Nem tehetjük, hogy ne szóljunk - igehirdetés Szentháromság-vasárnapján

Bibliaolvasás:

"Péter és János pedig együtt mennek vala fel a templomba az imádkozásnak órájára, kilencre.

És hoznak vala egy embert, ki az ő anyjának méhétől fogva sánta vala, kit minden nap le szoktak tenni a templom kapujánál, melyet Ékesnek neveznek, hogy kérjen alamizsnát azoktól, akik bemennek a templomba.

Ez mikor látta, hogy Péter és János a templomba akarnak bemenni, kére ő tőlük alamizsnát.

Péter pedig mikor szemeit reá vetette Jánossal egyben, monda: Nézz mi reánk!

Az annakokáért figyelmez vala reájok, remélvén, hogy valamit kap tőlük.

Péter pedig monda: Ezüstöm és aranyam nincsen nékem; hanem amim van, azt adom néked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj!

És őt jobbkezénél fogva felemelé, és azonnal megerősödének az ő lábai és bokái.

És felszökvén, megálla és jár vala és beméne ő velök a templomba, járkálva és szökdelve és dícsérve az Istent.

És látá őt az egész nép, hogy jár és dícséri az Istent:

És megismerék őt, hogy ő volt az, aki alamizsnáért ült a templomnak Ékeskapujában; és megtelének csodálkozással és azon való álmélkodással, ami történt vala ő vele."

Apostolok Cselekedetei 3, 1-10

Check this out on Chirbit

Alapige:

"Péter és János pedig felelvén, mondának nékik: Vajjon igaz dolog-é Isten előtt, rátok hallgatnunk inkább, hogynem Istenre, ítéljétek meg!

Mert nem tehetjük, hogy amiket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk."

Apostolok Cselekedetei 4, 19-20

"Mert nem tehetjük, hogy amiket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk."

(ApCsel. 4, 20)

Emlékezünk még arra a nagypénteki eseményre, amikor a tanítvány Péter a hajnali kakasszóra azzal szembesül, hogy beteljesedett az, amit Mestere róla mondott: harmadszorra is megtagadta a Krisztust?
Péterben összeomlott akkor a világ, a saját magáról alkotott képe. Talán ekkor jött arra is rá, hogy ez a Jézus sokkal jobban ismeri őt, mint önmaga. A Szentírás ebben a történetben a Péter önmaga által alkotott világképének összeomlását egy rövid tőmondatban tárja elénk: keservesen sírt.
Néhány református templom tornyán a csillag mellett, vagy teljesen önállóan megjelenő kakas erre a tagadásra figyelmeztet, arra a pillanatra, amikor az embernek fel kell ismernie, hogy az a világkép, amelyben él, teljesen világi, emberi, hibás, és bármikor összeomolhat.
Mai igeversünk pont az előző történetnek az ellentéte. Péter itt már nem tanítvány, hanem apostol, azaz Isten küldötte. Egy új világszemlélete van, amely nem emberi, hanem Isten-központú. Ezt a szemléletet mutatja meg a világnak, amikor Jézus nevét vallja. Mi keresztyénekként szintén Jézus nevét valljuk, Őt követjük, vagy legalábbis azt kéne tegyük.
Péter, amikor ráeszmélt arra, hogy őneki az Úr nem gazdagságot, tekintélyt adott, csupán csak az örömhír terjesztésének a lehetőségét, akkor elkezdte ezt a tálentumot használni. És beszélte Isten csodálatos dolgait Jeruzsálem terein, a templomban, a börtön falai között is. És akkor sem tudott hallgatni, mikor megfélemlítették a Nagytanács tagjai. Mikor ugyanis megtiltják Péternek és Jánosnak a Jézus nevében való tanítást és gyógyítást, akkor már Péter nem tagad, mint a kakasszó előtt, hanem bátorsággal, Isten Szentlelkével betelve felel: Isten előtt igaz dolog nem az emberi beszédre való figyelés, hanem az Őrá való hallgatás. Nem a Nagytanács által elfogadott és hitelesített istenismeret a valódi és minden emberre érvényes a hit dolgaiban, hanem egyedül az Isten Igéje, amely hallható, látható és ható.
Az apostol, az Isten küldötte átveszi a Nagytanács tekintélyelvű hatalmát, s azt újra Isten mindenhatóságába helyezi át.
Adjunk mi is lehetőséget magunknak saját világnézetünk Isten Igéje által való megújítására, hogy ne az emberi tekintély, a világi hatalom, az anyagiak vagy a társadalmi kötődések foglyai legyünk, hanem Isten Lelke szabadítson fel és tegyen bennünket bátor bizonyságtevőivé ennek az örömhírnek!

"Ez ama kő, melyet ti építők megvetettetek, mely lett a szegeletnek 

fejévé."

(ApCsel. 4, 11)

Mit jelent neked Jézus Krisztus hatalma, ereje? - Erről szól a mai igénk. Az apostolokat kérdőre vonják, hogy milyen hatalommal gyógyították meg a beteg embert. Kérdésükben nem csupán a természetes kíváncsiság, hanem a gúny, az elítélés lehetősége is benne van.

Péter apostol erre a faggató kérdésre válaszolva mondja el második, pünkösdi igehirdetésre hasonlító beszédét. Szegeletkőről már az Ószövetség is beszél. Ennek nagy szerepe van az épület egyben tartásában. Az a tégla ez, melyet ha kihúzunk, az egész épület összedől.

Gyermekkoromban gyakran építettünk kártyavárat. Két kártyát egymáshoz döntöttünk, majd újabb kettőt, és rá helyeztünk egy lapot. Ezekből az "épületelemekből" állt össze a kártyavár. Addig építettük, amíg össze nem dőlt. De így is eléggé szép eredményeket értünk el. Az egymásnak döntött kártyalapok megtartásában  rendkívül nagy szerepe volt a ráhelyezett kártyalapnak. Olyan volt mint egy igazi szegletkő, mely összetartotta az összes darabot.

A műemlék templomok legtöbbje rendelkezik ezzel a szegletkővel, melyet az építész utolsó épületelemként helyezett el, hogy a csúcsívben összetartsa az épület tetőzetét. Ha ez megbomlik, az épület teteje összedől.

Gondoltál-e arra, hogy az emberi élet is olyan, mint egy kártyavár? Bármelyik pillanatban összedőlhet az élet, ha valaki kihúzza annak éltetőjét, szegeletkövét. Ha valakinek a jó életet a pénz jelenti, az az anyagi csőd beálltával megszűnik létezni. Ha valakinek a mindene az egészség, egy lesújtó betegség következtében összeroppanhat könnyen. Ha az utazásban leli valaki életörömét, a mozgásképtelenség elveheti minden életkedvét.

Neked ki a szegeletköved?

Jézus Krisztusban egy olyan szegeletkövet, egy olyan biztos alapot kaptunk, Akit nem lehet befolyásolni, nem lehet kihúzni az épület-testünkből, Aki összetartja, egyben tartja életünket, és az örökkévalóságnútján indít el minket.

Ő a szegeletnek feje, a mi életünk Megváltója!

"Mikor pedig ragaszkodék Péterhez és Jánoshoz az a sánta, aki meggyógyult, az egész nép álmélkodva összefuta ő hozzájok a tornácba, mely Salamonénak neveztetik."

(ApCsel. 3, 11)

A templomból kifele jövet sem múlik el a hála a meggyógyított ember szívében. Háláját úgy juttatja kifejezésre, hogy ragaszkodik Jézus gyógyító erejének két közvetítőjéhez. A templom külső udvarára kilépve Nikánor-kapun, a Salamon-tornácánál arra a helyre érkeznek, ahova a keresztyének is imádkozni jártak. Azon a napon azonban csodálkozó emberek sokasága töltötte meg ezt a helyet.

Mi eltudunk-e csodálkozni az élet dolgai felett amikor imádkozunk? Vagy nálunk is a rövid "hálaadást" követően a kérések és elvárások áhítatos szépséggel felsorakoztatott halmazából áll az Istennel való beszélgetésünk, kapcsolatunk és imádságunk?

A templomnál lévő nép álmélkodva fut össze. Nem az imádság miatt, nem a templom szentsége miatt. Az imádság, a templom csupán a szokásos, hagyományos állapotokat jelölik ebben a történésben. A cselekményt egy név irányítja: a názáreti Jézus Krisztus neve (6.vers).

A meggyógyult ember életében Ő lett az új és egyetlen lehetőség. Jézus egyet jelent a gyógyulással, az imádkozással (azaz az Istennel való kapcsolattartásunkkal) és a hálaadással. Péter és János, a két apostol csupán tanít, közvetít és ismertet. Ők, akik vették a Lélek ajándékát, az egyedüliek, akik tudják a szerepüket ebben a történetben. Tudják, hogy az emberé a hálaadás lehetősége, és egyedül az Istené a dicsőség. Emlékeznek arra, hogy egykor ők is erre a névre hagyták ott a halászatot, és indultak el Isten szolgálatának az útjára. Látják, hogy általuk az Isten ezt a meggyógyult embert betegségéből hívta el, csonkaságából tette egésszé, és állította a maga szolgálatába.

Emberi méltóságunknak a színhelyei és lehetőségeink lépcsőfokai a következők: 

- megalázottságban élni, elégedetlennek lenni mindennel, küzdeni a magunk ereje szerint - mint az alamizsnáért könyörgő, születésétől fogva beteg ember

- észrevenni és élni a bűnök betegségéből való szabadulás lehetőségével

- megváltott új életünkkel hálát adni, és - akár szökdelve - áldani az Istent

Vajon melyik lépcsőfokon vagyunk, és mely irányba tartunk?

"És felszökvén, megálla és jár vala és beméne ő velök a templomba, járkálva és szökdelve és dícsérve az Istent."

(ApCsel. 3, 8)

A keresztyén hitnek, Krisztus követésének talán első diadalmas történése: Péter és János a templom Ékes-kapujában Krisztus nevében meggyógyít egy születése óta járásképtelen embert. Valósággá lett, amit Jézus a tanítványainak hagyományozott: "Betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok." (Mt. 10, 8). Ha hiszünk Jézus Krisztusban a csodadolgok nem fognak elmaradni életünkből.

A két tanítványból lett apostol a templom előtt a világ ridegségével szembesül: Krisztus-követőkként azt kell megtapasztalják, hogy milyen igazságtalan a világ. Az elesettek, betegek, nyomorgók alamizsnáért könyörögnek, akik pedig megvan a szándék, hogy segítségükre siessenek, azoknak lehetőségeik nincsenek. Sok embertársunk sorsa sajdul bele Péter apostolnak a 6. versben elhangzó szomorú tényfeltárásába: "Ezüstöm és aranyam nincsen nékem".

Gyakran panaszkodunk mi is, hogy az nem áll éppen rendelkezésünkre, amire pedig a legnagyobb szükségünk lenne. El szoktunk feledkezni hitvallásunk igazságáról: az Isten, mint gondviselő és mindenható Atya, nemcsak hogy jobban ismeri szükségeinket, mint mi magunk, de meg is akarja, és meg is tudja adni nekünk azt amire szükségünk van.

Péter és János szűkében van az anyagiaknak, de lelkiekben bővelkednek mindketten. A Lélek túláradása pedig az élet helyreállítását hozza maga után. Vajon mikor jönnek rá az apostolok, hogy ők nagyobb értéket birtokolnak az aranynál és ezüstnél? És a születésétől fogva beteg ember mikor ébredt rá, hogy Krisztus nevében nem megkötözött, mozgássérült és fogyatékos életének meghosszabbítását kapta, hanem egy új és szabad életet?

Gyógyulásának első perceiben már rájön, hogy az alamizsna, a kegyelet-pénz nem érték egy ember életében, hanem csupán a végleges romlás idejének a nyújtása. Az igazi érték a kegyelem, mely Krisztus által érkezett a világba. E név által tartatunk meg.

A felismerés a templomba vezérli őt, ahol járkálva és szökdelve dicséri az Istent. A hála a meggyógyult életében nem maradt el. Ő megtapasztalta Isten kegyelmének gazdagságát, mely több minden ezüstnél vagy aranynál.

Mi mitől kezdünk el szökdelni?

"És foglalatosok valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben."

(ApCsel. 2, 42)

Mindig álmodozom egy olyan vallásos közösségről, egy olyan gyülekezetről, amely tökéletesen meg tud felelni Isten elvárásainak. Annyira szeretnék egy olyan közösség tagja lenni. Egyik gyermekkori vágyam szerint, van egy hely, ahova bármikor betérhetek, ahol mindig jó meleg van, ahol lehet pihenni, ahol mindig megértenek és ahol én is mindenkit megértek. Jó lenne végre már ezt a helyet megtalálni. Tudom, hogy ez a hely Isten országa, amit nékünk készített. Az a hely, amelyről imádságainkban áhítozunk, dicséreteinkben pedig szép emberi hangokkal próbálunk kiénekelni.

Jézus azt hirdette: Elközelített a mennyeknek országa! és Istennek országa nem itt, vagy ott, hanem mibennünk van. Itt a földön Isten országát Isten hívő népének szereteten és megbecsülésen alapuló lelki és fizikai közössége ábrázolja ki. Vallásos összejöveteleinknek, istentiszteleteinknek, de egész életünknek is a komolysága jellemzi, hogy mennyire vágyódunk Isten országát elérni.
Az apostoli kor őskeresztyén gyülekezetének közösségét jól jellemezte az a hozzáállás, amellyel készültek Isten országának boldog öröklésére, és igyekeztek életvitelükkel megnyerni másokat is ennek a mennyei örömnek és békességnek elfogadására.
Négy, jól megfogalmazott ismertetőjele van az őskeresztyén közösség lelkületének:
1. foglalatosság az apostolok tudományában, azaz amire Krisztus rendelte a tanítványokat (ti. "Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek." (Mt. 28, 19-20), a Krisztus evangéliumának a hirdetése és továbbadása
2. közösség, életközösséget és sorsközösséget vállaltak egymással. Azzal, hogy mindenük közös volt, bár sokan "leszegényítették" magukat, de ez volt a feltétele annak, hogy egymás hite által gazdagodhassanak
3. a kenyér megtörése, az úrvacsoravétel azt az istentiszteleti liturgiai elemet jelentette a közösség életében, mellyel alkalomról alkalomra, a krisztusi parancsnak engedelmeskedve megemlékeztek Jézus haláléról, értünk bemutatott élet-áldozatáról
4. könyörgés, vagy az imádság a hívő ember legfőbb ismertetőjegye. Bár Isten nagyon sokféleképpen meg tud szólítani minket, mi legtöbbször először csak imádságban tudunk felelni erre a megszólításra. Aztán az imádságból gondolatok lehetnek, a gondolataink cselekedetekké válhatnak, jó cselekedeteink pedig megmutathatják a hitből fakadó jó termés gyümölcseit.
Ilyen ismertetőjegyekkel rendelkezett az őskeresztyén gyülekezet. A mi közösségeinknek, egymás irányában fenntartott kapcsolatainknak, Istenhez való viszonyulásunknak melyek az ismérvei?
Vajon elképzeltük azt, hogy milyennek szeretnénk az Isten országát, az örök életet? Készülünk rá?

"Ezeket pedig mikor hallották, szívökben megkeseredének, és mondának Péternek és a többi apostoloknak: Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak?"

(ApCsel. 2, 37)

Olyan dolgot hallottam, ami egészen lehorgasztott. Megfeneklettem, mint egy hajó, földbegyökerezett a lábam a hír hallatán. Mi volt ez a hír? Nem az, hogy észrevették egy hibámat, vagy nyilvánosságra került egy tévedésem. Az a hír, hogy egy embert, aki ráadásul teljesen ártatlan volt, brutális gyilkossággal kivégeztem. Ráadásul a Keresztrefeszített Úrrá és Krisztussá lett Isten kegyelméből. Akit én letapostam, Őt Isten felmagasztalta. Most mihez kezdjek?
A jeruzsálemi hallgatóság nagyjából ugyanezzel a hírrel szembesült Péter apostol pünkösdi prédikációját meghallgatva.
Az első reakciójuk, nem a tagadás, nem a kérdés és nem a kimagyarázkodás hosszú folyamatának elindítása, amely talán véget nem ér soha. Mi lehet, hogy ezt a kibúvót keresnénk. De ők nem.
Szívükben megkeseredének - tárja elénk az Ige. A bűn leleplezése után jön a bűnbánat. Amikor az elkövetett hibáinkat nem tudjuk megnemtörténtté tenni, akkor tehetetlenségünk következtében megkeseredik a mi lelkünk is. Ebből az állapotunkból, melyet előszeretettel nevezünk manapság letargikus állapotnak két menekülési útvonal van: vagy a pusztulásba, a bűnök még lesújtóbb állapotába menekülünk, vagy pedig elfogadjuk az Isten segítségét!
Az Ige által, Péteren keresztül, maga az Isten szólít meg bennünket hibáink és vétkeink közepette, akkor, mikor egyáltalán nem érdemeljük már meg Isten gondviselő szeretetét.
Ő tőlünk várja a választ! Mit cselekedjünk? - kérdezzük a jeruzsálemiekkel együtt és adjunk választ e mai napon is életünkkel Isten iránti ragaszkodásunkról!

Az első igehirdetés Krisztusról szól! - igehirdetés Pünkösdhétfőn

Bibliaolvasás:

"Péter azonban előállván a tizenegygyel, felemelé szavát, és szóla nékik: Zsidó férfiak és mindnyájan, kik lakoztok Jeruzsálemben, legyen ez néktek tudtotokra, és vegyétek füleitekbe az én beszédimet!

Mert nem részegek ezek, amint ti állítjátok; hiszen a napnak harmadik órája van;

Hanem ez az, ami megmondatott Jóel prófétától:

És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak.

És épen az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Lelkemből, és prófétálnak.

És tészek csudákat az égben odafenn, és jeleket a földön idelenn, vért, tüzet és füstnek gőzölgését.

A nap sötétséggé változik, és a hold vérré, minekelőtte eljő az Úrnak ama nagy és fényes napja.

És lészen, hogy mindaz, aki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik.

Izráelita férfiak, halljátok meg e beszédeket: A názáreti Jézust, azt a férfiút, aki Istentől bizonyságot nyert előttetek erők, csudatételek és jelek által, melyeket ő általa cselekedett Isten ti köztetek, amint magatok is tudjátok.

Azt, aki Istennek elvégezett tanácsából és rendeléséből adatott halálra, megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megölétek:

Kit az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait megoldván; mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogvatartatnia.

Mert Dávid ezt mondja ő róla: Magam előtt láttam az Urat mindenkor, mert ő nékem jobb kezem felől van, hogy meg ne tántorodjam.

Annakokáért örvendezett az én szívem, és vígadott az én nyelvem; annakfelette az én testem is reménységben nyugszik.

Mert nem hagyod az én lelkemet a sírban, és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.

Megjelentetted nékem az életnek útait; betöltesz engem örömmel a te orcád előtt.

Atyámfiai férfiak, szabad nyilván szólanom ti előttetek Dávid pátriárkáról, hogy ő megholt és eltemettetett, és az ő sírja mind e mai napig minálunk van.

Próféta lévén azért, és tudván, hogy az Isten néki esküvéssel megesküdött, hogy majd az ő ágyékának gyümölcséből támasztja a Krisztust test szerint, hogy helyheztesse az ő királyi székibe,

Előre látván ezt, szólott a Krisztus feltámadásáról, hogy az ő lelke nem hagyatott a sírban, sem az ő teste rothadást nem látott.

Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, minek mi mindnyájan tanúbizonyságai vagyunk.

Annakokáért az Istennek jobbja által felmagasztaltatván, és a megígért Szent Lelket megnyervén az Atyától, kitöltötte ezt, amit ti most láttok és hallotok.

Mert nem Dávid ment fel a mennyországba; hiszen ő maga mondja: Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobbkezem felől,

Míglen vetem a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul.

Bizonynyal tudja meg azért Izráelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, akit ti megfeszítettetek."

Apostolok Cselekedete 2, 14-36

Check this out on Chirbit

Alapige:

"Bizonynyal tudja meg azért Izráelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, akit ti megfeszítettetek."

Apostolok Cselekedete 2, 14-36

"Mert nem hagyod az én lelkemet a sírban, és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson."

(ApCsel. 2, 27)

Pünkösdi örömünknek a tárgya saját életünkre néz. Örömünnep ez számunkra, melyet nemcsak a kettős tüzes lángnyelvek festenek pirosra, hanem az emberi szemeket gyönyörködtető pünkösdi rózsa. Ünnep ez számunkra, hisz ilyenkor templomba megyünk, vagy ha nem is jutunk el oda, de van okunk munkahelyeinken is elmagyarázni, hogy miért nem dolgozunk olyan odaadással. Ünnep ez számunkra, mert egy éve is "ünnepeltünk", sőt annakelőtte is, amióta csak az eszünket tudjuk.
Annyi sok magyarázatot találunk arra, hogy miért ünnep nekünk Pünkösd második napja! De Igénk is ad erre magyarázatot: azért örvend és ünnepel az én szívem, "mert nem hagyod az én lelkemet a sírban, és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson."
A mi életünk az elmúlásra van ítélve. Bűneink miatt nem tudunk szabadulni a porladás béklyóitól. Krisztus feltámadásában ígéretét vettük annak, hogy Isten hatalma a természeti törvények felett áll. De meghalljuk-e ezt az ígéretet? Van aki elmondja? Van aki megértesse velünk?
A Szentlélek kitöltetésének ünnepén mi ezt ünnepeljük: "Jézus az ígéretet, ím bételjesítetted!" (MRÉ 247).
Adjunk hálát a mai napon is az ígéretet beteljesítő és azt velünk közlő Szentháromság egy örök Istennek. Akár ünneplésünkben, akár munkánkban szolgáljunk néki örömmel!

Péter apostol pünkösdi prédikációja - bibliaolvasás

Alapige:

"Izráelita férfiak, halljátok meg e beszédeket: A názáreti Jézust, azt a férfiút, aki Istentől bizonyságot nyert előttetek erők, csudatételek és jelek által, melyeket ő általa cselekedett Isten ti köztetek, amint magatok is tudjátok.

Azt, aki Istennek elvégezett tanácsából és rendeléséből adatott halálra, megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megölétek:

Kit az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait megoldván; mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogvatartatnia.

Mert Dávid ezt mondja ő róla: Magam előtt láttam az Urat mindenkor, mert ő nékem jobb kezem felől van, hogy meg ne tántorodjam.

Annakokáért örvendezett az én szívem, és vígadott az én nyelvem; annakfelette az én testem is reménységben nyugszik.

Mert nem hagyod az én lelkemet a sírban, és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.

Megjelentetted nékem az életnek útait; betöltesz engem örömmel a te orcád előtt.

Atyámfiai férfiak, szabad nyilván szólanom ti előttetek Dávid pátriárkáról, hogy ő megholt és eltemettetett, és az ő sírja mind e mai napig minálunk van.

Próféta lévén azért, és tudván, hogy az Isten néki esküvéssel megesküdött, hogy majd az ő ágyékának gyümölcséből támasztja a Krisztust test szerint, hogy helyheztesse az ő királyi székibe,

Előre látván ezt, szólott a Krisztus feltámadásáról, hogy az ő lelke nem hagyatott a sírban, sem az ő teste rothadást nem látott.

Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, minek mi mindnyájan tanúbizonyságai vagyunk.

Annakokáért az Istennek jobbja által felmagasztaltatván, és a megígért Szent Lelket megnyervén az Atyától, kitöltötte ezt, amit ti most láttok és hallotok.

Mert nem Dávid ment fel a mennyországba; hiszen ő maga mondja: Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobbkezem felől,

Míglen vetem a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul.

Bizonynyal tudja meg azért Izráelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, akit ti megfeszítettetek."

Apostolok Cselekedetei 2, 22-36

Check this out on Chirbit

Mit cselekedtél? Mit cselekedjünk? - Pünkösdvasárnapi igehirdetés

Bibliaolvasás:

"És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának.

És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, ahol ülnek vala.

És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül.

És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, amint a Lélek adta nékik szólniok.

Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélő férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak.

Minekutána pedig ez a zúgás lőn, egybegyűle a sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni.

Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem Galileusok-é ezek mindnyájan, akik szólnak?

Mimódon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, amelyben születtünk?

Párthusok és médek és elámiták, és kik lakozunk Mesopotámiában, Júdeában és Kappadóciában, Pontusban és Ázsiában,

Frigiában és Pamfiliában, Égyiptomban és Libiának tartományiban, mely Ciréne mellett van, és a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok,

Krétaiak és arabok, halljuk amint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait.

Álmélkodnak vala pedig mindnyájan és zavarban valának, egymásnak ezt mondván: Vajjon mi akar ez lenni?

Mások pedig csúfolódva mondának: Édes bortól részegedtek meg.

Péter azonban előállván a tizenegygyel, felemelé szavát, és szóla nékik: Zsidó férfiak és mindnyájan, kik lakoztok Jeruzsálemben, legyen ez néktek tudtotokra, és vegyétek füleitekbe az én beszédimet!

Mert nem részegek ezek, amint ti állítjátok; hiszen a napnak harmadik órája van;

Hanem ez az, ami megmondatott Jóel prófétától:

És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak.

És épen az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Lelkemből, és prófétálnak.

És tészek csudákat az égben odafenn, és jeleket a földön idelenn, vért, tüzet és füstnek gőzölgését.

A nap sötétséggé változik, és a hold vérré, minekelőtte eljő az Úrnak ama nagy és fényes napja.

És lészen, hogy mindaz, aki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik."

Apostolok Cselekedetei 2, 1-21

Check this out on Chirbit

Alapige.

"Azután ismeré Ádám az ő feleségét Évát, aki fogad vala méhében és szűli vala Kaint, és monda: Nyertem férfiat az Úrtól.

És ismét szűlé annak atyjafiát, Ábelt. És Ábel juhok pásztora lőn, Kain pedig földmívelő.

Lőn pedig idő multával, hogy Kain ajándékot vive az Úrnak a föld gyümölcséből.

És Ábel is vive az ő juhainak első fajzásából és azoknak kövérségéből. És tekinte az Úr Ábelre és az ő ajándékára.

Kainra pedig és az ő ajándékára nem tekinte, miért is Kain haragra gerjede és fejét lecsüggeszté.

És monda az Úr Kainnak: Miért gerjedtél haragra? és miért csüggesztéd le fejedet?

Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta.

És szól s beszél vala Kain Ábellel, az ő atyjafiával. És lőn, mikor a mezőn valának, támada Kain Ábelre az ő atyjafiára, és megölé őt.

És monda az Úr Kainnak: Hol van Ábel a te atyádfia? Ő pedig monda: Nem tudom, avagy őrizője vagyok-é én az én atyámfiának?

Monda pedig az Úr: Mit cselekedtél? A te atyádfiának vére kiált én hozzám a földről.

Mostan azért átkozott légy e földön, mely megnyitotta az ő száját, hogy befogadja a te atyádfiának vérét, a te kezedből.

Mikor a földet míveled, ne adja az többé néked az ő termő erejét, bujdosó és vándorló légy a földön.

Akkor monda Kain az Úrnak: Nagyobb az én büntetésem, hogysem elhordozhatnám.

Ímé elűzöl engem ma e földnek színéről, és a te színed elől el kell rejtőznöm; bujdosó és vándorló leszek a földön, és akkor akárki talál reám, megöl engemet.

És monda néki az Úr: Sőt inkább, aki megöléndi Kaint, hétszerte megbüntettetik. És megbélyegzé az Úr Kaint, hogy senki meg ne ölje, aki rátalál.

És elméne Kain az Úr színe elől, és letelepedék Nód földén, Édentől keletre."

1Mózes 4, 1-16

"Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak?"

Apostolok Cselekedetei 2, 37b

Az úrvacsora szereztetési igéje:

"Mert én az Úrtól vettem, amit néktek előtökbe is adtam: hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultaték, vette a kenyeret,

És hálákat adván, megtörte és ezt mondotta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.

Hasonlatosképpen a pohárt is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: E pohár amaz új testamentom az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.

Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljövend.

Azért aki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen.

Próbálja meg azért az ember magát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból,

Mert aki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét."

Pál apostol első levele a korinthusbeliekhez 11, 23-29

Check this out on Chirbit

"És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának."

(ApCsel. 2, 1)

Elérkezett keresztyénségünk egyik nagy ünnepe, a Pünkösd, melyet a három sátoros ünnep között (mai értelmezésben a legnagyobb ünnepek között) tartunk számon. Közel kétezeréves ünnep ez. Emlékezünk Krisztus ígéretének beteljesedésére, a Szentlélek kitöltetésére és keresztyén anyaszentegyházunk létrejöttére.

Az első Pünkösd alkalmával a tanítványok egyakarattal együtt voltak. Így érte őket az ünnep. Egyakaratuk, egy céluk és azonos vágyaik voltak. Félelemben élve, szerettek volna megszabadulni gátlásaiktól.

Bennünket hogy ért el ez az ünnep? Ha pünkösdi ünnepünk alkalmával minket betöltő Szentlélektől mi kívánhatnánk valamit, akkor mi lenne az?

Világunknak s benne magunknak is annyi mindenre van szükségünk. Ki tudna fontossági sorrendet felállítani ebben? "Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem." - kéri a zsoltáros az 51. Zsoltár 12. versében. Ez lehetne mindannyiunk vágya: tiszta szív és újult lélek, mely által be tudjuk tartani a szeretet kettős parancsolatát, amelyet a csupán egyetlen fogyatkozásban élő gazdag ifjú is ismert: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből. És szeresd felebarátodat, mint önmagadat!
Adja az Isten, hogy az Ő Szentlelke egyszerűvé formáljon, belső lelkiképpen, hogy ismerjük meg magunkat, ismerjük és szeressük felebarátainkat, és vágyjunk Istent is minél inkább megismerni, Őt szeretni és örök üdvösségben vele élni!

Kiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai - bűnbánati istentisztelet

Alapige:

"Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint.

Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől.

Mert ami a törvénynek lehetetlen vala, mivelhogy erőtelen vala a test miatt, az Isten az ő Fiát elbocsátván bűn testének hasonlatosságában és a bűnért, kárhoztatá a bűnt a testben.

Hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint.

Mert a test szerint valók a test dolgaira gondolnak; a Lélek szerint valók pedig a Lélek dolgaira.

Mert a testnek gondolata halál; a Lélek gondolata pedig élet és békesség.

Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti.

Akik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt.

De ti nem vagytok testben, hanem lélekben, ha ugyan az Isten Lelke lakik bennetek. Akiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé.

Hogyha pedig Krisztus ti bennetek van, jóllehet a test holt a bűn miatt, a lélek ellenben élet az igazságért.

De ha Annak a Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az ő ti bennetek lakozó Lelke által.

Annakokáért atyámfiai, nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk:

Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek.

Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai."

Pál apostol Rómabeliekhez írt levele 8, 1-14

Check this out on Chirbit

"Sorsot vetének azért reájok, és esék a sors Mátyásra, és a tizenegy apostol közé számláltaték."

(ApCsel 1, 26)

A Szentlélek kitöltetése előtt a tanítványok úgy érzik, hogy Júdás halálával megüresedett tizenkettedik apostoli tisztség hiányában valami nem teljes. Ahogy a napnak kétszer tizenkét órája van, ahogy Jákób fiainak, Izráel nemzetségének a száma tizenkettő, ahogy ez a szám mindig is a teljességet jelentette, úgy a tanítványok azt érezték, hogy szükséges ismét teljességre törekedni.
Választás készül. Apostoli tisztségre csak az választható, aki mint a tanítványok, minden lehetséges pillanatban Jézus mellett voltak földi szolgálata ideje alatt, így hitelesen tudnak majd beszámolni az örömhírről is.  Két ember kerül jelölésre, közülük választják ki a tizenkettediket. Egyikről három nevet ismernek,s valószínűleg, mindhárom név egy-egy jó tulajdonsággal, elismeréssel társul. A választást azonban a tanítványok nem a véletlenre bízzák. Általában, mi emberek a választásainkat, döntéseinket nem a véletlenekre bízzuk. Ezért van az, hogy demokratikus világunkban, ahol a nép, vagyis a többség akarata dönt, semmi sem lehet a véletlen műve. Ahogy a nép választását, úgy a mi döntéseinket és választásunkat is befolyásolni lehet. Ígéretekkel, melyeket aztán nem teljesítenek, Sokszor bedőlünk a hazug szavaknak, mert szeretnénk mi dönteni, s majd úgy érezzük, felettünk döntöttek.
Nagyon úgy tűnik az Igéből, hogy a tanítványok a választást a véletlenre bízzák azzal, hogy lemondanak a "demokratikus választásról". Döntsön a véletlen? Jónás, az Isten akaratával kezdetben homlokegyenest szembeszegülő próféta esetében is a sorsvetés döntött, és mutatta meg, hogy mi miatt van az Isten tengeri habokban hányódó haragja a hajó utasai iránt. De sorsvetéssel, purimmal döntöttek Eszter királyné idejében is a népek sorsa felett. Vajon ennyire felelőtlenek lettek volna ezek az emberek?
Nem, ők tudták, hogy minden, ami ebben a világon történik, nem véletlenül lesz meg, vagy alakul úgy, ahogy, hanem Isten gondviselése irányítja a dolgok menetét. Így történhet meg az, hogy a kedvünk ellenére való dolgok is javunkra válhatnak, mert Isten sokkal jobban szeret bennünket, mint mi azt el tudjuk képzelni.
A bibliai sorsvetés tehát nem egyféle hazárd-, vagy szerencsejáték, melynek végkimenetelét nem ismerjük, hanem a saját, emberi tényezőnk kiiktatása a dolgok alakításából, és életünk Isten mindenhatóságának és szeretetének oltalma alá való rendelése.
Adja az Isten, ha a mai nap során választások elé kerülünk, mi is így válasszunk jövendőt, mint az apostolok, akik Isten gondviselése alá helyezték magukat!

A Lélek, akiről Keresztelő János prófétált - bűnbánati istentisztelet

Bibliaolvasás:

"Azokban a napokban pedig eljöve Keresztelő János, aki prédikál vala Júdea pusztájában.

És ezt mondja vala: Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa.

Mert ez az, akiről Ésaiás próféta szólott, ezt mondván: Kiáltó szó a pusztában: Készítsétek az Úrnak útját, és egyengessétek meg az ő ösvényeit.

Ennek a Jánosnak a ruhája pedig teveszőrből vala, és bőröv vala a dereka körül, elesége pedig sáska és erdei méz.

Ekkor kiméne ő hozzá Jeruzsálem és az egész Júdea és a Jordánnak egész környéke.

És megkeresztelkednek vala ő általa a Jordán vizében, vallást tevén az ő bűneikről.

Mikor pedig látá, hogy a farizeusok és sadduceusok közül sokan mennek ő hozzá, hogy megkeresztelkedjenek, monda nékik: Mérges kígyóknak fajzatai! Kicsoda intett meg titeket, hogy az Istennek elkövetkezendő haragjától megmeneküljetek?

Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöket.

És ne gondoljátok, hogy így szólhattok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom néktek, hogy Isten eme kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak.

A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett. Azért minden fa, amely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és tűzre vettetik.

Én ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre, de aki utánam jő, erősebb nálamnál, akinek saruját hordozni sem vagyok méltó; ő Szent Lélekkel és tűzzel keresztel majd titeket.

Akinek szóró lapát van az ő kezében, és megtisztítja az ő szérűjét; és az ő gabonáját csűrbe takarítja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.

Akkor eljöve Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjék ő általa.

János azonban visszatartja vala őt, mondván: Nékem kell általad megkeresztelkednem, és te jősz én hozzám?

Jézus pedig felelvén, monda néki: Engedj most, mert így illik nékünk minden igazságot betöltenünk. Ekkor engede néki.

És Jézus megkeresztelkedvén, azonnal kijöve a vízből; és ímé az egek megnyilatkozának néki, és ő látá az Istennek Lelkét alájőni mintegy galambot és ő reá szállani.

És ímé egy égi hang ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm."

Máté evangéliuma 3, 1-17

Check this out on Chirbit

"Akkor megtérének Jeruzsálembe a hegyről, mely hívatik Olajfák hegyének, mely Jeruzsálem mellett van, egy szombatnapi járóföldre."

(ApCsel. 1, 12)

Mennybemenetel ünnepét csütörtöki nap tartjuk. Azon a napon, ami negyven nappal Jézus feltámadása után, és tíz nappal a Szentlélek kitöltetése előtt van. Igénk ennek a napnak az eseményeiről tudósít, arról, hogy mi következett be a tanítványok életében miután látták Mesterüket az égbe felmenni.
Megtérnek Jeruzsálembe a hegyről! Visszamennek arra a helyre, amit szolgálatuk helyszínéül rendelt nekik az Isten. Egy korábbi történetben néhány tanítvány, aki megláthatta Jézust a maga dicsőségének teljességében, még a hegyen akart maradni, a megdicsőülés hegyén.
Most az Olajfák hegyéről, Jézus mennybemenetelének helyszínéről mennek Jeruzsálembe, abba a városba, mely bár a béke városának neveztetik, de akkor is a felbolydulás jellemezte. Ünnepre készültek benne az emberek, az oda látogatók, de már egészen másképp képzelték az ünnepet. Sokan megnézték a templomot, de az igazi élményt számukra az egymással való találkozás jelentette, az, hogy újdonságokat hallhattak egymástól, egymásról.
A tanítványok nem ezért mennek Jeruzsálembe, nem emberekkel találkozni, hanem azért, hogy várják Isten Lelkének az eljövetelét. Nem az emberi teljesítmény a döntő a váradalom beteljesedésében, hiszen egy szombatnapi járóföld távolságát (kb. 900 métert) kellett a tanítványoknak megtenniük. Sokkal fontosabb volt ebben az eseményben az, hogy ők ott az Olajfák hegyénél látásukat hittel és reménységgel váltották fel. Ez pedig őket a jeruzsálemi templomba, hálaadástételre, és Isten ígéretének együttes bevárására késztette.
Mikor Pünkösd ünnepére készülünk, nekünk is Isten ígéreteinek a beteljesedésében kell bíznunk. Nem türelmetlenség, hanem biztos reménység kell éljen bennünk, hogy a Lélek ajándékait mi is megkapjuk a mi Urunktól, aki az Ő Szentlelke által velünk tud lenni minden nap a világ végezetéig.

A Lélek újra életet ad - bűnbánati istentisztelet

Bibliaolvasás:

"És lőn ezek után, hogy megbetegedék a ház gazdasszonyának fia, és az ő betegsége felette nagy vala, annyira, hogy már a lélekzete is elállott.

Monda azért Illésnek: Mit vétettem ellened, Istennek embere? Azért jöttél hozzám, hogy eszembe juttassad álnokságomat, és megöljed az én fiamat?

És monda néki: Add ide a te fiadat. És ő elvevé azt az ő kebeléről, és felvivé a felházba, amelyben ő lakik vala, és az ő ágyára fekteté.

Akkor kiálta az Úrhoz, és monda: Én Uram, Istenem, nyomorúságot hozol erre az özvegyre is, akinél én lakom, hogy az ő fiát megölöd?

És ráborult háromszor a gyermekre, és felkiáltott az Úrhoz, mondván: Én Uram, Istenem, térítsd vissza e gyermek lelkét ő belé!

És meghallgatta az Úr Illés szavát, és megtért a gyermekbe a lélek, és megélede.

És felvévén Illés a gyermeket, alávivé őt a felházból a házba, és adá őt az ő anyjának, és monda Illés: Lássad, él a te fiad!

És monda az asszony Illésnek: Most tudtam meg, hogy te Isten embere vagy, és hogy az Úrnak beszéde a te ajkadon: igazság."

Királyok 1 könyve 17, 17-24

Check this out on Chirbit

"János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szent Lélekkel fogtok megkereszteltetni nem sok nap múlva."

(ApCsel. 1, 5)

Jézus tanácsa a tanítványok irányába ez: ne menjenek el sehova, ne széledjenek szét, hanem várják be az Atya ígéretét. Ugyanazokat az érzéseket éljük át Pünkösd előtt, mint a tanítványok. Sokszor megtapasztaljuk, hogy milyen fájó az a távolság, ami életünk és a mennybe emeltetett Krisztus között van. Megvan e bennünk az a reménység, mint a tanítványokban? Hogy az Isten teljesíti az Ő ígéretét az életünkben?
Az ígéret az, hogy míg a vízzel való keresztséget tapasztalhatták meg eddig az emberek, a tanítványok nem sok nap múlva a Szentlélekkel való megkereszteltetést élik meg.
Lehetne gondolkodni azon, hogy akkor Keresztelő János munkája hiábavaló volt-e. Állhatnánk azon közösségek sorába, akik a keresztséget (főleg a gyermekkeresztséget) úgy, ahogy mi gyakoroljuk, elvetik, mondván, a Szentlélekkel és tűzzel való keresztség a hiteles, amelyet az illető személy a cselekedeteivel is igazolni tud.
János ugyan vízzel keresztelt - és mi is ennek az ígéretnek a részeseivé lettünk, hogy az Isten kiválasztott és eljegyzett bennünket. Életünk elején ezért vittek bennünket megkereszteltetni azok, akik gyámságot vállaltak felettünk, hogy arra irányítsák életünket, hogy majd részesei lehessünk az igazi Pünkösdnek, a Szentlélek életünkbe való kitöltetésének és áldásának.
Szentlélekkel való megkereszteltetésünk olyan áldásokat hozhat életünkbe, mint az apostolok életébe is hozott: gyarló életünkkel, esetlenségünkkel, hibáink és bűneink ellenére is látjuk Őt és szolgálunk Néki azzal az erővel, melyet Szentlelke által nékünk ajándékozott.
Nem sok nap múlva Pünkösd lesz. Keressük Isten ígéretének teljesülését életünkben!

Isten Lelke a teremtésben - bűnbánati ige

Bibliaolvasás:

"Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.

A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.

És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.

És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.

És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap.

És monda Isten: Legyen mennyezet a víz között, amely elválassza a vizeket a vizektől.

Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet alatt való vizeket, a mennyezet felett való vizektől. És úgy lőn.

És nevezé Isten a mennyezetet égnek: és lőn este, és lőn reggel, második nap.

És monda Isten: Gyűljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz. És úgy lőn.

És nevezé Isten a szárazat földnek; az egybegyűlt vizeket pedig tengernek nevezé. És látá Isten, hogy jó.

Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge füvet, maghozó füvet, gyümölcsfát, amely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, amelyben legyen néki magva e földön. És úgy lőn.

Hajta tehát a föld gyenge füvet, maghozó füvet az ő neme szerint, és gyümölcstermő fát, amelynek gyümölcsében mag van az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.

És lőn este és lőn reggel, harmadik nap.

És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek.

És legyenek világítókul az ég mennyezetén hogy világítsanak a földre. És úgy lőn.

Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat.

És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre;

És hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválasszák a világosságot a setétségtől. És látá Isten, hogy jó.

És lőn este és lőn reggel, negyedik nap.

És monda Isten: Pezsdűljenek a vizek élő állatok nyüzsgésétől; és madarak repdessenek a föld felett, az ég mennyezetének színén.

És teremté Isten a nagy vízi állatokat, és mindazokat a csúszó-mászó állatokat, amelyek nyüzsögnek a vizekben az ő nemök szerint, és mindenféle szárnyas repdesőt az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.

És megáldá azokat Isten, mondván: Szaporodjatok, és sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizeit; a madár is sokasodjék a földön.

És lőn este és lőn reggel, ötödik nap.

Azután monda az Isten: Hozzon a föld élő állatokat nemök szerint: barmokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat nemök szerint. És úgy lőn.

Teremté tehát Isten a szárazföldi vadakat nemök szerint, a barmokat nemök szerint, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokat nemök szerint. És látá Isten, hogy jó.

És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.

Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket.

És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.

És monda Isten: Ímé néktek adok minden maghozó füvet az egész föld színén, és minden fát, amelyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül.

A föld minden vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatoknak, amelyekben élő lélek van, a zöld füveket adom eledelül. És úgy lőn.

És látá Isten, hogy minden amit teremtett vala, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap.

És elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege.

Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, amelyet alkotott vala, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, amelyet alkotott vala.

És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten."

Mózes I. könyve 1,1 - 2,3

"Első könyvemet írtam, Theofilus, mindazokról, amiket kezdett Jézus cselekedni és tanítani"

(ApCsel. 1, 1)

Lukács, az orvos-tanítvány e könyvnek is a szerzője, mint a róla elnevezett evangéliumnak. Ebben a rövid igeversben arról vall, hogy ő mindkét könyv szerzője, könyveit - melynek első darabja Jézus földi életéről szól - egy istenszerető embernek írta.
Lukács orvos, aki rácsodálkozik Jézus gyógyításaira, és arról beszámolókat ír. Az foglalkoztatja őt, ami a szakmája. Van valaki, Aki ügyesebben csinálja? Hát figyeljünk rá is! Tanuljunk Tőle.
Az Apostolok Cselekedeteiben Lukács már nem megfigyelő, a szakma titkait elleső, hanem érdeklődő tanítvány.
Az első könyvét még ő írta. Valószínűleg a Szentlélek vezetése alatt - Jézus földi életéről. A második könyv bizonyságtétel: ama hit követéséről, amit Krisztus-követésének hívnak.
Kedves testvérem! Én is, és te is írjuk a könyvet. Miről szól? Mi fontos az életünkben? Miről teszünk bizonyságot embertársainknak?

"Maga pedig a békességnek Ura adjon néktek mindenkor minden tekintetben békességet. Az Úr legyen mindnyájatokkal!"

(2Thessz. 3, 16)

A békességről szól a mai Igénk. Ez az egyik alapfeltétele a mi életünkben való boldogulásunkban.

Békésnek szokták nevezni az olyan embert, aki nem támad oktalanul. De az ilyen embernek a békés szándékát ki is szokták használni a mindent eltiprók.

Békét háború után szoktak kötni. A mi nemzetünk igen jól tudja, hogy milyenek ezek a békekötések: úgy szüntetik meg a háború harcait, hogy a béke jegyében tépik fel a sajgó sebeket.

Jézus a Boldogmondásokban azt mondja, hogy boldog az az ember, aki a békességre igyekszik.

Sokszoros áldását vehetjük a békességre igyekvésnek: ez nem beletörődés a változhatatlanba, hanem Isten hatalmának beengedése életünk vezetésébe.

Sokáig ellenkezhetünk ezzel a hatalommal, de nem érdemes. Életküzdelmünket a Farkasok befolyásolják, igazi menedéket csak a Pásztor adhat.

Ady Endre az Imádság háború után című versében így imádkozik:

"Uram, háborúból jövök én,

Mindennek vége, vége:

Békíts ki Magaddal s magammal,

Hiszen Te vagy a Béke."

Legyünk mi magunk is békességre igyekezők. Isten áldása legyen mivelünk a mai napon is.

"Az Úr pedig igazgassa a ti szíveteket az Isten iránt való szeretetre, és Krisztus iránt való állhatatosságra."

(2Thessz. 3, 5 )

Az áldáskívánás folytatását látjuk ebben a versben. Jó úgy kezdeni a hetet, hogy tudjuk, Isten áldása a vasárnappal nem zárul le - esetleg beteljesedik. De tovább folytatódhat az életünkben. Ez nem Istenen múlik, hanem a mi elszántságunkon csupán. Isten képes arra, hogy fokozza az Ő áldásának bőségét újabb és újabb elemekkel. Ezek az új dolgok a szeretet és az állhatatosság. Ezt a két fogalmat, ha egymás mögé állítjuk, akkor két eléggé távol álló jelentést kapunk.
A szeretet fogalma talán az 1 Korinthusi levél 13. fejezete által tisztázódik előttünk. A szeretet forrása Isten. Megtapasztalása és átadása által az ember egyformán gyarapszik a boldogságban.
Állhatatos az a következetesen kitartó személy, aki ragaszkodik életét irányító gondolataihoz, elképzeléséhez, céljaihoz, elhatározásaihoz és céljaihoz, kitart mellettük, és nem változtatja meg őket egyik napról a másikra.
A Krisztus szeretetében való állhatatosságra való igazgatás, az a legfőbb jóra való vezérlése emberi életünknek. E hét kezdetén erre irányítja figyelmünket Isten Igéje.
Áldásként hangzik el ez az Ige nekünk. Legyen teljessé életünkben Isten és egymás iránti szeretetünk és kitartásunk Krisztus követésében.

Istentiszteleti alkalmaink Pünkösd hetében

A Lelkészi Hivatalban:
Szerda este 20:30-tól: Bűnbánati istentisztelet
Csütörtök este 20:30-tól: Bűnbánati istentisztelet
Péntek este 20:30-tól: Bűnbánati istentisztelet
Szombat este 20:30-tól: Bűnbánati istentisztelet

A templomban:
Pünkösd első napján, Vasárnap:
- délelőtt 11:00 órától úrvacsoraosztással egybekötött ünnepi istentisztelet
- délután 16 órától délutáni istentisztelet
Pünkösd második napján, Hétfőn:
- délelőtt 11:00 órától ünnepi istentisztelet

A Lélek erősítését várva - igehirdetés

Bibliaolvasás:

"Mi pedig mindenkor hálaadással tartozunk az Istennek ti érettetek atyámfiai, akiket szeret az Úr, hogy kezdettől fogva kiválasztott titeket Isten az üdvösségre, a Lélek szentelésében és az igazság hitében;

Amire elhívott titeket a mi evangyéliomunk által, a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségének elvételére.

Miért is atyámfiai, legyetek állhatatosak és tartsátok meg a tudományt, amelyre akár beszédünk, akár levelünk által taníttattatok.

Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus, és az Isten a mi Atyánk, aki szeretett minket és kegyelméből örök vígasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg,

Vígasztalja meg a ti szíveteket, és erősítsen meg titeket minden tudományban és jó cselekedetben."

Pál apostol Thesszalonikabeliekhez írt 2. levele 2, 13-17

Check this out on Chirbit

Alapige:

"Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus, és az Isten a mi Atyánk, aki szeretett minket és kegyelméből örök vígasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg,

Vígasztalja meg a ti szíveteket, és erősítsen meg titeket minden tudományban és jó cselekedetben."

Pál apostol Thesszalonikabeliekhez írt 2. levele 2, 16-17

Check this out on Chirbit

"Vígasztalja meg a ti szíveteket, és erősítsen meg titeket minden tudományban és jó cselekedetben."

(2Thessz. 2, 17)

Áldáskívánás található Igénkben a mai napra - s ez az Istentől származó áldás már az előző versben is elkezdődik: "Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus, és az Isten a mi Atyánk, aki szeretett minket és kegyelméből örök vígasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg, vígasztalja meg a ti szíveteket, és erősítsen meg titeket minden tudományban és jó cselekedetben."
Vigasztalás, megerősítés a tudományban és a jó cselekedetekben való gyarapodás érdekében. Nincsen eredmény munka nélkül, és nincsen hathatós munka előre tervezés nélkül. Tudja ezt minden munkás, azok a dolgozók, akik valaha eredményt értek el.
A vigasztalás és a megerősítés mind arra néz, hogy a tudományban és a jó cselekedetek gyümölcsében előrehaladásunk legyen. De ezt a vigasztalást és megerősítést egyedül Isten Szentlelke adhatja nekünk. Talán éppen vasárnap, az Úr feltámadásának napján, amikor azért megyünk el a templomba, hogy Néki hálát adjunk, megköszönjük adományait, hogy segítségül hívjuk próbatételeinkben, hogy kérjük erejét kísértéseink közepette. 
De most vasárnap Pünkösd előtt egy héttel mi is Szentlelkét is várjuk, mint egykor a tanítványok. Mi is várjuk, hogy apostolok lehessünk. Hogy megvigasztalódjunk, erősítést nyerjünk. Mert szükségünk van erre.
A thesszalonikai gyülekezet részére a megerősítést a Pál által hirdetett evangélium biztatása, és annak bizonyossága jelentette. Mi elhisszük vajon, hogy Krisztus a mi életünk? S ha elhisszük, különb emberekké tesz-é ez a mi hitünk?
Adja az Isten hogy felül tudjunk emelkedni a mindennapok gyarlóságain és az Úr Lelke által vigasztalást és megerősítést nyerjünk mindenkor!

"Nem emlékeztek-é, hogy megmondtam néktek ezeket, amikor még ti nálatok valék?"

(2Thessz. 2, 5 )

Pál arra inti a thesszalonikaiakat, hogy emlékezzenek vissza arra a tanításra, amellyel közöttük szolgált, mikor Krisztus eljöveteléről tanított. Eszünkbe juthat az örök emberi kíváncsiskodás, amely épp a mennybemenetel idején is ott lapult a tanítványok lelkében, mikor azt kérdezték Jézustól, hogy "Uram, avagy nem ez időben állítod-é helyre az országot Izráelnek?" (ApCsel 1, 6). A kérdés örökké ott motoszkál a mi szívünkben is: Vajon mikorra kell felkészülnünk? Isten Fia ott azzal inti bölcsességre a tanítványokat, hogy nem az ő dolguk tudni az időket. Mindenkor felkészültnek kell lenniük, minden órában arra, hogy életükkel elszámoljanak.
A thesszalonikai gyülekezet tagjai úgy látszik a másik véglet miatt kerültek furcsa helyzetbe: megcsalta őket a bűn embere, a veszedelem fia (2Thessz. 2, 3), aki maga ül be, mint Isten az Isten templomába.
Nemcsak a thesszalonikaiakat vezetik félre, hanem oly sok ember esik a félre- vagy a rosszul tájékoztatás áldozatául. Sokakat becsapnak, még többeket elhitetnek még manapság is. Világunkban már a háborúkat sem karddal, vagy fegyverrel vívják, hanem az információk terjesztésével vagy elhallgatásával. A hírek azok, amik meghatározzák életünket. Ha az üzemanyag árának növekedését halljuk, már tudjuk, hogy ennek milyen következményei lesznek mindennapjainkra nézve is. Minden hírnek megvan a maga ereje a változtatásra nézve.
Egyetlen hír van, ami nem változást eredményez, hanem örök igazságként mindig örömteli biztatásként áll előttünk: ez az evangélium, az örömhír, melynek Pál is apostoli hírnöke. Ez az az isteni üzenet, amely a thesszalonikai gyülekezet előtt pár esztendő távlatában is olyan igaz reménységgel állt, mint előttünk, akiket a kétezer évnyi emberi történelemnek bizonysága igazol, hogy: "Megáll az Istennek Igéje, és nem állhat senki ellene". (MRÉ 354)

"Mi magunk dicsekszünk veletek az Isten gyülekezeteiben, a ti kitartástok és hitetek felől, minden ti üldöztetéstek és szorongattatástok között, amelyeket szenvedtek."

(2Thessz. 1, 4 )

Pál apostolék a keresztyének között a thesszalonikai hívőkkel dicsekszenek. Nem emberek dicsérete ez: nem az Ige munkásai dicsekszenek azzal, hogy mennyire ügyesen végezték azt a munkát amivel az Isten megbízta őket, és nem a létrehozott gyülekezettel való dicsekvés ez.
Ha dicsekszel, az Úrral dicsekedj! - hangzik a buzdítás a Szentírásban. Pál apostol ezt teszi: az Isten munkájának eredményességét dicséri! Ez az eredményesség - bár az Isten maga láthatatlan az emberi szemnek - nagyon is megnyilvánul a hívek életében.
A thesszalonikaiak kitartóak és hitük van mindazoknak a szorongattatásoknak és üldöztetéseknek dacára, amiket el kellett szenvedniük. Hitük és reménységük van egy jobb és szebb jövőben, melyet az Isten a néki szolgálóknak készített el. Talán ezért is mondja az apostol az előző igeversben, hogy "bővölködik az egymáshoz való szeretet" a gyülekezet tagjaiban, mert úgy látja, azok meg nem szűnnek szolgálni - akár tehetség szerint, akár szeretettel - egymás irányában. Az apostol által Krisztusra figyelve, megtanultak úgy szolgálni, mint Isten Fia. S miközben sokszor a másik igényeire figyelnek, és azt igyekszenek lehetőségük szerint kielégíteni, közben maga az Isten teljesíti be a legfőbb jót életükben: Krisztust szolgálva maga Krisztus szolgál nékik!
Adja az Isten, hogy a mi dicsekvésünk is ne önmagunkkal, vagy embertársainkkal való dicsekedés legyen, hanem dicsekvés az Úrban, aki minden időben kiutat mutat a nehézségek sűrűjéből!