"Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy élünk is ő vele." - Pál apostol Rómabeliekhez írt levele 6, 8

Az első hazatérők és az általuk megélt csodák után a következő hullámra évtizedekig kellett várni. Isten ebben a mozzanatban is Ezsdrást használja eszközül. „Ezsdrás szívből törekedett arra, hogy... teljesítse az Úr törvényét...” (Ezsdrás 7, 10) Isten munkatársa esetében a hivatali szerep betöltésénél fontosabb az a szilárd elhatározás, szívbeli törekvés (Ezsdrás 7, 10), amivel lelkiismeretét Isten Igéjének fogságára adja. Az ilyen ember mindig megtapasztalja: Istenének jóakarata vele van (Ezsdrás 7, 9).

"A törvény pedig bejött, hogy a bűn megnövekedjék; de ahol megnövekedik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik." - Pál apostol Rómabeliekhez írt levele 5, 20

„A fogságból hazatértek megtartották a páskát...” (Ezsdrás 6, 19) Miközben a közösség örvendezve fogyasztotta el a páskabárányt, duplán volt okuk a hálaadásra: Isten nemcsak Egyiptomból, de a babiloni fogságból is szabadulást adott. Isten szava szerint építkeztek, bemutatták a bűnért való áldozatot, és „elkülönülve” megtisztították magukat - de a szabadulást, a célba érést Isten adta. Ő ma is megteszi ezt népével, mert „a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus már feláldoztatott” (1Kor 5,7).

"A reménység pedig nem szégyenít meg; mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Lélek által, ki adatott nékünk." - Pál apostol Rómabeliekhez írt levele 5, 5

Az Istenre hagyatkozó nép csodákat él át: napról napra megkapják „hiánytalanul, amire még szükség van” (Ezsdrás 6, 9); az addigi feljelentőnek támadás helyett támogatnia kell a munkát. Dárius még nem tudhatta, de Isten megváltott népe már igen: nemcsak a nevének szerzett ott lakást az Úr - ő maga lakik a népe között. A neve is bátorít: Úr és Szabadító. Ráadásul Jézus Krisztusért Atyánkká lett, s így gondoskodik vele élő népéről napról napra.

"Mert a törvény haragot nemz: ahol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet sincsen." - Pál apostol Rómabeliekhez írt levele 4, 15

Isten néha furcsa módon kényszeríti népét hitvallásra: a feljelentőik felé kell összegezniük a meggyőződésüket: 

1. „Mi a menny és föld Istenének szolgái vagyunk” (Ezsdrás 5, 11) - nem embereké, nem királyoké. Mi annak az Istennek a szolgái vagyunk, akinek tulajdonai a hatalmas babiloni királyok is.

2. Mivel mi nem vettük komolyan a bűnt, megtörtük a vele való szövetséget, ő leromboltatta a templomunkat - mi ezt építjük újjá. Nekünk a vele való kapcsolat miatt fontos a templom.

"Annak pedig, aki munkálkodik, a jutalom nem tulajdoníttatik kegyelemből, hanem tartozás szerint." - Pál apostol Rómabeliekhez írt levele 4, 4

A templomépítéshez nem elegendő, ha a felsőbbség kirendeli az anyagot, a pénzt, vagy ha elhallgatnak a vádolók. Isten szava a prófétákon keresztül elítéli a tunyaságot, vagy azt, ha Júda mást helyezett előbbre, mint a templomépítést. „Velük voltak Isten prófétái, akik támogatták őket.” (Ezsdrás könyve 5, 2) A mindenkori prófétai felelősség: felhívni a figyelmet az Istennel való kapcsolat helyreállítására. A „fölöttük lévő” Isten nemcsak a prófétákat biztatja, hanem védő tekintetét rajta tartja népén. Amíg ők építettek, Isten elrejtette őket.

Megigazulás hit által - igehirdetés

Bibliaolvasás:

"E dolgok után lőn az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám: én paizsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges.

És monda Ábrám: Uram Isten, mit adnál énnékem, holott én magzatok nélkűl járok, és az, akire az én házam száll, a Damaskusbeli Eliézer?

És monda Ábrám: Ímé énnékem nem adtál magot, és ímé az én házam szolgaszülöttje lesz az én örökösöm.

És ímé szóla az Úr ő hozzá, mondván: Nem ez lesz a te örökösöd: hanem aki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd.

És kivivé őt, és monda: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; – és monda nékie: Így lészen a te magod.

És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul.

1Mózes 15, 1-6

Check this out on Chirbit

Alapige:

"Azt tartjuk tehát, hogy az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkül."

Pál Rómabeliekhez írt levele 3, 28

"Azt tartjuk tehát, hogy az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedeteitől függetlenül." - Római levél 3, 28

Jeruzsálem „régtől fogva lázongott a királyok ellen...” (Ezsdrás 4, 19). Lehet Isten népét azzal vádolni, hogy régtől fogva lázongások gócpontja? Le lehet állítani a város és a templom újjáépítését a régi vádak alapján? Leállíthatják akár fegyverrel is azokat, akik Isten akaratát cselekszik? Az ősellenség (Sátán = vádoló) néha valós, néha valótlan vádakat hoz elő. Az is igaz, hogy mindig talál embereket, akik szívesen teszik azt, amit ő sugall. A hűséges Isten pedig néha azzal tanít alázatra, hogy engedi érvényesülni őket.

Imádkozzunk gyülekezetünk idős tagjaiért, hogy ők is hasznosnak, a Krisztus-test tagjainak érezhessék magukat!

"Ha pedig a mi igazságtalanságunk Isten igazságát mutatja meg, mit mondjunk? Vajon igazságtalan az Isten, ha kiönti ránk haragját? Emberi módon szólok." - Római levél 3, 5

„...mi a palota sójával sózunk...” (Ezsdrás 4, 14) Közös munkálkodásra hívják a helybéliek a visszatérőket, hogy így biztosítsák saját érdekeiket is. A visszautasítás nem kiközösítés, hanem elhatárolódás újabb hitbeli eltorzulásoktól, amelyeket az idegenek hozhatnának magukkal. A válasz rosszindulatú gáncsoskodás. A feljelentésben elhangzó érvek önleplező indoklása mellbevágó: életünk biztosítéka a rendszer kiszolgálása. Ettől már nincs messze a Krisztust kiszolgáltató vád: „Nem királyunk van, hanem császárunk!” (Jn 19,15)

"Mert nem az a zsidó, aki külső látszatra az, és a körülmetélés sem az, ami a testen külsőképpen látszik." - Római levél 2, 28

„...senki sem tudta megkülönböztetni az örömujjongás hangját a sírás hangjától...” (Ezsdrás 3, 13) Az öröm és a múlt emléke nemcsak a szívekben és a gondolatokban, hanem hangjaiban is összekeveredik. A hálaadás, az emlékek, a bűnbánat, a szabadító feloldozás egyszerre tölti meg az ünneplők lelkét. Így lesz igaz Jézus szava: „Boldogok, akik sírnak.” Az Úr cselekvése az életünkben egyszerre adja az Isten általi „szeretettségünk” örömét, és egyszerre sújt porba saját természetünk gyarló szeretetlensége miatt.

"Isten nem személyválogató." - Római levél 2, 11

„A régi helyén állították föl az oltárt...” (Ezsdrás 3, 3) A párhuzam nyilvánvaló a korábbi templom építése és az újjáépítés között. Templom még nincs, de ott áll a „régi helyén” az oltár. A tét óriási: vagy visszaépül a hamis reménység a múlt dicsőségein a kiválasztottságról, vagy lelki fundamentummá lesz.

A „fölépüléseink” kísértése mindig az önhittség megerősödése, lehetősége pedig az újraalapozott élet gyümölcstermése.

"... dicsőség, tisztesség és békesség illet minden jót cselekvőt..." - Római levél 2, 10

„...nem tudták igazolni családjukat és származásukat...” (Ezsdrás 2, 59) A hazatértek felsorolása szolgálati szerep szerint folytatódik. A sor két helyen is megtörik (Ezsdrás 2, 59 és 62 verseknél), ahol a megfelelő dokumentáció hiányzik. Még ma is hangsúlyt helyezünk a múlt dicsőségét igazoló okmányokra. Jól tesszük, de ez az ige a jelen gyülekezetének szolgálati elköteleződéséről szól. A jézusi tanítványok cselekedeteikkel igazolják hitüket és összetartozásukat, nem elődeik származásával.

Gyászjelentés: Kelemen Erzsébet (83)

Virrasztási ige:

Pál, Jézus Krisztusnak szolgája, elhívott apostol, elválasztva Isten evangyéliomának hirdetésére.

Melyet eleve megígért az ő prófétái által a szentírásokban,

Az ő Fia felől, aki Dávid magvából lett test szerint,

Aki megbizonyíttatott hatalmasan Isten Fiának a szentség Lelke szerint, a halálból való feltámadás által, a mi Urunk Jézus Krisztus felől,

Aki által vettük a kegyelmet és az apostolságot a hitben való engedelmességnek okáért, minden pogányok között, az ő nevéért;

Kik között vagytok ti is, Jézus Krisztusnak hivatalosai:

Mindeneknek, akik Rómában vagytok, Isten szerelmeseinek, hivatalos szenteknek: Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.

Először hálát adok az én Istenemnek a Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy a ti hiteteknek az egész világon híre van;

Mert bizonyságom nékem az Isten, kinek lelkem szerint szolgálok az ő Fiának evangyéliomában, hogy szüntelen emlékezem felőletek,

Imádkozásaimban mindenkor könyörögvén, vajha egyszer már jó szerencsés út adódnék nékem Istennek akaratából, hogy hozzátok mehessek;

Mert kívánlak titeket látni, hogy valami lelki ajándékot közölhessek veletek a ti megerősítésetekre,

Azaz, hogy együtt felbuzduljunk ti nálatok egymás hite által, a tiétek meg az enyém által.

Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok atyámfiai, hogy én gyakran elvégeztem magamban, hogy elmegyek hozzátok (de mindez ideig megakadályoztattam), hogy köztetek is nyerjek valami lelki gyümölcsöt, mint a többi pogányok közt is.

Mind a görögöknek, mind a barbároknak, mind a bölcseknek, mind a tudatlanoknak köteles vagyok.

Azért ami rajtam áll, kész vagyok néktek is, akik Rómában vagytok, az evangyéliomot hirdetni." 

Pál apostol Rómabeliekhez írt levele 1, 1-15

Check this out on Chirbit

Temetési igehirdetés:

"Mindeneknek, akik Rómában vagytok, Isten szerelmeseinek, hivatalos szenteknek: Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól."

Pál apostol Rómabeliekhez írt levele 1, 7

Check this out on Chirbit

"Magukat bölcseknek vallva balgává lettek..." - Római levél 1, 22

„...ezek tértek vissza a száműzetésből...” (Ezsdrás 2, 1)

A hazatértek névsora nehézkes olvasmány, de a túlélőknek hitvallási irat. A fogság ideje alatt és után születtek meg azok a hitvallásos feleletek, amelyek az Isten népének lelki elmélyülését szolgálták. Az idegen helyen, a másoknak való kiszolgáltatottságban megélt Istenre utaltság tapasztalata lett a bizonyság alapja: a szabadító Isten nem bontja fel szövetségét a hozzá megtérő népével.

"Aki közületek az ő népe közül való, legyen vele Istene, és menjen föl Jeruzsálembe, amely Júdában van, és építse az ÚRnak, Izráel Istenének házát. Ő az Isten, aki Jeruzsálemben lakik." - Ezsdrás könyve 1, 3

„Ez volt a számuk...” (9. vers) A hazatérő nép újjáépítheti templomát. A perzsa királyi kincstár leltárjegyzéke szerint kiadásra kerülnek a templomi kellékek, így az idegen istenek tiszteletére „elrabolt” eszközök ismét az Urat szolgálják. Emellé kerül a lelki leltár: Istentől elszakadt, tékozló fiúként kiüresedett életünk újból és újból megépülhet, mert Krisztus az átszögezett adóslevél „leltárjegyzéke” szerint minden kincsünket megőrizte, amellyel Istent szolgálhatjuk, azért, hogy engedetlenségeink miatt örökre el ne veszítsük azokat.

Az Istentől való szeretet - igehirdetés

Bibliaolvasás:

"Az éneklőmesternek; Kóráh fiainak tanítása.

Mint a szarvas kivánkozik a folyóvizekre, úgy kivánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten!

Szomjuhozik lelkem Istenhez, az élő Istenhez; mikor mehetek el és jelenhetek meg Isten előtt?

Könyhullatásom volt kenyerem éjjel és nappal, mikor mindennap azt mondták nékem: "Hol van a te Istened?"

Mikor ezekről emlékezem, megkeseredem lelkemben; mert nagy csoportban vonultam ezelőtt és ujjongó örömmel és hálaadással vezettem őket, az ünneplő sokaságot, az Isten házáig.

Miért csüggedsz el lelkem és nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki az ő orcájának szabadításáért.

Istenem! elcsügged bennem az én lelkem; azért emlékezem reád a Jordán és Hermon földjéről, a Micár hegyéről.

Örvény örvényt hív elő zuhatagjaid hangjára; minden vízáradásod és hullámod összecsap fölöttem!

Nappal kiküldte kegyelmét az Úr, éjjel éneke volt velem, imádság az én életem Istenéhez.

Hadd mondjam Istennek, az én kőszálamnak: Miért felejtkeztél el rólam? Miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt?

Mintha zúzódás volna csontjaimban, mikor gyaláznak engem az én szorongatóim, naponként ezt mondván nékem: Hol van a te Istened?

Miért csüggedsz el lelkem, és miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek."

Zsoltárok könyve 42, 1-12

Check this out on Chirbit 

Alapige:

"Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki igazságot nem cselekszik, az egy sem az Istentől való, és az sem, aki nem szereti az ő atyjafiát."

János apostol közönséges 1 levele 3, 10

"Szeretett barátom, ne a rosszat kövesd, hanem a jót. Aki jót cselekszik, az Istentől van, aki pedig rosszat cselekszik, nem látta Istent." - János apostol közönséges harmadik levele 1, 10

„Olyan egészséges légy, amilyen jó dolga van a lelkednek” (2. vers). Mi is szeretünk bátorítólag „jót” kívánni egymásnak, ennek tartalmát azonban nehezen tudjuk megfogalmazni. János levelében a lelki gazdagságból kiinduló életerő, amellyel az Isten közelségében élő ember betöltekezik, nem garanciája a testi egészségnek, de áldásként kívánható. Félelmetes belegondolni, hogy ez az áldáskívánás - szó szerint - mit is eredményezne az életünkben...

Imádkozzunk, hogy Isten adjon békét a föld sok-sok, konfliktussal, háborúval terhelt országában! Hálaáldozatunk csak apró, töredékes válasz lehet Isten hatalmas áldására.

"Kegyelem, irgalom, békesség legyen veletek az Atya Istentől és az Úr Jézus Krisztustól, az Atya Fiától igazsággal és szeretettel." - János apostol közönséges második levele 1, 3

„...aki megmarad a tanításban, azé az Atya és a Fiú” (9. vers). Nem vitás: rossz a maradiság, és jó dolog a változás, az előrelépés, a fejlődés. Mégsem feltétlenül és mindig az a jó. János levele a hűséget hangsúlyozza, a megmaradás fontosságát, ami mégsem azonos a maradisággal. Az igazságon, az életen, a szereteten nem érdemes túllépni, Krisztust nem jó elhagyni. Jó viszont vele, benne maradni - ez ad igazi változást, előrelépést, fejlődést az életünkben.

"Végezetül legyetek erősek az Úrban és az ő hatalmas erejében!" - Efézusbeliekhez írt levél 6, 10

„Öltsétek magatokra Isten fegyverzetét...” (11. vers) Isten Igéje arra tanít bennünket, hogy nem egymás ellen kell harcolnunk, nem kell legyőznünk a másikat. Harcolnunk kell ugyan, de „nem test és vér ellen” - fegyvereink sem testiek, hanem lelkiek. Látszólag nem valami elrettentőek. Még sincs nagyobb hatalom ezen a világon, mint az igazságszeretet, Isten igazsága, a békesség evangéliuma, a hit, az üdvösség, Isten Igéje és az imádság. Mert Krisztusé minden hatalom mennyen és földön.

"Ti, urak, pedig ugyanazt tegyétek velük, hagyjátok el a fenyegetést, hiszen tudjátok, hogy nekik is, nektek is van Uratok a mennyben, és nála nincs személyválogatás." - Efézusbeliekhez írt levél 6, 9

Ma már nincsenek szolgák és urak - elvileg. A gyakorlatban mégis mindent át- meg átszőnek a sokszor egészségtelen alá- és fölérendeltségek. „De közöttetek ne így legyen” (Mt 20,26). Az igazságtalan társadalmi viszonyokat Krisztus gyógyítja, aki „úrnak” is, „szolgának” is Ura, „aki nem személyválogató” (9. vers) ezért a szolgálatnak és az uralkodásnak is új lelkületet és megvalósulást ad. Vajon az egyházban mennyire tud érvényesülni Isten országának ez a külső viszonyokat is meghatározó lelki „forradalma”?

"Ti, gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert ez a helyes." - Efézusbeliekhez írt levél 6, 1

„...ne ingereljétek gyermekeiteket...” (4. vers) A gyermekek engedelmességgel tartoznak a szüleiknek; és jó hír, hogy ehhez ígéret is fűződik. A szülők feladata sem kisebb: ők neveléssel tartoznak a gyermekeiknek. Sokan összetévesztik a nevelést a rosszul értelmezett és gyakorolt hatalommal. A fegyelem és az intés az Úr tanítása szerint úgy érvényesül, ha azzal nem ingereljük haragra a gyermekeinket. Ezt is tanulhatjuk mennyei Atyánktól.

"Engedelmeskedjetek egymásnak Krisztus félelmében." - Efézusbeliekhez írt levél 5, 21

Az „asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek” (22. vers) nem azonos azzal, hogy nekik „hallgass” a nevük, helyük a fakanál mellett van, azt pedig végképp kizárja, hogy bárki kezet emelhetne a házastársára. „Engedelmeskedjetek egymásnak, Krisztus félelmében” (21. vers). Az igazi szeretet nem más, mint hogy önként alávetjük magunkat („engedelmeskedünk”) a másiknak, mert szeretjük őt, neki akarunk kedvezni. A másiké a prioritás. És ez az önkéntes alávetettség kölcsönös, kulcsa pedig Krisztus szeretete, tudniillik amellyel minket szeret, és az ő tisztelete („félelme”), ami válasz az ő szeretetére. Így függ össze egymással a szeretet, a tisztelet, az engedelmesség Krisztusban és az ő egyházában, valamint a házasságban.

"A bortól meg ne részegedjetek, mert abban züllöttség van, hanem teljesedjetek be Lélekkel!" - Efézusbeliekhez írt levél 5, 18

Vajon melyik az ismerősebb? Melyiket éljük át gyakrabban? Az ital, az egy kis szíverősítő, az egy-két (vagy több) pohár okozta érzést, vagy azt, amikor megtelünk Isten Szentlelkével, túlcsordulunk hálaadással mindenért, ének, dicséret, magasztalás, dicsőítés tölti be minden érzékünket? Aligha kétséges, hogy melyik tesz jobbat nekünk és a környezetünknek. Ezért „...teljetek meg Lélekkel” (18. vers).

"Áron is megvegyétek az alkalmat, mert a napok gonoszok." - Efézusi levél 5, 16

Isten Igéje figyelmeztet: „vigyázzatok..., hogyan éltek” (15. vers). Mert „az idők” most is „gonoszak”. Isten országában azonban nem törvényszerű a gonosz idők győzelme. Isten gyermekeiként - a hit „vigyázása” által és a hit engedelmes „életének” segítségével - azt is láthatjuk, hogy minden nap új, „alkalmas idő” a jóra. Ezért ne sodródjunk „esztelenül és meggondolatlanul”, hanem értsük meg, „mi az Úr akarata” (17. vers).

Imádkozzunk azért, hogy egyházunk és a Krisztusban hívők életét Isten Lelke hassa át, e világ helyett Isten országának valósága határozza meg gondolkodásunkat és tetteinket! 

"Senki titeket be ne csapjon üres beszédekkel, mert ezek miatt jön el Isten haragja a hitetlenség fiaira." - Efézusi levél 5, 6

„Senki meg ne tévesszen titeket üres beszédével, hiszen éppen ezekért sújtja Isten haragja az engedetlenség fiait” (6. vers). Ne akarjuk és ne hagyjuk magunkat megcsalni üres, hiábavaló szavakkal. A szavakkal lehet gyógyítani és sebet ütni, megvigasztalni és elkeseríteni, felemelni és lesújtani. Vannak áldott szavak, amelyek végigkísérnek egy egész életen, és vannak, amelyek miatt tönkremehet egy élet. 

Őrizz meg, Uram, a haszontalan és hiábavaló szavaktól!

"Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek, a nap le ne menjen haragotokkal!" - Efézusi levél 4, 26

„...csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják” (29. vers). Az óember levetése és az új ember felöltése abban nyilvánul meg, hogy aki újjá lett Krisztusban, az önmegtartóztató a beszédében is. A szavakban élet van, amelyet átadunk, amely belőlünk áramlik. „Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj” (Lk 6,45) - tanítja Jézus. Csak a jó, az építést és az áldást hozó szavak hagyják el szánkat!

"Egy a test, és egy a Lélek, mint ahogy egy reménységre szól elhívásotok is." - Efézusi levél 4, 4

„...az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus” (15. vers). Az nem lehet, hogy stagnálás, sőt visszafejlődés jellemezze a Krisztust követők életét. Ahol nincs növekedés, ott óriási problémák jelentkezhetnek. Két világos és örök érvényű megállapítást fogalmaz meg az ige: szeretetben kell növekednünk, s ez a növekedés Krisztus felé történik.

"hogy Krisztus lakjon hit által a szívetekben a szeretetben meggyökerezve és megalapozva." - Efézusi levél 3, 17

„...képesek legyetek felfogni minden szenttel együtt: mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység” (18. vers). Krisztus szeretetének szélessége abban áll, hogy átfog, átölel minden embert. Hosszúsága azt jelenti, hogy nemzedékek hosszú során át népét Igéje és Lelke által kiválasztja, elhívja és megtartja. Mélységének értelme, hogy leszáll a legmélyebb szakadékba, hogy megkeresse és megmentse azt, aki elveszett. Magassága azt jelenti, hogy irgalma felhat az egekig, és mint főpapunk szüntelenül közbenjár értünk.

"Ezért vagyok én, Pál a Krisztus Jézus foglya értetek, pogányokért." - Efézusi levél 3, 1

„...a pogányok örököstársaink, velünk egy test, és velünk együtt részesek az ígéretben is Krisztus Jézusért az evangélium által” (6. vers). Isten minden népnek, mind a választottaknak, mind a pogányoknak megváltó Istene. Pálnak fedte fel ezt a titkot, s ő volt az eszköz a kezében, hogy az evangélium a pogányoknak is hirdettessék. Sok akadály, nyomorúság és üldöztetések ellenére is hirdette, hogy egyenjogúak és egyenrangúak a pogányok a zsidókkal, örököstársak, sőt egy test, s ugyanazon ígéret részesei.

"Mert általa van szabad utunk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához." - Efézusi levél 2, 18

„Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus” (20. vers). A keresztyén ember nem önmagáért és önmagában való ember, hanem beleépül Isten gyülekezetébe. A sarokkő az épület legfontosabb része, aki maga Jézus Krisztus, „akiben az egész épület egybeilleszkedik..., és akiben ti is együtt épültök Isten hajlékává” (21-22 versek). Jézus az alapkő, ezért lesz egyház az idők végeztéig. Így „élő kövekként” épülhetünk be a „lelki házba” (1Pt 2,5), amely otthont, védelmet és megtartatást kínál.

A kegyelem Isten ajándéka - igehirdetés

Bibliaolvasás:

"Reggel azért felkele Ezékiás király, és összegyűjté a város fejedelmeit, és felméne az Úr házába.

És vivének fel hét tulkot és hét kost, hét bárányt és hét bakot bűnért való áldozatra az országért, a szent hajlékért és Júdáért, és megparancsolá az Áron fiainak, a papoknak, hogy megáldozzák az Úr oltárán.

Megölék azért a tulkokat, és a papok azoknak véröket vévén, elhinték az oltárra; hasonlatosképpen megölvén a kosokat, elhinték azoknak véröket az oltárra; a bárányokat is megölvén, azoknak vérét az oltárra hinték.

Azután előhozák a bűnért való bakokat a király és a gyülekezet elé, és kezöket rájok tevék.

Minekutána a papok azokat megölték, bűnért való áldozást végeztek a vérökkel az oltáron, az egész Izráel megtisztulására; mert az egész Izráelért parancsolta vala a király az égőáldozatot és a bűnért való áldozatot.

És beállítá a Lévitákat az Úr házába cimbalmokkal, lantokkal és citerákkal Dávidnak és Gádnak a király prófétájának, és Nátán prófétának parancsolatja szerint; mert az Úrtól volt a parancs az ő prófétái által.

Előállának azért a Léviták a Dávid zengő szerszámaival; a papok is a trombitákkal.

És megparancsolá Ezékiás, hogy egészen égőáldozatot áldozzanak az oltáron. És mikor megkezdődött az áldozás ugyanakkor megkezdődött az Úrnak éneke is és a trombiták harsonája Dávidnak az Izráel királyának szerszámaival.

És az egész gyülekezet leborula, az énekesek énekelének, és a trombitások trombitálának mindaddig, míg az egészen égőáldozatnak vége lőn.

És amikor elvégezték az áldozatokat, a király és mindnyájan a vele valók leborulván arccal, imádkozának.

És megparancsolá Ezékiás király és a fejedelmek a Lévitáknak, hogy az Urat dícsérjék a Dávid és az Asáf próféta dicséreteivel; akik, mikor nagy örömmel dícsérték az Urat, meghajoltak és leborulának.

Azután szóla és monda Ezékiás: Most már felavattátok magatokat az Úrnak, azért jőjjetek, és hozzatok áldozatokat és dícsérő áldozatokat az Úr házában. És az egész gyülekezet hoza áldozatokat és dícsérő áldozatokat, és mindaz akit a szíve indított, egészen égőáldozatot.

És az égőáldozatra való barmok száma, amelyeket a gyülekezet hozott vala, ez volt: hetven tulok, száz kos, kétszáz bárány. Mindezek egészen égőáldozatul valának az Úrnak.

Azonkivül szenteltek az Úrnak hatszáz tulkot és háromezer juhot.

De mivel a papok kevesen valának, és nem győzték az áldozatokat mind megnyúzni, ezért az ő atyjokfiai, a Léviták segítségökre valának nékik mindaddig, míg azt a munkát elvégezék, és míg a többi papok magokat megszentelék; mert a Léviták igazabb szívűek valának a magok megszentelésében, mint a papok.

Az egészen égőáldozat is igen sok volt a hálaáldozatok kövérivel és az egészen égőáldozatokhoz való italáldozatokkal; és ekképpen helyreállíttatott az Úr házának szolgálata.

Örvendeze azért Ezékiás és ő vele az egész gyülekezet, hogy az Isten erre hajlandóvá tette a népet; mert hirtelen történt ez a dolog."

2 Krónikák 29, 20-36

Check this out on Chirbit

Alapige:

"Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez!"

Pál apostol Efézusbeliekhez írt levele 2, 8

"Mert kegyelemből nyertetek üdvösséget, hit által, és ez nem tőletek van, Isten ajándéka ez." - Efézusi levél 2, 8

„Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka” (8. vers). Egyedül hit által lehet miénk az üdvösség Isten mindenható kegyelmének következtében. Egyedül Istennek köszönhetem, hogy nem kell bűneim következtében elpusztulnom, hanem Jézus Krisztus áldozata által van üdvösségem. Nem cselekedeteim és érdemeim következtében, hanem Isten üdvözítő, ingyen kegyelmének köszönhetem megmentésemet s az örök életet.

"Királysága első esztendejében, az első hónapban kinyittatta az ÚR házának ajtóit, és fölújíttatta azokat." Krónikák második könyve 29, 3

Pál azért imádkozik, hogy a gyülekezet meglássa „milyen gazdag az ő örökségének dicsősége...” (Efézusi levél 1, 18 verse). Sok ehhez hasonló gyülekezetépítő imádságra lenne szükség. Ilyen imádsághoz azonban nemcsak Istennel kell szoros, bizalmi kapcsolatban élnünk, hanem ismernünk kell a testvérek életét, gyülekezeteink szolgálatait, a gyülekezetekre váró feladatokat, és mindenekfelett Isten mérhetetlen hatalmát felettünk. Pótoljuk hát a hiányosságainkat, hogy „imádságaink által” épülhessenek a gyülekezetek.

"Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól." - Efézusi levél 1, 2

Isten bennünket Krisztusban megáldott, „Krisztusban kiválasztott” (4. vers), Krisztusban fogadott fiaivá, Krisztus vére árán váltott meg, Krisztusban jegyzett el Szentlelkével. Ezért nincs és nem is lehet más közbenjáró Isten és ember között, csak Jézus Krisztus. Mi is magasztaljuk folyamatosan Istent Krisztusért, Jézusban adott kegyelméért!

"És mialatt áldotta őket, eltávolodott tőlük, és felvitetett a mennybe." - Lukács evangéliuma 24, 51

Akit nagypénteken gyászoltak, mert elvétetett tőlük, azt most leborulva imádták, mert „felvitetett a mennybe” (51. vers). Jézus imádatát nem hagyták abba, folytatták a templomban, a gyülekezetben, áldva az Istent megváltásukért, Jézus feltámasztásáért.