Te kövess engem! - óévbúcsúztató igehirdetés Vadászon

Alapige:

"Mikor aztán megebédelének, monda Jézus Simon Péternek: Simon, Jónának fia: jobban szeretsz-é engem ezeknél? Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy szeretlek téged! Monda néki: Legeltesd az én bárányaimat!

Monda néki ismét másodszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda néki: Őrizd az én juhaimat!

Monda néki harmadszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Megszomorodék Péter, hogy harmadszor is mondotta vala néki: Szeretsz-é engem? És monda néki: Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda néki Jézus: Legeltesd az én juhaimat!

Bizony, bizony mondom néked, amikor ifjabb valál, felövezéd magadat, és oda mégy vala, ahova akarád; mikor pedig megöregszel, kinyújtod a te kezedet és más övez fel téged, és oda visz, ahová nem akarod.

Ezt pedig azért mondá, hogy jelentse, milyen halállal dicsőíti majd meg az Istent. És ezt mondván, szóla néki: Kövess engem!

Péter pedig megfordulván, látja, hogy követi az a tanítvány, akit szeret vala Jézus, aki nyugodott is ama vacsora közben az ő kebelén és mondá: Uram! ki az, aki elárul téged?

Ezt látván Péter, monda Jézusnak: Uram, ez pedig mint lészen?

Monda néki Jézus: Ha akarom, hogy ő megmaradjon, amíg eljövök, mi közöd hozzá? Te kövess engem!

Kiméne azért e beszéd az atyafiak közé, hogy az a tanítvány nem hal meg: pedig Jézus nem mondta néki, hogy nem hal meg; hanem: Ha akarom, hogy ez megmaradjon, amíg eljövök, mi közöd hozzá?

Ez az a tanítvány, aki bizonyságot tesz ezekről, és aki megírta ezeket, és tudjuk, hogy az ő bizonyságtétele igaz.

De van sok egyéb is, amiket Jézus cselekedett vala, amelyek, ha egyenként megiratnának, azt vélem, hogy maga a világ sem foghatná be a könyveket, amelyeket írnának. Ámen."

János evangéliuma 21, 15-25

Check this out on Chirbit

Te kövess engem! - óévbúcsúztató igehirdetés Bélzerénden

Alapige:

"Mikor aztán megebédelének, monda Jézus Simon Péternek: Simon, Jónának fia: jobban szeretsz-é engem ezeknél? Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy szeretlek téged! Monda néki: Legeltesd az én bárányaimat!

Monda néki ismét másodszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda néki: Őrizd az én juhaimat!

Monda néki harmadszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Megszomorodék Péter, hogy harmadszor is mondotta vala néki: Szeretsz-é engem? És monda néki: Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda néki Jézus: Legeltesd az én juhaimat!

Bizony, bizony mondom néked, amikor ifjabb valál, felövezéd magadat, és oda mégy vala, ahova akarád; mikor pedig megöregszel, kinyújtod a te kezedet és más övez fel téged, és oda visz, ahová nem akarod.

Ezt pedig azért mondá, hogy jelentse, milyen halállal dicsőíti majd meg az Istent. És ezt mondván, szóla néki: Kövess engem!

Péter pedig megfordulván, látja, hogy követi az a tanítvány, akit szeret vala Jézus, aki nyugodott is ama vacsora közben az ő kebelén és mondá: Uram! ki az, aki elárul téged?

Ezt látván Péter, monda Jézusnak: Uram, ez pedig mint lészen?

Monda néki Jézus: Ha akarom, hogy ő megmaradjon, amíg eljövök, mi közöd hozzá? Te kövess engem!

Kiméne azért e beszéd az atyafiak közé, hogy az a tanítvány nem hal meg: pedig Jézus nem mondta néki, hogy nem hal meg; hanem: Ha akarom, hogy ez megmaradjon, amíg eljövök, mi közöd hozzá?

Ez az a tanítvány, aki bizonyságot tesz ezekről, és aki megírta ezeket, és tudjuk, hogy az ő bizonyságtétele igaz.

De van sok egyéb is, amiket Jézus cselekedett vala, amelyek, ha egyenként megiratnának, azt vélem, hogy maga a világ sem foghatná be a könyveket, amelyeket írnának. Ámen."

János evangéliuma 21, 15-25

Check this out on Chirbit

Igei útravaló: 2019. december 31., Kedd - Óév - Szilveszter

Bibliaolvasás: Jelenések 7, 1-8

A hetedik pecsét feltörése előtt mintegy felfüggesztett pillanatra János egy közbevetett látomás részese lesz. Az ötödik pecsét feltörésekor és a vértanúk panasza nyomán mennyei választ kapott a keresztyén hit legnehezebb kérdésére: „Meddig még?” Ezt kell ugyanis kérdeznünk, és erre kell választ remélnünk, hiszen a szenvedés és halál oka oly nyilvánvaló. Nem az a kérdés, hogy honnan a rossz, hanem az, hogy mikor ér véget! A válasz: amikor majd betelik a száma a szolgatársaknak és testvéreknek (6,11), vagy másképpen fogalmazva: amikor megtelik a ház a királyi menyegzőn (Lk 14,23). Most a mennyei istentiszteleten „népszámlálás” történik. Az Ószövetség tizenkét törzse és hozzájuk kapcsolva a megszámlálhatatlan sokaság együtt alkotja az örök Istent magasztaló üdvközösséget, akik a boldog színről színre látásban részesednek majd. Egyszerre olvasunk itt pontos (jelképes) számot, és hallunk megszámlálhatatlan sokaságról. A kettőnek mégis van egy belső kapcsolata. Ők az elpecsételtek, akik örök életre munkálkodnak, hogy elnyerjék azt a Fiútól, akit az Atya pecsételt el üdvözítőnek és megtartónak (Jn 6,27). Minden más elvész, az is, amiért a mögöttünk levő évben küszködtünk, ha mulandóért fáradoztunk. Az örökkévaló - ez a mi pecsétünk: ajándék és szent remény.

Most pedig szemeimmel látlak téged - vasárnapi igehirdetés Bélzerénden

Bibliaolvasás:

"Mikor pedig betöltek Mária tisztulásának napjai a Mózes törvénye szerint, felvivék őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak.

(Amint megiratott az Úr törvényében, hogy: Minden elsőszülött fiú az Úrnak szenteltessék),

És hogy áldozatot adjanak, aszerint amint megmondatott az Úr törvényében: Egy pár gerlicét, vagy két galambfiat.

És ímé vala Jeruzsálemben egy ember, akinek neve Simeon volt, és ez az ember igaz és istenfélő vala, aki várta az Izráel vigasztalását, és a Szent Lélek vala ő rajta.

És kijelentetett néki a Szent Lélek által, hogy addig halált nem lát, amíg meg nem látja az Úrnak Krisztusát.

És ő a Lélek indításából a templomba méne, és mikor a gyermek Jézust bevivék szülői, hogy ő érette a törvény szokása szerint cselekedjenek,

Akkor ő karjaiba vevé őt, és áldá az Istent, és monda:

Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben:

Mert látták az én szemeim a te üdvösségedet,

Amelyet készítettél minden népeknek szeme láttára;

Világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, az Izráelnek dicsőségére.

József pedig és az ő anyja csodálkozának azokon, amiket ő felőle mondottak.

És megáldá őket Simeon, és monda Máriának, az ő anyjának: Ímé ez vettetett sokaknak elestére és feltámadására az Izráelben; és jegyül, akinek sokan ellene mondanak;

Sőt a te lelkedet is általhatja az éles tőr; hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek.

És vala egy prófétaasszony, Anna, a Fánuel leánya, az Áser nemzetségéből (ez sok időt élt, miután az ő szűzességétől fogva hét esztendeig élt férjével,

És ez mintegy nyolcvannégy esztendős özvegy vala), aki nem távozék el a templomból, hanem bőjtölésekkel és imádkozásokkal szolgál vala éjjel és nappal.

Ez is ugyanazon órában oda állván, hálát adott az Úrnak, és szóla ő felőle mindeneknek, akik Jeruzsálemben a váltságot várták.

És mikor mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatérének Galileába, az ő városukba, Názáretbe.

A kis gyermek pedig növekedék, és erősödék lélekben, teljesedve bölcsességgel; és az Istennek kegyelme vala ő rajta."

Lukács evangéliuma 2, 22-40

Check this out on Chirbit

Alapige:

"Jób pedig felele az Úrnak, és monda:

Tudom, hogy te mindent megtehetsz, és senki téged el nem fordíthat attól, amit elgondoltál.

Ki az - mondod - aki gáncsolja az örök rendet tudatlanul? Megvallom azért, hogy nem értettem; csodadolgok ezek nékem, és fel nem foghatom.

Hallgass hát, kérlek, én hadd beszéljek; én kérdezlek, te pedig taníts meg engem!

Az én fülemnek hallásával hallottam felőled, most pedig szemeimmel látlak téged.

Ezért hibáztatom magam és bánkódom a porban és hamuban!"

Jób könyve 42, 1-6

Most pedig szemeimmel látlak téged - vasárnapi igehirdetés Vadászon

Bibliaolvasás:

"Mikor pedig betöltek Mária tisztulásának napjai a Mózes törvénye szerint, felvivék őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak.

(Amint megiratott az Úr törvényében, hogy: Minden elsőszülött fiú az Úrnak szenteltessék),

És hogy áldozatot adjanak, aszerint amint megmondatott az Úr törvényében: Egy pár gerlicét, vagy két galambfiat.

És ímé vala Jeruzsálemben egy ember, akinek neve Simeon volt, és ez az ember igaz és istenfélő vala, aki várta az Izráel vigasztalását, és a Szent Lélek vala ő rajta.

És kijelentetett néki a Szent Lélek által, hogy addig halált nem lát, amíg meg nem látja az Úrnak Krisztusát.

És ő a Lélek indításából a templomba méne, és mikor a gyermek Jézust bevivék szülői, hogy ő érette a törvény szokása szerint cselekedjenek,

Akkor ő karjaiba vevé őt, és áldá az Istent, és monda:

Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben:

Mert látták az én szemeim a te üdvösségedet,

Amelyet készítettél minden népeknek szeme láttára;

Világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, az Izráelnek dicsőségére.

József pedig és az ő anyja csodálkozának azokon, amiket ő felőle mondottak.

És megáldá őket Simeon, és monda Máriának, az ő anyjának: Ímé ez vettetett sokaknak elestére és feltámadására az Izráelben; és jegyül, akinek sokan ellene mondanak;

Sőt a te lelkedet is általhatja az éles tőr; hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek.

És vala egy prófétaasszony, Anna, a Fánuel leánya, az Áser nemzetségéből (ez sok időt élt, miután az ő szűzességétől fogva hét esztendeig élt férjével,

És ez mintegy nyolcvannégy esztendős özvegy vala), aki nem távozék el a templomból, hanem bőjtölésekkel és imádkozásokkal szolgál vala éjjel és nappal.

Ez is ugyanazon órában oda állván, hálát adott az Úrnak, és szóla ő felőle mindeneknek, akik Jeruzsálemben a váltságot várták.

És mikor mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatérének Galileába, az ő városukba, Názáretbe.

A kis gyermek pedig növekedék, és erősödék lélekben, teljesedve bölcsességgel; és az Istennek kegyelme vala ő rajta."

Lukács evangéliuma 2, 22-40

Check this out on Chirbit

Alapige:

"Jób pedig felele az Úrnak, és monda:

Tudom, hogy te mindent megtehetsz, és senki téged el nem fordíthat attól, amit elgondoltál.

Ki az - mondod - aki gáncsolja az örök rendet tudatlanul? Megvallom azért, hogy nem értettem; csodadolgok ezek nékem, és fel nem foghatom.

Hallgass hát, kérlek, én hadd beszéljek; én kérdezlek, te pedig taníts meg engem!

Az én fülemnek hallásával hallottam felőled, most pedig szemeimmel látlak téged.

Ezért hibáztatom magam és bánkódom a porban és hamuban!"

Jób könyve 42, 1-6

Igei útravaló: 2019. december 30., Hétfő - Annamária, Dávid, Zoárd

Bibliaolvasás: Jelenések 6, 9-17

A látomások rendje szerint a háború, a polgárháború, az éhínség és a halálos járványok borzalmait embertársaikkal sorsközösségben elszenvedik a Feltámadott gyermekei is, de mindezek közepette - sőt olykor felelőssé téve mindezekért (keresztyénellenes propaganda) - el kell szenvedniük az üldöztetést is Isten igéjéért és a rájuk bízott bizonyságtételért (Jelenések 6,9). Az ötödik pecsét feltörése után a vértanúk sürgető kiáltása hangzik fel egészen a mennyei trónusig, az „Ábelek” vére kiált igazságtételért, az isteni világkormányzás beálltáért. Ám tűrniük kell, mert még nem ért véget azok sora, akiknek az életét elveszik Krisztus beszédéért. Megrendüléssel olvassuk ezeket a szavakat, s olykor csüggedéssel. Mígnem feltöretik a hatodik pecsét is, amely azt mutatja, hogy miközben az ember halálos révületben zuhan bele az önpusztításba, és vak gyűlölettel üldözi Krisztus tanúit (rájuk ragasztván, hogy ők gyűlölik a világot), aközben a teremtett világ már előjelét adja a Bárány haragjának. A csillagok úgy hullanak alá, mint az éretlen fügék, ha szél rázza a fát, a végtelen szemhatár egybegöngyölődik, a Nap ragyogó fénye befeketedik - csupa képtelen ellentmondás; és a hatalmaskodók menekülőre fogják a dolgot. A Bárány haragja! Ez a legnagyobb ellentmondás mind közül, a mi szemünkben. De teljes vigasztalás tudni, hogy minden háborúságom és üldöztetésem közepette fölemelt fővel várhatom a mennyből azt a bírót, aki azelőtt értem Isten ítélőszéke előtt állt, és rólam minden kárhoztatást elvett (HK 52).

Igei útravaló: 2019. december 29., Vasárnap - Tamás, Tamara

Bibliaolvasás: Jelenések 6, 1-8

Ha az imént azért sírt a látnok, mert nem talált senkit, aki méltó lett volna a pecsétek felbontására, hogy a megírtak láthatóvá legyenek (Jelenések 5,4), most sírnia kell azért is, mert ő is részestárs a szenvedésben és tűrésben (Jelenések 1,9), és azért is, mert immár feltárulnak a történelem borzalmai. Az első négy pecsét feltörésével négy lovas tör a földre, háborút, anarchiát, éhínséget, járványokat hozva, pusztító erővel és megsemmisítő céllal. Az embervilág közösen szenvedi el ezeket a nyomorúságokat, melyeket éppen maga az ember hoz önnön fejére. Az íj, a kard, a felszerszámozott lovak (a ló és lovas többszörös erő), a mérleg (gazdasági hatalom), a mértékek (politikai hatalom), az alapvető életszükségletek manipulálása, vagyis a rablóháború, a bosszúhadjáratok, a hadigazdaság, az általános süllyedés, melyek következtében kultúrák, civilizációk, országok és nemzetek semmisülnek meg, külön-külön és együtt is olyan önátok, melyet újra és újra kimond önmaga fölött az istenkedő ember. Mindezt elszenvedik Krisztus gyermekei is, közösségben az embervilággal. Ezért imádkozunk minden emberért, beleértve a hatalmasokat is, hogy csendes és békés életet élhessünk (1Tim 2,1).

Igei útravaló: 2019. december 28., Szombat - Kamilla, Apor

Bibliaolvasás: Jelenések 5, 11-14

Ennek az időbe zárt világnak a töredékességében, menekülve a veszteség tragédiája elől, épp abba kapaszkodunk bele, amit Jézusnak kellene odaadnunk (Jelenések 5, 12). A mennyei valóság előíze, ha erőt kapunk ahhoz, hogy már itt a földön odaadjuk mindezt az Úrnak (Jelenések 5, 13). Legyen az odaadásunk hitünk bizonyságtétele!

Igei útravaló: 2019. december 27., Péntek - Karácsony harmadnapja - János

Bibliaolvasás: Jelenések 5, 1-10

Míg a mennyben mindenki számára egyértelmű (Jelenések 5, 4), hogy nincs méltó személy Jézuson kívül, addig itt, a földön a szentségünk, az eredményeink, az igazságaink látványos mutogatásával - szándékunk ellenére - épp azt érjük el, hogy az emberek Isten helyett a mi nagyszerűségünket kezdik el csodálni, dicsérni. Ám nem árt tudatosítanunk: egyedül Jézus méltó minden dicséretre (Jelenések 5, 9-10).

A szeretet fegyvere - Karácsonyi istentisztelet és úrvacsoraosztás Csermőn

Bibliaolvasás:

"És lőn azokban a napokban, Augusztus császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld összeirattassék.

Ez az összeírás először akkor történt, mikor Siriában Cirénius volt a helytartó.

Mennek vala azért mindenek, hogy beirattassanak, kiki a maga városába.

Felméne pedig József is Galileából, Názáret városából Júdeába, a Dávid városába, mely Bethlehemnek neveztetik, mivelhogy a Dávid házából és háznépe közül való volt;

Hogy beirattassék Máriával, aki néki jegyeztetett feleségül, és várandós vala.

És lőn, hogy mikor ott valának, betelének az ő szülésének napjai.

És szülé az ő elsőszülött fiát; és bepólyálá őt, és helyhezteté őt a jászolba, mivelhogy nem vala nékik helyök a vendégfogadó háznál.

Valának pedig pásztorok azon a vidéken, akik künn a mezőn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az ő nyájok mellett.

És ímé az Úrnak angyala hozzájok jöve, és az Úrnak dicsősége körülvevé őket: és nagy félelemmel megfélemlének.

És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen:

Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában.

Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban.

És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, akik az Istent dícsérik és ezt mondják vala:

Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!

És lőn, hogy mikor elmentek az angyalok ő tőlök a mennybe, mondának a pásztoremberek egymásnak: Menjünk el mind Bethlehemig, és lássuk meg e dolgot, amelyet az Úr megjelentett nékünk.

Elmenének azért sietséggel, és megtalálák Máriát és Józsefet, és a kis gyermeket, ki a jászolban fekszik vala.

És ezt látván, elhirdeték, ami nékik a gyermek felől mondatott vala.

És mindenek, akik hallák, elcsodálkozának azokon, amiket a pásztorok nékik mondottak.

Mária pedig mind ez ígéket megtartja, és szívében forgatja vala.

A pásztorok pedig visszatérének, dicsőítvén és dícsérvén az Istent mind azok felől, amiket hallottak és láttak, amint nékik megmondatott."

Lukács evangéliuma 2, 1-20

Check this out on Chirbit

Úrvacsora szereztetési igéje:

"Mert én az Úrtól vettem, amit néktek előtökbe is adtam: hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultaték, vette a kenyeret,

És hálákat adván, megtörte és ezt mondotta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.

Hasonlatosképpen a pohárt is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: E pohár amaz új testamentom az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.

Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljövend.

Azért aki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen.

Próbálja meg azért az ember magát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból,

Mert aki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét."

Pál apostol Korinthusbeliekhez írt első levele 11, 23-29

A szabadság fegyvere - Karácsony másodnapi istentisztelet Bélzerénden

Bibliaolvasás:

"Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme!

Mondja hát Izráel, hogy örökkévaló az ő kegyelme!

Mondja hát az Áron háza, hogy örökkévaló az ő kegyelme!

Mondják hát, akik félik az Urat, hogy örökkévaló az ő kegyelme!

Szükségemben segítségül hívám az Urat, meghallgatott és tágas térre tett engem az Úr.

Velem van az Úr, nem félek; mit árthat nékem ember?

Velem van az Úr az én segítőim közt, és nézni fogok az én gyűlölőimre.

Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni.

Jobb az Úrban bízni, mint főemberekben reménykedni.

Körülvettek engem mind a pogányok, de az Úr nevében elvesztém őket.

Körülvettek, bizony körülvettek engem, de az Úr nevében elvesztém őket.

Körülvettek engem, mint méhek; eloltattak, mint tövis-tűz, mert az Úr nevében elvesztém őket.

Igen taszítottál engem, hogy elessem; de az Úr megsegített engem.

Erősségem és énekem az Úr, és ő lőn nékem szabadulásul.

Vígasságnak és szabadulásnak szava van az igazak sátoraiban: Az Úrnak jobbkeze hatalmasan cselekedett!

Az Úrnak jobbkeze felmagasztaltatott; az Úrnak jobbkeze hatalmasan cselekedett!

Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úrnak cselekedeteit!

Keményen megostorozott engem az Úr; de nem adott át engem a halálnak."

Zsoltárok könyve 118, 1-18

Check this out on Chirbit

Alapige:

"A Jézus Krisztus születése pedig így vala: Mária, az ő anyja, eljegyeztetvén Józsefnek, mielőtt egybekeltek volna, viselősnek találtaték a Szent Lélektől.

József pedig, az ő férje, mivelhogy igaz ember vala és nem akará őt gyalázatba keverni, el akarta őt titkon bocsátani.

Mikor pedig ezeket magában elgondolta: ímé az Úrnak angyala álomban megjelenék néki, mondván: József, Dávidnak fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert ami benne fogantatott, a Szent Lélektől van az.

Szűl pedig fiat, és nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből.

Mindez pedig azért lőn, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott volt a próféta által, aki így szól:

Ímé a szűz fogan méhében és szűl fiat, és annak nevét Immanuelnek nevezik, ami azt jelenti: Velünk az Isten.

József pedig az álomból felserkenvén, úgy tőn, amint az Úr angyala parancsolta vala néki, és feleségét magához vevé.

És nem ismeré őt, míg meg nem szülé az ő elsőszülött fiát; és nevezé annak nevét Jézusnak."

Máté evangéliuma 1, 18-25

A szabadság fegyvere - Karácsony másodnapi istentisztelet Vadászon

Bibliaolvasás:

"Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme!

Mondja hát Izráel, hogy örökkévaló az ő kegyelme!

Mondja hát az Áron háza, hogy örökkévaló az ő kegyelme!

Mondják hát, akik félik az Urat, hogy örökkévaló az ő kegyelme!

Szükségemben segítségül hívám az Urat, meghallgatott és tágas térre tett engem az Úr.

Velem van az Úr, nem félek; mit árthat nékem ember?

Velem van az Úr az én segítőim közt, és nézni fogok az én gyűlölőimre.

Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni.

Jobb az Úrban bízni, mint főemberekben reménykedni.

Körülvettek engem mind a pogányok, de az Úr nevében elvesztém őket.

Körülvettek, bizony körülvettek engem, de az Úr nevében elvesztém őket.

Körülvettek engem, mint méhek; eloltattak, mint tövis-tűz, mert az Úr nevében elvesztém őket.

Igen taszítottál engem, hogy elessem; de az Úr megsegített engem.

Erősségem és énekem az Úr, és ő lőn nékem szabadulásul.

Vígasságnak és szabadulásnak szava van az igazak sátoraiban: Az Úrnak jobbkeze hatalmasan cselekedett!

Az Úrnak jobbkeze felmagasztaltatott; az Úrnak jobbkeze hatalmasan cselekedett!

Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úrnak cselekedeteit!

Keményen megostorozott engem az Úr; de nem adott át engem a halálnak."

Zsoltárok könyve 118, 1-18

Check this out on Chirbit

Alapige:

"A Jézus Krisztus születése pedig így vala: Mária, az ő anyja, eljegyeztetvén Józsefnek, mielőtt egybekeltek volna, viselősnek találtaték a Szent Lélektől.

József pedig, az ő férje, mivelhogy igaz ember vala és nem akará őt gyalázatba keverni, el akarta őt titkon bocsátani.

Mikor pedig ezeket magában elgondolta: ímé az Úrnak angyala álomban megjelenék néki, mondván: József, Dávidnak fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert ami benne fogantatott, a Szent Lélektől van az.

Szűl pedig fiat, és nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből.

Mindez pedig azért lőn, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott volt a próféta által, aki így szól:

Ímé a szűz fogan méhében és szűl fiat, és annak nevét Immanuelnek nevezik, ami azt jelenti: Velünk az Isten.

József pedig az álomból felserkenvén, úgy tőn, amint az Úr angyala parancsolta vala néki, és feleségét magához vevé.

És nem ismeré őt, míg meg nem szülé az ő elsőszülött fiát; és nevezé annak nevét Jézusnak."

Máté evangéliuma 1, 18-25

Igei útravaló: 2019. december 26., Csütörtök - Karácsony második napja - István

Bibliaolvasás: Jelenések 4, 1-11

Aki benne van Isten történetében, egyre világosabban látja, ahogy a világ története és Isten nagy terve összefonódik (Jelenések 4, 1). Mindkettő felett ő az Úr! Ennek az egyik legnyilvánvalóbb jele a karácsony csodája, amikor a menny és föld egy pillanatra összeér. Amikor az egyház őt látja szentnek, méltónak és dicsőnek (Jelenések 4, 8-11), akkor kerül a helyére. Mérhetetlen biztonság ez. Amikor az egyház azt teszi, ami a dolga, akkor is biztonságban van, ha az őt körbevevő fenyegetettség óriási.

Újjászületés fürdője - Karácsonyi igehirdetés és úrvacsoraosztás Bélzerénden

Bibliaolvasás:

"És lőn azokban a napokban, Augusztus császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld összeirattassék.

Ez az összeírás először akkor történt, mikor Siriában Cirénius volt a helytartó.

Mennek vala azért mindenek, hogy beirattassanak, kiki a maga városába.

Felméne pedig József is Galileából, Názáret városából Júdeába, a Dávid városába, mely Bethlehemnek neveztetik, mivelhogy a Dávid házából és háznépe közül való volt;

Hogy beirattassék Máriával, aki néki jegyeztetett feleségül, és várandós vala.

És lőn, hogy mikor ott valának, betelének az ő szülésének napjai.

És szülé az ő elsőszülött fiát; és bepólyálá őt, és helyhezteté őt a jászolba, mivelhogy nem vala nékik helyök a vendégfogadó háznál."

Lukács evangéliuma 2, 1-7

Check this out on Chirbit

Alapige:

"De mikor a mi megtartó Istenünknek jóvolta és az emberekhez való szeretete megjelent,

Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg minket az újjászületésnek fürdője és a Szent Lélek megújítása által,

Melyet kitöltött reánk bőséggel a mi megtartó Jézus Krisztusunk által;

Hogy az ő kegyelméből megigazulván, örökösök legyünk az örök élet reménysége szerint."

Titusz 3, 4-7

Úrvacsora szereztetési igéje:

"Mert én az Úrtól vettem, amit néktek előtökbe is adtam: hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultaték, vette a kenyeret,

És hálákat adván, megtörte és ezt mondotta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.

Hasonlatosképpen a pohárt is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: E pohár amaz új testamentom az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.

Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljövend.

Azért aki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen.

Próbálja meg azért az ember magát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból,

Mert aki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét."

Pál apostol Korinthusbeliekhez írt első levele 11, 23-29

Újjászületés fürdője - Karácsonyi igehirdetés és úrvacsoravétel Vadászon

Bibliaolvasás:

"És lőn azokban a napokban, Augusztus császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld összeirattassék.

Ez az összeírás először akkor történt, mikor Siriában Cirénius volt a helytartó.

Mennek vala azért mindenek, hogy beirattassanak, kiki a maga városába.

Felméne pedig József is Galileából, Názáret városából Júdeába, a Dávid városába, mely Bethlehemnek neveztetik, mivelhogy a Dávid házából és háznépe közül való volt;

Hogy beirattassék Máriával, aki néki jegyeztetett feleségül, és várandós vala.

És lőn, hogy mikor ott valának, betelének az ő szülésének napjai.

És szülé az ő elsőszülött fiát; és bepólyálá őt, és helyhezteté őt a jászolba, mivelhogy nem vala nékik helyök a vendégfogadó háznál."

Lukács evangéliuma 2, 1-7

Check this out on Chirbit

Alapige:

"De mikor a mi megtartó Istenünknek jóvolta és az emberekhez való szeretete megjelent,

Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg minket az újjászületésnek fürdője és a Szent Lélek megújítása által,

Melyet kitöltött reánk bőséggel a mi megtartó Jézus Krisztusunk által;

Hogy az ő kegyelméből megigazulván, örökösök legyünk az örök élet reménysége szerint."

Titusz 3, 4-7

Úrvacsora szereztetési igéje:

"Mert én az Úrtól vettem, amit néktek előtökbe is adtam: hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultaték, vette a kenyeret,

És hálákat adván, megtörte és ezt mondotta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.

Hasonlatosképpen a pohárt is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: E pohár amaz új testamentom az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.

Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljövend.

Azért aki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen.

Próbálja meg azért az ember magát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból,

Mert aki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét."

Pál apostol Korinthusbeliekhez írt első levele 11, 23-29

Menjünk el Betlehemig - Karácsonyesti igehirdetés Vadászon

Alapige:

"Valának pedig pásztorok azon a vidéken, akik künn a mezőn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az ő nyájok mellett.

És ímé az Úrnak angyala hozzájok jöve, és az Úrnak dicsősége körülvevé őket: és nagy félelemmel megfélemlének.

És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen:

Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában.

Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban.

És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, akik az Istent dícsérik és ezt mondják vala:

Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!

És lőn, hogy mikor elmentek az angyalok ő tőlök a mennybe, mondának a pásztoremberek egymásnak: Menjünk el mind Bethlehemig, és lássuk meg e dolgot, amelyet az Úr megjelentett nékünk."

Lukács evangéliuma 2, 8-15

Check this out on Chirbit

Menjünk el Betlehemig - Karácsonyesti igehirdetés Bélzerénden

Alapige:

"Valának pedig pásztorok azon a vidéken, akik künn a mezőn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az ő nyájok mellett.

És ímé az Úrnak angyala hozzájok jöve, és az Úrnak dicsősége körülvevé őket: és nagy félelemmel megfélemlének.

És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen:

Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában.

Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban.

És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, akik az Istent dícsérik és ezt mondják vala:

Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!

És lőn, hogy mikor elmentek az angyalok ő tőlök a mennybe, mondának a pásztoremberek egymásnak: Menjünk el mind Bethlehemig, és lássuk meg e dolgot, amelyet az Úr megjelentett nékünk."

Lukács evangéliuma 2, 8-15

Check this out on Chirbit