Eklézsia18

Pünkösdi gondolatok

“Jövel Szentlélek Úr Isten, töltsd bé szíveinket épen...”- énekeljük a templomban Pünkösd ünnepén. Olyan megható pillanat ez sokak számára. Számomra azért mert ilyenkor, az ünnepes egyházi év végén, annyira kiégettnek tűnik már sokak lelkesedése, és ilyenkor, az ünnepen jó látni, hogy mégis valami késztet bennünket arra, hogy kíváncsiak legyünk Isten Igéjére. Sokan azt mondanák erre, hogy a vallásos hagyomány, amely még megköveteli az emberektől, hogy gyermekeik első úrvacsoravételénél ők maguk is jelen legyenek. De én tudom, hogy Isten Szentlelke az, aki ezt a késztetést az emberek lelkiismeretében elülteti.

Pünkösd ünnepét ülvén, az első Pünkösdre irányulnak a gondolataim. Mi is történt akkor? A félelmek között élő tanítványok, a magukba zárkózott, a kételkedő, árulkodó, (önmeg)tagadó emberek valami különleges élményben részesültek: elkezdték látni és érezni azt az erőt, azt a hatalmat, azt a késztetést, amelyet addig így külön nem láttak. Istennek az ereje eddig egy Embernek, Jézusnak az alakjában jelent meg előttük. S most ez a hatalom nem emberi testben, hanem kettős tüzes lángnyelvekben jelent meg, és betöltött minden addig félelemben élő személyt. Nemcsak a félelmüket oldotta fel a Szentlélek ezeknek a tanítványoknak, hanem célt is adott életüknek. Megvalósulni látszott a tanítványok életében az apostollá való létel.

Amikor Pünkösd ünnepén a templomban énekeljük ki szívünkből a vágyat, hogy „oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel!”, lényegében erre az apostolságra vágyódunk mi is. Arra, hogy ne a jövőtől rettegjünk, ne félelemben vagy bizonytalanságban éljünk, hanem Isten Szentlelke által, egyesek számára láthatatlan, de számunkra mégis jól érezhető módon legyen jelen életünkben, adjon feladatokat, valamint erőt arra, hogy a ránk bízott munkát becsületesen, és hűségesen végezhessük.

A Szentlélek kitöltetése nemcsak pünkösdkor történhet meg – ezt jól tudjuk. Isten mindig ad, amikor Tőle hittel kérünk. De Pünkösd alkalmával a Szentlélek ereje az első magát Krisztusba megkereszteltetett közösség létrejöttét eredményezte, az őskeresztyén gyülekezetet. Nagyon sok minden változott azóta. Az egyház, a keresztyénség sokak számára mára csak egy hagyománnyá értékelődött le. A templombajárás, a vallásos nevelés, az Isten vagy embertársaink tisztelete helyett az önzés, a versengés, az önimádat lett a mértékadó társadalmunkban. Az emberek lelkesedése, vagy inkább elfásultsága ugyanaz maradt. A jövő kilátástalansága, a bizonytalanság szintén. Sokszor kell bujdosnunk, elrejtőznünk, otthonainkba zárkóznunk, mert – véleményünk szerint – tévesen ítélnek meg minket. Észrevesszük-e? Ugyanazt éljük át, mint egykor a tanítványok. Jó lenne, ha mi is vennénk Isten Szentlelkét, és nem fordítanánk hátat Neki. Egy megújult, és Isten szeretetén alapuló társadalomra, közösségre van szükségünk, amelyet nem emberek irányítanak, hanem amit Isten vezérel Szentlelke által. Ő nemcsak irányít, hanem oltalmaz és megtart. Pünkösd ünnepén kérjük az Istent, hogy kiégett és elfásult életünket Szentlelke erejével, vigasztalásával, bölcsességével és szeretetével töltse be. „Jövel Szentlélek Úr Isten, töltsd bé szíveinket épen!”

Konfimáció

A 2012. május 20.-án, a Vadászi Református egyházközségben konfirmáltak névsora: Bondár Gabriella, Hegyi Márk, Kovács Brigitta és Vágó Edina.

További képek a konfirmálásról itt

Konfirmáció

Szavalóverseny Simonyifalván

A nemzeti ünnepünk (március 15.-re) megalakult férfikórusunkat meghívták az idei, ötödik alkalommal megrendezett "Simonyi Imre" nemzetközi szavalóversenyre. Köszönjük a meghívást!