Az Úr az Isten, fent a mennyben, és alant e földön, és nincsen több! - óesztendei hálaadó istentisztelet

Alapige:

"... tudakozzál csak a régi időkről, amelyek te előtted voltak, ama naptól fogva, amelyen az Isten embert teremtett e földre, és pedig az égnek egyik szélétől az égnek másik széléig, ha történt-é e nagy dologhoz hasonló, vagy hallatszott-é ehhez fogható?

Hallotta-é valamely nép a tűz közepéből szóló Istennek szavát, amiképpen hallottad te, hogy életben maradt volna?

Avagy próbálta-é azt Isten, hogy elmenjen és válasszon magának népet valamely nemzetség közül, kisértésekkel: jelekkel, csudákkal, haddal, hatalmas kézzel, kinyújtott karral, és nagy rettenetességek által, amiképpen cselekedte mind ezeket ti érettetek az Úr, a ti Istenetek Égyiptomban, szemeitek láttára?

Csak néked adatott láthatóan tudnod, hogy az Úr az Isten és nincsen kivüle több!

Az égből hallatta veled az ő szavát, hogy tanítson téged, a földön pedig mutatta néked amaz ő nagy tüzét, és hallottad beszédét a tűz közepéből.

És mivel szerette a te atyáidat, és kiválasztotta az ő magvokat is ő utánok, és kihozott téged az ő orcájával Égyiptomból, az ő nagy erejével:

Hogy kiűzzön náladnál nagyobb és erősebb népeket előled, hogy bevigyen téged, és adja néked az ő földjöket örökségül, mint a mai napon van:

Tudd meg azért e mai napon, és vedd szívedre, hogy az Úr az Isten, fent a mennyben, és alant e földön, és nincsen több!"

5Mózes 4, 32-39

Check this out on Chirbit

"Drágábbá teszem az embert a színaranynál, és a férfit Ofir kincsaranyánál."

Ézsaiás próféta könyve 13, 12

Drága - mennyiszer halljuk és mondjuk ki ezt a jelzőt! Amikor valami elérhetetlennek, megszerezhetetlennek tűnik. Amikor valakit, kedves személyt nevezünk így... és ha drágább valami, akkor már tényleg csak eszmény az egész. Egy kitűzött cél, amelyet saját erőnkből el sem  érhetünk.
Ezen az utolsó ezesztendei napon az Úr Isten ilyen drágább dologról, színaranyról és kincsaranyról beszél nekünk. Ilyenné akar tenni minket - értékessé. Drágábbá, azaz ezeknél is értékesebbekké.
Földi létünket tényleg az értékek veszik körül. Az ember is lehet értékes, és még értékesebb. Akár gazdasági, akár lelki értelemben. Értékeink lehetnek anyagiak, vagy lelkiek. Mindegyik előnyös az ember számára, de mégis a legelőnyösebb, ha a kettő együtt adatik meg. Vagy, ha még ennél is drágább dolgot birtokolunk.
Az elmúló évben - a maival együtt - háromszázhatvanötödször virradt meg. Egy reggelt a magunk erejéből nem tudnánk így megrendezni. Sem pénzünk, sem kapcsolataink nincsenek, hogy el tudjuk intézni a Nap felkeltét, a harmatos, vagy deres réteket, a ködbe burkolózó őszi reggeleket, vagy a nyári hajnalpírba búrkolózó napkeltéket.
S ez csupán egy a rengeteg dolog közül, amit úgy kaptunk ajándékba az Istentől. Hány hasonló van még!
A mai napon mindezért adjunk hálát az Istennek! Drágábbá és értékesebbé tett bennünket!

"Mondjatok éneket az Úrnak, mert nagy dolgot cselekedett; adjátok tudtára ezt az egész földnek!"

Ézsaiás próféta könyve 12, 5

Csupán egyetlen igevers ez a tizenkettedik fejezetből, de kiérezhetjük belőle a teljes rész hálaadó hangulatát. Mintha egy zsoltár, hálaének lenne ez a csupán hat verssorból álló ének.
Izráel reménykedve ad hálát az Istennek gondviseléséért, szabadításáért. Úgy is érezhetjük, hogy szokatlan időben hangzik el a nép ajkáról ez a hálaimádság (Ézsaiás próféciáinak hatása, Izráel népének változó gazdasági és társadalmi helyzete), az írásmagyarázók is más korra teszik a keletkezési idejét.
Ami még így is elgondolkodtató lehet számunkra: az idő. Mikor van ideje a hálaadásnak? Mindig. Pál apostol thesszalonikabeliekhez írt első leve 5 fejezetének 17. és 18. verse így hangzik: "Szüntelen imádkozzatok. Mindenben hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok."
Különösen az esztendő végéhez közeledve gondoljuk végig életünk menetét. Lehet örömben, lehet bánatban, de dalra fakad a lelkünk. Istennek mondjunk éneket, mert nagy dolgokat cselekedett velünk, általunk és értünk. Meglásd, a lelkünk dalából hálaadás lesz. Szokatlan időben bár, de Istent mindig lehet áldani!

"És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből, s gyökereiből egy virágszál nevekedik."

Ézsaiás próféta könyve 11, 1

Isai Dávid király apja volt. Dávid királyi házának része volt Izráel bűnében, ezért mindenképpen része kell legyen a büntetésben is. Az előző próféciákban mind az hallatszik, hogy Isten kivágja a fát, és csak a csonk marad meg. Rettenetes büntetés ez, ha valaminek ki kell irtatnia. Azonban szokott módja a fák megfiatalításának a metszés. Isten kegyelmesen újrakezdi az üdvtörténetét az ítélet után ott, ahol elkezdte: Dávid házán, épp azon a királyon, aki vétkezett!
Bűneinkből nem lenne menekvés emberileg, de Isten azért küldi a Megváltót, hogy újranövessze rajtunk a hajtást - mint a beoltott gyümölcsfán, melynek elburjánzott ágai visszavágatnak, hogy majd nemes hajtás nőjön belőlük.
Isten újraolt bennünket, oltványok lehetünk bármelyik pillanatban, ha megmaradunk a tőben, a Krisztusban! Ő a mi fundamentumunk, más alapot senki nem vethet számunkra.
A kilencedik versben ezt olvassuk: „…teljes lészen a föld az Úr ismeretével...” A Messiás megígért uralmának különös jelei lesznek. Az egyik legáldottabb ígéret éppen ez az ige, amely Jézusban valóban beteljesült. Oly sokakhoz jutott el az evangélium! Ma a föld minden területén vannak keresztyének, és szól Krisztus bizonyságtétele. Ha végiggondolom ezt az évet: hány tanítást, útmutatást vettem Tőle én is? Uram, adj erőt nekem, és minden keresztyén tanítványodnak, hogy általunk is terjedjen a te ismereted ezen a földön!

"Jaj Assiriának, haragom botjának, mert pálca az ő kezében az én búsulásom!"

Ézsaiás próféta könyve 10, 5

A tizedik fejezet próféciája - néhány vers kivételével - Ézsaiás működésének a késői idejéből, a 717. és 701. közötti évekből való. Az ötödik vers vége önálló mondatként is érthető: „Az ő kezükre (bíztam) kárhoztatásomat.” 

Az az Istentől eltávozott nép, amely ellen Asszíriát küldi az Isten, Izráel. Asszíriának az a bűne, hogy nem elégszik meg azzal a szereppel, amit Isten bízott rá. Felfuvalkodik és maga akar nagy lenni. Helytartói és hadvezérei nagyobbak, mint egy-egy kis nép királya. A városokat sorra hódítja meg Izráelben - Isten haragjának a botja, népe nevelése betölti szerepét. 

A katonai és politikai sikerekkel párhuzamosan a vallási hódítás is megtörténik: meghódolnak az „istenkék” is. Éppen itt van Asszíria végzetes bűne és tévedése: egy sorba állítja az igaz Istent a bálványokkal. Ez az, amit Isten nem tűr el. Ő őrködik azon, hogy a fák ne nőjenek az égig.

Az Isten bennünket is felhasznál eszközként haragjának és búsulásának, vagy éppen örömének és békéjének közvetítésére. Nap mint nap megteszi ezt velünk. Ami velünk történik, az kegyelmének és szeretetének kiáradása. Vigyázzunk, ismerjük fel, hogy Ő az egyetlen, igaz Isten, aki formál, alakít, csiszol bennünket, míg végre valósággá lesz rajtunk kegyelme: szolgáljunk néki alázattal!

Fény ragyog fel fölöttünk! - vasárnapi igehirdetés

Bibliaolvasás:

"Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára.

Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat.

Nap napnak mond beszédet; éj éjnek ad jelentést.

Nem olyan szó, sem olyan beszéd, amelynek hangja nem hallható:

Szózatuk kihat az egész földre, és a világ végére az ő mondásuk. A napnak csinált bennök sátort.

Olyan ez, mint egy vőlegény, aki az ő ágyasházából jön ki; örvend, mint egy hős, hogy futhatja a pályát.

Kijövetele az ég egyik szélétől s forgása a másik széléig; és nincs semmi, ami elrejtőzhetnék hevétől.

Az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket; az Úrnak bizonyságtétele biztos, bölcscsé teszi az együgyűt.

Az Úrnak rendelései helyesek, megvidámítják a szívet; az Úrnak parancsolata világos, megvilágosítja a szemeket.

Az Úrnak félelme tiszta, megáll mindörökké; az Úrnak ítéletei változhatatlanok s mindenestől fogva igazságosak.

Kivánatosabbak az aranynál, még a sok színaranynál is; és édesebbek a méznél, még a színméznél is.

Szolgádat is intik azok; aki megtartja azokat, nagy jutalma van.

Ki veheti észre a tévedéseket? Titkos bűnöktől tisztíts meg engemet.

Tartsd távol a te szolgádat a szándékosoktól; ne uralkodjanak rajtam; akkor ártatlan leszek, és tiszta leszek, sok vétektől.

Legyenek kedvedre valók szájam mondásai, és az én szívem gondolatai előtted, legyenek, oh Uram, kősziklám és megváltóm."

Zsoltárok könyve 19, 1-15

Check this out on Chirbit

Alapige:

"A nép, amely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; akik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttök!"

Ézsaiás próféta könyve 9, 2

"A nép, amely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; akik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttök!"

Ézsaiás próféta könyve 9, 2

Ha megnézzük életkörülményeinket, nem fogjuk azt mondani, hogy nem lehetne jobb. Folyton többre vágyunk, el tudnánk képzelni a jobbat. S mindig úgy érezzük, hogy homályban vagyunk, sötétségben.
Igeversünk éppen arról az emberről és arról a közösségről szól, aki azt érzi, hogy sötétségben él. Kiszámíthatatlan és bizonytalan életterünk teszi sötétté világunkat.
A teremtés történetében egyszer már le van írva, miképpen teremtette meg az Isten a világosságot, s miképpen választotta el a sötétségtől. Az alkotó erőnek a kiteljesedése volt az. Valami körvonalazódni látszott a teremtésben: a mi csodálatos világunk, s benne a teremtés koronájaként az ember.
Ahol fény van, világosság - legalábbis itt a földön - ott az árnyékot is észrevesszük. Baj az, ha egy ember életében több az árnyék, a sötétség, mint a fény.
Árnyék ott van, ahol kudarc, sikertelenség, reménytelenség és bűn honol. Ki szeretne ilyen körülmények között élni? Bizonyára, akik így élnek, azok se szeretik ezt az állapotot. De nem tudnak szabadulni a béklyótól. Lenne lehetőség a szabadulásra, de nem merik, félnek a vakító fénytől, attól, hogy a világosságban látszani fog bűnük, sikertelenségük, szegénységük.
Isten fényt ragyogtat fel a sötétségben, a halál árnyékában járó nép felett. Ez a fény világosságot jelent, szabadítást. Meg kell értenünk, hogy Isten nem megvakítani akar bennünket, nem elpusztítani a világosság és értelem által, hanem megszabadítani bűneinkből.
Fény ragyog fel életünk felett - nemcsak karácsonykor, vagy vasárnaponként -, mikor azért megyünk templomba, hogy lássuk a világ világosságát, hanem minden nap, mert Isten esélyt ad arra, hogy életed is fénylőn fényes élet legyen!

Megtartani és szívünkben forgatni - karácsonyi igehirdetés

Bibliaolvasás:

"És lőn azokban a napokban, Augusztus császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld összeirattassék.

Ez az összeírás először akkor történt, mikor Siriában Cirénius volt a helytartó.

Mennek vala azért mindenek, hogy beirattassanak, kiki a maga városába.

Felméne pedig József is Galileából, Názáret városából Júdeába, a Dávid városába, mely Bethlehemnek neveztetik, mivelhogy a Dávid házából és háznépe közül való volt;

Hogy beirattassék Máriával, aki néki jegyeztetett feleségül, és várandós vala.

És lőn, hogy mikor ott valának, betelének az ő szülésének napjai.

És szülé az ő elsőszülött fiát; és bepólyálá őt, és helyhezteté őt a jászolba, mivelhogy nem vala nékik helyök a vendégfogadó háznál.

Valának pedig pásztorok azon a vidéken, akik künn a mezőn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az ő nyájok mellett.

És ímé az Úrnak angyala hozzájok jöve, és az Úrnak dicsősége körülvevé őket: és nagy félelemmel megfélemlének.

És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen:

Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában.

Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban.

És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, akik az Istent dícsérik és ezt mondják vala:

Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!

És lőn, hogy mikor elmentek az angyalok ő tőlök a mennybe, mondának a pásztoremberek egymásnak: Menjünk el mind Bethlehemig, és lássuk meg e dolgot, amelyet az Úr megjelentett nékünk."

Lukács evangéliuma 2, 1-15

Check this out on Chirbit

Alapige:

"Elmenének azért sietséggel, és megtalálák Máriát és Józsefet, és a kis gyermeket, ki a jászolban fekszik vala.

És ezt látván, elhirdeték, ami nékik a gyermek felől mondatott vala.

És mindenek, akik hallák, elcsodálkozának azokon, amiket a pásztorok nékik mondottak.

Mária pedig mind ez ígéket megtartja, és szívében forgatja vala.

A pásztorok pedig visszatérének, dicsőítvén és dícsérvén az Istent mind azok felől, amiket hallottak és láttak, amint nékik megmondatott."

Lukács evangéliuma 2, 16-20

Karácsonyesti ünnepi műsor templomunkban

"Tanácskozzatok, de haszontalan lesz, beszéljetek beszédet, de nem áll meg, mert Isten van mi velünk!"

Ézsaiás próféta könyve 8, 10

Ezek az igeversek az utolsó időkről szólnak: arról, amikor már mindenki Isten hívő népe ellen fog támadni. Azonban ez a hatalmas és mindent átfogó támadás is haszontalan lesz: a gonosz tervek, csúfoló beszédek mind értelmetlenné válnak Isten jelenléte miatt. Mert Isten van velünk!
Ez a hír, hogy Isten jelen van a világunkban sokkal több és jobb minden eddigi hírnél. Ez az, ami félelmeiben és kétségbeesésében megnyugtatta Jézus földi szüleit. Immánuel - csak ezt a nevet mondták, és tudták, hogy semmi sem árthat nékik. Sem a megkeményedett szívű betlehemi emberek, akik nem fogadták be őket azon az első karácsonyon, sem Heródes, akit gonosz szándék vezérelt, hogy vetélytársának hitt Égi Királyt legyőzze.
Bennünket is sokszor kísért az egyedüllét, a próbatétel, a betegség, az erőtlenség kínos érzése. Gondoljunk bele, ha észrevesszük, és tudatosul bennünk, hogy velünk van az Isten, akkor mindenre van megoldás.
Isten pedig velünk van... minden napon a világ végezetéig.

Jézus Krisztus családja - Karácsonyi igehirdetés és úrvacsoraosztás

Bibliaolvasás:

"Jézus Krisztusnak, Dávid fiának, Ábrahám fiának nemzetségéről való könyv.

Ábrahám nemzé Izsákot; Izsák nemzé Jákóbot; Jákób nemzé Júdát és testvéreit;

Júda nemzé Fárest és Zárát Támártól; Fáres nemzé Esromot; Esrom nemzé Arámot;

Arám nemzé Aminádábot; Aminádáb nemzé Naássont; Naásson nemzé Sálmónt;

Sálmón nemzé Boázt Ráhábtól; Boáz nemzé Obedet Ruthtól; Obed nemzé Isait;

Isai nemzé Dávid királyt; Dávid király nemzé Salamont az Uriás feleségétől;

Salamon nemzé Roboámot; Roboám nemzé Abiját; Abija nemzé Asát;

Asa nemzé Josafátot; Josafát nemzé Jórámot; Jórám nemzé Uzziást;

Uzziás nemzé Jóathámot; Joathám nemzé Ákházt; Ákház nemzé Ezékiást;

Ezékiás nemzé Manassét; Manassé nemzé Ámont; Ámon nemzé Jósiást;

Jósiás nemzé Jekoniást és testvéreit a babilóni fogságra vitelkor.

A babilóni fogságravitel után pedig Jekoniás nemzé Saláthielt; Saláthiel nemzé Zorobábelt;

Zorobábel nemzé Abiudot; Abiud nemzé Eliákimot; Eliákim nemzé Azort;

Azor nemzé Sádokot; Sádok nemzé Akimot; Akim nemzé Eliudot;

Eliud nemzé Eleázárt; Eleázár nemzé Matthánt; Matthán nemzé Jákóbot;

Jákób nemzé Józsefet, férjét Máriának, akitől született Jézus, aki Krisztusnak neveztetik.

Az összes nemzetség tehát Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzetség, és Dávidtól a babilóni fogságravitelig tizennégy nemzetség, és a babilóni fogságraviteltől Krisztusig tizennégy nemzetség."

Máté evangéliuma 1, 1-17

Check this out on Chirbit

Alapige:

"A Jézus Krisztus születése pedig így vala: Mária, az ő anyja, eljegyeztetvén Józsefnek, mielőtt egybekeltek volna, viselősnek találtaték a Szent Lélektől.

József pedig, az ő férje, mivelhogy igaz ember vala és nem akará őt gyalázatba keverni, el akarta őt titkon bocsátani.

Mikor pedig ezeket magában elgondolta: ímé az Úrnak angyala álomban megjelenék néki, mondván: József, Dávidnak fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert ami benne fogantatott, a Szent Lélektől van az.

Szűl pedig fiat, és nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből."

Máté evangéliuma 1, 18-21

Úrvacsora szereztetési igéje:

"Mert én az Úrtól vettem, amit néktek előtökbe is adtam: hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultaték, vette a kenyeret,

És hálákat adván, megtörte és ezt mondotta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.

Hasonlatosképpen a pohárt is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: E pohár amaz új testamentom az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.

Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljövend.

Azért aki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen.

Próbálja meg azért az ember magát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból,

Mert aki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét.

Pál apostol Korinthusbeliekhez írt 1 levele 11, 23-29

Check this out on Chirbit

Áldott Karácsonyt!

"Így szól az Úr Isten: Nem áll meg és nem lészen ez!"

Ézsaiás próféta könyve 7, 7

„...Ímé, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek” - olvassuk ennek a hetedik fejezetnek 14. versében. Karácsony van, Isten szeretetének testetöltése: megjelent az Úr nekünk. Lehet sokan várták ezt a mai napot, talán azért, mert ünnep van, ajándékosztás van, beteljesedést, elégedettség. Jelt ad az Úr, hogy övéi vagyunk, és gondot visel ránk.
Amikor sem nem kérik, sem nem várják és nem is remélik, akkor az Úr maga ad jelet. Egy gyermek születése emlékezteti népét, ne féljenek az ellenségtől, „ ha nem hisztek, bizony meg nem maradtok!” (9. vers).
Ma egy másik Fiúért magasztaljuk az Atyát. Ő nem a pusztulás, hanem a megmenekülés ígéretét hozta el nemcsak a keveseknek, hanem az őt be nem fogadó, vele ellenségeskedő világnak is.

Boldog ember az, aki az Úrba veti bizalmát - karácsonyesti istentisztelet

Alapige:

"Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára.

Várván vártam az Urat, és hozzám hajolt, és meghallgatta kiáltásomat.

És kivont engem a pusztulás gödréből, a sáros fertőből, és sziklára állította fel lábamat, megerősítvén lépteimet.

És új éneket adott szájamba, a mi Istenünknek dicséretét; sokan látták és megfélemlettek, és bíztak az Úrban.

Boldog ember az, aki az Úrba vetette bizodalmát, és nem fordul a kevélyekhez és a hazugságra vetemedettekhez!

Sokat cselekedtél te, Uram Istenem, a te csodáiddal és terveiddel mi érettünk; semmi sem hasonlítható hozzád; hirdetném és elbeszélném, de többek, semhogy elszámlálhatnám."

Zsoltárok könyve 40, 1-6

Check this out on Chirbit

"És megrendülének az ajtó küszöbei a kiáltónak szavától, és a ház betelt füsttel."

Ézsaiás próféta könyve 6, 4

Jézus születése előtt néhányszáz évvel egy izráeli próféta meglátja az Urat. Felemeltetett székben, palástjával betölti az egész templomot.
Ez egy igazi istenélménye a földi embernek. Annak, aki vágyja látni az Urat.
Jézus születésekor ilyenek voltak a napkeleti bölcsek, akik sok országon keresztül mentek egy csillagot követve, hogy meglássák az Urat.
Simeon és Anna, mikor felemelhette a templomban a kisgyermeket, a Megváltót, így szólt: "Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben: Mert látták az én szemeim a te üdvösségedet, Amelyet készítettél minden népeknek szeme láttára". (Lk. 2, 29-31)
Ami érdekes a próféta történetében, az, hogy megéli ugyan az Úrral való találkozás élményét, de akkor tudatosul benne, hogy ő tényleg az Urat látta, mikor a szeráfok, Isten teremtményei kihirdetik azt: "Szent, szent, szent a seregeknek Ura, teljes mind a széles föld az ő dicsőségével!" (3. vers)
A betlehemi mezőn tanyázó pásztoroknak angyalok viszik el a hírt: "Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen: Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában" (Lk. 2, 10-11).
A mai napon mindenütt ez a hír fog hangzani: testet öltött Isten szeretete! Az, Aki teremtette a világot, az, Aki megalkotott téged, Aki életre hívott, most megjelent!
Olyan hír ez, ami megtölti a médiát. Rádióadók, tévécsatornák, sőt a világháló is erről szól ma! A Sátán csak arra képes, hogy füledet bedugja, hogy ne halld meg a nagy örömet.
Megrendülnek az ajtó küszöbei, a ház betelik füsttel. Szeráfok, angyalok jönnek. Lehet vetélytársaid, ellenségeid. De mindenki a kiáltó szavát zengi tovább.
Adja az Isten, hogy meghalld te is: Onnan száll a földre le Isten Lelke, hogy vele a szívünk legyen tele, Halleluja, ámen! (MRÉ 483)

Az Úr szolgája közel

Alapige:

"Ímé az én szolgám, akit gyámolítok, az én választottam, akit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.

Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán.

Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.

Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.

Így szól az Úr Isten, aki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, aki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:

Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává.

Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöcből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket.

Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.

A régiek ímé beteltek, és most újakat hirdetek, mielőtt meglennének, tudatom veletek."

Ézsaiás próféta könyve 42, 1-9

Check this out on Chirbit

"Jaj azoknak, akik jó reggelen részegítő ital után futkosnak, és mulatnak estig, és bor hevíti őket:"

Ézsaiás próféta könyve 5, 11

Az ötödik fejezet második jajszava ez az igevers. Felkiáltás a torzulások miatt. Az első fájdalmas felkiáltás az orozva gazdagodók miatt hangzik el, ez a második az értelmetlenül dőzsölőket inti, majd sorra hangzik el a jajj-szó a hazudozók, álbölcsek és álhősök felett.
A gazdagok bűnéhez a dőzsölés tartozik hozzá. Reggeltől estig csak az ital és mulatozás foglalkoztatja őket. Ilyen életmód mellett nem is lehet szó „ismeretről”, Istennel való életközösségről. Ezért azzal bünteti Isten a dőzsölő gazdagokat, hogy hadifoglyokként fogja elhurcolni őket a győztes ellenség, s útközben a nélkülözések következtében nagy részük meg is fog halni. A halál, mint valami vadállat, tátott szájjal várja már áldozatait, torka alig győzi majd nyelni őket. Ahol most még gazdagok dőzsölnek a palotákban, rommá lesz minden. A romok között hontalan, kóbor idegenek húzódnak majd meg, jószágaik a törmelékeken növő gazban fognak legelni.
Bennünket Isten nem ítéletre hív, hanem szolgáló cselekedetre! „Siessen, cselekedjék hamar, hadd lássuk már!” (19 vers) Sokféle bűnünk közül az ígéretekben kételkedő, hitetlen türelmetlenség az egyik. Ne siettesd Isten ítéletét, mert az sosem csak másokat érint. Inkább imádkozzunk a nép megtéréséért, a türelmes Isten haragjának elfordulásáért. Hátha történik közben valami váratlan, ami megváltoztatja azt, ami pedig elkerülhetetlennek látszik. Boldog, aki nem hiába vár az egészen új helyzetet teremtő Fiúra.

Gyászjelentés: özv. Vágó Imréné, szül. Boros Vilma (90)

Virrasztási ige:

"Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.

Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.

Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.

Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!

Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.

Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt.

Hová menjek a te lelked elől és a te orcád elől hova fussak?

Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.

Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:

Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.

Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,

A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.

Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.

Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.

Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében.

Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, amelyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.

És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!

Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.

...

Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!

És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!"

Zsoltárok könyve 139, 1-18 és 23-24

Check this out on Chirbit

Temetési igehirdetés:

Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!

És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!"

Zsoltárok könyve 139, 1-18 és 23-24

Check this out on Chirbit

"A seregek Urának szőlője pedig Izráel háza, és Júda férfiai az Ő gyönyörűséges ültetése; és várt jogőrzésre, s ím lőn jogorzás; és irgalomra, s ím lőn siralom!"

Ézsaiás próféta könyve 5, 7

Egy éneket olvasunk ebben az igerészben. A dal Ézsaiás prófétai működésének az első idejéből való, amikor még jómódban élt az ország. Valószínű, hogy egy nagy őszi, szüreti ünnep alkalmával adta elő ezt a dalt. Mintha csak a vidám ünnepi hangulatot akarná fokozni, úgy kezdi el dalát a próféta, vándorénekesnek öltözve. Önmagát a szőlősgazda barátjának mondja. A gazda mindent megtett, ami a szőlőterméshez szükséges. Felásta a földet, megtisztította a kövektől, a fárasztó munkával összegyűjtőit kövekből falat emelt a szőlőskert alján, fölül pedig élősövényt ültetett.
A szőlőskertet hegyoldalban kell elképzelnünk. Őrtornyot is épített a szőlősgazda és borsajtót is vágott a sziklába. Nemes vesszőket telepített a szőlőbe, s mindezek után joggal várt jó termést.
Azonban olyasmi történt, ami a természet világában lehetetlen: a nemes szőlő vadszőlőt termett!
A folytatásban magát a hallgatóságot hívja fel a próféta arra, hogy legyen döntőbíró ebben a különös perben: a gazdának és a szőlőnek a perében. Hadd mondja ki maga a hallgatóság a neki szóló ítéletet.
De még mielőtt felelhetne a nép, tovább folytatja: a gazda lerombolja azt a védőfalat, amelyet maga emelt. Ezzel kiszolgáltatottá, védtelenné teszi szőlőjét. A szőlőtőkéket majd elhordják tűzrevalónak az emberek, az állatok pedig összetapossák és lelegelik az egész kertet. Nem gondozza többé a gazda, gaz veri fel. Sőt „parancsolok a felhőknek, hogy ne adjanak rá esőt”.
Ezen a ponton már mindenki láthatta, hogy nem közönséges szőlősgazdáról van szó, hanem Istenről. Ő a szőlősgazda, a terméketlen szőlő Izráel, a vadszőlő pedig a nép sok bűne.
Ebben az igeversben Ézsaiás mintha játszana a szavakkal: jogőrzésből így lesz jogorzás, az irgalom átváltozik siralommá. „Törvénytartás” héberül is majdnem úgy hangzik, mint „törvénytiprás”, „igazság” majdnem úgy, mint „kiáltó gazság”.
A kiáltás az elnyomottak jajkiáltását jelenti. Ézsaiás igehirdetésének itt csak a formája más, mint máshol, de a tartalma ugyanaz. Az, amit a gazda a szőlőért tett, szépen példázza Isten áldozatát; ajándékait és hűségét. A szőlő rossz termése azt jelenti, hogy a nép hűtlen lett Istenhez és hálátlan volt iránta. A büntetés abból áll, hogy Isten nem fog védelmet nyújtani népének. Kiszolgáltatja nála erősebb népeknek, engedi, hogy azok legyőzzék, kifosszák és megalázzák. A gazda nélkül nincs lehetőség a gyümölcstermésre. A kemény ítélethirdetés mögött is ott van Isten mentő szeretete. Ő idejében szól. Szavával akarja megtisztítani népét.
Világunkban most is elburjánzott a termés: az oltványok vad szőlőt teremnek. Kérjük a Gazda segítségét, hogy tisztítson meg minket, akik teremni teremtettünk!

Jaj nékem, elvesztem! - bűnbánati istentisztelet

Alapige:

"Amely esztendőben meghala Uzziás király, látám az Urat ülni magas és felemeltetett székben, és palástja betölté a templomot;

Szeráfok állanak vala felette: mindeniknek hat-hat szárnya vala: kettővel orcáját fedé be, kettővel lábait fedé be, és kettővel lebegett;

És kiált vala egy a másiknak, és mondá: Szent, szent, szent a seregeknek Ura, teljes mind a széles föld az ő dicsőségével!

És megrendülének az ajtó küszöbei a kiáltónak szavától, és a ház betelt füsttel.

Akkor mondék: Jaj nékem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok és tisztátalan ajkú nép közt lakom: hisz a királyt, a seregeknek Urát láták szemeim!

És hozzám repült egy a szeráfok közül, és kezében eleven szén vala, amelyet fogóval vett volt az oltárról;

És illeté számat azzal, és mondá: Ímé ez illeté ajkaidat, és hamisságod eltávozott, és bűnöd elfedeztetett.

És hallám az Úrnak szavát, aki ezt mondja vala: Kit küldjek el és ki megyen el nékünk? Én pedig mondék: Ímhol vagyok én, küldj el engemet!

És monda: Menj, és mondd ezt e népnek: Hallván halljatok és ne értsetek, s látván lássatok és ne ismerjetek;

Kövérítsd meg e nép szívét, és füleit dugd be, és szemeit kend be: ne lásson szemeivel, ne halljon füleivel, ne értsen szívével, hogy meg ne térjen, és meg ne gyógyuljon.

És én mondék: Meddig lészen ez Uram?! És monda: Míg a városok pusztán állanak lakos nélkül, és a házak emberek nélkül, s a föld is puszta lészen;

És az Úr az embert messze elveti, s nagy pusztaság lészen a földön;

És ha megmarad még rajta egy tizedrész, ismétlen elpusztul ez is; de mint a terpentinfának és cserfának törzsük marad kivágatás után: az ő törzsük szent mag lészen!"

Ézsaiás próféta könyve 6, 1-13

Check this out on Chirbit

"És lészen, hogy aki Sionban meghagyatik, és Jeruzsálemben megmarad, szentnek mondatik, minden, valaki Jeruzsálemben az élők közé beiratott."

Ézsaiás próféta könyve 4, 2

A mi életterünk egy múló világ. Minden, ami körülöttünk van, mulandóságra van ítélve. Az értékét valaminek az szabja meg, hogy mennyi az élettartama. De jól tudjuk azt, hogy a szavatossági idő vége felé járva már érezhetjük mindenen az idő vasfogát.

A Sion, Jeruzsálem a szavatossági időben áll. Amikor minden romlik, jól esik tudni azt, hogy van, aki garanciát vállal. Ha idős korunkra gondolunk, betegségtől félünk, szeretnénk, ha lenne valaki, aki oda sietne gondunkat viselni.

Jeruzsálem és Izráel társadalma ilyen beteg volt abban az időben. De Adyt idézve tiszta szívvel mondhatjuk, hogy most is beteg a világ, nagy beteg. Szükségünk van arra, hogy valaki gyógyítson.

Igénkben a sors szelektál: nem a legkiválóbb, nem a legerősebb, nem az arra legérdemesebb, de valami megmarad a pusztulás után. Valami megmarad, és immár szentnek mondatik. Aki hű marad Istenhez, azt megtartja az Úr. 

Többé már nem is erőre, magabiztosságra van szükség, hanem egyedül az Istenbe kapaszkodó szentségre és engedelmességére. A többi mind az Úr tette, aki „ékes és dicső sarjat támaszt” a romok között.

Vigyázzunk, hogy a mai napon is az Úr irányítsa minden lépésünket!

Istentiszteleti alkalmak Karácsony hetében

Úrnak Csemetéje - adventvasárnapi igehirdetés

Bibliaolvasás:

"De nem lesz mindig sötét ott, ahol most szorongatás van; először megalázta Zebulon és Nafthali földjét, de azután megdicsőíti a tenger útját, a Jordán túlsó partját és a pogányok határát.

A nép, amely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; akik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttök!

Te megsokasítod e népet, nagy örömöt szerzesz néki, és örvendeznek előtted az aratók örömével, és vígadoznak, mint mikoron zsákmányt osztanak.

Mert terhes igáját és háta vesszejét, az őt nyomorgatónak botját összetöröd, mint a Midián napján;

Mert a vitézek harci saruja és a vérbe fertőztetett öltözet megég, és tűznek eledele lészen;

Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!

Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó szerelme mívelendi ezt!"

Ézsaiás próféta könyve 9, 1-7

Check this out on Chirbit

Alapige:

"És ama napon az Úrnak csemetéje ékes és dicsőséges lészen, és a földnek gyümölcse nagyságos és díszes Izráel maradékának."

Ézsaiás próféta könyve 4, 1

"És ama napon az Úrnak csemetéje ékes és dicsőséges lészen, és a földnek gyümölcse nagyságos és díszes Izráel maradékának."

Ézsaiás próféta könyve 4, 1

Az elmúlt napokban az igeverseink mind ama napról szóltak. Advent negyedik vasárnapján, amikor ünnepi asztalunkon meggyullad a koszorú negyedik gyertyájának a fénye, azt jelzi, hogy az idő beteljesedett.

Azon a napon az Úrnak csemetéje ékes és dicsőséges lesz, a föld gyümölcse nagy és díszes. Minden beteljesedik majd, amire a hívő lélek vár.

Igazán boldogok csak akkor lehetünk, ha felszabadultan tudunk majd örülni a földre jött Megváltónak, Aki valóban azért jött, hogy nekünk az életet hozza el.

Ama nap minden szenvedés, próbatétel, alázat érdemet terem. Értékké lesz minden jóságos dolog.

Ezért várjuk Krisztus visszajövetelét. 

Legyünk együtt hálaadással a mai napon az adventi koszorú utolsó gyertyájának fellángolásakor. Reményteli várakozásunkban boldog legyen a hálaadásunk is Isten szeretete iránt!

"Mert a seregek Urának napja eljő minden kevély és magas ellen, és minden felemelkedett ellen, és az megaláztatik."

Ézsaiás próféta könyve 2, 12

Eljön az Úrnak napja! Ezt valljuk és hisszük most adventben, de életünk minden napján is. Milyen lesz az Úr napja? Minden kevély és felemelkedett megaláztatik, az alázatosak pedig felemeltetnek. 

Aki Isten ellen lázad, előbb-utóbb meg fog alázkodni Isten felsége és dicsősége előtt. A Római levél 14, 11 szerint: „Élek én, így szól az Úr, bizony előttem fog meghajolni minden térd, és minden nyelv megvallja majd, hogy én vagyok az Isten”. Jézus Krisztus csak az alázatos, benne bízó és engedelmes embert használhatja igazán országa építésére.

Azon a napon építeni fog az Isten, de nem olyan építőanyagokat használ mint mi emberek: Ő belőlünk épít, bennünket használ fel dicsősége építésére. Nem cementet, meszet vagy homokot használva akar bennünket dicsősége falaivá építeni, hanem Lelke javaival: szeretettel, békességgel, örömmel. De ezeket a javakat csak azok az ember birtokolhatják, akik addig a napig Isten előtt meg tudnak hajolni, és embertársaikhoz is úgy viszonyulnak, mint Isten gyermekeihez.

Amikor a törvény tanítására kérdez rá Jézus a gazdag ifjúnál, ő ezt feleli: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat" (Lk 10, 27). Ezt a tanítást a Káté is összefoglalja a negyedik kérdés-feleletben.

Fontos dolog ma is megtanulni alázatosnak és szelíd lelkűnek lenni!

"Jákóbnak háza! jertek járjunk az Úrnak világosságában!"

Ézsaiás próféta könyve 2,5

Tanítson minket utaira, hogy az Ő ösvényein járjunk - olvassuk e fejezet harmadik versében. Istennek a tanítása a törvény, melyet minél jobban megismerünk, annál inkább rájövünk arra, hogy mennyire bűnösök vagyunk. Nem véletlen hát az sem, hogy sokan inkább a látszólag könnyebb utat válasszák: a sötétséget. 

Aki megveti Isten tanítását és a saját feje után jár, az elfordul az Úrtól, és haszontalan emberré válik. Aki viszont Isten hitvalló gyermeke akar maradni egész életében, annak tanulnia kell Jézus Krisztustól: „...tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek” (Mt 11,29). 

A Biblia szava azt javasolja nekünk, hogy ne bujdossunk, ne a sötétségben járjunk, hanem álljunk ki a világosságra. Adventben élünk, folyton várunk. Másokra, magunkra, megváltásra. Várakozás az életünk, elvárások sorozata, beteljesületlen ígéreteké. De mi mindig jobbat várunk: másoktól is, magunktól is. Adja Isten, hogy várakozásunkban az Úr világítson ránk a maga fényével, töltse meg Urunk békességével a szívünket, végig maradjunk meg azon az úton, amelyen látni akar bennünket!

"És csepüvé lesz az erős, és munkája szikrává: mindketten égni fognak, és oltójok nem lészen."

Ézsaiás próféta könyve 1, 31

A látható és a láthatatlan világról, igazságos és gonosz jogrendről szól igénk. Arról, ami létünk velejét képezi, s amit mi mégsem láthatunk át, vagy érthetünk meg teljesen. Minden kételyünk és homályos látásunk ellenére azonban Isten kezében van ennek a világnak a sorsa.

Környezetünk látható és láthatatlan dolgokból áll össze. Látható a tett, az életmód, a szenny, vagy éppen a tisztaság, de láthatatlan az öröm, vagy a bánat, a gondolat, az indulat (düh, vagy hála), amely tetteinket irányítja.

Világunkban csak a kész termékeket látjuk, vesszük észre. Az elkészülés folyamatát, annak kínjait már kevésbé. Minden, ami körülöttünk van, hatalmas szerkezet. Erről a hatalmas szerkezetről mondja Isten a próféta által, hogy csepűvé lesz (ÚF: kenderkóccá), a munka szikrává válik, és minden tűzben ég el.

Miért emésztetnek meg az emberi dolgok? Miért múlik feledésbe a történelem minden nagy vívmánya? Miért lesz csepűvé életünk szépen fésült hajfonata? Azért mert minden emberi szándékot és cselekedetet a bűn befolyásol. Ezért ítéltetik meg Istentől, az Ő igazságos rendje által. Ez lesz az igazi tűzpróba.

Miközben minden lángol körülöttünk, észre kell vennünk, hogy Isten igazsága a mi igazságunkká is válik, kegyelme életünkön működik, szeretete a mi életünket tisztítja meg - olykor szívet melengető, máskor emésztő tűz próbája által.

"...ha bűneitek skárlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú" (18. vers) - ha engedelmesen hallgatunk Isten szavára.

"És úgy maradt a Sion leánya, mint kunyhó a szőlőben, mint kaliba az ugorkaföldön, mint megostromlott város."

Ézsaiás próféta könyve 1, 8

Ez a helyzetkép, amit igeversünk leír, Ézsaiás prófétaságának a végéről való, mintegy összegzése annak, hogy milyen eredményt láthatott a próféta tevékenysége vége felé munkájának eredményéről.

Kunyhó a szőlőben, kaliba az uborkaföldön, megostromlott város - nem éppen szívmelengető látvány. Ha ma ilyen fotókkal találkoznánk, a régmúlt idők romantikája jutna először eszünkbe. Az, hogy milyen volt gyermekkorunk világa, mikor még a bizonytalan is biztonságosnak tűnt, mikor a természet közepén, magában a teremtett világban jól megvoltunk, sőt életet találtunk még az ostromolt helyzetekben is.

Elvágyik az ember a primitívnek látszó nyugalomba most is. Olyan helyre, ahol nincs szükség állandóan frissülő rémhírekre, ahol nincs telefon, áram... a civilizációt a mi természetben való puszta jelenlétünk adja.

Csak jó hír érne bennünket. Örülni tudnánk a napkeltének, az esőnek, a hidegnek, a szélnek. Annak hogy tüzet gyújtunk, melynek lángjánál megmelegedhetünk.

A próféta ezt az iddillinek tűnő képet azonban úgy tárja elénk, hogy nekünk tényleg csak ennyi maradt. Sionnak leánya úgy maradt meg ilyen idillikusnak, vagy primitívnek - ha tetszik -, hogy ezek az értékek eleve benne voltak, ezekhez semmit hozzáadni nem tudott, ezeket elvenni sem tudta tőle senki.

Ha magunk egyéniségére nézünk, akkor mi is látni fogjuk, hogy minden ember rendelkezik ilyen alapértékekkel, melyektől nem lehet megfosztani őt. Izráel a bűn szorításában, sokszor elhajlott az Istentől - ahogy a próféták leírják - pusztává lett. Itt Ézsaiás próféta is erről szól.

Igeversünkben a kunyhó, a kaliba és a megostromlott város ugyan a veszteségnek a képe, de mégis olyan hely, ahol még újra lehet építkezni. Csak Istenhez való fordulás kell, bizalom és hitbeli munka.

Adja az Isten, hogy a magunk életének kopárságában mi is meghalljuk az Isten üzenetét!

"És Obed nemzé Isait, Isai pedig nemzé Dávidot."

Ruth könyve 4, 22

Ruthnak a nemzetsége ez az igevers. Általában nem sokmindent lehet elmondani neveinkről: hozzátenni, vagy elvenni nem lehet abból, amivé neveinket tettük magunkat. Neveink mégis sokatmondóak.
Ebben az igeversben három névvel találkozunk: Obed, Isai és Dávid.
Mindhárom név embert jelöl: az első név tisztelőt, szolgálót, a második életképes, férfias egyéniséget, míg a harmadik egy szeretett, összekötő személyt. Obed, Ruth fia, Isai a sarjadó vesszőszál próféciai ígérete, Dávid, az eljövendő nagy király előképe mind a reménységre mutat, a hitet ébreszti bennünk.
Ruth még semmit sem látott a jövőből, mikor igeversünk tanúsága szerint megszületett neki fiúgyermeke Boáztól. Csak épp a reménység megvalósulásának útjára lépett.
Mi már - szinte azt mondhatnánk - fényévek távlatából tekintünk vissza az egykori reménységére. Nekünk újabbkori félelmeink, szorongásaink vannak. Gyakran nem is a létezés feltételei tesznek próbára (mint egykor Ruthot), hanem mi támasztjuk az akadályokat létezésünk elé.
Meglátjuk-e a csillagot a távolból, mely fényével ma is ragyog felénk? Nemzetségek jönnek-mennek, sok ember kicserélődik, de az Úr ígérete, a szabadítás örökérvényű.

"És ő monda néki: Mindazt, amit mondasz, megcselekszem."

Ruth könyve 3, 5

Ruth engedelmes válasza hangzik el ebben az igeversben. Megcselekszem! - egy ígéret csupán, amelyet majd bevált a fogadástévő, és ezáltal az idegen földön is oltalmat és menedéket talál.

Ruth élettörténetét meg lehet érteni a maga nemes egyszerűségében is, de lehet intrikákkal magyarázva, megfűszerezve a történetet talán sokak számára érdekesebbnek tűnik. Sokan így jutnak el a történet megismeréséhez. De nem is az a lényeg, hogy milyen előterjesztéssel szembesülünk a történettel, hanem hogy lássuk annak az üzenetét.

Ruth számára idegen földön van, oltalom nélkül. Egyetlen ismerőse meghalt férjének anyja. Követte őt, mert életstílusában a számára is járható utat vélte felfedezni. Ezt az életstílust én hitnek, vagy reménységnek nevezném.

Anyósa tanácsára, Ruth új hazája hagyományai szerint jár el, mikor rokonánál, Boáznál keres oltalmat. Az, aki új életmódot mutatott fel neki, Naomi, a megváltozott körülmények között sem hagyta magára, irányította lépteit az Isten-hit útján.

Számunkra is hitünk megélése a lelki vezetés elfogadásának kérdése. Életünk során legtöbbször előre kiszámíthatatlan dolgokkal találkozunk. Jó lenne tudni, hogy valaki mindig a helyes irányba terel bennünket. Nem Naomi volt az, aki Ruthot helyes irány felé vezette, hanem maga a hit, melyet valóban ő mutatott fel neki.

Mostanában életmód-tanácsadókat keresnek fel az emberek annak érdekében, hogy lelki bajaikból megszabaduljanak, gyógyszereket szednek, hogy boldogabbak legyenek, hajtanak-gürcölnek, hogy sikeresekké váljanak, s mindeközben telnek életük napjai, s azt tapasztalják, hogy egyre szegényebbek lesznek - már ami életük napjait jelenti.

Ruth az aratáskor hátrahagyott, lehet selejtes búzakalászokat összeszedegetve gyűjtötte össze erejét és reménységét, s nem volt depressziós magánya miatt, boldogtalan, vagy csüggedt, mert tudta: hite és reménysége élteti őt.

Isten iránti engedelmessége folytán már életében megmutatkozott az Úr kegyelme, de számunkra Isten talán azzal pecsételi meg hitének és életmódjának igazságát, hogy személyét ott találjuk Fiának nemzetségtáblájában.

A mi nevünk is ott lehet, ha keressük Isten akaratát, és mindazt, amit Ő mond, megtesszük!

Igazságnak pálcája - igehirdetés Advent harmadik vasárnapján

Bibliaolvasás:

"Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképpen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó időkben szólott nékünk Fia által,

Akit tett mindennek örökösévé, aki által a világot is teremtette,

Aki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, aki hatalma szavával fentartja a mindenséget, aki minket bűneinktől megtisztítván, üle a Felségnek jobbjára a magasságban,

Annyival kiválóbb lévén az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt azoknál.

Mert kinek mondotta valaha az angyalok közül: Én Fiam vagy te, én ma szűltelek téged? és ismét: Én leszek néki Atyja és ő lesz nékem Fiam?

Viszont mikor behozza az ő elsőszülöttét a világba, így szól: És imádják őt az Istennek minden angyalai.

És bár az angyalokról így szól: Ki az ő angyalait szelekké teszi és az ő szolgáit tűz lángjává,

Ámde a Fiúról így: A te királyi széked óh Isten örökkön örökké. Igazságnak pálcája a te országodnak pálcája.

Szeretted az igazságot és gyűlölted a hamisságot: annakokáért felkent téged az Isten, a te Istened, örömnek olajával a te társaid felett.

És: Te Uram kezdetben alapítottad a földet és a te kezeidnek művei az egek;

Azok elvesznek, de te megmaradsz, és mindazok, mint a ruha megavulnak.

És palástként összehajtod azokat és elváltoznak, te pedig ugyanaz vagy és a te esztendeid el nem fogynak."

Zsidókhoz írt levél 1, 1-12

Check this out on Chirbit

Alapige:

"Ámde a Fiúról így (szól): A te királyi széked óh Isten örökkön örökké. Igazságnak pálcája a te országodnak pálcája."

Zsidókhoz írt levél 1, 8

"Ámde a Fiúról így: A te királyi széked óh Isten örökkön örökké. Igazságnak pálcája a te országodnak pálcája."

Zsidókhoz írt levél 1, 8

Vasárnapi igénkben Isten szól, a Fiúról, akit várunk. Szól Krisztusról, aki örökkévaló Isten, az Igazságnak és az országnak pálcája.
Olyan vallásos érzelmű emberekhez szól Isten, akik figyelni akarnak az Ő szavára.
Minden vallásos ember számára nyilvánvaló, hogy az eget és a földet Isten teremtette az ember élettereként, akit saját hasonlatosságára és képére alkotott. Ugyanúgy elromlott ez a kép és hasonlatosság, mint a teremtmények másik csoportjának a közösségében is, az angyalok között is meghasonlás történt. A Sátán, előbb Isten ellen lázadó, majd a golgotai csata után, Krisztus elmúlás felett aratott győzelme folytán bukott angyal lett.
Isten nélkül az ember, az angyal magára marad, magányosan pedig elveszik.
Sok magányos, kedvetlen, egyhangú ember él a földön.
Lássuk meg Krisztust! Maga Isten mutatja meg nekünk adventi várakozásunkban. Mikor egyre jobbat várunk életünktől, vegyük észre, hogy velünk az Isten (Immánuel - Máté 1, 23)!
Egy XVIII. századi francia misekönyvből származó adventi énekünk szavaival mi is Krisztust óhajtjuk életünkbe:
" Ó, jöjj, ó, jöjj, Imménuel,
Hogy mentsd meg, kérlel Izráel.
ím, fogságból kél sóhaja,
Oly messze Isten szent Fia.
Örvendj, örvendj, ó Izráel,
Mert eljövend Immánuel!"

"És mondák néki: Bizony mi veled együtt térünk a te népedhez!"

Ruth könyve 1, 10

A bírák korában játszódnak az események, annak egyik csendesebb időszakában, amikor nem voltak háborúk, valószínűleg nem sokkal a királyság megalapítása előtt. Ekkor vándorol Elimélek családjával a Moáb földjére, éhínség miatt, amely nyilván nem háborús pusztítások, hanem aszály miatt szakadt az országra. Ezzel sejteti a szentíró, hogy itt is, mint az ősatyák esetében, mélyebb értelme van a dolgoknak és ezt mutatja már az a tény, hogy mint védelemre szoruló idegen  tartózkodott Elimélek mindvégig Moáb földjén, hazája Júda Betleheme maradt, hiába volt vele felesége és két fia.
Hogy meddig élt a család zavartalan együttlétben, nem tudjuk. Elimélek meghalt, valószínűleg nem sokkal megérkezésük után. Apjuk halála után a fiúk megházasodnak, de nem úgy, mint Izsák, a szülőföldről, hanem környezetükből, moabita lányt vesznek feleségül. Arról értesülünk, hogy ők is hamarosan meghalnak, s a három nő magára marad. Elimélek feleségének Naómi a neve, jelentése: „én gyönyörűségem”,  „édesség”. Hálás anyja adhatta neki születésekor az Úr édességét, jóságát megörökítő nevet. Ennek ellentéte volt a másik név, amit szomorú sorsa miatt maga adott magának: „Mára”, keserű. Amint panaszkodott: „nagyon megkeserített engem a Mindenható" (20 vers). Az Orpa név jelentése: „akaratos”, vagy hátatfordító. Ruth nevét már a korai szír fordítás „társnő”-nek, „barátnő”-nek értelmezte. Egyesek szerint: „rózsát” is jelenthet.
A Talmud azt állítja, hogy a fiúk korai halála büntetés volt, az idegen asszonyok miatt, Naómi nyomorúsága hasonlóképpen, a szülőföld elhagyása miatt. Ezt csak azok mondhatják, akik nem veszik észre, hogy ezek az emberek mind eszközök Isten kiválasztó és üdvösségre vezérlő akarata elvégzésére. A hangsúly nem azon van, hogy elmentek, hanem hogy visszatértek. A Betlehembe indulást a szentíró – nemcsak Naómi, hanem Ruth esetében is – „hazatérés”-nek mondja.
Igeversünk egyetlen bizonyságtétele a két fiatal nőnek az elhatározása: "Bizony mi veled együtt térünk a te népedhez!" Valamit tanulnunk kell ebből az elhatározásból, ahogy a két támaszát elvesztő nő, nemcsak a Kenyér Háza (Betlehem), az anyagi biztonság felé, hanem a megismert üdvözítő, Krisztus felé indulnak.
Egy régi, karácsonyi rajz képe dereng fel az emlékezetemben, melyben subába öltözött gyermekek, fejükön kucsmákkal - talán úgy, ahogy a betlehemezők járták annakidején a falvak utcáit - egymás biztatva ezt mondják: Menjünk el mind Betlehemig!
Menjünk, kerüljünk közelebb Isten örömhírének meghallásához!

"Mert eljön az Úr, és harcol azok ellen a népek ellen, amint harcolt vala ama napon, a harcnak napján."

Zakariás próféta könyve 14, 3

Az Isten eljövetelének várásában nagyon fontos a bizonyosság. Nem is lehetne adventünk, ha nem lenne a "mert" kötőszónak ez a bizonyságtétele.
A mi adventi várakozásunknak minden bizonyossága egy ilyen csekély kötőszó. Pedig a napok, a hetek milyen nehezen telnek. S mégis mennyire gyorsan fogy az időnk.
Egy mert vagyok, egy porszem egy gépezetben.
Mennyire nagy az Úr velünk szemben! Míg mi várakozásunkkal teszünk bizonyságot, s a mi hitvallásunk a mertnek a csakazértis tartalma, addig az Úr harcot vív. Népek ellen harcol az Isten. Sok az ellenség, aki bennünket próbál bizonytalanná, hitetlenné tenni.
Miközben az értelmet keressük az életben, az ésszerűséget ebben a nagyszerű rendszerben, lássuk meg, hogy Isten nagy gondot fordított arra, hogy a legegyszerűbb ember is éppen annyira részese lehessen az általa felkínált kegyelemnek, mint az, aki sokszor értetlenül, tényleg csak az isteni gondviselésnek köszönhetően ismeri meg az Ő irántunk végzett küzdelmét és szeretetét. 

"Azon a napon kútfő fakad a Dávid házának és Jeruzsálem lakosainak a bűn és tisztátalanság ellen."

Zakariás próféta könyve 13, 1

Adventi várakozásunk Jézus Krisztus visszajövetelére tekint, arra az üdvtörténeti eseményre, melyben e világ igazi Ura megítéli majd az embereket. Sokan apokaliptikus jelzővel illetik ezt a napot, ami azt jelenti, hogy ez a nap egy végítélet szerű, mindent elpusztító katasztrófa lenne.
Sokszor hallottunk már híradást katasztrófákról: földrengések, közlekedési tömegbalesetek, terrorcselekmények áldozatairól tudósít bennünket a legtöbb beszámoló. Ha megpróbáljuk ezeket az eseményeket végigkövetni, azt látjuk, hogy bár a katasztrófa véget ér egyszer, de annak következményeit nem lehet semmissé tenni. A sebek, az áldozatok, az érintettek könnyei enyhülnek, de soha nem fognak megszűnni. A félelem, a rettegés pedig örökre bennünk marad.
Ilyen végítélet-napot várunk mi adventkor ünnepelve? Az a nap - jól tudjuk - mindenki számára személyes érvényű lesz. Mindenki át fogja élni. Lesz egy végső, minden bűnt elpusztító, megtisztító ítélet, amely elől senki sem rejtőzhet el.
Adventi várakozásunk ünnepélyességét mégis hitvallásunk bizonyságtételének szép kijelentése kell adja. Aki ünnepelve él adventben, az fölemelt fővel várja az Urat az égből ítélő bírájául (HK 52).
Az ilyen Krisztus várakozásában élő ember számára nem pusztítás, hanem megtisztítás és az örök élet kezdete az a nap.
Mai igeversünk azt mondja, hogy azon a napon kútfő, azaz forrás fakad, melynek vize lemossa a bűn és tisztátalanság minden szennyét rólunk.
Imádkozzunk egy régi kedves énekünk soraival, hogy ez a gazdag forrás, Isten kegyelmének kiapadhatatlan kútfője minket is elérjen:
"Fehérré! Uram a forrás Te vagy. 
Békét és nyugalmat lelkembe adj! 
Áldásod nem apad, gazdag folyó; 
Mossál meg, s tégy fehérré, mint a hó!"

"Ímé, én részegítő pohárrá teszem Jeruzsálemet minden körülte való népnek; Júdának is az lesz, mikor ostromolják Jeruzsálemet."

Zakariás próféta könyve 12, 2

A választott nép fővárosa, Jeruzsálem, a béke városa Isten oltalmát élvezi a prófécia beteljesedésekor. Azt mondja a próféta, hogy az Isten részegítő pohárrá teszi Jeruzsálemet minden körülte való népnek. Nem emberek, népek vagy királyok feletti győzelmet jelent ez a jövendölés, hanem inkább a morális győzelmet. Olyan eszközökkel győzi le az Úr ellenségeit, melyekben az ellenfél éli át a megváltozás, a jobbá válás áldását. Mintha egy előző prófécia teljesedne be: kiírtja az Úr a harci kézívet, a fegyvereket népe közül.
Jeruzsálemnek, mint részegítő pohárnak a képe úgy áll előttünk, mintha valaki, aki megismeri az Úr szándékát, rájönne arra, hogy bizonytalan talajon volt eddig az ő sorsa. Amikor az ember szembesül Isten erejével és hatalmával, akkor megrendül - és mint egy megrészegedett - tántorogni kezd, bizonytalannak érzi egész életét.
Hieronymus jegyezte le, Izráelben a férfiak erőpróbája az volt, hogy ki bír súlyosabb követ felemelni. A jeruzsálemi részegítő poharat vagy kelyhet bizonyos értelemben lehetne küszöbnek is fordítani: olyan küszöbnek, melyen támasz nélkül lehetetlen a megállás. Nagy vidámparkokban a gyermekek meglátogathatnak elvarázsolt kastélyokat, ahol ilyen ingoványos talajú küszöbökön kell átjutniuk. Ilyenkor tapasztalják meg mennyire nehéz talpon maradni.
Életünk is ilyen bizonytalan, ismeretlen és meglepetésekkel teli küszöbökön vezet keresztül. Lehet elhisszük magunkról, hogy képesek vagyunk széllel szemben megállni, ellentétes irányban mozogni a kényszernek. De csak egyszer tévedjünk, az végzetes lehet.
Van azonban olyan ember, aki tudja magáról, hogy ő képtelen megállni ezen az ingoványos helyen, amit életnek nevezünk. Ezek az emberek a legyőzöttek. Ők legyőzöttségükben támaszt találnak a Krisztusban, akit Isten azért küldött, hogy erős fundamentuma legyen életünknek.

"Nyisd meg kapuidat, oh Libánon, hogy tűz emésszen cédrusaid közt!"

Zakariás próféta könyve 11, 1

Mintha egy természetet megszemélyesítő gyönyörű festmény képe tárulna fel előttünk ebben az igében. A Libanon a maga természeti szépségével, mintegy hatalmas hegység, kétfelé nyílik.
Az esztendő bármelyik évszakában, ha a természetet nézzük, gyönyörű dolgokat láthatunk: tavasszal a lombjaiba boruló fákat, nyáron az aranyló búzamezőket, ősszel a megérett, pirosodó, sárguló, barnuló határt, télen pedig a ködfátyol rejtekéből előtáruló, mindent tisztaságával beborító hótakarót.
Olyan a környezetünk, mint a mi emberi életünk is: amint az évszakok váltakoznak, úgy telnek el az évek is felettünk. Egyik lelkiállapotból a másikba jutunk. Örülünk, ha ez a mi lelkiállapot-változásunk a nyugalom, kiegyensúlyozottság, magabiztosság és kiteljesedés felé halad. Azonban sokszor éppen az ellenkezője történik.
Igeversünk a Libanon hegységét mutatja be, mely a maga kiteljesedésében megnyitja kapuit. Egy hegyszorost, hasadékot képzeljünk el, mely beengedi a vándort is akár, hogy megcsodálja a szépségest.
Libanonon azonban tűz vonul át, mely a cédrusok között emészt. Mindent elpusztíthat, amit szépnek és jónak gondoltunk.
Személyes életünkben mi is értékelünk: vannak dolgok, melyeket nemesnek, és vannak, amiket elvetendőnek tartunk. Sok olyan hamis érték van életükben azonban, melyek nem engedik meg a lelki békességet, hanem túlhajszolnak bennünket. Ezeknek pusztulniuk kellene, hogy tisztán megmaradjon a nemes dolog életünkben.
Libanonon emésztő tűz vonult át, mely lehet leégett cédruscsonkokat, kormot és hamut hagyott maga után, de annak a reményégét is, hogy minden természeti szépség újra növekedjen.
Ezen az adventen mi is ki kell nyissuk életünk kapuját, hogy a Szentlélek lángja töltse el szívünket. Biztos lesz, amit égetni fog, de lelkünk megtisztulhat abban a reményben, hogy Isten kegyelmében van a jövőnk.