Bibliaolvasás:
"A Dávidé. Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét.
Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről.
Aki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.
Aki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.
Aki jóval tölti be a te ékességedet, és megújul a te ifjúságod, mint a sasé.
Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal.
Megismertette az ő útait Mózessel; Izráel fiaival az ő cselekedeteit.
Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű.
Nem feddődik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké.
Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint.
Mert amilyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt.
Amilyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket.
Amilyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt.
Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk.
Az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága.
Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az ő helye sem ismeri azt többé.
De az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain;
Azokon, akik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék.
Az Úr a mennyekbe helyheztette az ő székét és az ő uralkodása mindenre kihat.
Áldjátok az Urat ő angyalai, ti hatalmas erejűek, akik teljesítitek az ő rendeletét, hallgatván az ő rendeletének szavára.
Áldjátok az Urat minden ő serege: ő szolgái, akaratának teljesítői!
Áldjátok az Urat minden ő teremtményei, az ő uralkodásának minden helyén! Áldjad én lelkem az Urat!"
Zsoltárok könyve 103, 1-22
Alapige:
"Jákób pedig kiindula Beérsebából, és Hárán felé tartott.
És juta egy helyre, holott meghála, mivelhogy a nap lement vala: és vőn egyet annak a helynek kövei közül, és feje alá tevé; és lefeküvék azon a helyen.
És álmot láta: Ímé egy lajtorja vala a földön felállítva, melynek teteje az eget éri vala, és ímé az Istennek Angyalai fel- és alájárnak vala azon.
És ímé az Úr áll vala azon és szóla: Én vagyok az Úr, Ábrahámnak a te atyádnak Istene, és Izsáknak Istene; ezt a földet amelyen fekszel néked adom és a te magodnak.
És a te magod olyan lészen mint a földnek pora, és terjeszkedel nyugotra és keletre, északra és délre, és te benned és a te magodban áldatnak meg a föld minden nemzetségei.
És ímé én veled vagyok, hogy megőrizzelek téged valahova menéndesz, és visszahozzalak e földre; mert el nem hagylak téged, míg be nem teljesítem amit néked mondtam.
Jákób pedig fölébredvén álmából, monda: Bizonyára az Úr van e helyen, és én nem tudtam.
Megrémüle annak okáért és monda: Mily rettenetes ez a hely; nem egyéb ez, hanem Istennek háza, és az égnek kapuja.
És felkele Jákób reggel, és vevé azt a követ, melyet feje alá tett vala, és oszlopul állítá fel azt, és olajat önte annak tetejére;
És nevezé annak a helynek nevét Béthelnek, az előtt pedig Lúz vala annak a városnak neve.
És fogadást tőn Jákób, mondá: Ha az Isten velem leénd, és megőriz engem ezen az úton, amelyen most járok, és ha ételűl kenyeret s öltözetűl ruhát adánd nékem;
És békességgel térek vissza az én atyámnak házához: akkor az Úr leénd az én Istenem;
És ez a kő, amelyet oszlopul állítottam fel, Isten háza lészen, és valamit adándasz nékem, annak tizedét néked adom."
1Mózes 28, 10-22
