2010. február 27., szombat

Szívvel és értelemmel (Presbiterszövetségi és Lelkészértekezleti konferencia)



Február 27.-én, szombaton az Arad-Belvárosi Református templom és imaterem adott helyet az Aradi Egyházmegye Presbiterszövetségi és Lelkészértekezleti Konferenciájának.

Istentisztelettel kezdődött a megyei presbiterek és lelkipásztorok értekezése, amelyen Marti Miklós Nándor, békéscsabai lelkipásztor hirdette az Igét a 2Kir 21:1-9 alapján.

Ezt követően Seres Géza, esperes, Bodnár Lajos, lelkészértekezleti elnök, Dr. Tótj János, a Békés megyei presbiterszövetség elnöke, és Venter Miklós presbiterszövetségi elnök köszöntötte az egybegyülteket.

Kávészünet után, immár az imateremben egy igen érdekes előadáson vehettek részt a konferencián jelenlévők: Dr. Vajda Sándor (orvostudományokból doktorált borosjenei presbiter) orvosszemmel mutatta be Jézus keresztrefeszítésének apró mozzanatait. Az előadás sikeréhez a nagyszerű művészeti alkotások kivetítése mellett, az orvosprofesszor közvetlen, az érdeklődést állandóan fenntartó előadómódja is hozzájárult.
Az előadás megbeszélése után Venter Miklós tartotta meg (szintén vetítéssel egybekötött) elnöki beszámolóját a Presbiteri Szövetség elmúlt közel évtizedes tevékenységéről.
A már-már csak emlékeinkben élő képek alapján lelkipásztorok és presbiterek együtt elevenítettük fel az elmúlt évek küzdelmes, de Isten áldásaiban gazdag pillanatait.
Köszönet az élményért mindenkinek, aki dolgozott és fáradozott a konferencia sikeréért.

2010. február 26., péntek

Imaheti szolgálat Pécskán



Február 26.-án, pénteken délután 17 órától a Pécskai Református Egyházközségben volt alkalmunk szolgálni, az ott zajló Egyetemes Imahét alkalmából. Gyülekezetünket (a lelkipásztorral együtt) hárman képviseltük, ugyanakkor, alkalmunk volt Vadászról elszármazottakkal is találkozni.
Az emmausi úton a tanítványok mellé szegődött idegen egyetlen mozdulattal, a kenyér megtörésével fedte fel kilétét. Valahogy így jelentette ki magát a kicsiny templomban a feltámadott Krisztus nem csupán a hirdetett Igében, de az emberi érzelmeket kifejező imádságban, a szíveket átszövő szeretet-szálakban is.
Köszönjük a pécskaiaknak a meghívást, a lehetőséget, hogy betekintést nyerhettünk rövid látogatásunkkal az ő "szórványlétükbe", mindennapi hit-harcukba.
Imádkozunk értetek, hogy az Úr Isten áldjon meg az Ő kegyelmének gazdagságával benneteket!

2010. február 24., szerda

Időpontváltozás

Tisztelettel értesítjük híveinket, hogy a 2010. február 28.-án, vasárnap megtartandó istentiszteleti alkalom délután 16.00 órakor lesz (a délelőtti istentiszteleti rend szerint). Kérjük értesítsenek minden érdeklődőt az időpontváltozásról.
Szeretettel hívunk és várunk mindenkit!

Kálvin románul

2003 júniusában, Bukarestben, Románia fővárosában a Nemzeti Színházban megrendezett ünnepélyes keretek között nyert bemutatást Kálvin János főművének, A keresztyén vallás rendszerének román fordítása. Az alkalom ünnepi előadója, a megjelent mű szakavatott ismertetője, Dr. Buzogány Dezső, kolozsvári református teológiai professzor, a már nemzetközileg ismert Kálvin-kutató volt. Előadásában – a román fordítás értékelésén túl – rámutatott a kálvini reformáció kialakulására az erdélyi magyarok között, illetve később az erdélyi románság között végzett, elkötelezett reformációs missziói szolgálatukra és annak eredményeire. Az alábbiakban az ô előadásából közlünk rövid részleteket – hely szűke miatt –, hálásan megköszönve annak baráti rendelkezésünkre bocsátását.

Már az előadás címe is távlatokra utal: „Történelmi jelentőségű lépés Európa felé”. Összefoglalásában pedig ez a súlyos mondat áll: „Ami e könyv lefordításával és kiadásával megtörténik, azt én történelmi eseménynek nevezném.” A köteles protokoláris hangot messze meghaladóan ezzel a közvetlen, családias, erdélyi hangvétellel ajándékozta meg hallgatóit professzor úr, s most minket is: „Nem tudom, mit tegyek, hogy elhitessem Önökkel: tényleg örömömre szolgál az, hogy bemutathatom Kálvin János régen írt, de nemrég románra is lefordított alapvető teológiai munkáját, az Institúciót. Öröm ez, mert magam is hívő ember és Kálvin kései tanítványa vagyok, és megelégedéssel látom, hogy 16. századi mesterem alapvető teológiai írását román nyelven is megjelentették, megtisztelő, mert meggyőződésem, hogy ez a nap történelmi jelentőségű Kálvin alapvető teológiai írása szempontjából. A könyv gyönyörűen kiállított külalakja, egyszerű, (kálvinista puritánságot sugárzó) borítója első rápillantásra megnyeri az embert, tartalmát tekintve pedig egyenesen elkápráztatja. A román kiadáshoz fűzött bevezető ugyancsak egyedi a maga nemében, hiszen tudomásom szerint román nyelven pozitív hozzáállást sugárzó, bátor, szókimondó írás nem jelent még meg a 16. századi reformáció terjedéséről román nyelvterületen. A bevezetésért fogadja dr. Josif Ton úr szakmai gratulációmat! Ugyancsak nagyra becsülöm a fordítók munkáját (Elena Jorj és Daniel Tomulet). Miután megtudtam, hogy a fordítás angol nyelvből készült, vettem a fáradságot és két oldalt összehasonlítottam az eredeti latin nyelven írt munkával, véleményem pedig a következő: a román szöveg alapos, tiszta, egyszerű és közérthető, tartalmi azonosságát tekintve pedig megbízható.”

(a Presbiter című folyóirat nyomán)

2010. február 21., vasárnap

A böjtről

„A böjt a szentek imádságának és minden erénynek a támasza. Nem tetszett Istennek (mint láthatjuk a próféták könyveiben) az olyan böjt, melyben az ételtől, nem pedig a vétkektől tartóztatták meg magukat a zsidók. Van gyülekezeti és magános böjt. Régente csapások idején és az egyház nyomorúságos állapotában tartottak gyülekezeti böjtöt. Egész estig teljesen megtartóztatták magukat az ételtől. Az egész időt szent könyörgésekre, istentiszteletre és bűnbánattartásra fordították... Ilyen böjtöt ma is kell tartani az egyház nehéz

helyzeteiben” (II. Helvét Hitvallás XXIV. fejezet).

2010. február 8., hétfő

Imahét 2010

„Ti vagytok erre a tanúk” (Lk 24,48)

2010. január 31. és február 7. között került megrendezésre egyházközségünkben az Egyetemes Imahét. A címben szereplő ige nyomán, Lukács evangéliuma 24. részének igeverseivel szembesültünk mi is azzal a ténnyel, hogy Krisztus feltámadásának bizonyságai, tanúi vagyunk. Az istentiszteletek este 18 órakor kezdődtek az ilyenkorra már gyülekezeti teremmé lett Lelkészi Hivatalban a következő beosztás szerint:


1. nap Tanúságtétel az élet ünneplésével Nagyzerindről érkeztek vendégeink az Ige ajándékával. Dénes József lelkipásztorral együtt húszan érkeztek: az igehirdető lelkipásztor, a felnőtt- és ifjúsági énekkar és a szavalók. Az ige alapján az öröklét nagy kérdéseire próbáltunk feleletet találni. Miért kell meghalni? Azért mert a halál csak eszköz, általa nyerjük el az Életet a Krisztusban. Mint a tanítványok egykor, mi is sokszor a holtak közt keressük az Élőt. Krisztus társunkban, gyermekeinkben, szeretteinkben és bennünk lakozik.


2. nap Tanúságtétel élettörténetek elmondásával Egyházmegyénk esperese, Seres Géza érkezett közösségünkbe az Ige hirdetőjeként. Földi emmausi utat teszünk meg mindannyian – mondta az Ige alapján. Jézussal együtt járjuk életutunkat, de mégis hitetlenkedve fogadjuk a csodajeleket. Nehezen ismerjük fel életünkben Jézust, s ezért mi is gyötrődünk mint az Emmausba tartó tanítványok. Életünkben nincs más lehetőség csak a hit útja: követni és bizonyságot tenni a Feltámadottról.



3. nap Tanúságtétel tudatosság által Szentleányfalváról érkezett az igehirdető Papp Csaba lelkipásztor és Rácz Károly presbiter. Az ige alapján egy célt tűztünk ki magunk elé: meglátni Istent („Boldogok a tiszta szívűek, mert ők az Istent meglátják” – Mt. 5, 8). Nemcsak azt hallhattuk az igehirdetésben, hogy látható Jézus, hanem láthatóságának mikéntjét is megérthettük. Jézus általunk, mai követői által válik láthatóvá: beszédeink, cselekedeteink, egész életvitelünk által Krisztust kell felmutassuk.


4. nap Tanúságtétel a nekünk ajándékozott hit ünneplésével Egykori lelkészét és családját köszönthette a gyülekezet: Szakács Zoltán, feleségét és két kislányát (Kata és Panna) hozta el gyülekezetünkbe. Szakács Otília az igehirdetésben azt fejtette ki, hogy milyen dolgok és érzések vezérelték a tanítványokat és minket a feltámadás bizonyossága után. A „…pedig mi azt gondoltuk…” kiábrándultságából az igehirdetésen és a lelkészcsalád verses-zenés bizonyságtételén keresztül így jutottunk el Isten szeretetének felismeréséig.


5. nap Tanúságtétel a szenvedésben Az igehirdetőt, Fábián Tibort, a Harangszó főszerkesztőjét szerkesztőtársa, Tóth Zsigmond, hegyközcsatári presbiter, annak felesége és unokája hozta el hozzánk. Az apostolok cselekedeteiből merített igei történet (ApCsel. 3, 1-10) kapcsán az igehirdetésből megérthettük, hogy milyen ajándékokat szereztek az apostolok (Péter és János) Jézus feltámadásának bizonyosságából. A puhány Péterből megint tanú, kőszikla lesz: Krisztus bizonyságtévője.

6. nap Tanúságtétel a Szentíráshoz való hűséggel Az ágyai baptisták, és az őket szolgáló János Levente, baptista lelkész volt közösségünk vendége ezen a napon. Az ige mireánk nézve is sokatmondó volt: „Nem hevült-e a szívünk, mikor beszélt hozzánk?” Ahogy a szerecsenországi komornyiknak egykor Filep által, úgy ezen az estén minekünk vendégeink szolgálata által megnyitotta szívünket Isten Szentlelke, hogy értsük az Igét: Mi vagyunk a tanúi Krisztus feltámadásának.

7. nap Tanúságtétel a remény és a bizalom útján Kisszántóról Finta Lilla lelkipásztornő jött édesapjával gyülekezetünkbe, hogy igehirdetésével Isten irgalmáról és kegyelméről szóljon. Ezzel a kegyelemmel vette észre Jézus is a vámszedő Zákeust, aki önmagától is elborzadva, mindenkitől elrejtőzve, egy fa lombjai mögül lesi meg Jézust. Isten kegyelme, hogy ezt az elveszett embert Jézus a szolgálat útjára indítja el. Így használja fel életünk eseményeit is az Úr annak érdekében, hogy elindítson minket a remény és bizalom útján.

8. nap Tanúságtétel vendégszeretettel „Van-e itt valami ennivalótok?” – kérdezte Jézus egykor tanítványait, most pedig bennünket imahetünk zárónapján az úrvacsorai közösségben. Feltöltődtünk-e az igehirdetések, az Istenről való elmélkedések, bizonyságtételek, közösségi énekek és imádságok által annyira, hogy az Úr a megtöretett kenyérben önmagát jelentse ki nekünk? Minden bizonnyal az úrvacsorai közösségben megismétlődött az a csoda, amely az emmausi tanítványokkal is megesett: felismertük, hogy: „Itt van Isten köztünk!”

Hálát adunk a Mindenható Úr Istennek azért a gondviselő szeretetért, amellyel idei imahetünket megáldotta nekünk. Köszönjük Neki, hogy megmutatta az utat, és idevezérelte a szolgálattévőket, bennünket megtanított jó házigazda módján úgy szolgálni és hallgatni az Igét, mint egykor Márta és Mária. De mindenekelőtt imaheti közösségünkért áldjuk az Urat, azért, hogy vendégek és házigazdák, igehirdetők és az ige hallgatói, fohászkodók és azok, akikért imádkoznak együtt tudtunk lenni az Ő nevében.