"Halleluja, halleluja! Iskoláink tárt ajtaja várja ezt az ifjú népet, mely áldoz most, Uram, néked" - énekeltük a templomban tartott tanévnyitó alkalmával.
Imádkozni, énekelni, Isten segedelmét kérni jöttünk a templomba, és meghallgatni azt az igei útmutatást, amellyel elindít bennünket az Úr ebben az új tanévben.
A Példabeszédek 4. részének 1, 5 és 23. verse alapján hirdetett Ige által az Isten minden gyülekezeti tag szívére helyezte a tanítást: "Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet." Szól ez a tanítás a bölcs Salamon király gyermekeinek, akikre atyai testamentumként, s egyben legértékesebb hagyatékként maradt, de szól a nemzetnek, Isten népének, és nekünk is, azoknak, akik iskolapadokba ülnek, vagy a katedrák mögött állnak, azoknak, akik kézenfogva kísérik iskoláskorú gyermekeiket, unokáikat az iskolába. A mi mennyei Atyánk is ezt a tanácsot adja nekünk: próbáljuk meg értelemmel, bölcsességgel megismerni ezt a világot, de őrizzük meg szívünk tisztaságát, azt a kedvességet, szeretetet, békességet, amely által reménységgel és hittel merünk a holnapok elé nézni, tudván, hogy semmi sem szakíthat el bennünket attól az atyai szeretettől, melyet Isten az Ő szent Fiában nekünk kijelentett.
Az istentisztelet alatt a vakációs gyermekbibliahéten résztvett gyermekek énekszámokkal kedveskedtek a gyülekezetnek, ezzel nemcsak felborítva a szokásos istentiszteleti rendet, hanem gazdagítva és színesítve a tanévnyitó istentiszteletet.
A gyülekezet egy szívvel-lélekkel imádságban kérte Isten segedelmét nemcsak az új tanévre, hanem a tanítókra, a nevelőkre, akikre szent feladatot bízott az Úr, hogy a természeti tudományok mellett a legfőbb dolgot tanítsák meg a fiataloknak: hogy az Úrnak félelme a bölcsesség kezdete.
Az istentisztelet végén elhangzó ének szövege álljon előttünk imádságként ez új tanév kezdetén:
Halleluja! Halleluja,
Iskoláink tárt ajtaja
Várja ezt az ifjú népet,
Mely áldoz most, Uram, néked.
Munkakedvvel, víg énekkel
Házadból így indulunk el.
Hű pásztorunk, jó Istenünk,
Nagy utunkra, ó, jöjj velünk!
Vigyázz reánk, nevelj minket,
Igazgassad lépteinket,
Míg utunkat fedné homály,
Tűzoszlopként előttünk járj!
Templomodba hogy betértünk,
Egy drága név volt vezérünk.
Tekintettünk Jézusunkra,
Ki zászlót bont ma számunkra.
Lelkünknek add e hű vezért,
Miértünk is Ő onta vért.
Áldd meg, óvd meg szép hazánkat,
Virágoztasd egyházunkat!
Tanítóink te szolgáid:
Légyenek mind áldottaid!
Igazság és jó békesség
Köztünk egymást ölelgessék.
Ámen!
