Virrasztási ige:
"Jézus azért, amint látja vala, hogy az sír és sírnak a vele jött zsidók is, elbúsula lelkében és igen megrendüle.
És monda: Hová helyeztétek őt? Mondának néki: Uram, jer és lásd meg!
Könnyekre fakadt Jézus.
Mondának azért a zsidók: Ímé, mennyire szerette őt!
Némelyek pedig mondának közülök: Nem megtehette volna-é ez, aki a vaknak szemét felnyitotta, hogy ez ne haljon meg?
Jézus pedig újra felindulva magában, oda megy vala a sírhoz. Az pedig egy üreg vala, és kő feküvék rajta.
Monda Jézus: Vegyétek el a követ. Monda néki a megholtnak nőtestvére, Mártha: Uram, immár szaga van, hiszen negyednapos.
Monda néki Jézus: Nem mondtam-é néked, hogy ha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsőségét?
Elvevék azért a követ onnan, ahol a megholt feküszik vala. Jézus pedig felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, hálát adok néked, hogy meghallgattál engem.
Tudtam is én, hogy te mindenkor meghallgatsz engem; csak a körülálló sokaságért mondtam, hogy elhigyjék, hogy te küldtél engem.
És mikor ezeket mondá, fenszóval kiálta: Lázár, jőjj ki!
És kijöve a megholt, lábain és kezein kötelékekkel megkötözve, és az orcája kendővel vala leborítva. Monda nékik Jézus: Oldozzátok meg őt, és hagyjátok menni."
János evangéliuma 11, 33-44
Temetési ige:
"Jézus azért, amint látja vala, hogy az sír és sírnak a vele jött zsidók is, elbúsula lelkében és igen megrendüle.
És monda: Hová helyeztétek őt? Mondának néki: Uram, jer és lásd meg!
Könnyekre fakadt Jézus.
Mondának azért a zsidók: Ímé, mennyire szerette őt!
Jézus pedig újra felindulva magában, oda megy vala a sírhoz. Az pedig egy üreg vala, és kő feküvék rajta.
Monda Jézus: Vegyétek el a követ.
És mikor ezeket mondá, fenszóval kiálta: Lázár, jőjj ki!
Monda nékik Jézus: Oldozzátok meg őt, és hagyjátok menni."
János evangéliuma 11, 33-44 (szemelvényesen)