"Minden emberi tett szereteten, vagy félelmen alapul... minden egyes döntésed a két gondolat egyikéből fakad: a szeretet vagy a félelem gondolatából.
A félelem az az energia, amely megköt, lezár, visszahúz, elrejt, felhalmoz, árt.
A szeretet az az energia, amely kiterjeszt, megnyit, kiküld, megtart, feltár, megoszt, gyógyít.
A félelem ruhákba csavarja testünket, a szeretet mezítelenül hagy. A félelem görcsösen kapaszkodik mindenbe, és mindenhez ragaszkodik, amink csak van, míg a szeretet odaad mindent."
"A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: a ki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben."
1 János 4, 18
A Biblia a félelem két sajátos típusáról tesz említést. Az első ezek közül a javunkat szolgálja és üdvözlendő, a második azonban káros, ezért úrrá kell lennünk felette. A félelem első típusa „az Úr félelme”. Nem feltétlenül azt jelenti, hogy félünk Istentől, hanem inkább azt, hogy csodáljuk az Urat hatalmáért és dicsőségéért, ám ezzel együtt megfelelő tisztelettel hajtunk fejet a haragja előtt is. Más szóval, az Úr félelme Isten teljes lényének a maximális elismerése, ami azonban csak akkor lehetséges, ha megismertük Őt, és tudjuk, hogy milyen tulajdonságokkal bír.
Az Úr félelme számtalan áldással és jótékony hatással jár. Az Úr félelme a bölcsesség kezdete, és elengedhetetlen feltétele annak, hogy megértsük a világ dolgait (Zsolt 111:10). A bölcsességet és a fenyítést csak az ostobák vetik meg (Péld 1:7). Ezenkívül az Úr félelme életet, békességet, nyugalmat és megelégedést szül (Péld 19:23). Az Úr félelme az élet forrása (Péld 14:27), és ez jelent oltalmat és menedéket a számunkra (Péld 14:26).
Éppen ezért az istenfélelem a félelem nagyon is javasolt formája. Ezzel szemben a Bibliában említett másik típusú félelem a legkevésbé sem jár jótékony hatással. Ez az a bizonyos „félelem lelke”, amelyről a 2Timóteus 1:7-ben olvasunk: „Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” A bátortalanság és a rettegés sohasem Istentől ered.
Olykor mégis félünk, és úrrá lesz rajtunk a „félelem lelke”, melyet az Istenbe vetett maradéktalan bizalom és Isten szeretete révén győzhetünk le. „A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben.” (1Jn 4:18) Senki sem tökéletes, és Isten ezt nagyon jól tudja. Ezért is van tele a Biblia a félelem legyőzésére biztató igékkel. Isten Mózes 1. könyvétől kezdve egészen a Jelenések könyvéig újra meg újra arra szólít fel bennünket, hogy ne féljünk.
Ézsaiás könyve 41. részének a 10. versében például így olvassuk: „Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.” Gyakran a jövőtől és attól félünk, hogy mi minden vár ránk, de Jézus emlékeztet bennünket, hogy Isten az ég madaraira is gondot visel, hogy ne törődne akkor a gyermekeivel? „Ne féljetek tehát: ti sok verébnél értékesebbek vagytok.” (Mt 10:31) E néhány versben a félelem számos fajtájáról szó esik. Isten azt mondja, ne férjünk attól, hogy magunkra maradunk, túl gyengék vagyunk, nem hallgatnak meg bennünket, vagy hogy betöltetlenül maradnak a szükségeink. Ezek a figyelmeztetések végigvonulnak a Biblián, és a „félelem lelkének” számos megnyilvánulási formájáról lerántják a leplet.
A Zsoltárok 56:12-ben ezt írja a zsoltáros: „Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nekem?!” Csodálatos bizonyságtétel ez arról, hogy micsoda erő rejlik az Istenbe vetett bizalomban. A zsoltáros megismerte és megértette Isten hatalmát, ezért bármi történjék is, bízik benne. A félelem legyőzésének tehát az Istenbe vetett teljes és maradéktalan bizalom a kulcsa. Aki bízik Istenben, nemet mond a félelemre. Istenhez fordul a legborúsabb időkben is, és rendíthetetlenül hiszi, hogy Ő majd elrendezi a dolgokat. E bizalomnak Isten ismerete a forrása és Isten jóságának a biztos tudatából táplálkozik.
Ha egyszer megtanultuk Istenbe vetni a bizalmunkat, soha többé nem kell félnünk, bármivel kerüljünk is szembe életünk során. A zsoltárossal együtt mi is magabiztosan hirdethetjük: „Mind örülnek majd, akik hozzád menekülnek. Örökké ujjonganak, mert oltalmazod őket. Örvendeznek általad, akik szeretik nevedet.” (Zsolt 5:11)
___________________________________________________________
Megjegyzés:
A Félelem, ahogyan a magyar nyelv gyönyörűségessége is mutatja, két szóval szerepel az életünkben. Fél és elem. Arra utalva ezzel, hogy mikor hiányzik belőlünk a teljesség, a harmonikus látásmód, szemléletmód, vagyis a teljes elem, nem teljes, hanem csak fél, akkor érezzük a félelmet. Más szóval, amikor nem vagyunk EGÉSZ-séges-ek, akkor FÉL-elemet vagyis félelmet tapasztalunk.
Ez vonatkozhat természetesen mind a durva fizikai testünkre, mind a finom fizikai testünkre, ami a szellemünk tulajdonképpen. De a lényege tulajdonképpen ennyi, hogy a félelem mindig abból indul ki, hogy valamit nem érzünk teljesnek és ezért el kezdünk aggodalmaskodni miatta.
Szeretettel kell fordulnunk minden élő és élettelen felé, mert
a szer-ETET
a gyűl-ÖLET
.jpg)
.jpg)