"De ő így felelt: Én csak az Izráel házának elveszett juhaihoz küldettem." - Máté evangéliuma 15, 24

Fönícia vidékén történik mai igénk: egy erről a vidékről való asszony áll Jézus elé. Kanaáninak nevezi őt az evangélista,: azzal a jelzővel illeti, amellyel az ószövetségi Izráel jelölte a körötte élő pogány népeket.
Most ez az Izráelben lenézett pogány asszony a választott népet megszégyenítő hittel fordul Jézushoz, és démoni megszállottságban gyötrődő leánya számára kéri gyógyító segítségét. Megszólításából a hit tisztázottsága tűnik ki, kérésének tartalma pedig azért is nagyon beszédes, mert nem önmaga, hanem leánya számára kéri a segítséget.
Jézus először hallatlanná teszi a kérdést. Azután a tanítványok sürgetése ellenére elutasító szavakkal válaszol rá. Amikor az asszony megdöbbentően mély hitét ez a két súlyos próba sem tudja megtörni, akkor Jézus végül egy furcsa példázattal tárja eléje az utolsó próbát, és az asszony hite ezt a próbát is kiállja. Megfejti a példázatot (a fiak és az ebek közötti párhuzamot), nem emberi bölcsessége segítségével, hanem Jézus iránti megingathatatlan bizalma révén.
Az Úr, Dávid Fia, a világ Megváltója minden lehet, csak szívtelen nem! Ha pedig ez így van, akkor az általában megvető „kutya” megjelölést nem elutasításnak szánja, hanem be akarja őt vele fogadni
Izráel családjába: mindegy, hogy milyen helyen; mindegy, hogy a maradékra hívja vendégnek. Íme: Isten igéje titkának megértéséhez nem értelmünk, hanem átadott életünk által vezet az út, és ha így értjük meg Isten igéjének titkát, a jutalom nem maradhat el.

Gyászjelentés: Köteles István (63)

Virrasztási ige:

"Mert tudjuk, hogy a törvény lelki; de én testi vagyok, a bűn alá rekesztve.

Mert amit cselekeszem, nem ismerem: mert nem azt mívelem, amit akarok, hanem amit gyűlölök, azt cselekeszem.

Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, megegyezem a törvénnyel, hogy jó.

Most azért már nem én cselekszem azt, hanem a bennem lak
ozó bűn.

Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom.

Mert nem a jót cselekeszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekeszem, melyet nem akarok.

Ha pedig én azt cselekeszem, amit nem akarok, nem én mívelem már azt, hanem a bennem lakozó bűn.

Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bűn megvan bennem.

Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint;

De látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém törvényével, és engem rabul ád a bűn törvényének, mely van az én tagjaimban.

Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?

Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által. Azért jóllehet én az elmémmel az Isten törvényének, de testemmel a bűn törvényének szolgálok."

Pál apostol Rómabeliekhez írt levele 7, 14-25

Check this out on Chirbit

Temetési igehirdetés:

"Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?

Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által."

Pál apostol Rómabeliekhez írt levele 7, 24-25a

Check this out on Chirbit

Értelem nélkül? - igehirdetés

Bibliaolvasás:

"Akkor írástudók és farizeusok jőnek vala Jézushoz, Jeruzsálemből, mondván:

Miért hágják át a te tanítványaid a vének rendeléseit? Mert nem mossák meg a kezeiket, mikor enni akarnak.

Ő pedig felelvén monda nékik: Ti meg miért hágjátok át az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által?

Mert Isten parancsolta ezt, mondván: Tiszteld atyádat és anyádat, és: Aki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal lakoljon.

Ti pedig ezt mondjátok: Aki atyjának vagy anyjának ezt mondja: Templomi ajándék az, amivel megsegíthetlek, az olyan akár ne is tisztelje az ő atyját vagy anyját.

És erőtelenné tettétek az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által.

Képmutatók, igazán prófétált felőletek Ésaiás, mondván:

Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tőlem.

Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai.

És előszólítván a sokaságot, monda nékik: Halljátok és értsétek meg:

Nem az fertőzteti meg az embert, ami a szájon bemegy, hanem ami kijön a szájból, az fertőzteti meg az embert.

Akkor hozzájárulván az ő tanítványai, mondának néki: Tudod-é, hogy a farizeusok e beszédet hallván, megbotránkoztak?

Ő pedig felelvén, monda: Minden plánta, amelyet nem az én mennyei Atyám plántált, kitépetik.

Hagyjátok őket; vakoknak vak vezetői ők: ha pedig vak vezeti a vakot, mind a ketten a verembe esnek.

Péter pedig felelvén, monda néki: Magyarázd meg nékünk ezt a példázatot."

Máté evangéliuma 15, 1-15

Check this out on Chirbit

Alapige:
"Jézus pedig monda: Ti is értelem nélkül vagytok-é még?"

 Máté evangéliuma 15, 16

"Jézus pedig így szólt: Hát még ti is értetlenek vagytok?" - Máté evangéliuma 15, 16

A csodatételek sorozata után nem maradhatott el a farizeusok részéről Jézus számonkérése. Mivel Isten Fiában nem találtak hibát - gyógyításai, tanítása nem ütközött semmi törvénybe -, tanítványainak szokásaiban keresnek kivetnivalót.
Törvényszegéssel vádolják Jézus tanítványait, mivel nem tartják meg az ősök hagyományait.
A farizeusok Jézust teszik felelőssé kérdésükkel tanítványai magatartásáért: nem is ok nélkül, mert állandó követői veszik körül, és rabbinak számít.
Válaszában Jézus a tisztaság és a hagyomány párhuzamára alapozva a farizeusoknak olyan választ ad, amit még tanítványai sem értenek pontosan: " nem az teszi tisztátalanná az embert, ami a szájon bemegy, hanem ami kijön a szájból, az teszi tisztátalanná az embert" (11. vers).
Igénk kérdése a tanítványokat célozza már meg, akik a tanítást szintén a farizeusi hagyományokra alapozzák.
Jézus a szívről, gondolatokról, tisztességről beszél itt. "Ami azonban a szájból jön ki, az a szívből származik, és az teszi tisztátalanná az embert. Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok, káromlások. Ezek teszik tisztátalanná az embert. De az nem teszi tisztátalanná az embert, hogy mosdatlan kézzel eszik." (Máté 15, 18-20)

"Az éjszaka negyedik őrváltása idején odament hozzájuk Jézus a tengeren járva." - Máté evangéliuma 14, 25

Az ötezer megvendégelése után Jézus eltávozásra inti a tanítványait. Először nem tűnik helyénvalónak az, amit Jézus tesz. Úgy is gondolhatnánk, hogy a Mester nem hagy módot a tanítványoknak arra, hogy magyarázatot keressenek a megtörtént csodára.
Aztán azt olvassuk a történetben, hogy Jézus nem tart a tanítványokkal, hanem elvonul egy csendes helyre imádkozni.
Csak a továbbiakból válik világossá, hogy az elkövetkezendő jelre készíti elő ezzel övéit. A tömeg a megelégítésben félig rejtetten szemlélhette hatalmát, de tanítványainak most olyan jelt ad, amelyből ez teljesen nyilvánvalóvá válik.
Míg Jézus a hegyen keresi az Atyával az imádságos közösséget, ezt az állandó erőforrást, addig tanítványai messze eltávolodnak a tó partjától, és a kedvezőtlen szélviszonyok közt nem tudnak uraivá lenni a hajónak.
Hajnali három óra tájban keresi meg őket Jézus, és a halálfélelemben vergődő tanítványok azt hiszik, hogy felzaklatott képzeletük játszik velük, vagy démoni erők környékezik. Ennyi rémületet nem bírnak hangtalanul elviselni: kiáltásban törnek ki, de Jézus azonnal feloldja őket.
A tanítványok hisznek is, nem is, és lelkiállapotuk érzékeltetőjévé ismét Péter válik.Ő „megáll” a vizen, amíg csak az Úrra néz, de azonnal süllyedni kezd, amikor az emberileg reménytelen körülményekre fordítja figyelmét. Jézus mégis magához emeli a kételkedőt, mert kétségei közepette is hozzá fordult segítségért.
Ha te is bizalommal tekintesz az Úrra, téged is megtart életed hullámzó tengerén.

"Jézus azonban azt mondta nekik: Nem szükséges elmenniük, ti adjatok nekik enni." - Máté evangéliuma 14, 16

Gyakran szembesülhetünk azzal életünkben, hogy, amit elvárnak tőlünk, képtelenek vagyunk teljesíteni. Ugye ismerős helyzet?
Mai igénket megvizsgálva azt tapasztaljuk, hogy a tanítványok is ilyesmivel szembesülnek. Egy fárasztó nap után, amelyen talán végig figyelniük kellett a rendre, s közben arra is, amit Jézus tanít a sokaságnak - talán alig várják, hogy lehajthassák fejüket.
Végre elérkezett a pillanat, amikor mondani merik a Mesternek, hogy mostmár el lehet küldeni az embereket, hiszen vége van a napnak, kezd esteledni. Ideje hát, hogy mindenki szállás és élelem után nézzen.
Jézus ebben, a tanítványok által lezártnak tekintett helyzetben szólal meg váratlanul, és mondja, hogy: "Nem szükséges elmenniük, ti adjatok nekik enni."
Ugye, ha te lennél a tanítványok helyében, értetlenül néznél Jézusra? Mivel elégítsd ki a rád bízottakat? - hiszen még magaddal is alig bírsz.
De fordítsunk a helyzeten: mi lenne, ha egy lennél azok közül, akik áhítattal hallgatták Jézus beszédét, odafigyeltek csodatetteire? Ugye, jólesik Isten rád figyelése, gondviselő oltalma?
Ő most is így néz rád, és sok-sok követőjét bízza meg azzal, hogy segítsen néked!

"és azt mondta szolgáinak: Keresztelő János ez, ő támadt fel a halálból, és azért működnek benne csodatevő erők." - Máté evangéliuma 14, 2

Heródes, a negyedes fejedelem Jézus csodatetteire csupán egy választ tud adni: Biztos Keresztelő János támadt fel újra Jézusban, azért tud ez az ember csodadolgokat tenni.
Életünkben mindenre magyarázatot találunk. Egyszerű dolgokra is, de azokra is, amelyeket nem is értünk. Valahogy így volt ezzel Heródes is. Alattvalói előtt nem akart tudatlannak tűnni, ezért rögtön magyarázatot talált Jézus csudatetteire. Hihetetlennek tűnő magyarázat ez, de a negyedes fejedelem megengedheti magának.
Ugye tudod, hányan tévesztették össze a prófétákat, és hitték azt, hogy Jézus is csupán egy azok közül? Hányan tévesztették össze őt Keresztelő Jánossal? Pedig ő csupán az út egyengetője. Az út, igazság és élet egyedül Jézus Krisztus.
Meg lehet téveszteni a körülöttünk élő embereket, sőt még magunkat is áltathatjuk...de Jézus Krisztus harcol értünk!

"Hazájába érve a zsinagógában tanította őket, úgy, hogy megdöbbentek, és azt mondták: Honnan veszi ez az ember ezt a bölcsességet és ezeket az erőket?" - Máté evangéliuma 13, 54

Amikor az ember magát bölcsebbnek véli a kelleténél, kérkedve csodálkozik rá arra, amire a másik ember magától rájön. Jézus igehirdetése szívet melengető érzéseket ébresztett hallgatóságában. Ám ez az igehirdetés az ámennel nem ért véget. A Hegyi Beszéd folytatódott az emberek megvendégelésében, Isten hatalmának a hirdetése pedig az által teljesedett be, hogy Jézus gyógyított, reményt adott, új esélyt és megújult életet.
Ő nem eltörölni jött a törvényt, vagy mindazt, amit a próféták hirdettek, hanem betölteni azt.
Senki sem tudta ezt őutána csinálni.
Mi is gyakran rácsodálkozhatunk, honnan van bölcsessége, lelki ereje egy-egy olyan embernek, akit addig ismertünk, és tudtuk róla, hogy mennyit bír el.
Rácsodálkozásunk, és kérkedő magatartásunk az ilyen emberekkel szemben abból ered, hogy magát az embert, származását, életkörülményeit, iskolázottságát nézzük. A mai történet arra tanít meg minket, hogy ne azt nézzük, ami kívülről látszik. Istennek hatalma van minden ember számára a kellő bölcsességet, értelmet megadni, hogy azt a maga és környezete számára jól felhasználja.
Hazájába érve, Jézus tanítja az övéit, s azok rácsodálkoznak bölcsességére: kérdezik maguktól, hogy honnan veszi a bölcsességet és az erőt, amellyel rendelkezik. Mint az ácsmester fiára, úgy tekintenek Jézusra. Pedig ő az az Istenfiú, akit az Úr Szentlelke által felkent, hogy hirdesse az Ő kedves esztendejét, a szabadulást.
Adja az Isten, hogy mi is ezzel a Lélekkel teljünk be, hogy megtapasztaljuk Isten bennünket is megváltó tervét, és tudjuk azt kellő hittel és hitelességgel hirdetni a kételkedők számára!

"Hasonló a mennyek országa a tengerbe vetett kerítőhálóhoz, amely mindenféle halat összefog." - Máté evangéliuma 13, 47

Jézus így tanít a mennyek országáról: "Hasonló a mennyek országa a tengerbe vetett kerítőhálóhoz, amely mindenféle halat összefog. Amikor megtelik, kivonják a partra, és nekiülve kiválogatják a javát edényekbe, a hasznavehetetlent pedig kidobják. Így lesz a világ végén is: eljönnek majd az angyalok, és kiválogatják az igazak közül a gonoszokat, és tüzes kemencébe vetik őket; lesz ott sírás és fogcsikorgatás. Megértettétek mindezt?" (Máté evangéliuma 13, 47-51)
A mennyek országának egy újabb jellegzetességét ismerhettük meg ebből a példázatból: olyan az, mint egy kerítőháló, melyet azért vont ki az Úr Isten, hogy minket megtartson a veszélyes élettengeren.
Sokszor lehet ugyan az az érzésünk, hogy akit bekerítenek, hálóval körülvonnak, az nem lehet szabad, tehát nem lehet boldog. Ilyen lenne a mennyek országa? Hitünk és reménységünk azt mondatja velünk, hogy NEM. Isten országának a boldogság, az öröm és a beteljesedés helyének kell lennie!
Az állatok, akik állatkertekben vagy udvarokban el vannak kerítve - meg vannak szelídítve, valakinek a tulajdonát képezik. A gazda, vagy a gondozó vigyáz rájuk, gondozza, eteti őket, betegségükben gondozza - habár bekerítve tartja.
Pál apostol csupán lélekben tudta azt, hogy az Ő életében már Isten az Úr, az Atya a gondviselője. Mégis, mikor tömlöcben, rabláncoktól megkötözve hevert, akkor is tudta, hogy ő a szabadság lelkét kapta az Istentől. Neki ott is szolgálnia kellett, és ő ott is szolgálni tudta az Urat.
A mindenféle halban, amelyet a tengerbe vetett kerítőháló összefog a te életed is ott van. Mindannyiunk életének a szálai Isten kezében érnek össze, Ő vigyáz ránk, gondoz minket.
Éljünk úgy, mint akik tudják, hogy életünk jó helyen van, ha Istennel kötnek össze a szálak!

Együtt imádkozva

Beszámoló az Egyetemes Imahét hatodik napjának eseményéről.

Imahetünk hatodik napján a Borossebesi Református Egyházközség lelkipásztorát, Prém Imre Csabát hívtuk meg igei szolgálatra. Őt szolgálati útján felesége kísérte el. Imaheti alkalmunkon újra jelen volt lelkes ifjúsági csoportjával Deák Bálint evangélikus lelkész és felesége is.

Az alábbiakban együttlétünk alkalmával készített kép- és hangfelvételeket adjuk közre. Emlékezzünk szeretettel erre a meghitt együttlétre közösen!

Igehirdetés:

Samárián kell vala pedig általmennie.

Megy vala azért Samáriának Sikár nevű városába, annak a teleknek szomszédjába, amelyet Jákób adott vala az ő fiának, Józsefnek.

Ott vala pedig a Jákób forrása. Jézus azért, az utazástól elfáradva, azonmód leüle a forráshoz. Mintegy hat óra vala.

Jöve egy samáriabeli asszony vizet meríteni; monda néki Jézus: Adj innom!

Az ő tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.

Monda azért néki a samáriai asszony: Hogy kérhetsz inni zsidó létedre én tőlem, aki samáriai asszony vagyok?! Mert a zsidók nem barátkoznak a samáriaiakkal.

Felele Jézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet.

Monda néki az asszony: Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély: hol vennéd tehát az élő vizet?

Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál, Jákóbnál, aki nékünk adta ezt a kutat, és ebből ivott ő is, a fiai is és jószága is?

Felele Jézus és monda néki: Mindaz, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik:

Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, amelyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ő benne."

János evangéliuma 4, 4-14

Check this out on Chirbit

Van egy álmod?

Beszámoló az Egyetemes Imahét hatodik napjának eseményéről.

Imahetünk hatodik napján a Nagyzerindi Református Egyházközség lelkipásztorát, Dénes Józsefet hívtuk meg igei szolgálatra. Őt felesége és gyülekezetének Fúvós zenekara, és több gyülekezeti tagja kísérte el szolgálati útján.

Az alábbiakban együttlétünk alkalmával készített kép- és hangfelvételeket adjuk közre. Emlékezzünk szeretettel erre a meghitt együttlétre közösen!

Igehirdetés:

"Grádicsok éneke. Mikor visszahozta az Úr Sionnak foglyait, olyanok voltunk, mint az álmodók.

Akkor megtelt a szánk nevetéssel, nyelvünk pedig vígadozással. Akkor így szóltak a pogányok: Hatalmasan cselekedett ezekkel az Úr!

Hatalmasan cselekedett velünk az Úr, azért örvendezünk.

Hozd vissza, Uram, a mi foglyainkat, mint patakokat a déli földön!

Akik könyhullatással vetnek, vígadozással aratnak majd.

Aki vetőmagját sírva emelve megy tova, vígadozással jő elő, kévéit emelve."

Zsoltárok könyve 126, 1-6

Check this out on Chirbit

"Ő pedig így felelt: Aki a jó magot veti, az az Emberfia..." - Máté evangéliuma 13, 37

Az Emberfia, mint a jó magot vető jelenik meg ebben a példázatban. Jézust így is hívják, de az Ő neve az Isten Fia is, mint ahogy még "...nevezik: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!"-nek (Ézsaiás 9,6).
Úgy lehet Ő Istennek Fia és Emberfia, hogy benne egyszerre megvan az emberi és isteni természet. Emberi természete folytán volt lehetséges, hogy az emberek bűnéért megfizessen, de így át kellett élnie, végig kellett szenvednie mindazt a megaláztatást, kísértést, amit az ember a Sátántól el kell szenvedjen, de isteni természete szerint le is tudta győzni legfőbb ellenségünket.
Emberfia Ő, a második Ádám, aki az első Ádám bűnéért életével fizetett meg. Csak Neki volt hatalma arra, hogy győzedelmeskedjen a Sátán felett, hogy lerombolja azt a földi építményt, amit az ember bűneinek tégláival rakott ki, s feltámadásával, halál és Sátán feletti győzelmével felépítsen egy új, Istennek tetsző életet, az igazi templomot.
Mi ebből az emberfeletti harcból nem sokat láthatunk. Mint, ahogy Isten sok dolgot jövendőnkből elrejt szemeink előtt, és csupán a hitnek és reménységnek szeretetével közeledhetünk a holnapok felé, úgy ezt a harcot is - annak minden nehézségével és fájdalmas következményeivel együtt - csak apró mustármagnyi kicsiny dolgokban érezteti velünk életünk során, hogy elviselhessük azt, de mégis ismeretünk legyen az Ő nagy szeretetéről, mellyel irántunk viseltetik.
Az Emberfia ma is veti a jó magokat életedben. Vedd észre, és adj hálát az Ő magvetéséért életedben!

Egységért égő szívek - Imahétzáró úrvacsorás istentisztelet

Bibliaolvasás:

"Dávid zsoltára. Templomszentelési ének.

Magasztallak Uram, hogy felemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek rajtam.

Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és te meggyógyítottál engem!

Uram, felhoztad a Seolból az én lelkemet, fölélesztettél a sírbaszállók közül.

Zengedezzetek az Úrnak, ti hívei! Dicsőítsétek szent emlékezetét.

Mert csak pillanatig tart haragja, de élethossziglan jóakarata; este bánat száll be hozzánk, reggelre öröm.

Azt mondtam azért én jó állapotomban: Nem rendülhetek meg soha.

Uram, jókedvedből erősséget állítottál föl hegyemre; de elrejtéd orcádat, és megroskadtam.

Hozzád kiáltok, Uram! Az én Uramnak irgalmáért könyörgök!

Mit használ vérem, ha sírba szállok? Dicsér-e téged a por; hirdeti-é igazságodat?

Hallgass meg, Uram, könyörülj rajtam! Uram, légy segítségem!

Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel.

Hogy zengjen néked és el ne hallgasson felőled a dicséret: Uram, én Istenem, örökké dicsőítlek téged."

Zsoltárok könyve 30, 1-13

Alapige:

"Más példázatot is adott eléjök, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa a mustármaghoz, amelyet vévén az ember, elvete az ő mezejében."

Máté evangéliuma 13, 31

Check this out on Chirbit

 

Úrvacsora szereztetési igéje:

"Mert én az Úrtól vettem, amit néktek előtökbe is adtam: hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultaték, vette a kenyeret,

És hálákat adván, megtörte és ezt mondotta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.

Hasonlatosképpen a pohárt is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: E pohár amaz új testamentom az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.

Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljövend.

Azért aki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen.

Próbálja meg azért az ember magát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból,

Mert aki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét."

Pál apostol Korinthusbeliekhez írt első levele 11, 23-29

Check this out on Chirbit

"Más példázatot is mondott nekik: Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet az ember elvet a szántóföldjébe." - Máté evangéliuma 13, 31

A mustármag példázata sokhelyen előfordul az Újszövetségben. Az elvetett, kicsiny magból kibúvó növény hatalmas fává növekszik, melynek ágai között az ég madarai is menedéket találhatnak - mondja Jézus.
Ő a hitben való gyarapodással állítja párhuzamba a mustármag növekedését. A mi hitünknek és reménységünknek úgy kell növekednie, mint a földbe vetett mustármagnak. Pál apostol halottak feltámadásáról írott bizonyságtételében elmondja, hogy amint a földbe vetett mag előbb elrothad, ahhoz, hogy új élet lehessen belőle, úgy az ember földi teste is hasonló átalakuláson megy keresztül, hogy felöltözhesse ama mennyei testet, az új embert, amit az Isten ajándékoz neki.
Hitünk növekedése is hasonló módon megy végbe: sokszor fájdalmas és megpróbáló emberi történések esnek velünk, azért, hogy ráeszméljünk arra, nem a mi érdemünkért, hanem Isten irántunk tanúsított gondviselő szeretetet által oldódnak meg áthidalhatatlannak tűnő lelki-, vagy testi nehézségeink. Ritka az, ha örvendetes események gyarapítják a reménylett dolgok akarásának erejét, vágynunk kell a bűneinkből való szabadítást, melyet egyedül Isten tud megadni nekünk.
Ahogyan a mustármagból kiserken a hajtás, majd ágak lesznek, úgy növekedjen a mi hitünk és reménységünk is!

"Amikor pedig szárba szökkent a vetés, és termést hozott, felütötte fejét a konkoly is." - Máté evangéliuma 13, 26

Hányszor érezzük úgy, hogy a munkánk nemcsak a kívánt eredményt hozza? Pedig a mi elgondolásunk eleve jónak tűnik, szándékunk is nemes.
A magvető példázatában is hasonlóról beszél a mi Tanítónk. Munkáját rendesen végzi a Magvető, a vetés szárba szökken, de vele együtt megjelenik a konkoly is. A konkolynak egyetlen célja a termés elfojtása, hogy ne valósuljon meg az, amit a Magvető eltervezett.
Ha munkánkra gondolunk, eleve rossznak tűnik fel előttünk a konkolyos természetű idegen behatás. De a világ csábításába öltözött, mindennapjainkba beköltözött konkoly, a kényelem, az anyagiasság, a világi értékek felől már nem így vélekedünk. Mindennapjaink részévé váltak ezek a dolgok, melyek elterelik teljesen figyelmünket Istenről. Mi azonnal szeretnénk a termést bearatni - s ezt előlegezi meg gazul a konkoly, a maga világi szépségével, csábításával. Holott az nem terem búzamagot, attól a kenyér szárazzá, íztelenné válik.
Isten irántunk végzett gondviselő munkájába is így próbál belegázolni a Sátán. Ideig tartó, apró csábításokkal, olcsó engedményekkel akarja elterelni figyelmünket Isten kegyelmi ajándékától. Gondozzuk naponta a vetést, Isten hozzánk szóló Igéjének meghallásával!

Az apostolok közössége

Beszámoló az Egyetemes Imahét ötödik napjának eseményéről.

Imahetünk ötödik napján a Bélzerindi Református Egyházközség lelkipásztorát, Tolnai Ferencet hívtuk meg igei szolgálatra. Őt felesége és gyülekezetének tíz tagja kísérte el szolgálati útján.

Az alábbiakban együttlétünk alkalmával készített kép- és hangfelvételeket adjuk közre. Emlékezzünk szeretettel erre a meghitt együttlétre közösen!

Igehirdetés: 

"Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok."

János evangéliuma 13, 34-35

Check this out on Chirbit

A hívők szent papságának hivatása, evangélium hirdetés

Beszámoló az Egyetemes Imahét második napjának eseményéről

Imahetünk negyedik napján a Simonyifalvi Evangélikus Gyülekezet lelkészét, Deák Bálint Sándort hívtuk meg igei szolgálatra. Őt családja és a simonyifalvi pedagógusok kórusa kísérte el szolgálati útján.

Az alábbiakban együttlétünk alkalmával készített kép- és hangfelvételeket adjuk közre. Emlékezzünk szeretettel erre a meghitt együttlétre közösen!

Igehirdetés: 

"Mimódon hívják azért segítségül azt, a kiben nem hisznek? Mimódon hisznek pedig abban, a ki felől nem hallottak? Mimódon hallanának pedig prédikáló nélkül? 

Mimódon prédikálnak pedig, ha el nem küldetnek? A miképen meg van írva: Mely szépek a békesség hirdetőknek lábai, a kik jókat hirdetnek!"

Rómaiakhoz írt levél 10, 14-15

Check this out on Chirbit

"Amikor vetett, némelyik mag az útfélre esett, és jöttek a madarak, és felkapdosták." - Máté evangéliuma 13, 4

A magvető példázatát nagyon sokan ismerjük, sőt a magvetés folyamatáról sokunknak személyes tapasztalatai vannak. Jézus ezt az általunk ismert élményt használja fel arra, hogy bennünket az Isten országáról tanítson.
Milyennek gondolod az Ő országát? Olyan hely, ahol a munka értelmet nyer, ahol célod valóra válik, ahol amennyit vetsz, annak megfelelően fogsz aratni.
De itt a földön milyen a sorsod? Nem érzed úgy, hogy munkád sokszor értelmetlen? Az elvetett mag gyakran falrahányt borsóvá válik, mert olyanok a körülmények, és maga a világ is elemészti minden reménységedet.
Vannak magok, melyek az útfélre esnek. Jézus azt mondja ezekről a magvakról, hogy madarak kapdossák fel őket. Nem teremhetnek tehát. Sok olyan dolog van életünkben, és rengeteg olyan munkánk van, amelyet nem tudunk, vagy nincs is miért befejezni. De vajon értelmetlen lenne a magvetés?
A mennyei Gazda, a mi Istenünk sokszor úgy veti el a hitnek és a reménységnek magvait közöttünk, emberek között, hogy bár tudja, szívünk táptalaja olyan, mint az útfél, de mégis haszna van munkájának: madarak kapdossák fel, azt amit mi megvetünk. Ők táplálkoznak azzal, abból élnek. De mennyivel boldogabb lenne a magvető, ha elszórt magjai teremni is tudnának.
Fogadjuk el Istentől a lelki magvetést, legyen szívünk és életünk táptalaja a mennyei Gazdának itt e földön, hogy növekedjünk és érjünk meg az Ő dicsőségére!

"Ekkor az írástudók és farizeusok közül némelyek újból megszólaltak: Mester, jelt akarunk látni tőled!" - Máté evangéliuma 12, 38

Minél értelmesebb az ember, annál ésszerűbb magyarázatokat tud adni. Dolgainkat is leginkább szeretjük előre megtervezni, hogy semmi se érjen váratlanul bennünket.
Lelki életünket is jó előre megtervezni... de sajnos nem lehet. Érzelmeinkre tetteink, a velünk történtek nagy hatással vannak. Öröm, bánat, siker és kudarc a legtöbbször váratlanul ér el bennünket. Egyiknek örvendünk, a másik felzaklatja érzelmeinket..
Nem csoda hát, hogy szeretnénk elkerülni a véletleneket, vagy előre felkészülni a megpróbáltatásra.
Minél értelmesebb az ember, annál inkább gondolkodó is - használni próbálja az eszét. A farizeusokra és írástudókra most így tekintsünk. Ők, velünk együtt jelt kívánnak az Isten Fiától. Mi is várjuk ezeket az égi jeleket. Újra és újra jelet kívánunk Istentől. Olyan jeleket, amelyek által életünk jobbá, kényelmesebbé válik.
Isten Fia válaszában azt mondja, hogy Jónás próféta jelénél különbet nem kaphatunk. Az a próféta, aki menekülni akart sorsa elől, s akit mégis megtalált az Isten, az a próféta, aki elnyeletett a cethal által, de meg is menekült harmadnapra, Krisztus haláltól való szabadítását jelenti előre.
Nem adatott nagyobb jel nékünk arra nézve, hogy bármenyire is menekülnénk sorsunk beteljesedésétől, mindannyian Isten kezében vagyunk. Jó helyen vagyunk ott! Ő a bajban oltalmaz és megtart, életünket a halál völgyéből az örökkévalóságba viszi át.
Nem kell ennél nagyobb jel, biztosabb reménység zilált világunkban, reménytelenségünkben: Isten, Fia által megtart, oltalmaz és örök élettel ajándékoz meg bennünket - fogadjuk el!

Tanúskodás a közösségről

Beszámoló az Egyetemes Imahét második napjának eseményéről

Imahetünk harmadik napján az Erdőhegy-Kisjenői Református Egyházközség lelkészét, Papp Józsefet hívtuk meg igei szolgálatra. Őt az Egyházközség három presbitere, Balogh János, Ilyés Gyula és Kapros Károly kísérte el szolgálati útján.

Vendégeink voltak még testvérgyülekezetünkből a Köröstarcsi Református Egyházközség gondnoka, Pardi Ferenc és családja, valamint Köröstarcsa polgármestere, Lipcsei Zoltán és községünk polgármestere, Haász Tibor is.

Az alábbiakban együttlétünk alkalmával készített kép- és hangfelvételeket adjuk közre. Emlékezzünk szeretettel erre a meghitt együttlétre közösen!

Igehirdetés: 

"Az Isten szeretet; és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is ő benne.

Azzal lesz teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizodalmunk van az ítélet napjához, mert amint ő van, úgy vagyunk mi is e világban.

A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben.

Mi szeressük őt; mert ő előbb szeretett minket!

Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert aki nem szereti a maga atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát?

Az a parancsolatunk is van ő tőle, hogy aki szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát is."

János apostol közönséges első levele 4, 16b-21

Check this out on Chirbit

Gyászjelentés: Basiszta János (60)

Temetési igehirdetés:
"Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll."

Jób könyve 19, 25

Check this out on Chirbit

"Az egész sokaság elcsodálkozott, és ezt mondta: Talán csak nem ez a Dávid fia?" - Máté evangéliuma 12, 23

Jézus tanít, gyógyít: hirdeti az örömhírt a lelki rabságban lévő embereknek, s mikor eléhoznak egy vak és néma megszállottat, Ő meggyógyította azt, úgyhogy a vak és néma látott is, beszélt is (22. vers).
Ma már szent élménnyel olvassuk az ilyen történeteket. Vajon miért? Én úgy gondolom, hogy az Isten hatalmáról akkor veszünk örömmel tudomást, ha tudjuk, hogy Ő minden rászorultan segít. Jó lehetett nézni, szemtanúja lenni - vagy akár olvasni is, mint ahogy mi tesszük - ennek a történésnek.
De gondolj bele! Ha ottvagy, és tényleg látod Isten hatalmát, ahogy szavára emberi értelmünknek megmagyarázhatatlan dolgok történnek, melyek ellene mondanak minden tapasztalatnak, ismeretnek. Nem ijednél meg?
Vagy, ha te vagy éppen az, akin ezeket a dolgokat Isten Fia végrehajtja?
Az egész sokaság (aki látja), de te magad is rácsodálkoznál erre. Talán félnél, remegnél, mert éreznéd, hogy nem megszokott az, ami veled történik: tényleg Isten kezébe kerültél!
Rácsodálkozhatunk mi is: ez a Dávid fia, akit a próféták megjövendöltek, ez a Dávid fia, aki közöttünk van, ez a Dávid fia, akiről talán naponta hallasz, és nem hitted el Róla, hogy Ő azért jött, azért akar életedbe beköltözni, hogy meggyógyítson lelki bajaidból, és tenyerén tartson isteni gondviselő szeretetével!

Elhivatottan az öröm hirdetésére

Beszámoló az Egyetemes Imahét második napjának eseményéről

Imahetünk második napján a Simonyifalvi Római Katolikus Plébánia lelkészét, Hegedűs Jánost hívtuk meg igei szolgálatra. Vele együtt tízen érkeztek közösségünkbe szép bizonyságát téve annak, hogy mindannyian arra hivattunk el, hogy Isten örömüzenetét hirdessük e világon érzéseinkkel, tetteinkkel, egész életünkkel. 

Az alábbiakban együttlétünk alkalmával készített kép- és hangfelvételeket   adjuk közre. Emlékezzünk szeretettel erre a meghitt együttlétre közösen!

Igehirdetés: 

"Egység Krisztussal.

Szakítsatok hát minden gonoszsággal, minden álnoksággal, képmutatással, irigységgel és minden rágalmazással. Mint újszülött csecsemők kívánjatok lelki, vizezetlen tejet, hogy rajta felnőjetek az üdvösségre, hisz tapasztaltátok, hogy milyen édes az Úr. Őhozzá járultatok, az élő kőhöz, amelyet – bár az emberek elvetettek – Isten kiválasztott és megbecsült, és magatok is, mint élő kövek, épüljetek lelki házzá, szent papsággá, hogy Istennek tetsző lelki áldozatokat ajánljatok fel Jézus Krisztus által. Ezért van benne az Írásban: Lám, kiválasztott, becses szegletkövet rakok le Sionban. Aki hisz benne, az nem vall szégyent. Nektek tehát, mivel hisztek benne, dicsőségetekre válik, a hitetlenekre ellenben ez vonatkozik: „Az a kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkő lett”, a botlás köve és a botrány sziklája: megbotlanak benne, mert nem fogadták el hittel a tanítást, amelyre meghívást kaptak. Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép vagytok, hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből meghívott benneteket csodálatos világosságára. Ti valamikor nem voltatok nép, most pedig Isten népe vagytok; régen nem nyertetek kegyelmet, most pedig irgalomra találtatok.

Péter apostol közönséges első levele 2, 1-10(SzIT-fordítás)

Check this out on Chirbit

"A farizeusok pedig kimentek, és tanácsot tartottak ellene, hogyan pusztítsák el." - Máté evangéliuma 12, 14

Amikor két világszemlélet küzd egymással, akkor a végeredmény az lesz, hogy az egyik győzedelmeskedik a másikon. Jézus messiási fellépése arra készteti a világot, hogy színt valljon. Nem csodálkozhatunk azon, hogy a farizeusok, az írástudók - az értelem és tapasztalat nevében lépnek fel Isten Fia ellen.
Más választ a röghöz kötött ember nem is adhat a természet rendjének felborulása ellen, mint amit Izráel társadalmának a krémje adott. Kimennek Elé, tanácskoznak ellene, hogyan kéne elpusztítani Őt. Őt, aki Isten nevében gyógyít, bűnt bocsát meg, kilátástalan emberek életének reményt ad.
Áltatónak gondolják Jézust. Isten kegyelmi ígéretével szemben először minden ember így viseltetik. Nem tudjuk megérteni azt a szeretetet, amellyel az Isten szeret minket, amellyel magát áldozza, hogy minket megmentsen. Előbb húzódozunk Tőle, mondván megtudunk mi állni a saját lábunkon, aztán küzdünk a segítségnyújtás elfogadása ellen. Magunkban tartunk tanácsot, végül el kell fogadnunk Őt. Azt, hogy Nála nélkül semmit sem tehetünk, sőt meg sem mozdulhatunk.
Ne essünk a magát bölcsnek gondoló ember tévedésébe, fogadjuk el Jézust! Lássuk be, hogy Ő nemcsak más embereken segít, nekünk is Ő a mentsvárunk. Ha küzd bennünk az értelem a törvényszerűséggel, hívjuk segítségül Isten Lelkét, amely nem megmagyaráz dolgokat, hanem elfogadtat, reménységgel és hittel tölt be!

"Amikor látták ezt a farizeusok, azt mondták neki: Íme, a te tanítványaid azt teszik, amit nem szabad szombaton tenni." - Máté evangéliuma 12, 2

Jézus tanítványai azt teszik, ami nem megfelelő az elvárásoknak. Abban az időben ez nem pusztán annyit jelentett, hogy a Tóra rendeléseinek farizeusi előírásait szegték meg (a szombatnapi kalásztépéssel például), hanem a korabeli elvárásokat átlépték.
Mi késztette őket erre, vagy milyen hatalomnál fogva tehették ezt meg?
Jézus személye a magyarázat, Ő az, aki engedélyt ad erre. A Mester maga így felel meg ebben a kérdésben: míg a vőlegény ott van, a násznép természetesen örvendez a közösségnek.
Életünk Megváltója ma is átírhatja a világ elvárásait. Sok Krisztus-követő kilóg a világ sorából. Az anyagi világunknál nagyobb hatalomnak kell engedelmeskednünk: Isten törvényének. Mi emberek nem tudunk megfelelni az isteni elvárásoknak, s a legtöbb ember ezért esik az ítélkezés farizeusi hibájába
Krisztus nem átírja a törvényt, hanem betölti azt. A tanítványok talán nem is értik, miért, de engedelmeskednek ennek a Törvényt betöltő hatalomnak. Nagyon sok olyan dolog van életünkben, amit nem értünk. Bízzunk abban, hogy Isten a Krisztusban kijelentett kegyelme által oltalmaz bennünket azokban a dolgokban is, amelyek előtt értetlenül állunk!

Jöjjetek énhozzám mindnyájan! - igehirdetés

Bibliaolvasás:

"Levetvén azért minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irígykedést, és minden rágalmazást,

Mint most született csecsemők, a tiszta, hamisítatlan tej után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek;

Mivelhogy ízleltétek, hogy jóságos az Úr.

Akihez járulván, mint élő, az emberektől ugyan megvetett, de Istennél választott, becses kőhöz,

Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által.

Azért van meg az Írásban: Ímé szegeletkövet teszek Sionban, amely kiválasztott, becses; és aki hisz abban, meg nem szégyenül.

Tisztesség azért néktek, akik hisztek; az engedetleneknek pedig: A kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a szegeletnek fejévé és megütközésnek kövévé s botránkozásnak sziklájává;

Akik engedetlenek lévén, megütköznek az ígében, amire rendeltettek is.

Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;

Akik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; akik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok.

Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket, tartóztassátok meg magatokat a testi kívánságoktól, amelyek a lélek ellen vitézkednek;

Magatokat a pogányok közt jól viselvén, hogy amiben rágalmaznak titeket mint gonosztévőket, a jó cselekedetekből, ha látják azokat, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján.

Engedelmeskedjetek azért minden emberi rendelésnek az Úrért: akár királynak, mint felebbvalónak;

Akár helytartóknak, mint akiket ő küld a gonosztévők megbüntetésére, a jól cselekvőknek pedig dícsérésére.

Mert úgy van az Isten akaratja, hogy jót cselekedvén, elnémítsátok a balgatag emberek tudatlanságát;

Mint szabadok, és nem mint akiknél a szabadság a gonoszság palástja, hanem mint Istennek szolgái.

Mindenkit tiszteljetek, az atyafiúságot szeressétek; az Istent féljétek; a királyt tiszteljétek."

Péter apostol közönséges első levele 2, 1-17

Check this out on Chirbit

Alapige:

"Jőjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.

Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.

Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű."

Máté evangéliuma 11, 28-30

Eklézsia 29. - Imaheti lapszám

Eklézsia 29

"Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű." Máté evangéliuma 11, 30

Iga és teher - két olyan kifejezés, mely sorsunk nehézségét hivatott kifejezni. Az Ószövetség idején volt egy próféta, aki, hogy kiábrázolja, mennyire korlátozott az ő mozgási tere, azaz mondanivalója mennyire meg van szabályozva, igát, járomot vett a nyakába. Előbb fából készültet, majd vasjármot, melyet nehezebb széttörni.
Érezted valaha, hogy mintha sorsod megkötne téged? Nem tudsz se túl messze, se túl közel húzódni, mert mintha be lennél fogva.
Sok próféta volt, aki DÁBÁR-nak nevezte azt a küldetést, mely rá bizatott. Ez igét, hirdetményt, cselekményt jelentett. Talán akkor lehetünk tisztában azzal, milyen nehéz az ilyet bemutatni, ha arra a játékra gondolunk, amit nak nevezünk. Dolgokat még elmutogat az ember, de cselekvést, vagy fogalmat csak nehezen.
Jeremiás próféta vasjármot vett nyakába, hogy kiábrázolja, mennyire nem tud Isten igéjétől se jobbra, se balra térni. Volt, aki szörnyülködve fogadta ezt a megkötözöttséget. Más Istenről vélte a kegyetlenséget, mondván, hogy még szabad mozgásteret sem enged az övéinek.
Mai igénkben Jézus valami furcsát mond: az iga gyönyörűségéről a teher könnyűségéről. Nem minden iga gyönyörű és nem minden teher könnyű. Azt hiszem ezzel a kijelentéssel mindenki egyetérthet, aki valaha megtapasztalta, mit jelent félni a következő pillanattól, rettegni attól, hogy olyan megpróbáltatások várnak ránk, melyeket nem bírunk el.
Jézus azt állítja, hogy ha ezeket a terheket és igákat Neki átadjuk, akkor megszabadulunk a súlyuktól.
Az embereknek van egy nagy álmuk: felszabadultan élni a világban. Ezt te is megteheted, ha életed terhét és igáját Krisztusnak átadod.

"És te, Kapernaum, nem az égig magasztaltattál-e fel? A pokolig zuhansz alá, mert ha Sodomában történtek volna azok a csodák, amelyek benned történtek, mind e mai napig megmaradt volna." Máté evangéliuma 11, 23

Jézus számos messiási jeleket tett eddigi munkássága során.
A pogányok felfigyeltek jeleire, megsejtettek valamit titkából, csak szűkebb hazájának városai maradtak érzéketlenek, pedig ezekben tette legtöbb messiási jelét. Ezért fájó szívvel ugyan, de ítéletet hirdet ezekre a városokra: a Kapernaumtól nem messze északra levő Korazinra, a Genezáret-tó legészakibb csücskénél fekvő Bétsaidára, sőt „a maga városára”, Kapernaumra is, amelyen az sem fog segíteni a végső ítéletben, hogy Jézus annyiszor talált otthonra falai között.
Ezen az alapon hiába reménykedik felemeltetésében, mert sorsa csak elvettetés lehet, közönye miatt. Súlyosabb ítélet vár ezekre a városokra, mint azokra, amelyek nem lehettek még tanúi Jézus messiási jeleinek, és így követték el súlyos bűneiket (Sodoma a példa az ősi időkből, de megemlíti Jézus a maga korának két nagy pogány városát is: Szidónt és Tiruszt).
Jézus követőiként meg kell tanulnunk Urunk értékelésmódját: Isten elnézőbb irgalmassága folytán a tudatlanok iránt, akik nem kerültek még szembe döntően azzal a kérdéssel, hogy mit jelent nekik a Názáreti Jézus, mint a választottak iránt, akik elé beszédes valóságában állt oda az Úr, de engedetlen életükkel elutasították Őt.
Te éltél már át csodát életedben? Felfedezted benne Isten hatalmas kezét? Adtál-e hálát érte?

"Boldog az, aki nem botránkozik meg bennem." Máté evangéliuma 11, 6

A tanítványok elindulnak a küldetésbe. Jézus is elindul, és előttük jár a küldetésben. A Jézus előtt járó, az Ő útját előkészítő Keresztelő János és Krisztusnak kapcsolata azonban a tanítványok előtt nem egészen érthető.
Jézus Kapernaumban tanít; János onnan mintegy 200 kilóméternyire, a Holt-tenger partján levő Machairous-erődben van fogva. Fogsága nem szigorú, érintkezik tanítványaival is. Így veszi hírét Jézus tetteinek, és ezeket messiási jeleknek ismeri fel. Viszont nem látja bennük azt a vonást, amely az igehirdetése legfontosabb tartalmára utalna: az ítélet közeledésére. Mindenesetre a Jézus iránti bizalom jele az, hogy tanítványaival neki magának téteti fel a döntő kérdést. Jézus válasza burkolt, és arra akarja ránevelni János tanítványait, hogy az embernek magának kell döntenie az ilyen kérdésekben mindazok helyes értékelése alapján, amiket maga tapasztalt.
Boldog az, aki úgy tudja Őt elfogadni, ahogyan jött, mert meglátja benne Isten küldöttét.
Nem tudom, te hogyan fogadod el azokat a dolgokat, amelyeket Isten manapság körülötted tesz, vagy megenged történni. Biztosan sok olyan dolog van, amelyből nem az világlik ki előtted, hogy Ő irányít mindent, kezeli a helyzetet. Sokszor meg is botránkozhatsz benne.
Boldog lehetsz, ha pillanatnyi értetlenséged ellenére a hit és a bizalom érzésével tudsz közeledni Felé! A legfőbb ajándékát sem érted meg: Ő azért halt meg, hogy te örökké élhess!

"Ne szerezzetek se aranyat, se ezüstöt, se rézpénzt az erszényetekbe..." Máté evangéliuma 10, 9

A kiküldés, a tanítványok kiválasztásának elbeszélése Máté evangélista szerkesztői munkája révén kerül egy egységbe. Jézus messiási munkája a végső nagy ítéletet készíti elő. Ezért először összegyűjti népét, hogy az embert eszközévé tegye a világ megváltásának. Erre készíti fel tanítványait, amikor most próbaképpen kiküldi őket Izráelbe.
Ő maga jár előttük a küldetésben, és arra ad nekik hatalmat, amire Isten is adott neki. A tanítványok küldetése a Krisztus küldetésében való részesedés, ezért ebben a küldetésben minden emberi nyomorúság orvosai lehetnek. Küldetésükben küldőjük személyét képviselik és vele egyenlő jogaik vannak.
Nem emberi személyük, hanem Isten küldő szava teszi őket apostolokká.
Küldetésük során Isten békességét viszik magukkal: mindenkivel vállalják a közösséget, aki elfogadja ezt az üzenetet, de aki elutasítja, azzal ítéletesen tagadják meg a közösséget (leverik lábukról a port, vagyis a legcsekélyebbet sem viszik magukkal tőlük). Végül arra figyelmezteti tanítványait az Úr, hogy népük körében teljes kiszolgáltatottságban járnak. Isten Lelke azonban nem hagyja őket magukra, ezért okosak és romlatlanok tudnak lenni a küldetésben, az új ember létéből folyóan olyan ösztönösen, ahogyan természeti létében az állat tud.
A szolgálatuk jutalma látszólag csekély, nem szerezhetnek nyereséget maguknak abból, mégis, mindent megkapnak az Úrtól.
Te miért szolgálod Őt? Jutalmat kapsz érte? Dicséretet?
Vagy egyszerűen mindent!

Imaheti szolgálat Simonyifalván

Alapige:

"Az Isten szeretet; és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is ő benne.

Azzal lesz teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizodalmunk van az ítélet napjához, mert amint ő van, úgy vagyunk mi is e világban.

A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben.

Mi szeressük őt; mert ő előbb szeretett minket!

Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert aki nem szereti a maga atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát?

Az a parancsolatunk is van ő tőle, hogy aki szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát is."

János 1 levele 4, 16b-21

Check this out on Chirbit

"Kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába." Máté evangéliuma 9, 38

Jézus cselekvésének végső gyökere elesett népének megszánása, vagyis Istennek benne jelentkező irgalmassága. Ha szánalomról, irgalomról beszélünk, nem találunk olyat az emberek között, aki ne nélkülözne eme dolgoknak a hiányától.
Ahhoz, hogy beszélhessünk róla, hogy egyáltalán szó essen az emberek egymás iránti irgalmasságáról, nem elég a beszéd, nem elég a tanítás. Cselekvő ember kell, aki nemcsak igényli az Isten kegyelmességét, hanem tesz azért is, hogy az Úr kegyelme elérjen minden emberhez.
A tennivaló sok, Jézus mégsem arra buzdítja tanítványait, hogy induljanak munkába: az ember nem önmaga jószántából, hanem Isten küldő szavára indulhat csak munkába. A tanítványoknak imádkozniuk kell, hogy Isten találjon munkásokat a munkára.
Van egy közmondásunk: ki mint vet, úgy arat! Vajon észrevettük-e, hogy mind a vetésben, mind az aratásban az Isten kegyelmét kaptuk, azért, hogy munkánk nemcsak számunkra hozzon termést, hanem Istennek is dicséretet.
Kérjük mi is a mindenható Istent, hogy lelki fegyverzettel felövezve derekunkat, bennünket is állítson a maga szolgálatába!

"Jézus így válaszolt: Gyászolhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? De majd eljönnek azok a napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor böjtölni fognak." Máté evangéliuma 9, 15

Keresztelő János tanítványainak Jézus tanítványaihoz intézett kérdésére válaszolva az Úr itt a böjt kérdésének egy másik oldalára mutat rá.
A böjt a gyász kifejezője is lehet: János tanítványai gyászolnak bűneik miatt, és Mesterük igehirdetéséhez híven várják az új kor hajnalát. Ehhez a magatartáshoz illik a böjt.
Jézus tanítványai az élet teljességében élnek Mesterük mellett: ezzel a lelki magatartással nem fér össze a böjt.
Aki lakodalmak közt böjtöl, az ünneprontó.
Íme, ó és új között áthidalhatatlan az ellentét. A ruha és foltja, a bor és a tömlő példázat arra tanít, hogy régi életünknek meg kell halnia, hogy helyet adhasson az újnak, de toldozgatással-foldozgatással ez a kérdés nem oldható meg. Arra csak rámegy a régi életünk, és nem nyerjük el az újat sem.

"Menjetek el, és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket." Máté evangéliuma 9, 13

Egyszerű szavakban szól Máté evangéliuma eme történetében (9-13 versek) a szentíró Jézus újabb tanítványának elhívásáról.
Vámszedőről van szó, a római adórendszer kiszolgálójáról, akit honfitársai mély megvetéssel illettek. Jézus hívó szavára azonnal elhagyja eddigi foglalkozását, és csatlakozik az Úrhoz. Ez a lényeg, ennyiről számol be az evangélium.
Az új tanítvány nyilván meg akarja osztani örömét barátaival: otthon vacsorára gyűl össze velük. Jézust is meghívja, és az Úr nem vonakodik egy asztalhoz ülni a vámszedőkkel és bűnösökkel. Azt fejezi ki ezzel, hogy életközösséget vállal velük.
A farizeusok azonban szót emelnek  Jézus e gesztusa ellen tanítványainál.
Az Úrnak ez arra ad alkalmat, hogy a farizeusi felfogást telibe találva mutasson rá Isten logikájára: a beteg nem azért van közöttünk hogy irtózattal elhúzódjunk tőle, hanem azért, hogy meggyógyítsuk. Isten az önző kegyességet utálattal veti el: a másik emberhez bajaiban való odahajlás indulata kedves előtte egyedül. Így Jézus is azért jött, hogy a bűnösöket hívja magához. Hogy ki számítja magát az igazak közé, az kinek-kinek a maga dolga. De az bizonyos, hogy amíg ezek közé számítja magát, nem fogja meghallani Jézus hívó szavát.

Gyászjelentés: özv. Tóth Ferencné Kovács Ilona (89)

Virrasztási ige:

"Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom.

És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok.

És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból.

A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.

Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt,

Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal;

Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.

A szeretet soha el nem fogy..."

Pál apostol Korinthusbeliekhez írt 1 levele 13, 1-8a

Check this out on Chirbit

Temetési igehirdetés:

"A szeretet soha el nem fogy..."

Pál apostol Korinthusbeliekhez írt 1 levele 13, 8a

Check this out on Chirbit

Bízzál fiam! - vasárnapi igehirdetés

Bibliaolvasás:

"A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.

Mert ezzel szereztek jó bizonyságot a régebbiek.

Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy ami látható, a láthatatlanból állott elő.

Hit által vitt Ábel becsesebb áldozatot Istennek, mint Kain, ami által bizonyságot nyert afelől, hogy igaz, bizonyságot tevén az ő ajándékairól Isten, és az által még holta után is beszél.

Hit által vitetett fel Énokh, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mert az Isten felvitte őt. Mert felvitetése előtt bizonyságot nyert afelől, hogy kedves volt Istennek.

Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.

Hit által tisztelte Istent Noé, mikor megintetvén a még nem látott dolgok felől, házanépe megtartására bárkát készített, amely által kárhoztatá e világot és a hitből való igazságnak örökösévé lett.

Hit által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, amelyet örökölendő vala, és kiméne, nem tudván, hová megy.

Hit által lakott az ígéret földén, mint idegenben, sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös társaival.

Mert várja vala az alapokkal bíró várost, melynek építője és alkotója az Isten.

Hit által nyert erőt Sára is az ő méhében való foganásra, és életkora ellenére szűlt, minthogy hűnek tartotta azt, aki az ígéretet tette.

Azért is egytől, még pedig mintegy kihalttól annyian származtak, mint az égnek csillagai sokaságra nézve, és mint a tenger partja mellett a fövény, mely megszámlálhatatlan.

Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok a földön."

Zsidókhoz írt levél 11, 1-13

Check this out on Chirbit

Alapige:

"És ímé hoznak vala hozzá egy ágyban fekvő gutaütött embert. És látva Jézus azoknak hitét, monda a gutaütöttnek: Bízzál fiam! Megbocsáttattak néked a te bűneid."

Máté evangéliuma 9, 2