HETI IGE: „Majd hozzátette Jézus: A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért; tehát az Emberfia ura a szombatnak is. " (Márk evangéliuma 2, 27-28)
2010. december 26., vasárnap
Karácsonyi köszöntés
„ Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.” (I Mózes 1, 1-2)
A Szentírás első mondatait alkotják ezek a szavak. Az pedig az Élet könyve. Valóban ilyen lenne az élet? Tele kudarccal, bukással, gyilkossággal, háborúval – ahogy a Könyv első történeteiben olvashatjuk? Igen: ez az élet. Bár sokat változott az elmúlt évezredek, évmilliók alatt a mi világunk, mégis sokszor úgy érezzük, hogy a föld most is kietlen és puszta. Valami nagyon hiányzik belőle.
Ebben a mi puszta és kietlen világunkban hangzik el a figyelmeztetés: készítsétek az Úrnak útját, és egyengessétek az Ő ösvényeit. Nem Istennek van szüksége a felkészülésre, hanem nekünk mindnyájunknak. Karácsony ennek az útkészítésnek a kezdete. Isten, az Ő Lelke által most is lebeg a pusztaság felett, velünk van minden napon a világ végezetéig. Nekünk csak észre kell vennünk, meg kell látnunk, hogy az a láthatatlan erő, mely átsegített bennünket megpróbáltatásainkon és kudarcainkon, nem véletlenszerűen, kiszámíthatatlanul jön, hanem Isten gondviselő szeretete az. Ezt a szeretetet kaptuk meg Karácsonykor Jézus Krisztusban.
Adja a mindenható Isten, hogy az ünnep melegsége által a mi szívünkbe is beleköltözzön ez a szeretet és onnan árasszuk szét ebbe a kietlen és puszta világba: komor és bús kedvű ismerőseink-re, reményvesztett emberekre, gyászoló embertársainkra.
Szenteljük meg életünket e szeretet által, imádjuk és dicsérjük a Magasságost, aki a sötétséget, mely életünkben uralkodik világossággá akarja változtatni.
A Szentírás első mondatait alkotják ezek a szavak. Az pedig az Élet könyve. Valóban ilyen lenne az élet? Tele kudarccal, bukással, gyilkossággal, háborúval – ahogy a Könyv első történeteiben olvashatjuk? Igen: ez az élet. Bár sokat változott az elmúlt évezredek, évmilliók alatt a mi világunk, mégis sokszor úgy érezzük, hogy a föld most is kietlen és puszta. Valami nagyon hiányzik belőle.
Ebben a mi puszta és kietlen világunkban hangzik el a figyelmeztetés: készítsétek az Úrnak útját, és egyengessétek az Ő ösvényeit. Nem Istennek van szüksége a felkészülésre, hanem nekünk mindnyájunknak. Karácsony ennek az útkészítésnek a kezdete. Isten, az Ő Lelke által most is lebeg a pusztaság felett, velünk van minden napon a világ végezetéig. Nekünk csak észre kell vennünk, meg kell látnunk, hogy az a láthatatlan erő, mely átsegített bennünket megpróbáltatásainkon és kudarcainkon, nem véletlenszerűen, kiszámíthatatlanul jön, hanem Isten gondviselő szeretete az. Ezt a szeretetet kaptuk meg Karácsonykor Jézus Krisztusban.
Adja a mindenható Isten, hogy az ünnep melegsége által a mi szívünkbe is beleköltözzön ez a szeretet és onnan árasszuk szét ebbe a kietlen és puszta világba: komor és bús kedvű ismerőseink-re, reményvesztett emberekre, gyászoló embertársainkra.
Szenteljük meg életünket e szeretet által, imádjuk és dicsérjük a Magasságost, aki a sötétséget, mely életünkben uralkodik világossággá akarja változtatni.
2010. december 24., péntek
2010. december 7., kedd
Megvásárolható kiadványok
Megvásárolható a 2011-es Református Kalendárium
A tartalomból:
Interjú Csűry István püspökkel
Gyülekezeti őrjárat: Az élő Szilágyság - Zilah, Zovány, Szilágysámson
Csángók között
Irodalmunk kincsestára: Bessenyei György, Kriza János
Történelem: A Rákóczi-féle szabadságharc
Gyermekrovat
Rejtvények ...és sok más egyéb!
A kalendáriumot Bereczki András paptamási lelkipásztor szerkesztette. A könyvnaptár megvásárolható a lelkipásztori hivatalban, ára 12 lej.
Egyéb megvásárolható kiadványok
- Királyhágómelléki Református Falinaptár - 3 lej
- Harangszó - ingyenesen (1,50 lejt, ami a lap ára önkéntes adományként a vasárnapi perselybe helyezheti)
- Magyar Református Énekeskönyv - 15 lej
- Elsőéves konfirmációi előkészítő - 1,50 lej
- Heidelbergi Káté (Tavaszy Sándor fordítás) - 3 lej
Eklézsia (gyülekezeti lap) - ingyenes (fenntartása érdekében kérjük a perselybe helyezze el adományát)
"Aranydombon ülő Cseke-Vadász" (Vadász falu történelmi és egyházi monográfiája) - 5 lej
2010. november 15., hétfő
Falinaptár
A 2011-es esztendőre szóló falinaptár megvásárolható a Lelkészi Hivatalban.
A szép kivitelezésű, jó minőségű falinaptárt a börvelyi református templomról készült fotó és a szilágysomlyói református templom kazettáinak képei díszítik.
Ára 3 lej.
2010. november 2., kedd
Emlékezés halottainkra
"Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint.
Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől.
Mert ami a törvénynek lehetetlen vala, mivelhogy erőtelen vala a test miatt, az Isten az ő Fiát elbocsátván bűn testének hasonlatosságában és a bűnért, kárhoztatá a bűnt a testben.
Hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint.
Mert a test szerint valók a test dolgaira gondolnak; a Lélek szerint valók pedig a Lélek dolgaira.
Mert a testnek gondolata halál; a Lélek gondolata pedig élet és békesség.
Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti.
Akik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt.
De ti nem vagytok testben, hanem lélekben, ha ugyan az Isten Lelke lakik bennetek. Akiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé.
Hogyha pedig Krisztus ti bennetek van, jóllehet a test holt a bűn miatt, a lélek ellenben élet az igazságért.
De ha Annak a Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az ő ti bennetek lakozó Lelke által."
Pál apostol Rómabeliekhez írt levele 8. rész 1-11 verse
2010. október 30., szombat
Honlapajánló: Egyházmegyénk a világhálón
A mai fiatalok már Istent is a világhálón keresik - ezzel a megállapítással indították néhány éve az egyik református portált az anyaországban.
A világháló fejlődésével, sokirányú elterjedésével egyre inkább érezzük a fenti kijelentés reánk, igehirdetőkre háruló missziói feladatát, amelyet Krisztustól kaptunk: "Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangyéliomot minden teremtésnek" (Mk. 16, 15). Jól tudjuk, rajtunk is múlik az, hogy az Istent világhálón kereső nemzedék megtalálja az Urat. A nékünk adott tálentumok által igyekszünk a misszió eme új eszközét is felhasználni az evangélium hirdetésére és annak megélésére.
Egyházmegyénk lelkészi közössége arra az elhatározásra jutott, hogy bár a virtuális megjelenés nem tudja pótolni azokat a lelki és testi ajándékokat, melyeket a gyülekezeti közösségeinkben való jártasság nyújt, de az eszközöknek eme új formáját is felhasználja arra, hogy híveinket templomainkba, istentiszteleti alkalmainkra és református hitünk megélésére hívjuk.
Egyházmegyénk honlapjának világhálós elérhetősége: http://aradrefeme.blogspot.com
2010. október 20., szerda
Gyászjelentés
Az Aradi Református Egyházmegye lelkipásztori közössége Isten akaratában megnyugodva adja tudtul híveinek, hogy Nt. Seres Géza, angyalkúti református lelkipásztor, egyházmegyénk volt esperese harmincöt esztendei lelkipásztori és tizenkét évi esperesi szolgálata után visszatért Teremtő Urához.
Egy fáradhatatlan szolgatársat, békességre igyekvő barátot, a lelkipásztori közösségért harcoló bajtársat veszítettünk el benne. Hisszük, hogy Isten erőt ad gyászoló családtagjainak és gyülekezeteinek, ahol szolgált, hogy elviseljék azt a próbatételt, amely elé Isten állította őket.
„Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök lőn azoknak, kik elaludtak.
(1.Kor 15, 19-20)
A temetési szertartásra október 23.-án, szombaton 14 órától kerül sor az angyalkúti református templomban.
A mindenható Isten vigasztalja meg Szentlelke által gyászoló szeretteit és gyászunkban osztozó testvéreinket.
(1.Kor 15, 19-20)
A temetési szertartásra október 23.-án, szombaton 14 órától kerül sor az angyalkúti református templomban.
A mindenható Isten vigasztalja meg Szentlelke által gyászoló szeretteit és gyászunkban osztozó testvéreinket.
2010. október 4., hétfő
2010. szeptember 27., hétfő
Szikszai György: Egészséges keresztyének imádsága beteg ifjú emberért
Végtelen bölcsességű és ellenállhatatlan hatalmú szent Isten! Mély séges alázattal imádjuk gondviselésed útjait abban is, hogy ezt az ifjú em bert (ifjú asszonyt) kedves és örvendező ifjúságában terhes betegséggel lá togattad meg s olyan szomorú és keserves állapotba juttattad, amiben magán láthatja, mi is láthatjuk példáján, hogy milyen hiábavaló az ifjúság minden ereje és kedvessége.
Te magad parancsoltad, hogy imádkozzunk egymásért és ne csak a magunk, hanem felebarátaink szükségeiben is keressünk meg téged, ezért alázatos bizalommal járulunk eléd és kérjük terjeszd ki irgalmadat e beteg ifjú szolgádra (szolgálóleányodra). Tekints rá a mennyből könyörülő sze mekkel nyomorúságának napján és cselekedj vele könyörületességed gaz dasága szerint.
Ha ifjúságának idején nem emlékezett meg kellően rólad, teremtőjé ről, ha vétkes hiábavalóságok követésével, keresztyén kötelességének elmulasztásával vagy megrontásával megbántott téged, ha ifjúságának ere jét és egészségét sokszor olyan dolgokra fordította, amik előtted nem ked vesek, sőt gyűlöltek: ne emlékezz meg ifjúságának bűneiről és vétkeiről, hanem emlékezz meg a te irgalmadról. Bánja ő azokat porban és hamu ban, semmit sem kíván jobban, mint hogy azok soha se estek volna meg. Irgalmadra és Jézus Krisztus igazságára támaszkodik: kegyelmezz azért minden álnokságának nagy irgalmadból Jézus Krisztusért. Biztasd meg őt bűneinek vádolása és büntetése ellen, éreztesd meg vele bűnbocsátó ke gyelmedet és így adj vigasztalást és gyógyulást lelkének.
Gyógyítsd meg testét is. Enyhítsd fájdalmait. Ne szakítsd félbe ifjú életét, hanem építsd fel őt nagy kegyelmesen betegségéből. Állítsd vissza előbbi erejét és egészségét. Rajta levő mostani látogatásodat szenteld meg úgy benne, hogy abból felkelve vigyázóbb legyen életére és félelmedet maga előtt hordozza mindenkor.
Ha pedig felőle való végzésed és akaratod az, hogy ez a betegség vé get vessen életének, tudjuk, hogy úgy lesz. Akkor szakítsd el szívét e világ tól, fordítsd el az élethez való ragaszkodástól, készítsd el akaratod illő engedelmességgel és megnyugvással való követésére. Nyisd meg neki végte len irgalmad kincseit, hogy földi életének vége a mennyei örök boldogság kezdete legyen, a mi Urunk Jézus Krisztus által. Ámen.
Keresztyéni tanítások és imádságok (1786)
Ha ifjúságának idején nem emlékezett meg kellően rólad, teremtőjé ről, ha vétkes hiábavalóságok követésével, keresztyén kötelességének elmulasztásával vagy megrontásával megbántott téged, ha ifjúságának ere jét és egészségét sokszor olyan dolgokra fordította, amik előtted nem ked vesek, sőt gyűlöltek: ne emlékezz meg ifjúságának bűneiről és vétkeiről, hanem emlékezz meg a te irgalmadról. Bánja ő azokat porban és hamu ban, semmit sem kíván jobban, mint hogy azok soha se estek volna meg. Irgalmadra és Jézus Krisztus igazságára támaszkodik: kegyelmezz azért minden álnokságának nagy irgalmadból Jézus Krisztusért. Biztasd meg őt bűneinek vádolása és büntetése ellen, éreztesd meg vele bűnbocsátó ke gyelmedet és így adj vigasztalást és gyógyulást lelkének.
Gyógyítsd meg testét is. Enyhítsd fájdalmait. Ne szakítsd félbe ifjú életét, hanem építsd fel őt nagy kegyelmesen betegségéből. Állítsd vissza előbbi erejét és egészségét. Rajta levő mostani látogatásodat szenteld meg úgy benne, hogy abból felkelve vigyázóbb legyen életére és félelmedet maga előtt hordozza mindenkor.
Ha pedig felőle való végzésed és akaratod az, hogy ez a betegség vé get vessen életének, tudjuk, hogy úgy lesz. Akkor szakítsd el szívét e világ tól, fordítsd el az élethez való ragaszkodástól, készítsd el akaratod illő engedelmességgel és megnyugvással való követésére. Nyisd meg neki végte len irgalmad kincseit, hogy földi életének vége a mennyei örök boldogság kezdete legyen, a mi Urunk Jézus Krisztus által. Ámen.
Keresztyéni tanítások és imádságok (1786)
forrás: http://harangszo.blogspot.com
2010. szeptember 26., vasárnap
A bárka
Vajon észrevesszük-e azt a bárkát, amit Isten küld felénk? Azt a bárkát, amelynek, ha csupán a létezéséről tudunk, megtanuljuk értékelni az ilyen próbatételnek minősülő áldásokat is. Mert ez a bárka, a mi hitünk! Lesz-e időnk mindenünket bevinni a bárkába, ami fontos számunkra?
Ismerős mindannyiunk előtt Nóé története: ő bevitte Isten parancsára a maga készítette bárkába a családját is, hogy ne pusztuljanak el az özönvíz alatt. Van egy régi vallásos hasonlat, mely párhuzamot von a bárka, Nóé bárkája és az egyház, a templom között. A bárka is, a templom is az a hely, ahol át lehet értékelni saját életünket, meg lehet menekülni annak veszélyeitől.
Az idei áradásokról szóló beszámolók után egy kép maradt meg bennem: voltak házak, amelyek összedőltek, emberek, akik hátra kellett hagyják lakóhelyeiket a fenyegetettség miatt, a tekintetek, a reményvesztettség pillantásai… és mindenütt víz.
A napokban beszéltem valakivel, aki az árvíz idején nagyon sok veszélyeztetett helyen járt. Azt mondta, hogy a legfurcsább az volt az egészben, hogy miden elárasztott falu közepén egy kis sziget képződött: a dombon a templommal.
2010. augusztus 8., vasárnap
Jertek ünnepeljünk 2
Ez az a nap...
Lakodalom készül...
Mikor a királyfi...
Ő trombitaszóval jön...
Tüzed, Uram Jézus...
Mint a hó...
El Shaddáj...
Lakodalom készül...
Mikor a királyfi...
Ő trombitaszóval jön...
Tüzed, Uram Jézus...
Mint a hó...
El Shaddáj...
2010. augusztus 3., kedd
Jertek, ünnepeljünk!
Augusztus első hetében rendezzük meg az immáron hagyományossá vált nyári vakációs gyermekbibliahetet. Az idei témánk az ünneplés, ezért a cím is: Jertek ünnepeljünk!
A kilátástalan, válságos, gondokkal és nehézségekkel teli életben is van helye az ünnepnek. Ezért ünnepelünk mi: mert ünnepi alkalom vidám gyermekek közt lenni, akik játszva-énekelve dicsérik az Istent.
Hisszük, hogy ünnepi alkalom lesz vasárnap is, mikor a bibliaheten résztvevő gyermekek az istentisztelet menetébe bekapcsolódva, azt színesebbé téve, szolgálatukkal teszik valóságos ünneppé az Úr napját.
Szeretettel hívjuk a gyermekeket az alkalmakra, a gyülekezetet pedig a vasárnapi ünnepi istentiszteletre: Jertek, ünnepeljünk!
2010. július 2., péntek
Lelkészbeiktatás Ágyán
2010. június 27.-én, vasárnap délután ünnepi istentiszteletre gyűltek össze a hívek az ágyai református templomban. Ezen a napon iktatták be ugyanis az egyházközség lelkipásztori tisztségébe nt. Módi József lelkipásztort, aki már nyolcadik éve végzi szolgálatát a gyülekezetben.
Az istentisztelet Lőrincz Lóránd Péter, vadászi lelkipásztor igehirdetésével kezdődött. Az istentisztelet alatt énekkel szolgált az iskolai kiskórus.
Az istentisztelet után nt. Seres Géza, az aradi egyházmegye esperese tartott beiktató beszédet, majd a fogadalomtétel után átadta a beiktatott lelkipásztornak a Szentírást, a gyülekezet pecsétjét és a templom kulcsát. A házigazda lelkipásztor szószékfoglaló beszéde után az ünnepségen megjelent lelkipásztorok igei köszöntésekkel szóltak a beiktatott lelkipásztorhoz. Majd szép, alkalomhoz illő szavalatok és a templomi közösség (református, baptista, katolikus és adventista személyekből alakult) kórusa gyönyörű énekszolgálatokkal tette felejthetetlenné ezt az ünnepi alkalmat.
A szeretetvendégséggel zárult eseménynek csak emberi szemszögből nézve lett vége. Hisszük, hogy Isten szeretete ezután is folyamatosan jelen lesz az ágyai közösségben éppen a frissen beiktatott lelkipásztor és a gyülekezet szolgálata által.
2010. június 19., szombat
Igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével.
2010 a református egység éve, hiszen a nagyhírű amerikai egyetemi városban, Grand Rapids-ben június 18-án, pénteken megalakult a Református Egyházak Világközössége (REV), amely világszerte 80 millió református keresztyént képvisel majd.
A református világszervezet a Református Világszövetség és a Református Ökumenikus Tanács egyesülésével jött létre. A Református Egyházak Világközössége alakuló ülése nyomán, június 19-28. között az új világszervezet első közgyűlésére is sor kerül.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerükletet Csűry István püspök és Antal János előadótanácsos képviselik az egyháztörténeti jelentőségű eseményen.
A Református Világszövetség és a Református Ökumenikus Tanács 2005-ben elhatározott egyesülése elől pénteken minden akadály elhárult. Helyi idő szerint reggel 8 órától került sor a Református Ökumenikus Tanács, 9 órától pedig a Református Világszövetség utolsó közgyűlésére. Mindkét szervezet kimondta megszűnését, és egyhangúlag elfogadták az egyesülés teológiai és jogi vetületeit tartalmazó alapokmányt, melynek értelémben a világ reformátussága olyan elkötelező közösséggé lesz, melyet egymás igaz egyházlétének teljes elfogadása, a szószéki- és úrvacsorai közösség, illetve a kölcsönös felelősségvállalás jellemez. Erre az elkötelezettségre utal a nagygyűlés központi témájául választott igei gondolat is: „A Lélek egysége a békesség kötelékével” (Efézusi levél 4,3).
A Református Egyházak Világközösségének hivatása ugyanakkor, hogy a református, presbiteriánus, kongregacionalista és egyesült tagegyházakat a korábbinál nagyobb súllyal képviselje a római katolikus, ortodox, evangélikus és karizmatikus egyházakkal folytatott, ökumenikus párbeszédben. „Egyházkerületünk Istennek ad hálát a református világszervezet megalakulásáért. Érzékeljük a világ minden részén élő reformátusok közös szándékát, amely egyfelől Isten Igéjének mélyebb megismerésében, másfelől az egyházrészek közösségének megerősítésében válik határozott céllá és elérhető eredménnyé. A Református Egyházak Világközössége kifejezte hitét a Lélek egységteremtő szolgálata mellett, amely Isten népét egy közös testben tartja, egyetlen reménység alatt, hogy egy Urunk van, a hitünk is egy, amit az egy keresztség szentesít. Református egyházunk részeinek, úgy mint híveinek, gyülekezeteinek, minden szervezetének e nagy szeretetért és kegyelemért szükség ’a békesség kötelékével’ egyként az Egyet követni. Kérünk minden gyülekezetet, hogy az istentiszteletek keretében imádkozzanak a megújhodó egységért, az egységben a megújuló lelkületért, mert megújult életünkkel fogjuk megújítani a körülöttünk szenvedő világot.” – fogalmazott alkalmi üzenetében egyházkerületünk püspöke.
A Világközösség első közgyűlésének munkálatait ünnepi istentisztelet nyitotta meg, melyen együtt fohászkodott a mintegy ezer küldött, megfigyelő és vendég a Grand Rapids-i Calvin College óriási arénájában.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület
Külügyi és Ökumenikus Osztálya
2010. június 9., szerda
Felhívás
Kedves Testvéreink!
„A nagy vizek zúgásainál, a tengernek felséges morajlásánál felségesebb az Úr a magasságban.” (Zsolt. 93, 4)
Az elmúlt hetekben egyre vészterhesebb hírek érkeztek hozzánk Magyarország észak-keleti részéből, majd a nagy folyók felől is. Megáradtak alig ismert patakok, utánuk a Duna és a Tisza is fenyegetően megközelítették (olykor át is lépték) gátjaik legmagasabb pontját. Veszélybe kerültek és részben elpusztultak a megáradt folyók környékén élő testvéreink ingó és ingatlan tulajdonai. Sőt, testvérek kerültek drámai helyzetekben halálfenyegető körülmények közé. Isten tudja egyedül, hogy mi vár még új reményeket melengető magyar nemzetünkre.
Még mindig kevesen tudják, és még kevesebben hiszik, hogy minden megpróbáltatás Istentől jön alkalomként arra, hogy a kísértések között felismerjük Őt, Aki kegyelmes, és hogy önmagunkkal szembesüljünk, akik rászolgálunk gondjaink sokasodására. Szenvedő testvéreink gyötrelme a mi fájdalmunk is, veszteségeik, a mi veszteségeink. Tegnap ők segítettek nekünk, ma mi fogunk segíteni. Isten a közös teherhordozás ajándékával áldott meg bennünket, és ezzel enyhíti az áldozatok félelmét, és engedi meglátnunk a mindenek felett létező hatalmát. Ez a hatalom nemcsak a természet erőit uralja, hanem az embert is a legjobb irányba fordítja. Minden vészhelyzetnek üzenete van, minden ilyen helyzetre nekünk is válaszolnunk szükséges.
Abban a reménységben intézzük felhívásunkat, hogy egyházkerületünk tagjai, gyülekezetei, mint mindenkor, most is foglalják imádságába a nyomorúságba került testvéreit. Szeretetünket kifejezésre juttathatjuk azzal, hogy gyülekezetenként pénzbeli adakozást hirdetünk az árvíz károsultjai javára. Hinnünk kell, hogy adományainkkal hozzájárulunk nemcsak az ingatlanok helyreállításához, hanem a lelki sebek meggyógyításához, valamint az eddig távollévők Istenhez való közeledéséhez.
A gyülekezetek adományait az egyházmegyék révén egyházkerületünk küldi tovább (június 28-án) a Magyar Református Egyház Szeretetszolgálathoz, ahol a szükséget ismerve rendelkeznek a szétosztásról.
„A nagy vizek zúgásainál, a tengernek felséges morajlásánál felségesebb az Úr a magasságban.” (Zsolt. 93, 4)
Az elmúlt hetekben egyre vészterhesebb hírek érkeztek hozzánk Magyarország észak-keleti részéből, majd a nagy folyók felől is. Megáradtak alig ismert patakok, utánuk a Duna és a Tisza is fenyegetően megközelítették (olykor át is lépték) gátjaik legmagasabb pontját. Veszélybe kerültek és részben elpusztultak a megáradt folyók környékén élő testvéreink ingó és ingatlan tulajdonai. Sőt, testvérek kerültek drámai helyzetekben halálfenyegető körülmények közé. Isten tudja egyedül, hogy mi vár még új reményeket melengető magyar nemzetünkre.
Még mindig kevesen tudják, és még kevesebben hiszik, hogy minden megpróbáltatás Istentől jön alkalomként arra, hogy a kísértések között felismerjük Őt, Aki kegyelmes, és hogy önmagunkkal szembesüljünk, akik rászolgálunk gondjaink sokasodására. Szenvedő testvéreink gyötrelme a mi fájdalmunk is, veszteségeik, a mi veszteségeink. Tegnap ők segítettek nekünk, ma mi fogunk segíteni. Isten a közös teherhordozás ajándékával áldott meg bennünket, és ezzel enyhíti az áldozatok félelmét, és engedi meglátnunk a mindenek felett létező hatalmát. Ez a hatalom nemcsak a természet erőit uralja, hanem az embert is a legjobb irányba fordítja. Minden vészhelyzetnek üzenete van, minden ilyen helyzetre nekünk is válaszolnunk szükséges.
Abban a reménységben intézzük felhívásunkat, hogy egyházkerületünk tagjai, gyülekezetei, mint mindenkor, most is foglalják imádságába a nyomorúságba került testvéreit. Szeretetünket kifejezésre juttathatjuk azzal, hogy gyülekezetenként pénzbeli adakozást hirdetünk az árvíz károsultjai javára. Hinnünk kell, hogy adományainkkal hozzájárulunk nemcsak az ingatlanok helyreállításához, hanem a lelki sebek meggyógyításához, valamint az eddig távollévők Istenhez való közeledéséhez.
A gyülekezetek adományait az egyházmegyék révén egyházkerületünk küldi tovább (június 28-án) a Magyar Református Egyház Szeretetszolgálathoz, ahol a szükséget ismerve rendelkeznek a szétosztásról.
2010. június 6., vasárnap
Meddig bírják a homokzsákok? Meddig bírják az emberek?
Hetek óta szakad az eső. Az ország számos térségében katasztrófahelyzet állt elő. Előbb a kisebb folyók, a Szinva, a Hernád, a Bódva lépett ki medréből, és öntötte el sokak pincéjét, sőt házát, ám most már a Tisza és a Duna vízállása is vészesen emelkedik. Meddig bírják a homokzsákok? Az átázott töltések? És meddig bírják az emberek, akik éjjel-nappal a gátakon fáradoznak, talán azzal a rettenetes tudattal, hogy közben gyümölcsfáik is tönkrementek, és veszélybe került a megélhetésük? Szöveg: dr. Fabiny Tamás, Lélektől lélekig, 2010. június 6.
A bibliai özönvíz elbeszélése juthat eszünkbe, amikor Isten negyvennapos esőt bocsátott a világra. Oka is volt ennek, amin érdemes elgondolkodnunk: „megromlott a föld, mindenki rossz útra tért, erőszakossággal telt meg a föld” – olvassuk Mózes 1. könyvében. Ám ugyanitt arról is értesülünk, hogy akadt egy ember, Noé, aki azt a feladatot kapta az Úrtól, hogy bárkát építsen.
Nincs új a nap alatt: már a Szentírás legelején olvasunk ökológiai katasztrófáról – de arról is, hogy Isten végső célja nem a büntetés, hanem a megmentés. Ő nem a pusztulást, hanem az új életet akarja.
A mai árvizek felől ama első özönvízre tekintve azt a reményemet fogalmazhatom tehát meg: van valaki, aki ácsolja a bárkát, hogy az megmentsen miket.
Meglehet, a bárka nem volt kényelmes. Helyet kellett ott szorítani mindenféle élőlénynek. Ma is el kell fogadnunk, hogy ez a bárka nemcsak minket akar felvenni, hanem másokat is. Ez a túlélés záloga.
A másik, amire figyelnünk kell: Noé csak a bárka tetejére építhetett ablakot. Alatta és körülötte a végtelen és zavaros tenger volt. Felfelé kellett hát kémlelnie: mikor szakadoznak szét a felhők, mikor támad rés a komor égen, mikor süt ki végre a nap? A mai árvizek is megtaníthatnak arra, hogy felfelé tekintsünk, és onnan várjunk segítséget.
Azt is jó megjegyeznünk, hogy amikor a bárka végre megfeneklett az Ararát tetején, és a kibocsátott galamb olajággal a csőrében tért vissza, akkor Noé hálaáldozatot mutatott be az új szövetséget jelző szivárvány alatt.
Hiszem, a bárka ma is megment minket a pusztulástól. Szép és gazdag tartalmú jelkép a bárka. Három lehetséges értelmezésére szeretnék most röviden utalni.
Az elsőhöz Kányádi Sándort hívom segítségül, akinek Noé bárkája felé című verse a trianoni tragédia árnyékában különösen aktuális.
„Be kell hordanunk, hajtanunk mindent.
A szavakat is. Egyetlen szó,
egy tájszó se maradjon kint.
Semmi sem fölösleges.
Zuhoghat akár negyvenezer nap
és negyvenezer éjjel, ha egy
buboréknyi lelkiismeret-
furdalás sem követi a bárkát.
Mert leapad majd a víz.
És fölszárad majd a sár.
És akkor majd a megőrzött,
a meglévő szóból újra-
teremthetjük magát az első búzaszemet,
ha már igével élnünk
tovább nem lehet.”
Nyelvünket és nemzetünket mentheti meg egy segítségünkre küldött bárka.
Egy másik bárka-asszociáció Jean Vanier nevéhez fűződik, aki a 60-as években hozta létre a ma már világszerte elterjedt bárka közösséget és mozgalmat, amelyben szellemi és testi sérülteket karolnak fel. Szervezetileg más keretben, de nem kevés áldással működik a Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség, a Mevisz Bárka csoportja, ahol immár húsz éve segítik a kerekesszékeseket, a vakokat, a legtöbb közösségből sajnos még mindig kizártakat.
A sokféle értelmezés közepette sem felejthetjük azonban el, hogy a bárka immár kétezer éve az egyház szimbóluma. Ebben a Jézus Krisztus által alapított közösségben szólal meg az evangélium: a megváltásunkról és üdvösségünkről szóló jó hír. A bárkát és a keresztet ugyanolyan fából ácsolták.
Vasárnap reggel, amikor szavam eljut a hallgatóhoz, talán elállt már a csaknem negyven napos esőzés. Az is lehet, hogy a nap is kisütött végre. Ám a veszély még nem múlt el. A megmenekülést kínáló bárkára változatlanul szükség van.
(www.evangelikus.hu)
2010. június 4., péntek
Trianonra emlékezünk
Magyarország (dalszöveg)
Van egy ország, ahol álmomban jártam: Magyarország,
ahol az arcodban láttam a magam arcát.
Az ölelésben bőség, az igaz ügyben hűség voltál.
Én ezt az arcot már őrzöm, Magyarország!
Hiszek az álmomban egy életen át...
Magyarország! Te vagy a szívembe írva. Magyarország!
Te vagy a lelkemre bízva Magyarország,
hát te vezess most engem, és amit meg kell tennem segítsd!
Legyél a holnapban rejlő bizonyosság!
Én csak az életem bízom rád...
Van egy ország, ahol álmomban jártam: Magyarország,
ahol az arcodban láttam a magam arcát.
Gyere és egyszer végre, amikor új nap ébred, te várj!
Gyere és bújj hozzám újra Magyarország!
Én ezer év óta várlak már...
Gyere és egyszer végre, amikor új nap ébred, te várj!
Gyere és bújj hozzám újra Magyarország!
Én ezer év óta várlak már...
Magyarország! Idegen földön ha járok, Magyarország,
velem az út is megfordul haza hozzád.
Velem az ősök kérnek, engedd, hogy benned éljek tovább,
ahogyan ők élnek bennem,Magyarország!
Milliók áldása szálljon rád!
Velem az ősök kérnek, engedd, hogy benned éljek tovább,
ahogyan ők élnek bennem, Magyarország!
Milliók áldása szálljon rád!
Legyél a holnapban rejlő bizonyosság!
Én csak az életem bízom rád!
Legyél a holnapban rejlő bizonyosság!
Milliók áldása szálljon rád!
Magyarország megcsonkításáról a kommunizmus bukásáig tilos volt beszélni az anyaországban. A leszakított területeken egyenesen a tudatunkból is szerették volna kitörölni a tényt, hogy mi magyarok vagyunk, és a föld, amelyen élünk magyar őseinké volt. Nemcsak a tudatunkat próbálták módosítani, hanem a telekkönyveket, a magyar falvak és városok arculatát, és beköltöztetésekkel a nemzetiségi összetételt is. Közel kerültünk a végleges beolvadáshoz, és a lassan többségivé duzzadó kortárs-honfoglalók kiszolgáltatottjai lettünk.
Trianon által támogatott területrablást, valamint az igazságtalan határmódosítást nem áll szándékunkban hasonló eszközökkel visszafordítatni, mert az eltelt kilencven év helyrehozhatatlan változásokat eredményezett. Azonban követeljük és kérjük, hogy az Európa Unió határsemlegesítő és egyenlő esélyeket biztosító szellemisége a trianoni áldozatok között is messzemenően érvényesüljön.
Kárpát-medencében június 4-én minden református templom harangja 17,30 órakor megszólal. A királyhágómelléki harangok is megsiratják a megalázóan megrázó múltat, és hirdetik Isten kegyelmét, amely újabb lehetőségeket ajándékozott a megmaradóknak, a bizakodóknak és az egymásban reménykedőknek.
Ennek köszönhetően írhattuk alá 2009.május 22-én Debrecenben a Magyar Református Egyház Alkotmányát, amely a református egységet deklarálta, és ennek tagjai vagyunk.
Ezért üdvözöljük a Magyar Parlament 2010. május 26-án hozott határozatát, amely által a Kárpát-medencében, az anyaországon kívül élő minden magyarnak állampolgárságot biztosít.
Ennek eredménye, hogy a Magyar Parlament június negyedikét a Nemzeti Összetartozás Napjának hirdette ki.
Íme, Isten mennyi jelet készített el számunkra, hogy ne az elkeserítő múlt szomorítsa nemzetünket, hanem a kínálkozó alkalmak bátorítsanak a jövőre. Töltsük meg élettel ezeket a lehetőségeket, hogy mind a magunk sorsa örvendezően eredményesebb legyen, mind utódainké, hogy (jobb példán felnőve) egészségesebb nemzedék legyen.
Kérjük gyülekezeteinket, hogy istentisztelet keretében emlékezzenek és szenteljék meg a Nemzeti Összetartozás Napját.
Nagyvárad, 2010.június 1.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Közgyűlése
Van egy ország, ahol álmomban jártam: Magyarország,
ahol az arcodban láttam a magam arcát.
Az ölelésben bőség, az igaz ügyben hűség voltál.
Én ezt az arcot már őrzöm, Magyarország!
Hiszek az álmomban egy életen át...
Magyarország! Te vagy a szívembe írva. Magyarország!
Te vagy a lelkemre bízva Magyarország,
hát te vezess most engem, és amit meg kell tennem segítsd!
Legyél a holnapban rejlő bizonyosság!
Én csak az életem bízom rád...
Van egy ország, ahol álmomban jártam: Magyarország,
ahol az arcodban láttam a magam arcát.
Gyere és egyszer végre, amikor új nap ébred, te várj!
Gyere és bújj hozzám újra Magyarország!
Én ezer év óta várlak már...
Gyere és egyszer végre, amikor új nap ébred, te várj!
Gyere és bújj hozzám újra Magyarország!
Én ezer év óta várlak már...
Magyarország! Idegen földön ha járok, Magyarország,
velem az út is megfordul haza hozzád.
Velem az ősök kérnek, engedd, hogy benned éljek tovább,
ahogyan ők élnek bennem,Magyarország!
Milliók áldása szálljon rád!
Velem az ősök kérnek, engedd, hogy benned éljek tovább,
ahogyan ők élnek bennem, Magyarország!
Milliók áldása szálljon rád!
Legyél a holnapban rejlő bizonyosság!
Én csak az életem bízom rád!
Legyél a holnapban rejlő bizonyosság!
Milliók áldása szálljon rád!
A trianoni békediktátum aláírásának 90. évfordulója alkalmából 2010. június 4.-én délután 17.30–kor megszólalnak templomunk harangjai. Rendeltetésükből adódóan emlékeztetnek, siratnak de ugyanakkor felhivják figyelmünket Isten kegyelmére és szeretetére, arra, hogy bármilyen mostoha lehet is a sorsunk, de az Ő szeretete, mely minden értelmet felül halad, mindig velünk van. Ezért nemcsak emlékezni fogunk a fájdalmas múltról, de Isten kegyelmébe is ajánljuk magunkat, szeretteinket, közösségünket, nemzetünket. Tudjuk azt, hogy a megpróbáltatásban türelmeseknek, a boldogságban háládatosnak, jövendő dolgainkra nézve pedig reményteljeseknek kell lennünk Isten iránt, tudván, hogy semmi sem szakaszthat el bennünket az Ő szerelmétől, melyet kijelentett és megbizonyitott Jézusban.
Ezért hivom szeretettel a vasárnapi megemlékező istentiszteletre, június 6-án 11 órától. Nemcsak emlékezni fogunk, hanem Isten Igéjéből megoldást is találhatunk, nemcsak reményt találunk, de azt az országot is, amelyet szétszabdalni nem lehet, amely biztos menedékünk lehet mindannyiunknak.
Királyhágómelléki közlemény a trianoni döntés 90. évfordulóján
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület 2010. május 28-án tartott közgyűlésén elhatározta, hogy körlevéllel emlékezteti gyülekezeteit 1920. június 4-re, a magyar történelem egyik legtragikusabb eseményére, amikor a trianoni békediktátum alapján nemzetünknek kétharmad részét kitépték az ezeréves ország-testből.
Magyarország megcsonkításáról a kommunizmus bukásáig tilos volt beszélni az anyaországban. A leszakított területeken egyenesen a tudatunkból is szerették volna kitörölni a tényt, hogy mi magyarok vagyunk, és a föld, amelyen élünk magyar őseinké volt. Nemcsak a tudatunkat próbálták módosítani, hanem a telekkönyveket, a magyar falvak és városok arculatát, és beköltöztetésekkel a nemzetiségi összetételt is. Közel kerültünk a végleges beolvadáshoz, és a lassan többségivé duzzadó kortárs-honfoglalók kiszolgáltatottjai lettünk.
Trianon által támogatott területrablást, valamint az igazságtalan határmódosítást nem áll szándékunkban hasonló eszközökkel visszafordítatni, mert az eltelt kilencven év helyrehozhatatlan változásokat eredményezett. Azonban követeljük és kérjük, hogy az Európa Unió határsemlegesítő és egyenlő esélyeket biztosító szellemisége a trianoni áldozatok között is messzemenően érvényesüljön.
Kárpát-medencében június 4-én minden református templom harangja 17,30 órakor megszólal. A királyhágómelléki harangok is megsiratják a megalázóan megrázó múltat, és hirdetik Isten kegyelmét, amely újabb lehetőségeket ajándékozott a megmaradóknak, a bizakodóknak és az egymásban reménykedőknek.
Ennek köszönhetően írhattuk alá 2009.május 22-én Debrecenben a Magyar Református Egyház Alkotmányát, amely a református egységet deklarálta, és ennek tagjai vagyunk.
Ezért üdvözöljük a Magyar Parlament 2010. május 26-án hozott határozatát, amely által a Kárpát-medencében, az anyaországon kívül élő minden magyarnak állampolgárságot biztosít.
Ennek eredménye, hogy a Magyar Parlament június negyedikét a Nemzeti Összetartozás Napjának hirdette ki.
Íme, Isten mennyi jelet készített el számunkra, hogy ne az elkeserítő múlt szomorítsa nemzetünket, hanem a kínálkozó alkalmak bátorítsanak a jövőre. Töltsük meg élettel ezeket a lehetőségeket, hogy mind a magunk sorsa örvendezően eredményesebb legyen, mind utódainké, hogy (jobb példán felnőve) egészségesebb nemzedék legyen.
Kérjük gyülekezeteinket, hogy istentisztelet keretében emlékezzenek és szenteljék meg a Nemzeti Összetartozás Napját.
Nagyvárad, 2010.június 1.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Közgyűlése
2010. június 3., csütörtök
Évzáró ünnep - a vadászi kisiskolások és óvódások műsora
Elmúlt vasárnap, május 30.-án a vadászi Kultúrházban a kisiskolások és óvódások évzáró ünnepséget tartottak. A szinvonalas műsor, melyet előadtak az ő szorgalmukat és felkészitőik szeretetét dicséri. A nagyjából kétórás műsor során az ovisok egy lakodalmas jelenetet és magyar néptáncot mutattak be, a kisiskolások pedig a Lúdas Matyi cimű darab bemutatásával örvendeztették meg a közönséget.
Az óvódások tánca
A kisiskolások tánca
...és a teljes (vágatlan) műsor
Az óvódások tánca
A kisiskolások tánca
...és a teljes (vágatlan) műsor
2010. május 23., vasárnap
Áldott Pünkösdi Ünnepet!
Áldott pünkösdöt kivánunk minden látogatónknak püspök urunk ünnepi gondolataival és egy ideillő kórusművel, melynek cime: Szentlélek Isten jöjj szivünkbe
Csűry István: Tüzet fogjon e fásult világ (Pünkösdi pásztorlevél)
Pünkösd megünnepelése előtt, felhalmozódó gondok között, érdemes saját belső egyensúlyhelyzetünk érdekében, és mások vigasztalásáért, az érettünk kimondhatatlan fohászkodással esedező Lélekre összpontosítanunk. (Róm 8,26) Pártfogónk folyamatosan vigasztal, Vigasztalónk szüntelen pártfogol bennünket. Ennek ellenére gyűlnek a leoldatlan bilincsek, a kioldatlan kötelek, az összetörhetetlen jármok. Többen vannak az éhezők és a hajléktalanok, a pompás éttermek és az ékszerdoboz-paloták árnyékában. A hitetlenek megvádolják Istent, Akiben nem hisznek, ennek ellenére félredobva meggyőződésüket mégis felelősségre vonják. A hívők többsége mintegy kiérdemelt ítéletet látnak a torz állapotokban, és csendben kiegyeznek elsősorban saját magukkal a beletörődés eltitkolt szenvedésével. Pünkösd áldásainak elfogadói egyik módszert sem tekinthetik sajátjuknak. A Szent Lélek eddig is, és ezen túl még inkább, kényszerít az alig-véteknek tekinthető botlásainkkal való szembesülésre. Az „elhanyagolható” bűnök okozzák a hit elbizonytalanodását, a reménység haldoklását és a szeretet pusztulását. Ézsaiás próféta minden bajnak kezdetét abban látja, hogy „a tehetetlenség vétkéért” haragudott Isten a kiválasztottakra. (Ézs 57,17) Összeszorulhat a szívünk, amikor arra gondolunk, hogy a tehetetlenséget mindig az eredménytelenség magyarázataként kezeltük önvédelmi okok miatt. Szívesen látjuk és láttatjuk kívülálló akadályként, amihez –úgymond-, nincsen közünk. A próféta letépi az értelmünkre rátelepedő elsötétítő fátyolt. A tehetetlenség bűn, méghozzá igen alattomos és végtelenül kártékony. Amit mi felmenthető állapotnak tekintünk, az életünk mérge. A tehetetlen ember tagadja, hogy kapott lehetőséget Istentől, akár többet is. A tehetetlenség fásultságot hoz, mozgásképtelenségre kárhoztat, elszigetel, hátrányos helyzetbe kényszerít. Elfordít Istentől és felebaráttól. A Lélek égi tüzet hoz. Akik a cím szerint imádkoznak, - amelyet kölcsön vettünk Eriksson gyönyörű kórusművéből, azok megtapasztalják Isten csodáit. Az égő csipkebokor, amely égett, de nem emésztődött fel, előképe lehet a Szent Lélek vezetése alá került embernek. Isten akkor is és ma is megszólal, hogy el ne felejtsük, Ő a mennyei tűz, Aki felemészti a hiábavalót, de megeleveníti a hasznosíthatót.
Fogjon hát tüzet a fásultság, éledjenek Istennek gyermekei. Áldott legyen mindannyiunk pünkösdi ünnepe!
2010. május 21., péntek
Konfirmáció
Az elmúlt két év konfirmációi elõkészítésén egy fiú és két leány, összesen három konfirmandus készült arra a szent alkalomra, hogy a konfirmációban a szüleik és keresztszüleik által helyettük tett hitvallást magukévá tegyék és elkötelezzék magukat az Úr Jézus Krisztus követésére. Az ő neveik: Körömi Alexandra Mária, Nagy Sándor és Szlávik Nóra. Május 16.-án a gyülekezet szine előtt tettek bizonyságot hitükről, és fogadták meg, hogy Krisztus útját követik.
A konfirmációi istentisztelet alkalmával nemcsak az ifjak adtak számot hitvallásaink ismeretéről, de a gyülekezet is felelevenithette, újra átérezhette a Heidelbergi Kátéban megfogalmazott hitbizonyosságaink ismeretének szükségességét. Az igaz keresztyén hitrõl azt tanítja hitvallásunk, hogy az egyrészt Isten kijelentését igaznak tartó ismeret, másrészt Isten iránti bizodalom. Ezt az ismeretet és bizodalmat újra és újra alkalmaznunk kell életünkben, élnünk kell vele, mint azzal a lelki táplálékkal, melyet az Úr Isten az ő igéje által ad nekünk.
Képek
2010. május 13., csütörtök
Versajándék Jézus mennybemenetelének ünnepére
Babits Mihály: Eucharistia
Az Úr nem ment el, itt maradt.
Őbelőle táplálkozunk.
Óh különös, szent, nagy titok!
Az Istent esszük, mint az ős
törzsek borzongó lagzikon
ették-itták királyaik
husát-vérét, hogy óriás
halott királyok ereje
szállna mellükbe - de a mi
királyunk, Krisztus, nem halott!
A mi királyunk eleven!
A gyenge bárány nem totem.
A Megváltó nem törzsvezér.
Ereje több, ereje más:
ő óriásabb óriás!
ki két karjával általér
minden családot s törzseket.
Egyik karja az Igazság,
másik karja a Szeretet...
Mit ér nekünk a Test, a Vér,
ha szellemében szellemünk
nem részes és ugy vesszük Őt
magunkhoz, mint ama vadak
a tetemet vagy totemet?
Áradj belénk hát, óh örök
igazság és szent szeretet!
Oldozd meg a bilincseket
amikkel törzs és vér leköt,
hogy szellem és ne hús tegyen
magyarrá, s nőjünk ég felé,
testvér-népek közt, mint a fák,
kiket mennyből táplál a Nap.
1938. március
Az Úr nem ment el, itt maradt.
Őbelőle táplálkozunk.
Óh különös, szent, nagy titok!
Az Istent esszük, mint az ős
törzsek borzongó lagzikon
ették-itták királyaik
husát-vérét, hogy óriás
halott királyok ereje
szállna mellükbe - de a mi
királyunk, Krisztus, nem halott!
A mi királyunk eleven!
A gyenge bárány nem totem.
A Megváltó nem törzsvezér.
Ereje több, ereje más:
ő óriásabb óriás!
ki két karjával általér
minden családot s törzseket.
Egyik karja az Igazság,
másik karja a Szeretet...
Mit ér nekünk a Test, a Vér,
ha szellemében szellemünk
nem részes és ugy vesszük Őt
magunkhoz, mint ama vadak
a tetemet vagy totemet?
Áradj belénk hát, óh örök
igazság és szent szeretet!
Oldozd meg a bilincseket
amikkel törzs és vér leköt,
hogy szellem és ne hús tegyen
magyarrá, s nőjünk ég felé,
testvér-népek közt, mint a fák,
kiket mennyből táplál a Nap.
1938. március
2010. május 4., kedd
Anyák napja
Május első vasárnapján többéves hagyományt követve, az istentisztelet keretében az édesanyákat köszöntöttük.
Már az igehirdetés is arról a nemes és szép szolgálatról szólt, amellyel az Úristen azzal bíz meg egy nőt, hogy édesanya legyen: életet adjon egy életnek, gondot viseljen róla... együtt dobogjon vele a szíve.
Az ószövetségi Anna imádsága után, egy újszövetségi igevers is felhangzott, melyben Pál apostol szolgatársához, Timóteushoz szólva megemlékezett arról képmutatás nélkül való hitről, amelyet anyjától és nagyanyjától jó példaadás által örökölt. Ilyen édesanyákra és nagymamákra lenne szükség mai világunkban is, akik a hit pajzsát nem csak beszédben, de egész életvitelük által fel tudnák mutatni és át tudnák adni gyermekeiknek. Nemcsak a Szentírásból, de nemzetünk történelméből is tudnánk példát mutatni olyan édesanyákról, nőkről, asszonyokról, akik élő hitük által képesek voltak szebbé, boldogabbá, reményteljesebbé tenni környezetük életét. Ilyen volt Lorántffy Zsuzsánna is, Erdély fejedelemasszonya, akinek halála 350. évfordulójára emlékezünk ezekben a napokban. Cselekedetei istenhitből fakadtak, (ő maga nagyon vallásos, kálvinista asszony volt) s példaadó élete arra kötelezi a mai asszonyokat, hogy ők maguk is hitből gyakorlatba, szeretetből szeretetre nevelő édesanyák legyenek.
Bár egyik legszebb nem kimondottan vallásos ünnepünk az édesanyák napja, és bármennyire is szívből jövők, és szívhez szólók a gyermekek köszöntései, nemcsak ekkor kell köszönteni az édesanyákat, hanem egész életünkben. Hálásnak kell lennünk nemcsak gyermekkorunkban, de akkor is, amikor a kisgyermekekből édesanyák, édesapák lesznek. Hálánkat a legjobban úgy tudjuk kifejezni irántuk, ha abban a nyelvben, abban a kultúrában, abban a hitben és olyan szeretetben neveljük a mieinket, amiben mi is neveltettünk.
Lássuk meg életükben Isten áldását, melyet éppen nekünk adott a Gondviselő Atyánk.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)