Igei útravaló: 2019. április 30., Kedd - Katalin, Kitti, Kata, Zsófia

Bibliaolvasás: Galata levél 2, 11-14

„...nem az evangélium igazságának megfelelő egyenes úton járnak...” (Galata levél 2, 14). Milyen nehéz a helyes és szükséges szembesítés a gyülekezetben! Ki teheti ki ellenében? Kinek van, és mi alapján jogosítványa? Nem lesz a vádlóból rövid időn belül vádlott? Pál lehetett volna szelídebb, diszkrétebb lelkigondozó? Félthette volna másképpen is az evangélium ügyét, mint hogy megszégyeníti a „tekintélyes” Pétert? „Boldog, akinek nem kell elítélnie önmagát abban, amit helyesel” (Róm 14,22). A megfeddett ember, aki alázattal elismerte, hogy vétett, képes érzékeny lélekkel felemelni szavát minden hamis út ellenében.

Igei útravaló: 2019. április 29., Hétfő - Péter, Tihamér, Roberta

Bibliaolvasás: Galata levél 2, 1-10

„Azután tizennégy esztendő múlva ismét felmentem Jeruzsálembe...” (Galata levél 2, 1). A korábbi találkozás óta Pál végigjárta első missziói útja állomásait, egyre mélyülő meggyőződéssel képviselte, hogy mindenkié az örömhír. Nincs előfeltétele, csupán a megnyert és megvallott hit. Nekünk ma már nehezen érthető a konfliktus, amely Pál és a jeruzsálemi atyák között támadt. Inkább így gondolkodhatunk: hisszük-e, hogy akik éppen most találnak rá a templomra, a gyülekezetre és a hitre, éppúgy kedvesek Isten szemében, mint mi, akiknek a családja talán már több nemzedék óta az egyház tagja?

Fehérvasárnap - igehirdetés Bélzerénden

Bibliaolvasás:

"Mikor azért estve vala, azon a napon, a hétnek első napján, és mikor az ajtók zárva valának, ahol egybegyűltek vala a tanítványok, a zsidóktól való félelem miatt, eljöve Jézus és megálla a középen, és monda nékik: Békesség néktek!

És ezt mondván, megmutatá nékik a kezeit és az oldalát. Örvendezének azért a tanítványok, hogy látják vala az Urat.

Ismét monda azért nékik Jézus: Békesség néktek! Amiként engem küldött vala az Atya, én is akképpen küldelek titeket.

És mikor ezt mondta, rájuk lehelle, és monda nékik: Vegyetek Szent Lelket:

Akiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak; akikéit megtartjátok, megtartatnak.

Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Kettősnek hívtak, nem vala ő velök, amikor eljött vala Jézus.

Mondának azért néki a többi tanítványok: Láttuk az Urat. Ő pedig monda nékik: Ha nem látom az ő kezein a szegek helyeit, és be nem bocsátom ujjaimat a szegek helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom az ő oldalába, semmiképpen el nem hiszem.

És nyolc nap múlva ismét benn valának az ő tanítványai, Tamás is ő velök. Noha az ajtó zárva vala, beméne Jézus, és megálla a középen és monda: Békesség néktek!

Azután monda Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet; és hozd ide a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba: és ne légy hitetlen, hanem hívő.

És felele Tamás és monda néki: Én Uram és én Istenem!

Monda néki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, akik nem látnak és hisznek.

Sok más jelt is mívelt ugyan Jézus az ő tanítványai előtt, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben;

Ezek pedig azért irattak meg, hogy higyjétek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek Fia, és hogy ezt hívén, életetek legyen az ő nevében."

János evangéliuma 20, 19-31

Check this out on Chirbit

Alapige:

"Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szűlt minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által,

Romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyekben van fenntartva számunkra,

Akiket Isten hatalma őriz hit által az idvességre, amely készen van, hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen.

Amelyben örvendeztek, noha most kissé, ha meg kell lenni, szomorkodtok különféle kísértések között,

Hogy a ti kipróbált hitetek, ami sokkal becsesebb a veszendő, de tűz által kipróbált aranynál, dícséretre, tisztességre és dicsőségre méltónak találtassék a Jézus Krisztus megjelenésekor.

Akit, noha nem láttatok, szerettek; akiben, noha most nem látjátok, de hisztek benne, kibeszélhetetlen és dicsőült örömmel örvendeztek:

Elérvén hitetek célját, a lélek idvességét."

Péter apostol közönséges 1. levele 1, 3-9

Fehérvasárnap - igehirdetés Vadászon

Bibliaolvasás:

"Mikor azért estve vala, azon a napon, a hétnek első napján, és mikor az ajtók zárva valának, ahol egybegyűltek vala a tanítványok, a zsidóktól való félelem miatt, eljöve Jézus és megálla a középen, és monda nékik: Békesség néktek!

És ezt mondván, megmutatá nékik a kezeit és az oldalát. Örvendezének azért a tanítványok, hogy látják vala az Urat.

Ismét monda azért nékik Jézus: Békesség néktek! Amiként engem küldött vala az Atya, én is akképpen küldelek titeket.

És mikor ezt mondta, rájuk lehelle, és monda nékik: Vegyetek Szent Lelket:

Akiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak; akikéit megtartjátok, megtartatnak.

Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Kettősnek hívtak, nem vala ő velök, amikor eljött vala Jézus.

Mondának azért néki a többi tanítványok: Láttuk az Urat. Ő pedig monda nékik: Ha nem látom az ő kezein a szegek helyeit, és be nem bocsátom ujjaimat a szegek helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom az ő oldalába, semmiképpen el nem hiszem.

És nyolc nap múlva ismét benn valának az ő tanítványai, Tamás is ő velök. Noha az ajtó zárva vala, beméne Jézus, és megálla a középen és monda: Békesség néktek!

Azután monda Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet; és hozd ide a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba: és ne légy hitetlen, hanem hívő.

És felele Tamás és monda néki: Én Uram és én Istenem!

Monda néki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, akik nem látnak és hisznek.

Sok más jelt is mívelt ugyan Jézus az ő tanítványai előtt, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben;

Ezek pedig azért irattak meg, hogy higyjétek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek Fia, és hogy ezt hívén, életetek legyen az ő nevében."

János evangéliuma 20, 19-31

Check this out on Chirbit

Alapige:

"Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szűlt minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által,

Romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyekben van fenntartva számunkra,

Akiket Isten hatalma őriz hit által az idvességre, amely készen van, hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen.

Amelyben örvendeztek, noha most kissé, ha meg kell lenni, szomorkodtok különféle kísértések között,

Hogy a ti kipróbált hitetek, ami sokkal becsesebb a veszendő, de tűz által kipróbált aranynál, dícséretre, tisztességre és dicsőségre méltónak találtassék a Jézus Krisztus megjelenésekor.

Akit, noha nem láttatok, szerettek; akiben, noha most nem látjátok, de hisztek benne, kibeszélhetetlen és dicsőült örömmel örvendeztek:

Elérvén hitetek célját, a lélek idvességét."

Péter apostol közönséges 1. levele 1, 3-9

Igei útravaló: 2019. április 28., Vasárnap - Valéria, Nimród

Bibliaolvasás: Galata levél 1, 10-24

„...nála maradtam tizenöt napig” (Galata levél 1, 18). Pál hosszan ír máshol nem olvasható életkörülményeiről. Pál megbecsüli Pétert, örül a tizenöt napos találkozásnak. Ilyen módon is időt szán arra, hogy megtérése után mindent újragondoljon. Fontos a tapasztaltabb apostol mellett töltött idő. Lelki, egymást segítő barátság formálódik közöttük. Vannak-e hasonló, felkereshető, támaszt nyújtó, megbecsült barátaink a gyülekezetben? Elmegyünk hozzájuk? Szánunk erre elég időt?Imádkozzunk a gyülekezetek hitvalló magatartásáért, hogy betölthessék küldetésüket, felmutassák az evangélium igazságát, és hogy szeretettel, de felelősséggel legyenek a „világ világossága”. 

Gyászjelentés: özv. Nagy Sándorné Gál Juliánna (71)

Virrasztási igeolvasás:

"De te, óh Istennek embere ... kövessed az igazságot, az istenfélelmet, a hitet, a szeretetet, a békességes tűrést, a szelídséget.

Harcold meg a hitnek szép harcát, nyerd el az örök életet, amelyre hívattattál, és szép vallástétellel vallást tettél sok bizonyság előtt.

Meghagyom néked Isten előtt, aki megelevenít mindeneket, és Krisztus Jézus előtt, aki bizonyságot tett Poncius Pilátus alatt ama szép vallástétellel,

Hogy tartsd meg a parancsolatot mocsoktalanul, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenéséig,

Amit a maga idejében megmutat ama boldog és egyedül hatalmas, a királyoknak Királya és az uraknak Ura,

Kié egyedül a halhatatlanság, aki hozzáférhetetlen világosságban lakozik; akit az emberek közül senki nem látott, sem nem láthat: akinek tisztesség és örökké való hatalom. Ámen."

1Timóteus 6, 11-16

Check this out on Chirbit

Temetési igehirdetés:

Check this out on Chirbit

Igei útravaló: 2019. április 27., Szombat - Zita, Gyöngyvér, Pintyő

Bibliaolvasás: Galata 1, 1-9

„...nem is emberek által...” (Galata 1, 1) - kapta elhívását Pál apostol, mint ahogy a későbbi tanítványok, és mi sem. Hanem a megfeszített és feltámadott Jézus Krisztus és az ő Atyja, a mi mennyei Atyánk által. A születésünket megelőző kegyelmi kiválasztás ténye (Jer 1,5) bátorítson bennünket saját hivatásunk és küldetésünk hűséges betöltésére.

Igei útravaló: 2019. április 26., Péntek - Ervin, Boglárka

Bibliaolvasás: János evangéliuma 21, 20-25

„...hát vele mi lesz?” (János evangéliuma 21, 21) - kérdezte Péter Jézustól a szeretett tanítvánnyal kapcsolatban. Jó, ha törődünk egymással, és felelősséget érzünk lelki testvéreinkért. Ha viszont olyan valakiről van szó, akinek egész lényét Krisztus feléje irányuló szeretete határozza meg, akkor nyugodtak lehetünk felőle. Az Úr irányítja, őt követi, és Mesterünk nekünk is azt mondja: „Te kövess engem!” (János evangéliuma 21, 22).

Igei útravaló: 2019. április 25., Csütörtök - Márk, Márkus, Kevin, Keán

Bibliaolvasás: János evangéliuma 21, 15-19

„Szeretsz-e engem?” (János evangéliuma 21, 17) - kérdezi Jézus Pétertől, de nemcsak tőle, hanem tőlünk is. Kérdése eszünkbe juttatja gyávaságainkat, kishitűségünket, hűtlenségeinket, tagadásainkat; azaz bűnismeretre és a bűn miatti megszomorodásra segít. Ha mi is megvalljuk: „Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy szeretlek téged” (János evangéliuma 21, 17) - akkor feloldozást és feladatot is kapunk tőle, hogy általa megerősítve szolgáljunk az ő nyája, az anyaszentegyház közösségében.

Igei útravaló: 2019. április 24., Szerda - György, Györgyi, Debóra

Bibliaolvasás: János evangéliuma 21, 1-14

„...ismét megjelent Jézus...” (János evangéliuma 21, 1) a Tibériás-tengernél, azaz a Galileai-tónál. Tanítványai először nem ismerték fel. Jézus megszólítja őket, és amikor szavának engedelmeskednek, és megtelik a hálójuk, már tudják, hogy ő az. Nekünk, mai tanítványoknak is megjelenik az Úr, olykor mi sem ismerjük fel, de szavára - az igére - figyelve ma is megtapasztalhatjuk áldását, és hiteles bizonyságtevői lehetünk megváltó és üdvözítő szeretetének.

Igei útravaló: 2019. április 23., Kedd - Béla, Adalbert

Bibliaolvasás: János evangéliuma 20, 30-31

E két rövid bibliai vers szerint az első tanítványok Jézusnak sok csodáját láthatták, élhették át, megtapasztalva az ő „onnan felülről való” erejét. Ezeknek a csodálatos krisztusi jeleknek egy része megíratott és megőriztetett a mi számunkra is, mégpedig azért, hogy mi is higgyük: Jézus a várva várt Messiás, Isten egyszülött Fia (Mt 16,16), aki az egyetlen igazi megoldás mindenre. Ezt a jó hírt adjuk tovább, hogy velünk együtt egyre többen nyerjék el - a benne való hit által - az életet. Az igazi, teljes életet, már itt e földön az üdvösséget.

Örvendezz, örvendezz minden nép - húsvéthétfői istentisztelet Bélzerénden

Bibliaolvasás:

"Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.

Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk.

Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk.

Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára.

Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál diadalra.

Halál! hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad?

A halál fullánkja pedig a bűn; a bűn ereje pedig a törvény.

De hála az Istennek, aki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által.

Azért szerelmes atyámfiai erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban."

1Korintus 15, 50-58

Check this out on Chirbit

Alapige:

"És szerez a seregek Ura minden népeknek e hegyen lakodalmat kövér eledelekből, lakodalmat erős borból; velős, kövér eledelekből, megtisztult erős borból;

S elveszi e hegyen a fátyolt, mely beboríta minden népeket, és a takarót, mely befödött vala minden népségeket;

Elveszti a halált örökre, és letörli az Úr Isten a könyhullatást minden orcáról: és népe gyalázatát eltávolítja az egész földről; mert az Úr szólott.

És szólnak ama napon: Ímé Istenünk, akit mi vártunk és aki megtart minket; ez az Úr, akit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk szabadításában!"

Ésaiás könyve 25, 6-9

Örvendezz, örvendezz minden nép - húsvéthétfői istentisztelet Vadászon

Bibliaolvasás:

"Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.

Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk.

Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk.

Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára.

Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál diadalra.

Halál! hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad?

A halál fullánkja pedig a bűn; a bűn ereje pedig a törvény.

De hála az Istennek, aki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által.

Azért szerelmes atyámfiai erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban."

1Korintus 15, 50-58

Check this out on Chirbit

Alapige:

"És szerez a seregek Ura minden népeknek e hegyen lakodalmat kövér eledelekből, lakodalmat erős borból; velős, kövér eledelekből, megtisztult erős borból;

S elveszi e hegyen a fátyolt, mely beboríta minden népeket, és a takarót, mely befödött vala minden népségeket;

Elveszti a halált örökre, és letörli az Úr Isten a könyhullatást minden orcáról: és népe gyalázatát eltávolítja az egész földről; mert az Úr szólott.

És szólnak ama napon: Ímé Istenünk, akit mi vártunk és aki megtart minket; ez az Úr, akit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk szabadításában!"

Ésaiás könyve 25, 6-9

Igei útravaló: 2019. április 22., Húsvéthétfő - Csilla, Noémi

Bibliaolvasás: János evangéliuma 20, 19-29

„Békesség nektek! Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket” (János evangéliuma 20, 21). A zárt ajtók ellenére belépő Jézus köszönti így összegyülekezett tanítványait, és megbízza őket küldetéssel, apostolsággal. Saját munkájának folytatását bízza rájuk. Amit ott és akkor mondott tanítványainak, az nekünk, mai tanítványainak is szól. Ennek a feladatnak az elvégzéséhez kevés a mi erőnk egyéni és közösségi vonatkozásban egyaránt, de Szentlelke által segít, és velünk van az Úr „a világ végezetéig” (Mt 28,20).

Az emmausi úton - húsvétvasárnapi igehirdetés és úrvacsoraosztás Csermőn

Bibliaolvasás:

"A hétnek első napján pedig kora reggel a sírhoz menének, vivén az elkészített fűszerszámokat, és némely más asszonyok is velök.

És a követ a sírról elhengerítve találák.

És mikor bementek, nem találák az Úr Jézus testét.

És lőn, hogy mikor ők e felett megdöbbenének, ímé két férfiú álla melléjök fényes öltözetben:

És mikor ők megrémülvén a földre hajták orcájokat, azok mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élőt?

Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt néktek, még mikor Galileában volt,

Mondván: Szükség az ember Fiának átadatni a bűnös emberek kezébe, és megfeszíttetni, és harmadnapon feltámadni.

Megemlékezének azért az ő szavairól.

És visszatérvén a sírtól, elmondák mindezeket a tizenegynek, és mind a többieknek.

Valának pedig Mária Magdaléna, és Johanna, és a Jakab anyja Mária, és egyéb asszonyok ő velök, akik ezeket mondák az apostoloknak.

De az ő szavuk csak üres beszédnek látszék azok előtt; és nem hivének nékik.

Péter azonban felkelvén elfuta a sírhoz, és behajolván látá, hogy csak a lepedők vannak ott; és elméne, magában csodálkozván e dolgon.

És ímé azok közül ketten mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtől hatvan futamatnyira vala, melynek neve vala Emmaus.

És beszélgetének magok közt mindazokról, amik történtek.

És lőn, hogy amint beszélgetének és egymástól kérdezősködének, maga Jézus hozzájok menvén, velök együtt megy vala az úton.

De az ő szemeik visszatartóztatának, hogy őt meg ne ismerjék.

Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, amelyeket egymással váltotok jártotokban? és miért vagytok szomorú ábrázattal?

Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy-é jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod minémű dolgok lettek abban e napokon?

És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki: amelyek esének a Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten előtt és az egész nép előtt:

És mimódon adák őt a főpapok és a mi főembereink halálos ítéletre, és megfeszíték őt.

Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, aki meg fogja váltani az Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek.

Hanem valami közülünk való asszonyok is megdöbbentettek minket, kik jó reggel a sírnál valának;

És mikor nem találták az ő testét, haza jöttek, mondván, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt mondják, hogy ő él.

És azok közül némelyek, kik velünk valának, elmenének a sírhoz, és úgy találák, amint az asszonyok is mondták; őt pedig nem látták."

Lukács evangéliuma 24, 1-24

Check this out on Chirbit

Alapige:

"És ő monda nékik: Óh balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhivésére, amiket a próféták szóltak!

Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe?"

Lukács evangéliuma 24, 25-26

Úrvacsora szereztetési igéje:

"Mert én az Úrtól vettem, amit néktek előtökbe is adtam: hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultaték, vette a kenyeret,

És hálákat adván, megtörte és ezt mondotta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.

Hasonlatosképpen a pohárt is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: E pohár amaz új testamentom az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.

Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljövend.

Azért aki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen.

Próbálja meg azért az ember magát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból,

Mert aki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét."

Pál apostol Korinthusbeliekhez írt első levele 11, 23-29

Az emmausi úton - húsvétvasárnapi igehirdetés és úrvacsoraosztás Bélzerénden

Bibliaolvasás:

"A hétnek első napján pedig kora reggel a sírhoz menének, vivén az elkészített fűszerszámokat, és némely más asszonyok is velök.

És a követ a sírról elhengerítve találák.

És mikor bementek, nem találák az Úr Jézus testét.

És lőn, hogy mikor ők e felett megdöbbenének, ímé két férfiú álla melléjök fényes öltözetben:

És mikor ők megrémülvén a földre hajták orcájokat, azok mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élőt?

Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt néktek, még mikor Galileában volt,

Mondván: Szükség az ember Fiának átadatni a bűnös emberek kezébe, és megfeszíttetni, és harmadnapon feltámadni.

Megemlékezének azért az ő szavairól.

És visszatérvén a sírtól, elmondák mindezeket a tizenegynek, és mind a többieknek.

Valának pedig Mária Magdaléna, és Johanna, és a Jakab anyja Mária, és egyéb asszonyok ő velök, akik ezeket mondák az apostoloknak.

De az ő szavuk csak üres beszédnek látszék azok előtt; és nem hivének nékik.

Péter azonban felkelvén elfuta a sírhoz, és behajolván látá, hogy csak a lepedők vannak ott; és elméne, magában csodálkozván e dolgon.

És ímé azok közül ketten mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtől hatvan futamatnyira vala, melynek neve vala Emmaus.

És beszélgetének magok közt mindazokról, amik történtek.

És lőn, hogy amint beszélgetének és egymástól kérdezősködének, maga Jézus hozzájok menvén, velök együtt megy vala az úton.

De az ő szemeik visszatartóztatának, hogy őt meg ne ismerjék.

Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, amelyeket egymással váltotok jártotokban? és miért vagytok szomorú ábrázattal?

Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy-é jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod minémű dolgok lettek abban e napokon?

És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki: amelyek esének a Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten előtt és az egész nép előtt:

És mimódon adák őt a főpapok és a mi főembereink halálos ítéletre, és megfeszíték őt.

Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, aki meg fogja váltani az Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek.

Hanem valami közülünk való asszonyok is megdöbbentettek minket, kik jó reggel a sírnál valának;

És mikor nem találták az ő testét, haza jöttek, mondván, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt mondják, hogy ő él.

És azok közül némelyek, kik velünk valának, elmenének a sírhoz, és úgy találák, amint az asszonyok is mondták; őt pedig nem látták."

Lukács evangéliuma 24, 1-24

Check this out on Chirbit

Alapige:

"És ő monda nékik: Óh balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhivésére, amiket a próféták szóltak!

Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe?"

Lukács evangéliuma 24, 25-26

Úrvacsora szereztetési igéje:

"Mert én az Úrtól vettem, amit néktek előtökbe is adtam: hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultaték, vette a kenyeret,

És hálákat adván, megtörte és ezt mondotta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.

Hasonlatosképpen a pohárt is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: E pohár amaz új testamentom az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.

Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljövend.

Azért aki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen.

Próbálja meg azért az ember magát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból,

Mert aki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét."

Pál apostol Korinthusbeliekhez írt első levele 11, 23-29

Az emmausi úton - húsvétvasárnapi igehirdetés és úrvacsoraosztás Vadászon

Bibliaolvasás:

"A hétnek első napján pedig kora reggel a sírhoz menének, vivén az elkészített fűszerszámokat, és némely más asszonyok is velök.

És a követ a sírról elhengerítve találák.

És mikor bementek, nem találák az Úr Jézus testét.

És lőn, hogy mikor ők e felett megdöbbenének, ímé két férfiú álla melléjök fényes öltözetben:

És mikor ők megrémülvén a földre hajták orcájokat, azok mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élőt?

Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt néktek, még mikor Galileában volt,

Mondván: Szükség az ember Fiának átadatni a bűnös emberek kezébe, és megfeszíttetni, és harmadnapon feltámadni.

Megemlékezének azért az ő szavairól.

És visszatérvén a sírtól, elmondák mindezeket a tizenegynek, és mind a többieknek.

Valának pedig Mária Magdaléna, és Johanna, és a Jakab anyja Mária, és egyéb asszonyok ő velök, akik ezeket mondák az apostoloknak.

De az ő szavuk csak üres beszédnek látszék azok előtt; és nem hivének nékik.

Péter azonban felkelvén elfuta a sírhoz, és behajolván látá, hogy csak a lepedők vannak ott; és elméne, magában csodálkozván e dolgon.

És ímé azok közül ketten mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtől hatvan futamatnyira vala, melynek neve vala Emmaus.

És beszélgetének magok közt mindazokról, amik történtek.

És lőn, hogy amint beszélgetének és egymástól kérdezősködének, maga Jézus hozzájok menvén, velök együtt megy vala az úton.

De az ő szemeik visszatartóztatának, hogy őt meg ne ismerjék.

Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, amelyeket egymással váltotok jártotokban? és miért vagytok szomorú ábrázattal?

Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy-é jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod minémű dolgok lettek abban e napokon?

És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki: amelyek esének a Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten előtt és az egész nép előtt:

És mimódon adák őt a főpapok és a mi főembereink halálos ítéletre, és megfeszíték őt.

Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, aki meg fogja váltani az Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek.

Hanem valami közülünk való asszonyok is megdöbbentettek minket, kik jó reggel a sírnál valának;

És mikor nem találták az ő testét, haza jöttek, mondván, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt mondják, hogy ő él.

És azok közül némelyek, kik velünk valának, elmenének a sírhoz, és úgy találák, amint az asszonyok is mondták; őt pedig nem látták."

Lukács evangéliuma 24, 1-24

Check this out on Chirbit

Alapige:

"És ő monda nékik: Óh balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhivésére, amiket a próféták szóltak!

Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe?"

Lukács evangéliuma 24, 25-26

Úrvacsora szereztetési igéje:

"Mert én az Úrtól vettem, amit néktek előtökbe is adtam: hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultaték, vette a kenyeret,

És hálákat adván, megtörte és ezt mondotta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.

Hasonlatosképpen a pohárt is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: E pohár amaz új testamentom az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.

Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljövend.

Azért aki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen.

Próbálja meg azért az ember magát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból,

Mert aki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét."

Pál apostol Korinthusbeliekhez írt első levele 11, 23-29

Breaking news: Krisztus feltámadt! Krisztus valóban feltámadt!

Most kaptuk a hírt: Különös dolog történt hajnalban Jeruzsálem külvárosában, Kiküldött tudósítónk, Lukács jelenti:

A názáreti Jézus, akit sokan Mesternek neveznek sírja üres. Asszonyok indultak el, még sötétben, hogy az ünnep elmúltával bekenjék elhunyt hozzátartozójuk testét, azonban a temetőkertben a sziklasír előtt nem elhengerítve találták a követ. A sírnál két idegen férfi azt közölte velük, hogy nincs már ott az elhunyt, mert feltámadt. Mint emlékezetes, Jézus maga mondta, hogy neki meg kell feszíttetnie és fel kell támadnia. Az asszonyok elmondták a Mester tanítványainak is a hírt, de azok nem hittek nekik. Erre az első tanítvány, Simon, akit Péternek is neveznek, maga is elment a sírhoz. Tudósítónknak azt nyilatkozta: "Benéztem a sírba, és valóban csak a lepedők vannak ott."

(Lukács evangelista, Jeruzsálem, Nyitott templom blog)

A Lukács által tudósított eseményt ma délelőtt  11 órakor Vadászon, 13 órakor Bélzerénden és 16 órakor Csermőn úrvacsoraosztással egybekötött istentiszteleten, holnap pedig ugyanebben az időpontban ünnepi istentiszteletek alkalmain ünnepeljük. 

Szeretettel várunk mindenkit! 

Áldott feltámadásünnepet kívánunk!

Igei útravaló: 2019. április 21., Húsvétvasárnap - Konrád, Zsombor, Anzelm

Bibliaolvasás: János evangéliuma 20, 1-18

„Jézus nevén szólította...” (János evangéliuma 20, 16) a magdalai Máriát, aki miután hajnalban látta, hogy Jézus nincs a sírban, ezt hírül adta Péternek és Jánosnak. Majd rohant vissza a temetőbe, ahol találkozott a Feltámadottal, de nem ismerte fel addig, amíg ő a nevén nem szólította. Esetében szó szerint beteljesedett a prófécia: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ézs 43,1). A bűneset (1Móz 3) miatt sokan hibáztatták az első nőt, aki engedve a kígyónak, szakított a tiltott fáról, evett annak gyümölcséből, és megkínálta vele a férjét is. Mai igeszakaszunkban megtörténik a női nem teljes rehabilitációja. Az ősi kígyót legyőző Messiás egy nőnek jelenik meg először, és egy nőre bízza először a húsvéti örömhír továbbadását. „Krisztus feltámadott... örvendezzünk vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk” (MRÉ 236).

Jónás imája - bűnbánati igehirdetés Vadászon

Alapige:

"Az Úr pedig egy nagy halat rendelt, hogy benyelje Jónást. És lőn Jónás a halnak gyomrában három nap és három éjjel.

És könyörge Jónás az Úrnak, az ő Istenének a halnak gyomrából.

És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol torkából sikolték és meghallád az én szómat.

Mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a víz; örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam!

És én mondám: Elvettettem a te szemeid elől; vajha láthatnám még szentséged templomát!

Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hinár szövődött fejemre.

A hegyek alapjáig sülyedtem alá; bezáródtak a föld závárjai felettem örökre! Mindazáltal kiemelted éltemet a mulásból, oh Uram, Istenem!

Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem te hozzád, a te szentséged templomába.

Akik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat;

De én hálaadó szóval áldozom néked; megadom, amit fogadtam. Az Úré a szabadítás.

És szóla az Úr a halnak, és kiveté Jónást a szárazra."

Jónás könyve 2, 1-11

Check this out on Chirbit

Jónás imája - bűnbánati igehirdetés Bélzerénden

Alapige:

"Az Úr pedig egy nagy halat rendelt, hogy benyelje Jónást. És lőn Jónás a halnak gyomrában három nap és három éjjel.

És könyörge Jónás az Úrnak, az ő Istenének a halnak gyomrából.

És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol torkából sikolték és meghallád az én szómat.

Mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a víz; örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam!

És én mondám: Elvettettem a te szemeid elől; vajha láthatnám még szentséged templomát!

Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hinár szövődött fejemre.

A hegyek alapjáig sülyedtem alá; bezáródtak a föld závárjai felettem örökre! Mindazáltal kiemelted éltemet a mulásból, oh Uram, Istenem!

Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem te hozzád, a te szentséged templomába.

Akik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat;

De én hálaadó szóval áldozom néked; megadom, amit fogadtam. Az Úré a szabadítás.

És szóla az Úr a halnak, és kiveté Jónást a szárazra."

Jónás könyve 2, 1-11

Check this out on Chirbit

Igei útravaló: 2019. április 20., Szombat - Tivadar, Odett, Tihamér

Bibliaolvasás: János evangéliuma 19, 31-42

A mi Urunk, Jézus Krisztus halála nem tévedés volt. Nem „üzemi baleset”. Isten előre kijelentett terve teljesedett be. A Sátán nem tudta megakadályozni ezt. Így kellett történnie a mi megváltásunkért! Bízz Jézus Krisztusban, és meglátod, hogy Isten nem téved. Nézz arra, akit megfeszítettek, és kérj erőt azt tenni, amit most rád bízott. Ahogy Arimátiai József és Nikodémus is tette, amit tennie kellett. Soha ne csüggedj el: nagyszombat után húsvét jött! Uradat nem lehet sírba zárni, ő győzött a halál felett is!

"Bizony, Istennek Fia vala ez!" - bűnbánati istentisztelet Vadászon

Alapige:

"Akkor megfeszítének vele együtt két latrot, egyiket jobbkéz felől, és a másikat balkéz felől.

Az arramenők pedig szidalmazzák vala őt, fejüket hajtogatván.

És ezt mondván: Te, ki lerontod a templomot és harmadnapra fölépíted, szabadítsd meg magadat; ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!

Hasonlóképpen a főpapok is csúfolódván az írástudókkal és a vénekkel egyetemben, ezt mondják vala:

Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk néki.

Bízott az Istenben; mentse meg most őt, ha akarja; mert azt mondta: Isten Fia vagyok.

Akiket vele együtt feszítének meg, a latrok is ugyanazt hányják vala szemére.

Hat órától kezdve pedig sötétség lőn mind az egész földön, kilenc óráig.

Kilenc óra körül pedig nagy fenszóval kiálta Jézus, mondván: ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?

Némelyek pedig az ott állók közül, amint ezt hallák, mondának: Illést hívja ez.

És egy közülök azonnal oda futamodván, egy szivacsot vőn, és megtöltvén ecettel és egy nádszálra tűzvén, inni ád vala néki.

A többiek pedig ezt mondják vala: Hagyd el, lássuk eljő-é Illés, hogy megszabadítsa őt?

Jézus pedig ismét nagy fenszóval kiáltván, kiadá lelkét.

És ímé a templom kárpítja fölétől aljáig ketté hasada; és a föld megindula, és a kősziklák megrepedezének;

És a sírok megnyílának, és sok elhúnyt szentnek teste föltámada.

És kijövén a sírokból a Jézus föltámadása után, bementek a szent városba, és sokaknak megjelenének.

A százados pedig és akik ő vele őrizték vala Jézust, látván a földindulást és amik történtek vala, igen megrémülének, mondván: Bizony, Istennek Fia vala ez!"

Máté evangéliuma 27, 38-54

Check this out on Chirbit

"Bizony, Istennek Fia vala ez!" - bűnbánati istentisztelet Bélzerénden

Alapige:

"Akkor megfeszítének vele együtt két latrot, egyiket jobbkéz felől, és a másikat balkéz felől.

Az arramenők pedig szidalmazzák vala őt, fejüket hajtogatván.

És ezt mondván: Te, ki lerontod a templomot és harmadnapra fölépíted, szabadítsd meg magadat; ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!

Hasonlóképpen a főpapok is csúfolódván az írástudókkal és a vénekkel egyetemben, ezt mondják vala:

Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk néki.

Bízott az Istenben; mentse meg most őt, ha akarja; mert azt mondta: Isten Fia vagyok.

Akiket vele együtt feszítének meg, a latrok is ugyanazt hányják vala szemére.

Hat órától kezdve pedig sötétség lőn mind az egész földön, kilenc óráig.

Kilenc óra körül pedig nagy fenszóval kiálta Jézus, mondván: ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?

Némelyek pedig az ott állók közül, amint ezt hallák, mondának: Illést hívja ez.

És egy közülök azonnal oda futamodván, egy szivacsot vőn, és megtöltvén ecettel és egy nádszálra tűzvén, inni ád vala néki.

A többiek pedig ezt mondják vala: Hagyd el, lássuk eljő-é Illés, hogy megszabadítsa őt?

Jézus pedig ismét nagy fenszóval kiáltván, kiadá lelkét.

És ímé a templom kárpítja fölétől aljáig ketté hasada; és a föld megindula, és a kősziklák megrepedezének;

És a sírok megnyílának, és sok elhúnyt szentnek teste föltámada.

És kijövén a sírokból a Jézus föltámadása után, bementek a szent városba, és sokaknak megjelenének.

A százados pedig és akik ő vele őrizték vala Jézust, látván a földindulást és amik történtek vala, igen megrémülének, mondván: Bizony, Istennek Fia vala ez!"

Máté evangéliuma 27, 38-54

Check this out on Chirbit

Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön - nagypénteki igehirdetés Bélzerénden

Bibliaolvasás:

"Mikor ezeket mondta vala Jézus, kiméne az ő tanítványaival együtt túl a Kedron patakán, ahol egy kert vala, amelybe bemenének ő és az ő tanítványai.

Ismeré pedig azt a helyet Júdás is, aki őt elárulja vala; mivelhogy gyakorta ott gyűlt egybe Jézus az ő tanítványaival.

Júdás azért magához vevén a katonai csapatot, és a papi fejedelmektől és farizeusoktól szolgákat, oda méne fáklyákkal, lámpásokkal és fegyverekkel.

Jézus azért tudván mindazt, ami reá következendő vala, előre méne, és monda azoknak: Kit kerestek?

Felelének néki: A názáreti Jézust. Monda nékik Jézus: Én vagyok. Ott állt pedig ő velök Júdás is, aki elárulta őt.

Mikor azért azt mondá nékik, hogy: Én vagyok; hátra vonulának és földre esének.

Ismét megkérdezé azért őket: Kit kerestek? És azok mondának: A názáreti Jézust.

Felele Jézus: Mondtam néktek, hogy én vagyok az. Azért, ha engem kerestek, ezeket bocsássátok el;

Hogy beteljesüljön a beszéd, amelyet mondott: Azok közül, akiket nékem adtál, senkit sem vesztettem el.

Simon Péter pedig, akinek szablyája vala, kirántá azt, és megüté a főpap szolgáját, és levágá annak jobb fülét. A szolga neve pedig Málkus vala.

Monda azért Jézus Péternek: Tedd hüvelyébe a te szablyádat; avagy nem kell-é kiinnom a pohárt, amelyet az Atya adott nékem?

A csapat azért és az ezredes és a zsidók szolgái megfogák Jézust, és megkötözék őt,

És vivék őt először Annáshoz; mert ipa vala ez Kajafásnak, aki abban az esztendőben főpap vala.

Kajafás pedig az vala, aki tanácsolta vala a zsidóknak, hogy jobb, hogy egy ember vesszen el a népért.

Simon Péter pedig, és egy másik tanítvány követi vala Jézust. Ez a tanítvány pedig ismerős vala a főpappal, és beméne Jézussal együtt a főpap udvarába,

Péter pedig kívül áll vala az ajtónál. Kiméne azért ama másik tanítvány, aki a főpappal ismerős vala, és szóla az ajtóőrzőnek, és bevivé Pétert.

Szóla azért Péterhez az ajtóőrző leány: Nemde, te is ez ember tanítványai közül való vagy? Monda ő: Nem vagyok.

A szolgák pedig és a poroszlók ott állnak vala, szítván a tüzet, mivelhogy hűvös vala, és melegszenek vala. Ott áll vala pedig Péter is ő velök együtt, és melegszik vala.

A főpap azért kérdezé Jézust az ő tanítványai felől, és az ő tudománya felől.

Felele néki Jézus: Én nyilván szólottam a világnak, én mindenkor tanítottam a zsinagógában és a templomban, ahol a zsidók mindenünnen összegyülekeznek; és titkon semmit sem szólottam.

Mit kérdesz engem? Kérdezd azokat, akik hallották, mit szóltam nékik: ímé ők tudják, amiket nékik szólottam.

Mikor pedig ő ezeket mondja vala, egy a poroszlók közül, aki ott áll vala, arcul üté Jézust, mondván: így felelsz-é a főpapnak?

Felele néki Jézus: Ha gonoszul szóltam, tégy bizonyságot a gonoszságról; ha pedig jól, miért versz engem?

Elküldé őt Annás megkötözve Kajafáshoz, a főpaphoz.

Simon Péter pedig ott áll vala és melegszik vala. Mondának azért néki: Nemde, te is ennek a tanítványai közül való vagy? Megtagadá ő, és monda: Nem vagyok.

Monda egy a főpap szolgái közül, rokona annak, akinek a fülét Péter levágta: Nem láttalak-e én téged ő vele együtt a kertben?

Ismét megtagadá azért Péter; és a kakas azonnal megszólala.

Vivék azért Jézust Kajafástól a törvényházba. Vala pedig reggel. És ők nem menének be a törvényházba, hogy meg ne fertőztessenek, hanem hogy megehessék a husvétibárányt.

Kiméne azért Pilátus ő hozzájok, és monda: Micsoda vádat hoztok fel ez ember ellen?

Felelének és mondának néki: Ha gonosztevő nem volna ez, nem adtuk volna őt a te kezedbe.

Monda azért nékik Pilátus: Vigyétek el őt ti, és ítéljétek meg őt a ti törvényeitek szerint. Mondának azért néki a zsidók: Nékünk senkit sem szabad megölnünk;

Hogy beteljesedjék a Jézus szava, amelyet monda, amikor jelenti vala, hogy milyen halállal kell majd meghalnia.

Ismét beméne azért Pilátus a törvényházba, és szólítja vala Jézust, és monda néki: Te vagy a Zsidók királya?

Felele néki Jézus: Magadtól mondod-é te ezt, vagy mások beszélték néked én felőlem?

Felele Pilátus: Avagy zsidó vagyok-e én? A te néped és a papifejedelmek adtak téged az én kezembe: mit cselekedtél?

Felele Jézus: Az én országom nem e világból való. Ha e világból való volna az én országom, az én szolgáim vitézkednének, hogy át ne adassam a zsidóknak. Ámde az én országom nem innen való.

Monda azért néki Pilátus: Király vagy-é hát te csakugyan? Felele Jézus: Te mondod, hogy én király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat az én szómra.

Monda néki Pilátus: Micsoda az igazság? És amint ezt mondá, újra kiméne a zsidókhoz, és monda nékik: Én nem találok benne semmi bűnt.

Szokás pedig az nálatok, hogy elbocsássak néktek egyet a husvétünnepen: akarjátok-é azért, hogy elbocsássam néktek a zsidók királyát?

Kiáltának azért viszont mindnyájan, mondván: Nem ezt, hanem Barabbást. Ez a Barabbás pedig tolvaj vala.

Akkor azért előfogá Pilátus Jézust, és megostoroztatá.

És a vitézek tövisből koronát fonván, a fejére tevék, és bíbor köntöst adának reá,

És mondának: Üdvöz légy zsidók királya! És arcul csapdossák vala őt.

Majd ismét kiméne Pilátus, és monda nékik: Ímé kihozom őt néktek, hogy értsétek meg, hogy nem találok benne semmi bűnt.

Kiméne azért Jézus a töviskoronát és a bíbor köntöst viselve. És monda nékik Pilátus: Ímhol az ember!

Mikor azért látják vala őt a papifejedelmek és a szolgák, kiáltozának, mondván: Feszítsd meg, feszítsd meg! Monda nékik Pilátus: Vigyétek el őt ti és feszítsétek meg, mert én nem találok bűnt ő benne.

Felelének néki a zsidók: Nékünk törvényünk van, és a mi törvényünk szerint meg kell halnia, mivelhogy Isten Fiává tette magát.

Mikor pedig ezt a beszédet hallotta Pilátus, még inkább megrémül vala;

És ismét beméne a törvényházba, és szóla Jézusnak: Honnét való vagy te? De Jézus nem felelt néki.

Monda azért néki Pilátus: Nékem nem szólsz-é? Nem tudod-é, hogy hatalmam van arra, hogy megfeszítselek, és hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak?

Felele Jézus: Semmi hatalmad sem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna néked: nagyobb bűne van azért annak, aki a te kezedbe adott engem.

Ettől fogva igyekszik vala Pilátus őt szabadon bocsátani; de a zsidók kiáltozának, mondván: Ha ezt szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja; valaki magát királylyá teszi, ellene mond a császárnak!

Pilátus azért, amikor hallja vala e beszédet, kihozá Jézust, és űle a törvénytevő székbe azon a helyen, amelyet Kőpadolatnak hívtak, zsidóul pedig Gabbathának.

Vala pedig a husvét péntekje; és mintegy hat óra. És monda a zsidóknak: Ímhol a ti királyotok!

Azok pedig kiáltoznak vala: Vidd el, vidd el, feszítsd meg őt! Monda nékik Pilátus: A ti királyotokat feszítsem meg? Felelének a papifejedelmek: Nem királyunk van, hanem császárunk!

Akkor azért nékik adá őt, hogy megfeszíttessék. Átvevék azért Jézust és elvivék.

És emelvén az ő keresztfáját, méne az úgynevezett Koponya helyére, amelyet héberül Golgothának hívnak:

Ahol megfeszíték őt, és ő vele más kettőt, egyfelől, és másfelől, középen pedig Jézust.

Pilátus pedig címet is íra, és feltevé a keresztfára. Ez vala pedig az írás: A NÁZÁRETI JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA.

Sokan olvasák azért e címet a zsidók közül; mivelhogy közel vala a városhoz az a hely, ahol Jézus megfeszíttetett vala: és héberül, görögül és latinul vala az írva.

Mondának azért Pilátusnak a zsidók papifejedelmei: Ne írd: A zsidók királya; hanem ahogy ő mondotta: A zsidók királya vagyok.

Felele Pilátus: amit megírtam, megírtam.

A vitézek azért, mikor megfeszítették Jézust, vevék az ő ruháit, és négy részre oszták, egy részt mindenik vitéznek, és a köntösét. A köntös pedig varrástalan vala, felülről mindvégig szövött.

Mondának azért egymásnak: Ezt ne hasogassuk el, hanem vessünk sorsot reá, kié legyen. Hogy beteljesedjék az írás, amely ezt mondja: Megosztoztak ruháimon, és a köntösömre sorsot vetettek. A vitézek tehát ezeket művelék.

A Jézus keresztje alatt pedig ott állottak vala az ő anyja, és az ő anyjának nőtestvére; Mária, a Kleopás felesége, és Mária Magdaléna.

Jézus azért, mikor látja vala, hogy ott áll az ő anyja és az a tanítvány, akit szeret vala, monda az ő anyjának: Asszony, ímhol a te fiad!

Azután monda a tanítványnak: Ímhol a te anyád! És ettől az órától magához fogadá azt az a tanítvány.

Ezután tudván Jézus, hogy immár minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az írás, monda: Szomjúhozom.

Vala pedig ott egy ecettel teli edény. Azok azért szivacsot töltvén meg ecettel, és izsópra tévén azt, oda vivék az ő szájához.

Mikor azért elvette Jézus az ecetet, monda: Elvégeztetett! És lehajtván fejét, kibocsátá lelkét.

A zsidók pedig, hogy a testek szombaton át a keresztfán ne maradjanak, miután péntek vala, (mert annak a szombatnak napja nagy nap vala) kérék Pilátust, hogy törjék meg azoknak lábszárait és vegyék le őket.

Eljövének azért a vitézek, és megtörék az elsőnek lábszárait és a másikét is, aki ő vele együtt feszíttetett meg;

Mikor pedig Jézushoz érének és látják vala, hogy ő már halott, nem törék meg az ő lábszárait;

Hanem egy a vitézek közül dárdával döfé meg az ő oldalát, és azonnal vér és víz jöve ki abból.

És aki látta, bizonyságot tett, és igaz az ő tanúbizonysága; és az tudja, hogy ő igazat mond, hogy ti is higyjetek.

Mert azért lettek ezek, hogy beteljesedjék az írás: Az ő csontja meg ne törettessék.

Másutt ismét így szól az írás: Néznek majd arra, akit általszegeztek.

Ezek után pedig kéré Pilátust az arimathiai József (aki a Jézus tanítványa vala, de csak titokban, a zsidóktól való félelem miatt), hogy levehesse a Jézus testét. És megengedé Pilátus. Elméne azért és levevé a Jézus testét.

Eljöve pedig Nikodémus is (aki éjszaka ment vala először Jézushoz), hozván mirhából és áloéból való kenetet, mintegy száz fontot.

Vevék azért a Jézus testét, és begöngyölgeték azt lepedőkbe illatos szerekkel együtt, amint a zsidóknál szokás temetni.

Azon a helyen pedig, ahol megfeszítteték, vala egy kert, és a kertben egy új sír, amelybe még senki sem helyheztetett vala.

A zsidók péntekje miatt azért, mivelhogy az a sír közel vala, abba helyhezteték Jézust."

János evangéliuma 18, 1 - 19, 42

Check this out on Chirbit

Alapige:

"Felele Jézus: Semmi hatalmad sem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna néked!"

János evangéliuma 19, 11a