2020. február 29., szombat

Vadászi imahét hetedik napja: Megtérés: szívünk és elménk megváltozása - Papp József, Erdőhegy-Kisjenő lelkipásztorának igehirdetési szolgálata

Alapige:
"Mikor pedig Pál nagy sok venyigét szedett és a tűzre tette, egy vipera a melegből kimászva, az ő kezére ragada. Mikor pedig látták a barbárok az ő kezéről függeni a mérges kígyót, mondják vala egymásnak: Nyilván gyilkos ez az ember, kit nem hagya élni a bosszúállás, noha a tengerből megszabadult. De néki, minekutána a kígyót lerázta a tűzbe, semmi baja sem lőn. Azok pedig azt várják vala, hogy ő meg fog dagadni, vagy nagy hirtelenséggel halva rogyik le. Mikor azonban sok ideig várták, és látták, hogy semmi baja nem lesz, megváltoztatva értelmöket, istennek mondják vala őt."
Apostolok cselekedetei 28, 3-6







Vasárnapi istentisztelet - 2020. március 29.-én

Igei útravaló: 2020. február 29., Szombat - Elemér, Oszvald, Román

Bibliaolvasás: Lukács evangéliuma 11, 1-13
Isten jósága abban mutatkozik meg, hogy ad. Az imádságról való tanítás is erről szól. Ad mindennapi kenyeret, bűneink bocsánatát, megadja, hogy megismerjük az ő akaratát, és neki szolgálva hirdessük az ő országát. Nem csap be minket a mi Urunk, hal helyett nem kígyót ad (Lukács evangéliuma 11, 11). Ő jót szán nekünk.


2020. február 28., péntek

Vadászi imahét hatodik napja: Vendégszeretet: a nem mindennapi emberség bemutatása - Mpofo Kitata Szilvia, angyalkúti lelkipásztornő igehirdetési szolgálata

Alapige:
"Azután szólt Jézus ahhoz is, aki őt meghívta: Ha ebédet vagy vacsorát készítesz, ne a barátaidat hívd meg, ne is a testvéreidet, a rokonaidat vagy a gazdag szomszédaidat, nehogy viszonzásul ők is meghívjanak téged. Hanem ha vendégséget rendezel, szegényeket, nyomorékokat, sántákat, vakokat hívjál meg, és boldog leszel, mert nincs miből viszonozniuk. Te pedig viszonzásban részesülsz majd az igazak feltámadásakor.
Mikor pedig ezt az egyik vendég meghallotta, így szólt hozzá: Boldog az, aki Isten országának vendége. Ő pedig a következőképpen válaszolt: Egy ember nagy vacsorát készített, és sok vendéget hívott meg. A vacsora órájában elküldte a szolgáját, hogy mondja meg a meghívottaknak: Jöjjetek, mert már minden készen van! De azok egytől egyig mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente neki: Földet vettem, kénytelen vagyok kimenni, hogy megnézzem. Kérlek, ments ki engem! A másik azt mondta: Öt pár ökröt vettem, megyek, hogy lássam, mit érnek. Kérlek, ments ki engem! Megint egy másik azt mondta: Most nősültem, azért nem mehetek. Amikor visszatért a szolga, jelentette mindezt urának. A ház ura ekkor megharagudott, és ezt mondta szolgájának: Menj ki gyorsan a város útjaira és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, a nyomorékokat, a sántákat és a vakokat! A szolga aztán jelentette: Uram, megtörtént, amit parancsoltál, de még van hely. Akkor az úr ezt mondta a szolgájának: Menj el az utakra és a kerítésekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék a házam. Mert mondom nektek, hogy azok közül, akiket meghívtam, senki sem kóstolja meg a vacsorámat."
Lukács evangéliuma 14, 12-24

Check this out on Chirbit



Igei útravaló: 2020. február 28., Péntek - Ákos, Bátor, Gábor

Bibliaolvasás: Lukács evangéliuma 10, 21-42
Mária és Márta történetében a figyelem, a hallgatás és a hétköznapi tevékenységek soha véget nem érő sora feszül egymásnak. A Mester arra irányítja a figyelmünket, hogy a hétköznapi munkában és küzdelmeinkben találjuk meg az erőforrásainkat. Nagyon fontos az Istennel való kapcsolat ápolása, a lelkünk gondozása. Jézus szerint „valóban csak egyre” van szükségünk. Ennek megtalálása mindennapi feladatunk.


2020. február 27., csütörtök

Vadászi imahét ötödik napja: Böjte Csaba, ferences szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány vezetőjének szolgálata

Alapige:
„Addig pedig, amíg virradt, Pál mindnyájukat arra biztatta, hogy egyenek. Így szólt: Ma a tizennegyedik napja, hogy étlen várakoztok, és semmit sem ettetek. Ezért intelek titeket, hogy egyetek, mert az is megmeneküléseteket szolgálja. Mert közületek senkinek sem esik le egyetlen hajszál sem a fejéről. E szavak után vette a kenyeret, hálát adott Istennek mindnyájuk szeme láttára, megtörte, és enni kezdett. Erre mindnyájan nekibátorodtak, és ők is enni kezdtek.”
ApCsel 27,33–36










































Igei útravaló: 2020. február 27., Csütörtök - Edina, Viktor, Győző

Bibliaolvasás: Lukács evangéliuma 10, 1-20
Tanítványként feladatunk van: imádság, szolgálat, küldetés; mindenben a békesség eszközei lehetünk. Azzal, hogy imádkozunk munkásokért, Isten országának a terjedését mozdítjuk elő. Azzal, hogy hirdetjük: „Elközelített hozzátok az Isten országa” (Lukács evangéliuma 10, 9), jó hírt adunk tovább. Azzal, hogy beszélünk a Gyógyítóról, az igazi orvosról, az ő gyógyításának lehetünk eszközei. Tegyük meg ezeket a dolgokat ma is!


2020. február 26., szerda

Vadászi imahét negyedik napja: Bizalom: Ne félj, csak higgy! - Dénes József, nagyzerindi lelkipásztor igehirdetési szolgálata

Alapige:
"Mert ma éjjel elém állt annak az Istennek az angyala, akié vagyok, és akinek szolgálok. Ez azt mondta: Ne félj, Pál, neked a császár elé kell állnod, és Isten neked ajándékozta mindazokat, akik veled vannak a hajón. Ezért bizakodjatok, férfiak! Én hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, ahogyan nekem megmondta. Egy szigetre kell kivetődnünk."
Apostolok cselekedetei 27, 23-26

Check this out on Chirbit










Igei útravaló: 2020. február 26., Szerda - Géza, Alexander, Vanda

Bibliaolvasás: Lukács evangéliuma 9, 51-62
Nem elég csak látni azt, hogy kicsoda Jézus, a szívnek is változnia kell. A tanítványok már tisztábban látnak Jézus személyével kapcsolatban, de Jézus küldetését még nem értik. Azok az indulatok, amelyek néha bennünk is megvannak, ott voltak az ő szívükben is. Jézus célja megmenteni, megtartani, megszabadítani az embert. Értsd meg, számodra is ezt hozta. Ha a múlt elrontott dolgai bántanak téged, fordulj hozzá bizalommal!


2020. február 25., kedd

Vadászi imahét harmadik napja - Reménység: Pál üzenete - Vincze Judit, Nagyvárad-Csillagváros lelkipásztorának igehirdetési szolgálata

Alapige:
„Én azonban most is azt tanácsolom nektek, hogy bizakodjatok, mert egy lélek sem vész el közületek, csak a hajó… Ezért intelek titeket, hogy egyetek, mert az is megmeneküléseteket szolgálja. Mert közületek senkinek sem esik le egyetlen hajszál sem a fejéről.”
Apostolok cselekedetei 27, 22 és 34

Check this out on Chirbit

Igei útravaló: 2020. február 25., Kedd - Mátyás, Jázmin, Euniké

Bibliaolvasás: Lukács evangéliuma 9, 37-50
Jézus korában sem volt másként, mint napjainkban, szeretünk önmagunkról többet gondolni, mint akik vagyunk. A tanítványok belevesznek a fontosság keresésébe, ördögöt akarnak űzni, de kiderül, hogy nincs hozzá erejük. A szolgálatuk ereje nem saját magukban van, mint gondolták. Jézus éppen ezért, szinte sokkolóan, egy kisgyermeket állít eléjük, hogy tanuljanak az ő Istenbe vetett hitéből és reménységéből. Az isteni mérce láthatóan egészen más. Vajon van-e bennünk alázat, hogy tanuljunk a másiktól, esetleg pont egy gyermektől, a gyermekünktől?


2020. február 24., hétfő

Vadászi imahét második nap - Megvilágosodás: Krisztus világosságának keresése és megmutatása - Fazakas Csaba, Temesvár-Belváros lelkipásztorának igehirdetési szolgálata

Alapige:
"Mivel pedig sem a nap, sem a csillagok nem látszottak több napon át, és erős vihar tombolt, végül elveszett megmenekülésünk minden reménye."
Apostolok cselekedetei 27, 2

Check this out on Chirbit








Igei útravaló: 2020. február 24., Hétfő - Szökőnap

Bibliaolvasás: Lukács evangéliuma 9, 28-36
A három tanítvány Jézussal egy csodálatos élmény részese volt. Sokan szeretnek élményt ajándékozni egymásnak, és szeretnek élményeket megtapasztalni, átélni. A tanítványok élménye önmagában azonban nem volt elég a teljes megismeréshez, szükség volt az isteni szóra: „Ez az én fiam, akit kiválasztottam…” (Lukács evangéliuma 9, 35). Élmény helyett igazi találkozás. A mai nap eseményei, élményei között is keressük Istent és azt, amit mondani szeretne nekünk. Ő ma is szól, csak legyünk készek meghallani az üzenetét.


2020. február 23., vasárnap

Láss! A hited megtartott! - igehirdetés Bélzerénden

Bibliaolvasás:
"Hozzád menekülök, URam, ne szégyenüljek meg soha! Ments meg, szabadíts meg irgalmasan! Fordítsd felém füledet, és segíts meg! Légy erős kősziklám, ahova mindig fölmehetek, melyet segítségemre rendeltél, mert te vagy az én sziklaváram. Istenem, ments meg a bűnösök kezéből, az álnok és erőszakos emberek markából! Mert te vagy, Uram, reménységem, te vagy, URam, bizodalmam ifjúkorom óta. Te voltál támaszom születésem óta, te hoztál ki anyám méhéből, téged dicsérlek szüntelen. Sokan csodálkoznak rajtam, mert te vagy erős oltalmam. Szám dicséreteddel van tele, dicsőítelek mindennap. Öregkoromban se vess el engem, ha elfogy az erőm, ne hagyj el! Mert ellenségeim azt mondják rólam, akik életemre törnek, így tanácskoznak: Elhagyta őt Isten, üldözzétek, fogjátok meg, mert nincs, aki megmentse! Ó, Isten, ne légy távol tőlem, Istenem, siess segítségemre! Megszégyenülve vesszenek el, akik ellenem támadnak! Borítsa szégyen és gyalázat azokat, akik vesztemre törnek! Én pedig szüntelenül remélek, és folyton dicsérlek téged. Igazságodról beszél a szám és szabadító tetteidről mindennap, bár nem tudom felsorolni őket. Az ÚRnak, az én Uramnak nagy tetteit hirdetem, egyedül a te igazságodat emlegetem. Istenem, te tanítottál ifjúkorom óta, mindmáig hirdetem csodáidat. Istenem, ne hagyj el késő vénségemben sem, míg csak hirdethetem hatalmadat, nagy tetteidet a jövő nemzedéknek. Istenem, igazságod a magas égig ér, mert hatalmas dolgokat vittél véghez. Van-e hozzád hasonló, Istenem? Sok nyomorúságot és bajt láttattál velem, de újra megelevenítesz, még a föld mélyéből is újra fölhozol engem. Igen naggyá teszel, hozzám fordulsz, és megvigasztalsz. Én is magasztallak hárfával hűségedért, Istenem! Lantot pengetve éneklek neked, Izráel Szentje! Ujjong az ajkam, ha neked zenghet, lelkem is, amelyet megváltottál. Nyelvem is mindennap emlegeti igazságodat, mert szégyen és gyalázat érte azokat, akik vesztemre törtek."
Zsoltárok könyve 71, 1-24

Check this out on Chirbit
Alapige:
"Azután maga mellé vette a tizenkettőt, és így szólt hozzájuk: Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik mindaz, amit a próféták az Emberfiáról megírtak. Átadják a pogányoknak, kigúnyolják, meggyalázzák, leköpik, és miután megostorozták, megölik, de a harmadik napon feltámad. Ők azonban semmit sem értettek ezekből. Ez a beszéd rejtve maradt előlük, és nem értették meg a mondottakat.
Történt pedig, amikor Jerikóhoz közeledett, hogy egy vak ült az út mellett, és koldult. Hallotta, hogy sokaság megy el mellette, kérdezősködött, hogy mi az. Megmondták neki, hogy a názáreti Jézus megy arra. Ekkor így kiáltott fel: Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam! Akik elöl mentek, rászóltak, hogy hallgasson el, de ő annál inkább kiáltozott: Dávid Fia, könyörülj rajtam! Jézus megállt, és megparancsolta, hogy vezessék hozzá. Amikor közel jött, megkérdezte tőle: Mit kívánsz, mit tegyek veled? Ő így szólt: Uram, hogy újra lássak. Jézus ezt mondta neki: Láss! A hited megtartott. És azonnal megjött a szeme világa, és követte őt, dicsőítve Istent. Amikor ezt látta az egész nép, dicsőítette Istent."
Lukács evangéliuma 18, 31-43

Vadászi imahét első napja: Megbékélés - a rakomány kidobása (igehirdetés)

Bibliaolvasás:
"A vihar hevesen hányt-vetett bennünket, ezért másnap kidobálták a hajóterhet, harmadnap pedig a hajó felszerelését dobálták ki saját kezükkel. Mivel pedig sem a nap, sem a csillagok nem látszottak több napon át, és erős vihar tombolt, végül elveszett megmenekülésünk minden reménye. Minthogy már sokat éheztek is, Pál felállt közöttük, és így szólt: Az lett volna a helyes, férfiak, ha rám hallgattok, és nem indulunk el Krétából, hogy elkerüljük ezt a veszélyt és ezt a kárt. Én azonban most is azt tanácsolom nektek, hogy bizakodjatok, mert egy lélek sem vész el közületek, csak a hajó. Mert ma éjjel elém állt annak az Istennek az angyala, akié vagyok, és akinek szolgálok. Ez azt mondta: Ne félj, Pál, neked a császár elé kell állnod, és Isten neked ajándékozta mindazokat, akik veled vannak a hajón. Ezért bizakodjatok, férfiak! Én hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, ahogyan nekem megmondta. Egy szigetre kell kivetődnünk.
Tizennegyedik napja sodródtunk az Adrián, amikor éjféltájban azt gyanították a hajósok, hogy valamilyen szárazföldhöz közelednek. Lebocsátották a mérőónt, és húsz öl mélységet mértek. Amikor pedig kissé továbbmentek, és ismét lebocsátották, tizenöt ölet mértek. De mivel féltek, hogy esetleg sziklás helyre vetődünk, a hajó farából négy horgonyt vetettek ki, alig várva a virradatot. Ekkor azonban a hajósok meg akartak szökni a hajóról. Le akarták ereszteni a mentőcsónakot a tengerre, azzal az ürüggyel, hogy a hajó orrából akarnak horgonyokat kifeszíteni. Pál így szólt a századoshoz és a katonákhoz: Ha ezek nem maradnak a hajón, akkor ti sem menekülhettek meg. A katonák ekkor elvágták a mentőcsónak köteleit, és hagyták, hogy elsodorja az ár. Addig pedig, amíg megvirradt, Pál mindnyájukat arra biztatta, hogy egyenek. Így szólt: Ma a tizennegyedik napja, hogy étlen várakoztok, és semmit sem ettetek. Ezért intelek titeket, hogy egyetek, mert az is megmeneküléseteket szolgálja. Mert közületek senkinek sem esik le egyetlen hajszál sem a fejéről. E szavak után vette a kenyeret, hálát adott Istennek mindnyájuk szeme láttára, megtörte, és enni kezdett. Erre mindnyájan nekibátorodtak, és ők is enni kezdtek. Összesen kétszázhetvenhatan voltunk a hajón. Miután jóllaktak, a gabonát a tengerbe szórva könnyítettek a hajón. Amikor megvirradt, nem tudták, milyen szárazföldhöz értek, de egy öblöt vettek észre, amelynek lapos volt a partja. Elhatározták, hogy ha tudják, erre futtatják rá a hajót. A horgonyokat eloldották, és a tengerben hagyták, egyúttal a kormányrúd tartóköteleit is megeresztették, és az orrvitorlát szélnek feszítve igyekeztek a part felé. Mikor azonban egy földnyelvhez értek, ráfuttatták a hajót, amelynek orra befúródva ott maradt mozdulatlanul, hátsó része pedig a hullámveréstől szakadozni kezdett. A katonáknak az volt a szándékuk, hogy megölik a foglyokat, nehogy valaki kiúszva elmeneküljön. De a százados meg akarta menteni Pált, ezért visszatartotta őket elhatározásuktól, és megparancsolta, hogy akik úszni tudnak, azok ugorjanak először a tengerbe, és meneküljenek a szárazföldre, azután pedig a többiek, ki deszkákon, ki a hajó egyéb darabjain. Így történt, hogy mindnyájan kimenekültek a szárazföldre.
Miután megmenekültünk, akkor tudtuk meg, hogy Máltának hívják ezt a szigetet. A barbárok nem mindennapi emberséget tanúsítottak irántunk, mert tüzet raktak, és a ránk zúduló eső és a hideg miatt mindnyájunkat befogadtak. Amikor Pál összegyűjtött egy csomó rőzsét, és a tűzre tette, a meleg miatt egy vipera bújt ki belőle, és a kezébe mart. Amikor a barbárok meglátták a kezéről lecsüngő mérges kígyót, így szóltak egymáshoz: Bizonyára gyilkos ez az ember, aki a tengerből kimenekült ugyan, de az isteni bosszúállás nem engedi, hogy életben maradjon. Ő azonban lerázta a kígyót a tűzbe, és semmi baja sem esett. Azok pedig azt várták, hogy feldagad, vagy hirtelen holtan esik össze. Mikor azonban hosszas várakozás után azt látták, hogy nem történik semmi baja, megváltozott a véleményük, és azt mondták róla, hogy isten.
Azon a környéken volt a sziget elöljárójának, Publiusznak a birtoka, aki befogadott minket, és három napon át nagyon barátságosan megvendégelt. Történt pedig, hogy Publiusz apja lázrohamoktól és vérhastól gyötörve ágynak esett. Pál bement hozzá, és miután imádkozott, rátette a kezét, és meggyógyította. Miután ez megtörtént, a többi beteg szigetlakó is odament hozzá, és ő meggyógyította őket. Ezek nagy megbecsülésben részesítettek minket, és amikor elhajóztunk, elláttak bennünket minden szükséges dologgal."
Apostolok cselekedetei 27, 18 - 28, 10

Check this out on Chirbit
Alapige:
"A vihar hevesen hányt-vetett bennünket, ezért másnap kidobálták a hajóterhet, harmadnap pedig a hajó felszerelését dobálták ki saját kezükkel...
Minthogy már sokat éheztek is, Pál felállt közöttük, és így szólt: Az lett volna a helyes, férfiak, ha rám hallgattok, és nem indulunk el Krétából, hogy elkerüljük ezt a veszélyt és ezt a kárt."
Apostolok cselekedetei 27, 18-19 és 21

Igei útravaló: 2020. február 23., Vasárnap - Alfréd, Mirtill, Polikárp

Bibliaolvasás: Lukács evangéliuma 9, 18-27
Azzal a kérdéssel találkozunk ma, hogy kicsoda Jézus. Személyesen is megfogalmazhatjuk ezt. A lehetőség mindannyiunk számára adott, hogy igazán megismerhessük őt. Először is a Biblia olvasása, tanulmányozása és az imádság által, majd a kereszthordozásban is megtehetjük. A Lélek segítségével felismerhetjük Isten Fiában a megváltó Krisztust, aki szenvedésével mélyebb értelmet ad az életünknek. Már nem akarjuk megnyerni a világot, szeretnénk hittel az övé lenni és neki szolgálni.