilyenfajta böjtöt nem érzi böjtnek, az nem érti Isten királyi uralmának lelkét, lényegét és rendjét.
Nemsokára a böjti időszakba jutunk. Bár református egyházunk a böjtnek nem úgy tulajdonít fontosságot, mint kegyes cselekedet, hanem inkább a böjt időszakát a húsvétot megelőző hetekként jelöli meg, igyekezzünk mégis úgy böjtölni, imádkozni, elmélkedni és jót cselekedni, ahogy Jézus tanítja és cselekszi is.
Jézus a pusztában - ahová a Lélek vitte el Őt - böjtölt: Isten akaratát, életvezetését kereste, s közben teljesen alávetette magát a mennyei Atya akaratának. Böjtölésünk erre kell nézzen, Isten akaratát elfogadni, és keresni annak lehetőségét, hogy mi is arra vágyjunk, hogy az Ő kegyelme töltse be életünket. 

"És amikor imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik a zsinagógákban és az utcák szegletein állva szeretnek imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom nektek: elnyerték jutalmukat." - Máté evangéliuma 6, 5

Jézus arra tanítja az Őt hallgató sokaságot, hogy miképpen lehet, szükséges és kell imádkozni.
Te hogyan imádkozol? Az én véleményem az, hogy tényleg úgy kell történjen Istennel való beszélgetésem, imádságom, hogy senki se tudjon arról, csak én és Isten. Ugyan kire tartoznak még az én bűneim, gondjaim, vágyaim.
Sokszor magam is megmosolygom azokat az embereket, akik gyülekezetben hosszan imádkoznak - bár magam is szoktam elszállni. Tudom jól, a sok beszédnek, sok az alja, s ezzel szemben egy őszinte tekintet, egy mosoly, vagy akár egy könnycsepp, egy ölelés, többet fejez ki, mint üres szavaink.
Jézus elmondja, hogy mikor imádkozunk, milyenek ne legyünk. Miért? Hogy ismerjük fel: még sokat kell fejlődnünk... az imádságban is.
Én aztán tényleg ottvagyok a képmutatók táborában. Zsinagógák helyett templomban, utcák szegletein imádkozni nekem azonban csak szolgálatot jelent. Nem embereket, hanem az Urat szolgálom mikor a velem együtt és mellettem élőkért is imádkozom. Ne legyen ez képmutatás! Csinálom úgy is, ha nem látja senki.
Mennyei Atyánk biztos figyel.
Imádkozzunk mindenkiért és magunkért is, szeretteinkért és ellenségeinkért. Azért, amire vágyunk, s azért, amit már elértünk vagy elszalasztottunk. De úgy, hogy ne az emberek lássák - őket talán nem is érdekli -, hanem mennyei Atyánk. Ő figyel ma is.

"... a te adakozásod titkon legyen. És a te Atyád látja, amit titkon tettél, és megfizet neked nyiltan." - Máté evangéliuma 6, 4

Az adakozásra gondolva hajlamosak vagyunk mindenkor az anyagiakra, a pénzre gondolni. Azóta van ez benne az emberi természetben, amióta a cserekereskedelem kialakult. Amikor az emberek rájöttek arra, hogy amiből többel rendelkeznek a szükségesnél, elcserélhetik más, addig általuk nélkülözött, de vágyott dologra.
Először valóban tárgyakat, terményeket cseréltek, majd megjelent a váltó, a pénz, melyért minden el lehetett adni, és mindent meg lehetett szerezni.
Az ószövetségi időkben már úgy gondolkodott az ember, hogy Istentől az áldást, a gondviselést is meg lehet kapni így. Áldozatokat mutattak be az emberek. Ki mit tudott adni, azt áldozta fel: volt aki galambot, volt, aki ökröt. Az egészen égő  áldozatoktól a véres áldozatokig sokmindent bemutattak Istennek.
Az áldozati formák helyességére a próféták által figyelmeztette az Isten az emberiséget: nem az a fontos, hogy ki mennyit áldoz, hanem az, hogy milyen szívvel teszi. A kőszív helyett, hús-szívet, érző szívet vár el az embertől. Pál apostol is azt írja: "Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvtelenül vagy kényszerűségből, mert a jókedvű adakozót szereti az Isten." (2Korinthus 9, 7)
Az adakozás tehát nem az adomány értékétől függ, hanem a szándéktól.
Jézusról feljegyezték az evangéliumok, hogy egyszer megállt a templomban kihelyezett persely előtt, és nézte, hogy ki mennyit tesz bele. Voltak, akik sokat, de volt egy özvegyasszony, aki csupán két garast. Ő tudta róla, hogy ez az asszony mindenét odaadta az Úrnak.
Isten most is látja, ki mennyire szánja oda az életét Neki, ki mennyire bízik meg Benne. Isten kegyelmének, gondviselésének az értéke megfizethetetlen az emberek számára. Nem lehet anyagiakban kifejezni. Nem lehet megvásárolni, még akkor sem, ha e világ minden értékét odaadnánk. De ingyen van, mindenki számára elérhető és megszerezhető ez a kincs.
Jézus Krisztusban mindannyian megkaphatjuk!

"Legyetek azért tökéletesek, amint a ti mennyei Atyátok tökéletes!" - Máté evangéliuma 5, 48

Tökéletesnek lenni - talán minden embernek legnagyobb vágya. Van, aki ezt azáltal véli elérni, hogy mindene meglegyen. Van, aki úgy gondolja a tökéletességet, hogy sikeres legyen. Más megelégszik az egészséggel.

Tényleg, ki a tökéletes ember?

Jézus a Hegyi beszédben azt mondja, hogy a mennyei Atya  a tökéletes. És igaza van: aki tökéletes, azt cselekedetei igazolják. De nekünk is törekednünk kell a tökéletesedésre. Ezt nem úgy érhetjük el, hogy meggazdagodunk mások szegénységén, vagy sikeressé válunk, miközben lábbal tiporjuk el az utunkba kerülőket.

Isten Fia azt tanítja, hogy úgy lehetünk hasonlatosak mennyei Atyánkhoz, ha mindenki irányában ugyanazzal a szeretettel és tisztelettel viszonyulunk: "legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ad mind az igazaknak, mind a hamisaknak." (Mt 5, 45)

Ahhoz, hogy ilyenek lehessünk, meg kell tanuljuk az alázatot. Isten is ezt az alázatot vette magára, mikor emberré lett érettünk, hogy mi az Ő áldozata által felmagasztaltassunk.

Ne csald meg önmagad! - igehirdetés

Bibliaolvasás:

"Így szól az Úr, Izráelnek királya és megváltója, a seregeknek Ura: Én vagyok az első, én az utolsó, és rajtam kivül nincsen Isten.

És ki hirdetett hozzám hasonlóan? jelentse meg és hozza azt elém, mióta e világ népét teremtém; és jelentsék meg a közeli és távoli jövőt.

Ne féljetek és ne rettegjetek! Hát nem mondtam-é meg és nem jelentém előre? Ti vagytok tanuim! Hát van-é rajtam kivül Isten? Nincs kőszál, nem tudok!

A bálványok csinálói mind hiábavalók, és kedvenceik mit sem használnak, és tanuik nem látnak és nem tudnak, hogy megszégyenüljenek.

Ki alkotott istent, és bálványt ki öntött? amely semmit sem használ!

Ímé, minden barátaik megszégyenülnek, és a mesterek magok is emberek; gyűljenek össze mind és álljanak elő; féljenek, szégyenüljenek meg együtt!

A kovács fejszét készít, és munkálkodik a szénnél, és alakítja azt pőrölylyel, és munkálja azt erős karjával, és megéhezik és ereje nincsen, és vizet sem iszik és elfárad.

Az ács mérőzsinórt von, és lefesti azt íróvesszővel, és meggyalulja azt, a cirkalommal alakítja, és csinálja azt férfiú formájára, ember ékességére, hogy házában lakjék.

Cédrusfát vág magának, tölgy- és cserfát hoz, és válogat az erdő fáiban, fenyőt plántál, amelyet az eső fölnevel.

Azokból az ember tüzet gerjeszt, vesz belőlök és melegszik, meggyújtja és kenyeret süt; sőt istent is csinál abból és imádja, bálványt készít és előtte leborul;

Felét tűzben megégeti, felénél húst eszik: pecsenyét süt és megelégszik, és aztán melengeti magát és szól: Bezzeg melegem van, tűznél valék!

Maradékából istent készít, bálványát; leborulva imádja azt és könyörög hozzá, és így szól: Szabadíts meg, mert te vagy istenem!

Nem tudnak és nem értenek, mert bekenvék szemeik és nem látnak, és szívök nem eszmél.

És nem veszi eszébe, nincs ismerete és értelme, hogy mondaná: Felét tűzben megégetém és kenyeret sütöttem annak szenénél, sütöttem húst és megettem; és maradékából útálatosságot csináljak-é, és leboruljak a fa-galy előtt?

Ki hamuban gyönyörködik, megcsalt szíve vezette félre azt, hogy meg ne szabadítsa lelkét és ezt mondja: Hát nem hazugság van-é jobbkezemben?"

Ézsaiás próféta könyve 44, 6-20

Check this out on Chirbit

Alapige:
"Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne paráználkodjál!"

Máté evangéliuma 5, 27

"Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne paráználkodjál!" - Máté evangéliuma 5, 27

A Hegyi Beszédben Jézus arról tanít, hogy Ő azért jött, hogy a Törvényt betöltse, az Istennel kötött szövetségnek emberi oldalról nézve eleget tegyen. Ember ezt nem tudná megtenni, de Krisztus, kettős (isteni és emberi) természettel rendelkezvén képes arra, hogy Isten követeléseinek eleget tegyen.
Jézus nem eltörölni jött a Törvényt, hanem betölteni azt. Lehetetlen a kegyelem, ha nem ismerjük fel saját állapotunkat. Gyarlóságunk és bűnösségünk felismerése nélkül képtelenek vagyunk Isten igazságára és elégtételére vágyódni is.
Ebben az igeversben Krisztus az egyik parancsolatról tart magyarázatot. A paráznaságot a Szentírás többféle értelemben is használja. A parázna ember önmagát, embertársát és Istent próbálja megcsalni. De tulajdonképpen egyiket sem tudja, sőt önmagában vall kárt.
Ahogyan Isten választott népe elfordult az Úrtól, úgy mindannyian hajlamosak vagyunk elfordulni attól az isteni gondviseléstől, amelyet szeretete által éreztet velünk. Inkább hajlunk a világ hamis ígéreteinek hívására, minthogy az Úrra, életünk Urára hallgatnánk.
Isten törvénye, a Vele való szövetségkötésünk ma is arra figyelmeztet: ne forduljunk el Tőle!
Ő a szerelmesünk, aki úgy szeret bennünket, hogy Fiában emberré lett érettünk, hogy mi gyermekeivé lehessünk!

"Kiépített út lesz ott, egy út, amelyet szent útnak hívnak. Nem jár rajta tisztátalan, hiszen csak azoké ez, akik ezen az úton járnak. Az együgyűek sem tévednek el rajta." - Ézsaiás próféta könyve 35, 8

Egy olyan útról van itt szó, amelyen még az együgyűek sem tévednek el. Tudod, melyik út ez? Életed útja.
Pál apostol, mikor a feltámadott Krisztus megjelenéséről beszél, azt mondja: "...végül mindenki után, mint egy torzszülöttnek, nekem is megjelent." Ő is esetlennek érzi magát, olyannak, akit az Isten kegyelme véletlenül megtalált a damaszkuszi úton.
Istennek bölcs terve volt, hogy  Saul életében bekövetkezzen a damaszkuszi út. Megtérését, szemléletváltását idézte elő.
Naptárunkban nemsoká Pál napja lesz, amely a pálfordulást, teljes szemléletváltást idézi.
Pál apostol útja, minden ember útja, a te utad is! Ismereteiddel, tapasztalataiddal betelve haladsz valamerre. Van célod az életben, vannak terveid. Látod a kivitelezést? Ahhoz, hogy véghezvidd, egyedül kevés vagy: társakra lesz szükséged! Saulnak ott voltak a felbérelt katonák, Pálnak a testvérek. Sault pénzért, haszonért szolgálták, Pált szeretetből. Saul útja haraggal teli út volt, Pál útja a szeretet hirdetése.
Értelem vagy érzelem? Érdek vagy érték? Döntsd el: Krisztus által kiépített utat, vagy a damaszkuszi utadat választod! "Kiépített út lesz ott, egy út, amelyet szent útnak hívnak. Nem jár rajta tisztátalan, hiszen csak azoké ez, akik ezen az úton járnak. Az együgyűek sem tévednek el rajta."

Gyászjelentés: Simon Sándorné Halász Erzsébet Gizella (42)

Virrasztási ige:

"Eszetekbe juttatom továbbá, atyámfiai, az evangyéliomot, melyet hirdettem néktek, melyet be is vettetek, melyben állotok is,

Amely által üdvözültök is, ha megtartjátok, aminémű beszéddel hirdettem néktek, hacsak nem hiába lettetek hívőkké.

Mert azt adtam előtökbe főképpen, amit én is úgy vettem, hogy a Krisztus meghalt a mi bűneinkért az írások szerint;

És hogy eltemettetett; és hogy feltámadott a harmadik napon az írások szerint;

És hogy megjelent Kéfásnak; azután a tizenkettőnek;

Azután megjelent több mint ötszáz atyafinak egyszerre, kik közül a legtöbben mind máig élnek, némelyek azonban el is aludtak;

Azután megjelent Jakabnak; azután mind az apostoloknak;

Legutolszor pedig mindenek között, mint egy idétlennek, nékem is megjelent.

...

Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök lőn azoknak, kik elaludtak.

Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is.

Mert amiképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek.

...

De mondhatná valaki: Mi módon támadnak fel a halottak? és minémű testtel jönnek ki?

Balgatag! Amit te vetsz, nem elevenedik meg, hanemha megrothadánd.

És abban, amit elvetsz, nem azt a testet veted el, amely majd kikél, hanem puszta magot, talán búzáét, vagy más egyébét.

Az Isten pedig testet ád annak, amint akarta, és pedig mindenféle magnak az ő saját testét.

...

Az első ember földből való, földi; a második ember, az Úr, mennyből való.

Amilyen ama földi, olyanok a földiek is; és amilyen ama mennyei, olyanok a mennyeiek is.

És amiképpen hordtuk a földinek ábrázatját, hordani fogjuk a mennyeinek ábrázatját is.

...

Azért szerelmes atyámfiai erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.

Pál apostol Korinthusbeliekhez írt első levele 15, 1-8, 20-22, 35-38, 47-49 és 58

Check this out on Chirbit

Temetési igehirdetés:

"A halál fullánkja pedig a bűn; a bűn ereje pedig a törvény.

De hála az Istennek, aki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által.

Azért szerelmes atyámfiai erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban."

Pál apostol Korinthusbeliekhez írt első levele 15, 56-58 

Check this out on Chirbit

"Jöjjetek ide, népek, és halljátok, figyeljetek, nemzetek! Hallja meg a föld és ami betölti, e földkerekség és minden szülötte!" - Ézsaiás próféta könyve 34, 1

Ha csupán ezt az egy (első) igeversét olvassuk el ennek a fejezetnek, azt hihetnénk, hogy csupán egy újabb Istenre-figyelésre hívás található itt. Bár tudjuk, hogy nincs annál fontosabb, mint Istenre figyelni, Benne bízni ebben az életben, de itt mégis sokkal többről van szó!
Nem pusztán a fejezet folytatása, de életünk - sőt a mai napunk - előre láthatatlan veszélyei is figyelmeztetnek: amennyiben nem az Úrra figyelünk, annak komoly és tragikus következményei lesznek.
Nagyon elrettentő képekben írja le ez a fejezet, hogy milyen lesz Isten ítélete. Sodoma és Gomora kénköves pusztulása csupán előképe lehet ennek az igazságtételnek. A bűnös nép elpusztul, mint egykor az a város, ahol nem találtak igaz embert.
A mi világunk mit érdemelne? Van-e igaz ember közöttünk?
Szoktuk mondani, hogy nincs igazság a földön. De van! Isten Igéje. Krisztus maga azt mondja: Én vagyok az út, igazság és az élet.
Ebben az életben folyton igazságtalanság fog érni, talán ma is bánat ér, vagy megpróbáltatás, vagy valami rossz. Talán hallod is, hogy serceg a világ pompájának zsírja. De mit ér, ha ezzel együtt, a te életed is pusztul?
Isten most figyelmeztet téged! Jöjj Hozzá, hallgasd és figyelj! Nemcsak ítélet van, nemcsak pusztulás, hanem kegyelem és örök élet!
Életed minősége attól függ, miként éled meg kapcsolatodat Istennel: félelemben vagy szeretetben? Figyelj az Úrra, és szeresd Őt teljes szívből, lélekből és erőből. Szeresd Őt felebarátodban is, úgy mint magadat!

"Magasztos az ÚR, mert magasságban lakik, betölti a Siont törvénnyel és igazsággal." - Ézsaiás próféta könyve 33, 5

Ez az igevers imádság hangvételében hirdeti, hogy az Úr lelki javak által teszi naggyá népét. Isten népének az az igazi kincse, hogy az Úr félelmében élhet: Istenével közösségben, Őt ismerve, de ennek minden következményével együtt: törvény és igazság szerint.
Törvény szerint csak hibáinkat tudjuk bevallani magunknak. A jogosság tükrében Isten léte felhőoszlopként elrejti előlünk mindazt, ami abból következik, hogy mi az Ő teremtményei vagyunk. De bűneinket, hibáinkat is elfedezi az Úr Krisztusban, aki magára vette életünk terhét, és váltsághalálával azért áldozott, hogy ezeket a mélybe vigye. Krisztus ezt isteni természetével tudta megtenni.
Bennünket reménységgel kell eltöltsön az a hit, hogy Ő nem maradt bűneink fogságában, hanem legyőzte azokat, feltámadott. Isten felemelte Őt, mostmár a magasságban lakik, s bennünket is oda hív. Nem pusztán a magasságba, hanem az emberi lét legmagasabb szintjére, ahol a törvényesség érvényesül, ahol igazság van. Ha az igazságra vágyunk, akkor Megváltónk által nekünk is lehetőségünk van az emberi lét eme legmagasabb és legnemesebb szintjére lépni.
Ez a szabadítás arra a nagy megváltásra utal, amelyik Jézus Krisztusban eljött közénk, és az ő visszajövetelével kiteljesedik rajtunk.
Ennek az időnek az eljövetelét várja és jövendöli meg a próféta.
Adja a mindenható Isten, hogy a mai napon mi is ilyen egyszerű imádsággal, életünk imádságával tudjuk dicsérni Őt: magasztos az Úr, magasságban lakik, betölti életünket törvénnyel és igazsággal!

Imaheti szolgálat Borossebesen

Alapige:

"Mimódon hívják azért segítségül azt, akiben nem hisznek? Mimódon hisznek pedig abban, aki felől nem hallottak? Mimódon hallanának pedig prédikáló nélkül?

Mimódon prédikálnak pedig, ha el nem küldetnek? amiképpen meg van írva: Mely szépek a békesség hirdetőknek lábai, akik jókat hirdetnek!"

Pál apostol Rómabeliekhez írt levele 10, 14-15

Check this out on Chirbit

"Nem lesz zárva többé a látók szeme, és a hallók füle figyelni fog." - Ézsaiás próféta könyve 32, 3

Ez az igevers olyan dolgokról, olyan élethelyzetekről beszél, amelyeket éppen vallásosságunk szemszögéből hajlandóak vagyunk elítélni. A látók és a hallók tudományát éppen sarlatáni mivoltuk miatt kell meg- és elítélni. Sokan vannak manapság is, akik az emberek jóhiszeműségét kihasználva saját érdekükben, meggazdagodásuk céljából, hírnevük növelésére használják. Nem számít nekik az igazság, az események folyását arra használják fel, hogy abból hasznot húzzanak. Az ilyen szemléletmódot megveti az Isten.
Itt azonban ennek ellentétéről van szó: a látók és a hallók odafigyelnek Istenre. Minden történést, eseményt Őneki, gondviselésének tulajdonítanak.
Valljuk be, nekünk is könnyebb elfogadni életünk menetét, sorsunkat, ha elhisszük azt, hogy Isten irányítja, Ő gondvisel bennünket szeretetével.
Ésaiás mélységesen hitt egy igaz korszak eljövetelében, abban a korszakban, amelyben a király és a főemberek a nép javára fogják gyakorolni a hatalmat. Afejezet második verse ezt olyan hasonlatokban mondja el, amelyeket jól értett a Palesztinában élő ember. A puszta felől jövő tikkasztó, viharos szelet éppen úgy ismerték, mint az esős évszakban, a záporok idején hirtelen megáradó patakokat, melyeknek vize elsöprő erővel sodor magával mindent, ami útjába kerül. Ismerős dolog volt az is, hogy mit ér a pusztában egy-egy oázis, vagy a tűző nap heve ellen egy nagy szikla árnyéka. Mindezekkel a képekkel a királynak és a főembereknek a nép javára irányuló tevékenységét rajzolja meg a próféta. De meg fog szűnni az a „megkeményedés” is, amelyről a próféta ismételten beszélt. Senki sem fog többé elhamarkodottan az ismeret ellen beszélni. Nem fognak érvényesülni többé „bolondok”, akik Isten ellen törnek. A „bolond” ember nem ostoba, vagy megbomlott elméjű embert jelent, hanem az Isten törvényeit megvető és embertársaira nézve ártalmas embert.
Nem csupán a messiási értelmezés irányában meríthetünk maradandó tanulságot ebből az igeszakaszból, hanem a keresztyén embernek embertársa iránt érzett felelőssége tekintetében is.
Aki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a ti szolgátok (Mk 10:42–45). 

"Térjetek vissza hozzá, akitől oly nagyon elpártoltatok, Izráel fiai!" - Ézsaiás próféta könyve 31, 6

A megtérésről, mint vallásos cselekedetről nagyon sokféle vélemény alakult ki. Még a legszentebb emberek vallomása sem egyezik meg e tekintetben. Van, akinek megtérése egyik pillanatról a másikra történik, és megváltott állapotáról szentül meggyőződve, úgy gondolja, hogy nem eshet soha többé olyan kísértésbe, mely őt meggátolhatná az üdvösségben. Másoknál a megtérés egy hosszú folyamat, mely éveket, évtizedeket vehet igénybe, sőt sokan ezen emberek közül úgy gondolják, hogy önmaguk erejéből le sem zárulhat, egyedül Isten az, Aki befejezheti a megtérés folyamatát, Krisztus váltsága által.
Istenről is sokszor olvassuk azt a Szentírásban, hogy megtért. Az Ő megtérése gondolatainak megváltoztatását jelenti, és ha cselekedetté válik az Isten terve, akkor többnyire az ember számára az jót jelent, Isten kegyelmének kiáradását.
Milyen a mi megtérésünk? Egy vallásos cselekedet nyilvánosságra jutása? Nehogy a képmutatók hibájába essünk, akik kürtölnek maguk előtt. Megtérésünk olyan kell legyen, mint az Isten megtérése, Aki mindenhatóságát arra használja fel, hogy kegyelmét mindenkire kiterjessze. Egyszóval megtérésével a jót műveli. Ha komolyan vesszük a megtérést, magunknak is a jót kell előmozdítanunk. De nemcsak magunk, szeretteink, vagy ismerőseink életében, hanem ellenségeinkkel is jót kell tennünk - a magunk lehetősége szerint. Nemcsak a Hegyi beszédben várja el tőlünk ezt Isten Fia, hanem Ő meg is teszi, mikor életét adja barátaiért és ellenségeiért is.
Ő megtehette, hiszen Isten Fiaként minden hatalmat megkapott, és győzhetett a Sátán felett.
De te is megkaphatod a kegyelmet, mely ebben az életben az a legnagyobb erő. Győz félelmeid, hibád, egész bűnös életed felett.
Olvasd még egyszer el ezt az igeverset: Térj vissza Istenhez!

"És fölzendül éneketek, úgy, mint a szent ünnep éjszakáján; és örvendezik szívetek, mint azé, aki sípszóra vonul az ÚR hegyére, Izráel kőszálához." - Ézsaiás próféta könyve 30, 29

Ezek a versek a fogság utáni gyülekezet váradalmát fejezik ki. A szenvedés idejének hamarosan véget vet az Úr. Nemcsak a nép kerül ki a nyomorúságból, hanem a teremtett világ is részesül a megváltás áldásaiban. Paradicsomi termékenység lesz a földön, bőségesen lesz eső, mindenfelé források fakadnak a hegyeken. Még a jószág is sós növényekkel kevert, bő takarmányt kap. Sőt a csillagok világa is részt vesz a megváltásban. A prófétai tanításra jellemző, hogy a nép szíve is meg fog változni. A bálványokat „tisztátalanná teszik”. Isten ítélete folytán elpusztulnak a magas tornyok és bástyák, a gőgös földi nagyhatalmak és véget ér az emberek gőgje is, a várak és bástyák helyett a hegyeken és halmokon a békés földművelés céljait szolgáló csatornákat fognak készíteni. Ezeken az ország minden részébe eljut a víz. A természet megváltozása azonban csak kísérője, kerete annak, amit Isten elkészített népe számára. Sőt még a nép szívének a megtisztulásánál is lesz nagyobb ajándék: az, hogy maga az Úr lesz népe Tanítója. Ez a jövendölés a gyülekezet számára azt a reménységet tartalmazza, hogy az isteni ígéretek beteljesedésekor magát Istent is megláthatjuk színről színre. De megtanulhatjuk azt is, hogy mi a gyülekezet kötelessége a jelenben: tiszta hit, tiszta istentisztelet és az Úr szavára figyelő, engedelmes élet.
Fölzendülhet újra a mi ajkunkról is egy hálaadó ének Örvendezhet szívünk, mert az Úr e hét kezdetén is ott áll mellettünk, hogy atyai gondviselésével irányítson, segítsen bennünket.
Éljünk hát úgy, cselekedjünk úgy, mint akik várjuk, hogy munkánkkal, cselekedeteinkkel hirdetni szándékozunk Isten kegyelmének kiteljesedését!

Vár az Úr! - igehirdetés

Bibliaolvasás:

"És megnyitván száját, tanítja vala [Jézus] őket, mondván:

Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa.

Boldogok, akik sírnak: mert ők megvígasztaltatnak.

Boldogok a szelídek: mert ők örökségül bírják a földet.

Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek.

Boldogok az irgalmasok: mert ők irgalmasságot nyernek.

Boldogok, akiknek szívök tiszta: mert ők az Istent meglátják.

Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak.

Boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa.

Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem.

Örüljetek és örvendezzetek, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben: mert így háborgatták a prófétákat is, akik előttetek voltak."

Máté evangéliuma 5, 2-12

Check this out on Chirbit

Alapige:

"S azért vár az Úr, hogy könyörüljön rajtatok, és azért felséges ő, hogy megkegyelmezzen néktek, mert az ítélet Istene az Úr; boldogok mindazok, akik Őt szolgálják."

Ézsaiás próféta könyve 30, 18

Eklézsia - gyülekezeti lapunk 2016. év januári száma

Eklézsia28

"De azért vár még az ÚR, hogy könyörüljön rajtatok, és azért felséges ő, hogy megkegyelmezzen nektek. Mert bár ítélő Isten az ÚR, de boldogok mindazok, akik őt várják."

Ézsaiás próféta könyve 30, 18

„...boldogok mindazok, akik Őt várják!”  Ugye várod azt, hogy valaki kedvesen rádnézzen, hogy valaki örüljön puszta létednek, hogy valaki megdicsérjen, hogy valaki büszke legyen rád? Isten az, a te Urad! Nemcsak teremtménye vagy, de szeretetének célpontja is egyben.
Igénk magyarázata szerint Ézsaiás (a próféta, kinek szavára azért hallgattak, mert igazi tekintélyt képviselt) óvja a jeruzsálemi vezetőket attól, hogy az asszírok ellen védelmet remélve Egyiptommal kössenek szövetséget. Gondoljuk át legalább mi, Isten népe, mitől várunk megoldást, kitől várunk segítséget, és hol van ebben az élő Isten? Minden evilági reménységünkről kiderül egyszer, hogy üres hiábavalóság (7. vers).
Szégyenben maradunk, ha mindenekelőtt nem az Úrban bízunk (3. vers). Pedig hatalmas Urunk van, Ő feltámadott a halálból. A megtérés és a higgadtság segítene rajtunk (15. vers).
Imádkozzunk minden emberért személyválogatás nélkül, az üldözött keresztyénekért, azért, hogy az Úr adjon hitet, életet, szolgáló szelídséget és hitvalló bátorságot arról, hogy Jézus Krisztus az út, az igazság és az élet!

"Mert vége lesz a kegyetlennek, elpusztul a csúfolódó, és kiirtanak minden gonoszságra vetemedőt, akik vétkesnek ítélik az embert egy szóért, és tőrt vetnek annak, aki megfeddi őket a kapuban, és csalárdul elferdítik az igazak jogát.

Ézsaiás próféta könyve 29, 20-21

Mit ér az a „látványvallásosság”, ami csupán a szánkat és az ajkainkat érinti meg, de a szívünket nem? Nem válik javunkra, ha csupán betanult emberi parancsok világa az, amiben élünk (16. vers). Ha Isten városára, népére ítéletek, szorongattatások várnak, mindaz csak azért jön, hogy elérkezhessen a kegyelem helyreállító munkája (18. vers). „Az alázatosak egyre inkább örvendeznek az ÚRban” (19. vers).
Az „alázatosak” és „szegények” a hívő gyülekezet tagjait jelentik. Nem fogja őket többé senki sem bántani, nem csúfolják ki őket és nem szorítják háttérbe jogi ügyekben olyanok, akik a „kapuban”, a város kapujánál levő téren, a nyilvános jogszolgáltatás alkalmával hamis eszközökkel elítéltették az igazakat. Láthatjuk, hogy a háttér itt már a gyülekezet, a nép belső tisztulása.
Hogyan tisztulhatunk mi meg Isten igéje által? Talán úgy, ha nem ülünk a csúfolódó székébe, ha nem vetemedünk gonoszságra, ha nem pillanatnyi tettéért ítélünk meg, vagy el valakit, hanem megpróbálunk a helyzetében lenni, és segíteni rajta.
Vége lesz egyszer minden kegyetlenségnek, mely tetőfokát abban éri el, amikor tőrt vetnek (de nem  is valóságosan), elferdítik a valós igazságot.
Van Aki megítél, de Ő osztja a kegyelmet is. Neked is, nekem is! Álljunk tornácába!

"Ezért így szól az én Istenem, az ÚR: Íme, Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal. Aki hisz, az nem fut el!"

Ézsaiás próféta könyve 28, 16

Ószövetségi prófécia a Sionban elhelyezett kőről, próbakőről szól.
Egy kő, amely lehet akár kőtábla, melyet éppen a Sionról küldött le népe számára Mózes által az Úr Isten, és amely tábla a nehéz törvényeken, a Tízparancsolaton túl a kegyelmet, az Isten népévé fogadást jelentette.
Egy kő, próbakő, szegeletkő (vagy sarokkő), amelyről nem egy prófécia szól a jeruzsálemi templom megépítése utáni időkből. Kő, amely összetartja az egész épületet, ahol az emberek Istent tisztelni gyűlnek össze.
Jézus is szól az újszövetségi korban erről a két jelentésről, ugyanakkor ad egy harmadik jelentést is ennek az anyagnak.
Túl azon, hogy nemcsak dobálásra, megvetésre használják a követ, Jézus így nevezi meg egyik tanítványa hitét: "...te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem fel az egyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat" (Mt. 16, 18).
Ugyanakkor Jézus egyik példázatában arra tanít, hogy a bölcs ember kőre, sziklára, erős fundamentumra építi a házát (Mt 7, 24-27).
Isten ma ezt a követ, a hitet, életed alapját tárja eléd. Kész vagy rá építeni életed? Vagy még azt gondolod, hogy ez csupán egy teher a nyakadon, amely gátol abban, hogy önmagad légy?
Izrael népe az aranyborjút táncolta körül, Mózes széttörte a kőtáblát, majd a kőtemplomba, melyet Salamon épített bevitte az idegen istenek kultuszát, s az leromboltatott. Bennünket is a törvény és a materiális dolgok tartanak fogva. Ezek azok, melyek lehúznak a mélybe.
De van egy kő, Isten kegyelme, melyet Jézus (a drága szegletkő) jelent számodra. Ha Őt megismered, elfogadod és szolgálod, életed a kincs megtalálása és továbbadása lehet!

"Az eljövendő időben meggyökerezik Jákób, virágzik, virul Izráel, és betöltik gyümölccsel a földkerekség színét."

Ézsaiás próféta könyve 27, 6

Mai igénk a jövőről szól. Az Úr nyilvánvalóvá teszi, hogy a régi kígyó legyőzése nélkül még az ő népe sem alkalmas az üdvterv megvalósítására. Ugye te is az Ő népe tajának érzed magad, és reményed az, hogy gyökeret eressz, virágozz, virulj és gyümölcsöt teremj?. Hiszen az értelme az ember életének: gyümölcsöt teremni, s betölteni azt az áldást, melyet Teremtőnk életre hivatásunk pillanatában eltervezett számunkra. Gyümölcstermés nemcsak bennünket örvendeztet, eredményeink, elégedettségünk, hálánk az Urat magasztalja.
Az Úr az őrizője, gondozója életünknek - ahogyan e fejezet 3. versében olvassuk: " Én, az ÚR őrzöm azt és szüntelenül öntözöm. Éjjel-nappal őrzöm, hogy senki se ártson neki." Jó hír a számunkra: akivel terve van, azt tisztítja, helyreállítja, alkalmassá teszi a gyümölcstermő életre.
Ugyanakkor Isten népétől - és tőlünk is - elvárja: „Kapaszkodjon inkább erősségembe, kössön békét velem, kössön békét velem!” (5. vers). Izráel akkor talált történelme során nyugalmat, ha békét kötött Istennel. Sokszor gondolkozom magam is azon, milyen ára van a nyugalomnak, saját belső békességemnek. A válasz mindig elkeserít: úgy érzem, elérhetetlen marad számomra az, amit Ady is fohászkodva kér egyik versében az Istentől: "Békíts ki Magaddal, s magammal, hiszen Te vagy a béke!" 
Ami nekem elérhetetlen távolság, megvalósíthatatlan álomkép, azt hozza el Isten Krisztus által nekünk, hogy beteljesedjen mai igénk ígérete. Mert prófécia ez is, jövendölés arról a korról, amikor puszta örömünkkel és boldogságunkkal az Istent fogjuk magasztalni. Amikor meggyökerezik életünk, megfakad, virágzik és gyümölcsöt terem.
Már szabad az út: „Mert ha akkor, amikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel az ő Fiának halála által, mennyivel inkább megtartatunk az ő élete által, miután megbékéltünk vele!” (Róm 5,10).

Gyászjelentés: özv. Vernyik Istvánné Kovács Eszter (97)

Virrasztási ige:

"Azután monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy vannak némelyek az itt állók között, akik nem kóstolnak addig halált, amíg meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal.

És hat nap múlva magához vevé Jézus Pétert és Jakabot és Jánost, és felvivé őket csupán magukban egy magas hegyre. És elváltozék előttük;

És a ruhája fényes lőn, igen fehér, mint a hó, mihez hasonlót a ruhafestő e földön nem fehéríthet.

És megjelenék nékik Mózes Illéssel együtt, és beszélnek vala Jézussal.

Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Mester, jó nékünk itt lenni: csináljunk azért három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet.

De nem tudja vala mit beszél, mivelhogy megrémülének.

És felhő támada, mely őket befogá, és a felhőből szózat jöve, mondván: Ez az én szerelmes Fiam; őt hallgassátok.

És mikor nagyhirtelen körültekintének, senkit sem látának többé maguk körül, egyedül a Jézust.

Mikor pedig a hegyről leszállának, megparancsolá nékik, hogy senkinek se beszéljék el, amit láttak vala, csak amikor az embernek Fia a halálból feltámad.

És ezt a szót megtarták magukban, tudakozván egymás között, mit tesz a halálból feltámadni?"

Márk evangéliuma 9, 1-10

Check this out on Chirbit

Temetési igehirdetés:

"És felhő támada, mely őket befogá, és a felhőből szózat jöve, mondván: Ez az én szerelmes Fiam; őt hallgassátok.

És mikor nagyhirtelen körültekintének, senkit sem látának többé maguk körül, egyedül a Jézust.

Mikor pedig a hegyről leszállának, megparancsolá nékik, hogy senkinek se beszéljék el, amit láttak vala, csak amikor az embernek Fia a halálból feltámad.

És ezt a szót megtarták magukban, tudakozván egymás között, mit tesz a halálból feltámadni?"

Márk evangéliuma 9, 7-10

Check this out on Chirbit

"Az igaznak ösvénye egyenes, te egyengeted az igaz ember útját."

Ézsaiás próféta könyve 26, 7

Imádság a végső nyomorúság idején.
Az igaz ember „pályáját”, sorsát Isten irányítja. Ezen túl az igaz ember azért is imádkozik, hogy Isten akarata a világban is érvényesüljön, Mt 6:10. Isten akarata úgy érvényesül, hogy Ő megítéli a bűnt. Ebből majd tanulnak a föld lakói! Hiszen most még vannak olyanok, akiket Isten jósága, hűsége és szeretete nem indított megtérésre, Róm 2:4. Az ilyenek a hívek közösségében, az „igaz földön” is folytatják bűnös életüket. Nem látják, hogy közel van Isten ítélete, már felemelte kezét az Úr. Majd csak akkor látják meg, ha beteljesedik rajtuk az ítélet.
A hűséges, szilárd jellemű nép titka: „az Úr a mi kősziklánk” (4. vers). Számukra védelmet állított az Úr (1. vers), megnyitja előttük kapuit (2. vers). Ha krízisek jönnek is erre a világra (9), szorongatott helyzetünkben sem feledjük: ő egyengeti az igaz ember útját (7. vers), és békességet szerez neki (12. vers). A prófétával együtt jó meglátni, megszívlelni és alázattal megvallani: „mindent te tettél, ami velünk történt”.

Igemagyarázat

Igeolvasás:

"Uram, te vagy Istenem, magasztallak, dícsérem nevedet! Mivel csodát cselekvél, örök tanácsaid hűség és igazság.

Mert a városból kőrakást csináltál, az erős városból romot, az idegenek palotáját olyanná tetted, hogy nincs többé város; soha örökké meg nem épül.

Ezért dicsőítnek téged erős népek, erőszakos pogányok városai félnek téged!

Mert erőssége voltál a gyöngének, erőssége a szegénynek szorongásában; a szélvész ellen oltalom, árnyék a hévség ellen, mikor az erőszakosok haragja olyan volt, mint kőfalrontó szélvész.

Mint hévséget száraz földön, megalázod az idegeneknek háborgását, mint a hévség sűrű felleg miatt, megszünt a pogányoknak éneke.

És szerez a seregek Ura minden népeknek e hegyen lakodalmat kövér eledelekből, lakodalmat erős borból; velős, kövér eledelekből, megtisztult erős borból;

S elveszi e hegyen a fátyolt, mely beboríta minden népeket, és a takarót, mely befödött vala minden népségeket;

Elveszti a halált örökre, és letörli az Úr Isten a könyhullatást minden orcáról: és népe gyalázatát eltávolítja az egész földről; mert az Úr szólott.

És szólnak ama napon: Ímé Istenünk, akit mi vártunk és aki megtart minket; ez az Úr, akit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk szabadításában!

Mert az Úr keze nyugszik e hegyen, és eltapostatik Moáb az ő földében, mint eltapostatik a szalma a ganaj levében. 

És kiterjeszti kezeit abban, mint kiterjeszti az úszó, hogy ússzék; de az Úr megalázza kevélységét és kezei csalárdságát;

És magas falaid erősségét lerontja, megalázza, a földre, porba dobja."

Ézsaiás próféta könyve 25, 1-12

Check this out on Chirbit

"Ezért áldanak téged az erős népek, és félnek téged a könyörtelen népek városai."

Ézsaiás próféta könyve 25, 3

Áldás, mely félelemből fakad - mégis Isten dicsőségére, hatalma elismeréseként történik - összegezhetnénk a mai igevers tanítását.
Mint egy zsoltár, úgy áll előttünk a próféta személyes vallomása ebben a fejezetben Isten ígéreteinek megvalósulásáról.
Ebben az igeversben éppen arról vall a próféta, miként látja megvalósulni az Úr hatalmának kiterjedését idegen népek életére. Az idegen népek, mint az ismeretlen dolgok, melyek előtt állunk életünkben, kétfélék lehetnek. Sarkosítva: jók és rosszak. A jóval, életünk kellemes dolgaival nemigen szoktunk Isten előtt hivalkodni, hálát is elfelejtünk mondani értük. Annál inkább kérünk, sőt könyörgünk Tőle dolgokat, melyekre szükségünk van, követelünk javakat, melyek - véleményünk szerint - járnak nekünk.
Az idegen népekkel Ézsaiás korában az volt a helyzet, hogy pogányként kezelték őket. Az Urat csak másodlagosan ismerték - a zsidók véleménye szerint. Valahogy olyannak, amilyennek maguk a zsidók láttatták, mutatták be nekik.
Gondoltál már arra, hogy vannak, akiknek te életmódoddal mutatod meg, milyennek véled Istent? Ha istenfélő vagy, olyannak fogja látni, ha jólelkű vagy, azt véli majd Róla. Így lesz egyszerű életviteled hitet kiábrázolásává, Isten tiszteletévé.
A próféta, mint népének oly sok tagja, úgy látta az idegen (sokszor elnyomó) népeket, mintha hatalmasak, erősek, bátrak lennének. Ugye, te is ilyesminek látod a világot? Mintha minden olyan jól összeállna benne, s te csak egy láncszem (lehet úgy érzed, a leggyengébb), láncszem vagy benne.
Isten most neked is megmutatja igéje által, hogyan dőlhet össze minden az Ő szavára. Minden, amit eddig erősnek, hatalmasnak, biztosnak hittél. Az idegen népek, hatalmas és erős emberek ezt az ismeretet egy-egy épület, egy-egy város összeomlásában kapták meg. Romba dőlt addigi bizodalmuk saját dicsőségükben, és félni, rettegni kezdtek. Félelmükkel, rettegésükkel elismerték (akarva-akaratlanul is), hogy az Úr az Isten.
Mennyivel jobb nekünk! Halk és szelíd szó, egy igevers int, hogy féljük az Istent, áldjuk Őt, ne félelemből, hanem örömmel. Ha így éled meg Istennel való kapcsolatodat, akkor nemhogy nem fog összedőlni az életed, de Nála munkára erőt, boldogságra örömet és hitre reménységet fogsz találni.

"Rommá lett, elpusztult a város, zárva van minden ház, senki sem mehet be!"

Ézsaiás próféta könyve 24, 10

Isten ítélete pusztít a földön. Milyen ez a pusztítás? Első benyomásunk az róla, mint mikor Jézus sír Jeruzsálem felett - úgy tűnik, kő kövön nem marad.
Emlékszem, történelemórákon tanultam, hogy az ókorban egy-egy hadvezér, ha elfoglalt egy nehezen bevehető várost, nemcsak lerombolta azt, hanem még a földjét is felszántotta, földjét sóval szórta be. Szemléletes, de jelképes cselekedet is volt ez. Azt példáztatta, hogy nem engedte azt, hogy valami a régi dicsőségéből a helynek újra kinőjön. Mint mikor a földműves gazdaember gyomírtóval permetezi le a szántóföldjét, hogy abban a vetése tisztán, gyom nélkül fejlődhessen.
Hasonló ehhez a mi Gazdánk tevékenysége is: romba dönti a házakat, elpusztítja a várost, elzár minden bejáratot, lehetőséget a bűn beszivárgása elől életünkbe. Mert a város régi díszei a mi életünknek a bűn mélységébe húzó ereje. Nem városról, házakról van szó ebben az ítéletes próféciában, hanem arról a csábításról, fényűzésről, önteltségről, mely életünket rombolja le. S amelyről mi azt hisszük, hogy szép, általunk támasztott szépségével azonban az Úrtól kapott értékeinket: boldogságunkat, reményünket, hitünket és az egymás közti szeretetünket rombolja le.
Isten tervei alapján minden ház ajtaja be lesz zárva előttünk. Nemcsak te előtted, vagy énelőttem, hanem mindenki előtt, egyformán. Újra egyenértékű lesz minden ember. Ugyanazokat az értékeket fogja birtokolni mindenki. Nem lesz szegény vagy gazdag, szabad vagy szolga, hanem mindenki egyformán az Ő megváltott gyermeke lehet mindaddig, míg szerető Atyánk meg nem nyitja az üdvösségnek és az örök életnek ajtaját előttünk.
Imádkozzunk azért, hogy el tudjuk fogadni Isten akaratát életünkben, és engedjük megvalósulni már most azt a reménységet lelkünkben, amely által az Ő gyermekeiként élünk ebben a szépnek tűnő, ám békétlen világban.

Egyházi dijszabások a 2016-os évre

A Presbitérium 2016. január 9.-én tartott gyűlésén a következő díjszabásokat állapította meg:

Ítélet bűneink felett - kegyelem életünkre nézve - igehirdetés

Bibliaolvasás:

"Jövendölés Tírus ellen. Jajgassatok Tarsis hajói, mert elpusztíttatott, úgy hogy nincs benne ház és abba bemenet! A Kitteusok földéről jelentetett meg nékik.

Némuljatok meg lakosi e partvidéknek, amelyet Sidon kalmárai, akik tengeren járnak, töltöttek be egykor.

Melynek sok vizeken át a Sihór veteménye és a Nilus aratása vala jövedelme, úgy hogy népek vására volt!

Pirulj Sidon, mert szól a tenger és a tenger erőssége, mondván: Nem vajudtam, nem is szültem, és nem tápláltam ifjakat, és nem neveltem szűzeket.

Mihelyt e hír Égyiptomba eljut, Tírus e híre miatt szenvednek ott is.

Menjetek át Tarsisba, és jajgassatok ti partvidék lakói!

Ez-é a ti örvendező várostok? melynek eredete ősidőkből való; és most lábai viszik őt, bujdosni messzire!

Ki végezé ezt a koronás Tírus felől? melynek kereskedői fejedelmek, és kalmárai a földnek tiszteletesei.

A seregeknek Ura végezé ezt, hogy meggyalázza minden dicsőségnek kevélységét, és hogy megalázza a föld minden tiszteleteseit.

Terülj el földeden, mint a folyóvíz, Tarsis leánya, nincs többé megszorító öv!

Kezét kinyujtá a tenger fölé, országokat rettentett meg, az Úr parancsolt Kanaán felől, hogy elpusztítsák erősségeit;

És szólt: Nem fogsz többé örvendezni, te megszeplősített szűz, Sidon leánya; kelj és menj át Kittimbe, de ott sem lészen nyugodalmad!

Ímé, a Káldeusok földe; a nép, mely eddig nem vala; Assiria adá azt a puszta lakosainak; felállítá őrtornyait, lerombolá Tírus palotáit, rommá tevé azt."

Ézsaiás próféta könyve 23, 1-13

Check this out on Chirbit

Alapige:

"Jajgassatok Tarsis hajói, mert erősségtek elpusztíttatott!"

Ézsaiás próféta könyve 23, 1

"Jajgassatok, Tarsís hajói, mert erősségetek elpusztult!"

Ézsaiás próféta könyve 23, 14

A távoli tengeri utakra alkalmas, ércszállító „tarsis-hajókat” a próféta által az Úr jajgatásra szólítja fel a próféta. A hajókon hazatérők az utolsó állomáson, Ciprus szigetén értesültek városuk pusztulásáról. Talán menekültekkel is találkoztak. A föníciai tengerpart lakói „megnémultak” a rémülettől. Az egyiptomiak is megrémültek, félve attól, hogy nemsokára rájuk kerül a sor.
Ahogyan a földművesnek a föld ad jövedelmet, úgy Tírusnak a népekkel folytatott kereskedelem. Egyiptomból, a népek éléstárából szállították a gabonát, a Sihór vidékéről. A tírusi kereskedők olyan gazdagok és tekintélyesek voltak, mint más népek fejedelmei. De elbizakodtak. Ezért alázza meg őket Isten, a történelem irányítója. Nem járnak többé tírusi hajók a tarsisi gyarmatra, ezért a tarsisiak kénytelenek lesznek földműveléssel foglalkozni. A büntetés súlya mindenkit befed: nemcsak a tarsisiak és a tírusiak bűnhődnek, hanem mindazon népek, akik akár kereskedelmi kapcsolatban voltak velük.
Gondoltál-e már arra, hogy dölyfösséged, hirtelen kimutatott indulataid hosszú időre meghatározzák lelkiállapotod irányultságát? S arra, hogy pillanatnyi ingerültséged nemcsak rád van nyomasztó hatással, hanem környezetedben élőkre is?
Jajjgass, ordítsd ki magadból érzelmeidet! De Annak intézd kiáltásod, aki nemcsak muszájból hallgatja meg, hanem változtatni is akar és tud fájdalmaidon. Kiálts az Úrnak! 

"Kedves völgyeid megtelnek harci szekerekkel, és lovasok nyomulnak a kapu felé."

Ézsaiás próféta könyve 22, 7

Jeruzsálem pusztulásának az oka az lesz, hogy míg Isten „sírásra”, „gyászolásra”, „kopaszra nyírásra” és „zsákba öltözésre”, azaz bűnbánatra hívja népét, addig a nép falja a húst, és issza a bort, és azt az éneket ismeri csak, hogy „együnk és igyunk, mert holnap meghalunk!” (13. vers) Bűnbánat nélkül pedig elvész a nép.
„Azon a napon” - olvassuk. Amikor Isten megszólal. Ez pedig ma is így van.  Nem is szólva arról a felfogásról, ami a pillanat élvezetét tekinti életcélnak. Carpe diem -hangzik a jól ismert, ma is használatos latin mondás. Élj a mának! - de mit ér az ember, ha az elég világot meg is nyeri, lelkében azonban kárt vall? (Mt. 16, 16) - kérdezhetjük Jézussal. Tényleg: micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért?
Ha Isten szól hozzánk, akkor a bűnbánatnak és az Isten bűnbocsánatáért való könyörgésnek van helye, hogy ne vesszünk el. Nekünk, az Újszövetség népének ez a bűnbocsánat Krisztusban adatott meg. Ez a mi mai lehetőségünk: bűneink, hibáink beismerése és megvallása Krisztus előtt, mert Ő az, aki még így is küzd érettünk. A világ harci szekerei már megtöltötték életterünket, otthonaink előtt már lelkünket-létünket veszélyeztető lovasok állnak.
Kérjük Krisztust, szabadítson meg minket! Ő a Szabadító.

"Mert így szólt hozzám az ÚR: Menj, és állíts őrállót, s amit lát, mondja el!"

Ézsaiás próféta könyve 21, 6

A próféta feladata, hogy őrállóként jelentse, amit Istentől hallott. Ez a vigasztalás pedig az, hogy legyen bármilyen félelmetes is az a nép, amely Isten népe ellen tör, mégis el fog esni „minden istenszobra” (9. vers). Az istenszobrokra épített birodalmak előbb-utóbb a föld porába hullnak, legyen az a Babiloni vagy a Római Birodalom. Egyetlen ország marad meg csupán, mely nem inog, és örökké áll majd: ez az Isten országa.
"Reszket a szívem, félelem rettent, a számomra oly kedves alkonyat rettegéssé lett nekem" - írja a negyedik vers. Sokszor reszketünk félelem miatt, éjszakáinkat álmatlanságban töltjük. Mindezt miért? Mert aggódunk a jövő miatt. Mintha a problémakat a hatunkra véve kéne cipelni életünk során. Ha egy kicsit Ézsaiás vagy, talán te is ezt érezheted, és félsz a holnapoktól. Talán mert ésszerűen gondolkozol, bölcs előrelátással szemléled életed.
Jézus a Hegyi beszédben ezt tanácsolja: "Tekintsetek az égi madarakra: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e sokkal különbek náluk?" (Mt. 6, 26) Elgondolkoztál már igazából ezen a tanácson?
"Föl, fejedelmek, kenjétek a pajzsot!" (5. vers) Mindenki töltse be feladatát, teljesítse szolgálatát. Ha fejedelem vagy készítsd a pajzs védelmét! Isten ügyének őrállója lettél? Őrizd, szolgáld az Urat!

"Menj, és oldd le a gyászruhát derekadról, és húzd le sarudat a lábadról!"

Ézsaiás próféta könyve 20, 2

Ézsaiás prófétának, Ámos fiának jelképes feladatot szán az Úr: nem gyászruhàját kell csupán levetnie, hanem pőreségében járnia az emberek között.
Jutott már eszedbe, hogy Isten előtt mintha meztelen járnál? Nemcsak anyajegyeid helyét ismeri a testeden, sebeidnek a hegeit látja, melyeket szinte senkinek nem mutattál meg, de Ő bőröd alá lát. Szívednek indulatait tudja, veséidbe lát.
De azzal, hogy Ő így lát téged, és mégis, mint a prófétát, fel akar használni dicsősége terjesztésére, azt közli veled, hogy fogyatékosságaid, gyöngeséged nem akadályok hatalma előtt.
Gyakran a magunk lelki meztelenségében kell megállni a világgal szemben, magyarázni azt, amit úgysem érthet meg senki Rajta kivül...és mégis erőt ad, mint a prófétának, hogy megálljon Egyiptom és Asszíria vezetői előtt... saruit leoldozva.
Oldjuk le mi is saruinkat Isten előtt, a hely, életünk színtere szent hely, az istentisztelet áldott helye lehet, ha Néki szolgálunk.

"Azon a napon Izráel a harmadik lesz Egyiptom és Asszíria mellett, áldás lesz a föld közepén."

Ézsaiás próféta könyve 19, 24

Ha azt mondják valakinek, hogy harmadik lehet valamiben, az viszonylagos, langyos érzelmeket válthat ki belőle.
Nemrég egy szépségversenyen a műsorvezető épp a döntő pillanatban hatalmasat bakizott. Amikor a szépségverseny győztesét kellett kihirdetnie, ő egy más nevet "kürtölt" világgá: az udvarhölgyét, aki a megmérettetésben a legvégén alulmaradt. A "bakit" csak percekkel a félretájékoztatás után javította ki a "bűnös" műsorvezető. Az érzelmek megmagyarázhatatlan és elképzelhetetlen hullámvölgyben leledzhettek akkor. Pedig csupán egy rangsoroló versenyről volt szó, ahol a legmulandóbb emberi tulajdonság, a szépség alapján díjaztak.
De mi van az igazán értékes, lelki dolgaink terén? A harmadik hely (amelyet Izráel megszerez igeversünkben), előkelőnek számít, vagy az utolsó utáninak talán?
Ahol népek versenyeznek, ott a sokszáz, vagy ezer nemzet között a harmadik, előkelő helynek számít.
De nem szabad rangsorolni. Istennél nem ez a lényeg: nincs első és utolsó, jó és mégjobb. Aki győz lelki téren e földi megmérettetésben, az mindent nyer: kegyelmet és örök életet.
Nem harmadik lesz immár, vagy sokadik, hanem az áldás hordozója. Igyekezz ez lenni!

"Ti, a földkerekség minden lakója és a föld lakosai, figyeljetek, amikor zászló emelkedik a hegyeken, és hallgassatok, ha a kürt szól!"

Ézsaiás próféta könyve 18, 3

Sok prófécia szól arról, hogy egyszer eljön az idő, amikor a föld széléről is eljönnek majd „a Sion hegyére” (7. vers) azért, hogy az egyedül igaz Istent tiszteljék és magasztalják. Ez az ígéret a pogány népekről szól, akik ajándékaikkal kifejezik hódolatukat az Úr előtt. Ez teljesedett be Krisztus feltámadását és a Lélek kitöltését követően. Pogányok és istentelenek borulnak le az Úr előtt, és ajándékozzák oda az egész életüket. 

A prófécia most nekünk is szól! Zászló emelkedik nekünk is, a mi figyelmeztetésünkre. Olyan dolgok történnek, amelyeket nem hagyhatunk figyelmen kivül. Nemcsak arról van szó, hogy körülöttünk a világ lassan átalakul, minden a környezetünkben más irányt vesz, hanem az is bizonytalansággal tölthet el, mikor rájövünk arra, hogy bennünket is mennyire nagy arányban befolyásol ez a világváltozás.

Sokszor eltűnődök magamban, hogy mennyire rossz irányba visz el, mikor a világ szorítása szerint vesz változást az életem. Próbálok erőt venni magamon, már csak a magam érdekében is, hogy ne a rossz irányba haladó világ befolyásoljon. Nehéz ez a küzdelem. Gondolom, nem vagyok ezzel a gondolattal egyedül. Mindenki küzd élete során magáért és életéért. Ebbe a küzdelembe maga az Úr áll mellénk. Velünk és értünk harcol, vagyis Ő már megvívta és megnyerte ezt a küzdelmet. Azért láthatjuk lelki szemeinkkel a magasba emelkedő zászlót, és hallhatjuk a kürt zengését, mely minket istentiszteletre, megszentelt életre, életvitelre hív. Imádkozzunk, és tegyünk krisztusképűségünkért!

"Azon a napon Alkotójára tekint az ember, és szeme Izráel Szentjére néz."

Ézsaiás próféta könyve 17, 7

Vallásos irányzat, valóságos keresztyén elvárás határozza meg Annak a napnak az eszméjét, amelyről ez az igevers beszél. Keresztyén előadásokat és koncerteket tartanak Ez az a nap jeligével.
Valljuk be, a mi képzetünkben is - hiába vagyunk már túl az adventi várakozás naptári időszakán - elevenen él Annak a napnak a várása, amelyben elégtétel adatik mindenért: aki dolgozott, akkor megkapja fizetségét, aki tanult, értelmet nyer és bölcsességet, aki gyengélkedett majd végre erőre kap, aki sírt, az boldoggá lesz.
Annak a napnak azonban csupán akkor lesz ez a hozadéka, ha tudunk Istenre tekinteni, ha az ember Alkotójára tekint. Amíg érdeklődésünket minden más elvonja Istenről és az általa felkínált kegyelemről, addig olyan sorsra vagyunk méltóak, amelyben Damaszkusz is részesedett (városa elpusztult, romok halmává lett). Annak az embernek, aki nem tud Alkotójára tekinteni , élete olyanná lesz, mint annak az olajfának a sorsa, melyről minden olajbogyót levertek (6. vers), vagy annak a búzamezőnek, melyről minden kalászt letéptek.
Damaszkusz sorsa ez, mert elfordult az Úrtól, s nem tudott az Alkotója szemébe nézni. De mi vajon tudunk? Az Isten, akit ember szemtől szembe nem láthat, akit Illés próféta is egy halk és szelíd szóban talált meg élete viharai közepette, nekünk is megjelenik életünkben. A teremtett világ megannyi szépségében teszi ezt: a felkelő napban vagy ködös természet-fátyolban, tikkasztó melegben, vagy épp hószitálásban. Mindent értünk mutat fel, hogy lássuk Őt. S ne árválkodjunk életünk teljében mint a próféciában megjelenő damaszkuszi lekopaszított olajfaágak, vagy letarolt búzamezők.
Az Úr azt akarja, hogy létünkkel dicsőségét ábrázoljuk ki. Tekintsünk hát nap, mint nap Alkotónkra, hisz Tőle kapunk erőt mindama napig, amely bizonyosan eljön!

Vasárnapi igehirdetés

Bibliaolvasás:

"Küldjétek a föld Urának bárányát Szelából a pusztán át Sion leányának hegyére.

Mert mint a bujdosó madár szétszórt fészek körül, olyanok lőnek Moáb leányai az Arnon gázlóin:

Adj tanácsot, tarts ítéletet; tegyed árnyékodat délben olyanná, mint az éjszaka, rejtsd el a kiűzötteket, és a bujdosót ne add ki!

Lakozzanak benned menekültjeim, és Moábnak te légy oltalom a pusztító ellen! Mert vége a nyomorgatónak, megszünt a pusztítás, és elfogytak a földről a tapodók.

És Isten kegyelme megerősített egy ülőszéket, és ül azon igazsággal Dávid sátorában egy bíró, jogosság keresője, igazság ismerője.

Hallottuk volt Moáb kevélységét, a felettébb kevélyét, gőgjét, kevélységét, dühét, és üres kérkedését.

Ezért jajgatni fog Moáb Moábért, minden jajgatni fog, és nyögtök Kir-Háresethnek romjain egészen megtörve.

Mert Hesbon földei elhervadának, és Sibma szőlőjének drága vesszőit a népek fejedelmei levágták. Jáézerig értek azok, a pusztát bejárták, kacsai szétterjedtek, és a tengeren túlnyúltak.

Ezért siratom Jáézer siralmával Sibma szőlőjét, megnedvesítlek könyeimmel Hesbon és Eleálé, mert szüretedről és aratásodról a víg éneklés elmaradt.

Elvétetett a vígság és öröm a kertből, és a szőlőkben nem vígadnak és nem kiáltanak, bort sajtókban nem nyom a bornyomó, véget vetettem a víg éneklésnek.

Ezért bensőm Moábért, mint a citera sír, és szívem Kir-Heresért!

És lesz, hogy meg fog tetszeni, hogy Moáb a magaslaton elfáradt, és hogy templomába megy imádkozni, de nem mehet!"

Ézsaiás próféta könyve 16, 1-12

Check this out on Chirbit

Alapige:

"Elvétetett a vígság és öröm a kertből, és a szőlőkben nem vígadnak és nem kiáltanak, bort sajtókban nem nyom a bornyomó, véget vetettem a víg éneklésnek.

Ezért bensőm Moábért, mint a citera sír, és szívem Kir-Heresért!

És lesz, hogy meg fog tetszeni, hogy Moáb a magaslaton elfáradt, és hogy templomába megy imádkozni, de nem mehet!"

Ézsaiás próféta könyve 16, 10-12