2010. május 23., vasárnap

Áldott Pünkösdi Ünnepet!

Áldott pünkösdöt kivánunk minden látogatónknak püspök urunk ünnepi gondolataival és egy ideillő kórusművel, melynek cime: Szentlélek Isten jöjj szivünkbe

Csűry István: Tüzet fogjon e fásult világ (Pünkösdi pásztorlevél)

Pünkösd megünnepelése előtt, felhalmozódó gondok között, érdemes saját belső egyensúlyhelyzetünk érdekében, és mások vigasztalásáért, az érettünk kimondhatatlan fohászkodással esedező Lélekre összpontosítanunk. (Róm 8,26) Pártfogónk folyamatosan vigasztal, Vigasztalónk szüntelen pártfogol bennünket. Ennek ellenére gyűlnek a leoldatlan bilincsek, a kioldatlan kötelek, az összetörhetetlen jármok. Többen vannak az éhezők és a hajléktalanok, a pompás éttermek és az ékszerdoboz-paloták árnyékában. A hitetlenek megvádolják Istent, Akiben nem hisznek, ennek ellenére félredobva meggyőződésüket mégis felelősségre vonják. A hívők többsége mintegy kiérdemelt ítéletet látnak a torz állapotokban, és csendben kiegyeznek elsősorban saját magukkal a beletörődés eltitkolt szenvedésével. Pünkösd áldásainak elfogadói egyik módszert sem tekinthetik sajátjuknak. A Szent Lélek eddig is, és ezen túl még inkább, kényszerít az alig-véteknek tekinthető botlásainkkal való szembesülésre. Az „elhanyagolható” bűnök okozzák a hit elbizonytalanodását, a reménység haldoklását és a szeretet pusztulását. Ézsaiás próféta minden bajnak kezdetét abban látja, hogy „a tehetetlenség vétkéért” haragudott Isten a kiválasztottakra. (Ézs 57,17) Összeszorulhat a szívünk, amikor arra gondolunk, hogy a tehetetlenséget mindig az eredménytelenség magyarázataként kezeltük önvédelmi okok miatt. Szívesen látjuk és láttatjuk kívülálló akadályként, amihez –úgymond-, nincsen közünk. A próféta letépi az értelmünkre rátelepedő elsötétítő fátyolt. A tehetetlenség bűn, méghozzá igen alattomos és végtelenül kártékony. Amit mi felmenthető állapotnak tekintünk, az életünk mérge. A tehetetlen ember tagadja, hogy kapott lehetőséget Istentől, akár többet is. A tehetetlenség fásultságot hoz, mozgásképtelenségre kárhoztat, elszigetel, hátrányos helyzetbe kényszerít. Elfordít Istentől és felebaráttól. A Lélek égi tüzet hoz. Akik a cím szerint imádkoznak, - amelyet kölcsön vettünk Eriksson gyönyörű kórusművéből, azok megtapasztalják Isten csodáit. Az égő csipkebokor, amely égett, de nem emésztődött fel, előképe lehet a Szent Lélek vezetése alá került embernek. Isten akkor is és ma is megszólal, hogy el ne felejtsük, Ő a mennyei tűz, Aki felemészti a hiábavalót, de megeleveníti a hasznosíthatót.
Fogjon hát tüzet a fásultság, éledjenek Istennek gyermekei. Áldott legyen mindannyiunk pünkösdi ünnepe!

2010. május 21., péntek

Eklézsia 13. szám

eklezsia13

Konfirmáció

Az elmúlt két év konfirmációi elõkészítésén egy fiú és két leány, összesen három konfirmandus készült arra a szent alkalomra, hogy a konfirmációban a szüleik és keresztszüleik által helyettük tett hitvallást magukévá tegyék és elkötelezzék magukat az Úr Jézus Krisztus követésére. Az ő neveik: Körömi Alexandra Mária, Nagy Sándor és Szlávik Nóra. Május 16.-án a gyülekezet szine előtt tettek bizonyságot hitükről, és fogadták meg, hogy Krisztus útját követik.
A konfirmációi istentisztelet alkalmával nemcsak az ifjak adtak számot hitvallásaink ismeretéről, de a gyülekezet is felelevenithette, újra átérezhette a Heidelbergi Kátéban megfogalmazott hitbizonyosságaink ismeretének szükségességét. Az igaz keresztyén hitrõl azt tanítja hitvallásunk, hogy az egyrészt Isten kijelentését igaznak tartó ismeret, másrészt Isten iránti bizodalom. Ezt az ismeretet és bizodalmat újra és újra alkalmaznunk kell életünkben, élnünk kell vele, mint azzal a lelki táplálékkal, melyet az Úr Isten az ő igéje által ad nekünk.

Képek

2010. május 13., csütörtök

Versajándék Jézus mennybemenetelének ünnepére

Babits Mihály: Eucharistia


Az Úr nem ment el, itt maradt.
Őbelőle táplálkozunk.
Óh különös, szent, nagy titok!
Az Istent esszük, mint az ős

törzsek borzongó lagzikon
ették-itták királyaik
husát-vérét, hogy óriás
halott királyok ereje

szállna mellükbe - de a mi
királyunk, Krisztus, nem halott!
A mi királyunk eleven!
A gyenge bárány nem totem.

A Megváltó nem törzsvezér.
Ereje több, ereje más:
ő óriásabb óriás!
ki két karjával általér

minden családot s törzseket.
Egyik karja az Igazság,
másik karja a Szeretet...
Mit ér nekünk a Test, a Vér,

ha szellemében szellemünk
nem részes és ugy vesszük Őt
magunkhoz, mint ama vadak
a tetemet vagy totemet?

Áradj belénk hát, óh örök
igazság és szent szeretet!
Oldozd meg a bilincseket
amikkel törzs és vér leköt,

hogy szellem és ne hús tegyen
magyarrá, s nőjünk ég felé,
testvér-népek közt, mint a fák,
kiket mennyből táplál a Nap.

                                1938. március

Fogadalomtétel (videó)

2010. május 4., kedd

Anyák napja

Május első vasárnapján többéves hagyományt követve, az istentisztelet keretében az édesanyákat köszöntöttük. 
Már az igehirdetés is arról a nemes és szép szolgálatról szólt, amellyel az Úristen azzal bíz meg egy nőt, hogy édesanya legyen: életet adjon egy életnek, gondot viseljen róla... együtt dobogjon vele a szíve. 
Az ószövetségi Anna imádsága után, egy újszövetségi igevers is felhangzott, melyben Pál apostol szolgatársához, Timóteushoz szólva megemlékezett arról képmutatás nélkül való hitről, amelyet anyjától és nagyanyjától  jó példaadás által örökölt. Ilyen édesanyákra és nagymamákra lenne szükség mai világunkban is, akik a hit pajzsát nem csak beszédben, de egész életvitelük által fel tudnák mutatni és át tudnák adni gyermekeiknek. Nemcsak a Szentírásból, de nemzetünk történelméből is tudnánk példát mutatni olyan édesanyákról, nőkről, asszonyokról, akik élő hitük által képesek voltak szebbé, boldogabbá, reményteljesebbé tenni környezetük életét. Ilyen volt Lorántffy Zsuzsánna is,  Erdély fejedelemasszonya, akinek halála 350. évfordulójára emlékezünk ezekben a napokban.  Cselekedetei istenhitből fakadtak, (ő maga nagyon vallásos, kálvinista asszony volt) s példaadó élete arra kötelezi a mai asszonyokat, hogy ők maguk is hitből gyakorlatba, szeretetből szeretetre nevelő édesanyák legyenek.
Bár egyik legszebb nem kimondottan vallásos ünnepünk az édesanyák napja, és bármennyire is szívből jövők, és szívhez szólók a gyermekek köszöntései, nemcsak ekkor kell köszönteni az édesanyákat, hanem egész életünkben. Hálásnak kell lennünk nemcsak gyermekkorunkban, de akkor is, amikor a kisgyermekekből édesanyák, édesapák lesznek. Hálánkat a legjobban úgy tudjuk kifejezni irántuk, ha abban a nyelvben, abban a kultúrában, abban a hitben és olyan szeretetben neveljük a mieinket, amiben mi is neveltettünk. 
Lássuk meg életükben Isten áldását, melyet éppen nekünk adott a Gondviselő Atyánk.