"Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, amelyeket cselekedett...
Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében;
Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, amelyeket mutatott nékik.
Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Coán mezején.
Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt.
Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában.
Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből.
Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:
Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;
És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint.
És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?
Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének?
Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;
Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében,
És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.
És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.
Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget,
Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;
És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.
És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül.
Evének azért és igen megelégedének, és amit kivántak, azt hozá nékik.
Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:
Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül sokakat megöle, és Izráelnek ifjait levágá;
Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban.
Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.
Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.
És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok;
És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.
De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez;
Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását."
Zsoltárok könyve 78, 4 és 10-38
Alapige:
"Bizony, bizony mondom néktek: Aki én bennem hisz, örök élete van annak.
Én vagyok az életnek kenyere.
A ti atyáitok a mannát ették a pusztában, és meghaltak.
Ez az a kenyér, amely a mennyből szállott alá, hogy kiki egyék belőle és meg ne haljon.
Én vagyok amaz élő kenyér, amely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, amelyet én adok, az én testem, amelyet én adok a világ életéért."
János evangéliuma 6, 47-52






































