A vadászi műemléktemplom rövid története
A templom a falu déli részén helyezkedik el, a Leveles ér jobb partján. Területe 299 m, hossza 24,80 m, szélessége pedig 8,20 m. A templomhajó magassága 8m, míg a toronyé 31 m; a falak 1-1,20 m vastagok.
A templom nyugatra néz és egyetlen épületből áll. A nyugati oldalon található az épület jelenleg legrégebbi része, a torony. Alatta van a bejárat, míg a keleti oldalon található a templomhajó. Ugyancsak a keleti oldalon, annak déli oldalán található egy fedett bejárat, a Cintorony. A templomhajó és a torony különböző időpontban épültek, ez könnyen észrevehető a téglák állagáról. A bejárat mindkét oldalán egy-egy támpillér található, közötte pedig egy csúcsíves formában festett freskó látható mind a mai napig. A bejárat felett, az épület oldalán a régi párkányzat egy darabját találjuk, innen állapíthatjuk meg, hogy régi román stílus szerint épült. Barcsa János A Tiszántúli ev. ref. egyházkerület története c. munkájában a vadászi templomot a tamásdai csonka toronnyal együtt szintén román stílű műemlékként említi meg.
A régészek szerint az Árpád korban épült. A pontos dátumot nem ismerjük, de feltételezik, hogy a templomot a XI.-XIII. század folyamán emelték őseink. Természetesen katolikus templom volt és II. András király egyik adománylevelében (1214) úgy említik az egyházközséget, mint ahol virágzó egyházi tevékenység folyik. (Rácz K.: Arad és Zaránd vármegye története, 263.old.)
A reformáció a XVI. században éri el a Körösköz területeit. Valószínű, hogy a falu ezekben az években tér át a református vallásra. Ezekben az időkben a falu egyébként a Gyulai vár fennhatósága alá tartozott. A templomot 1589-1591 között pedig, a török uralom alatt, várként használták. 1609-ben már a nagyszalontai Toldi István tulajdona lett. 1626-ban a falu is elpusztult és lakosai elmenekültek, a feltételezések szerint ekkor pusztult el a tetőzet is. 1669-ben a csatári Zsinaton Szegedi Ferencet (Franciscus Szegedi) ordinálták az egyházközségbe. A legnagyobb pusztulást 1680-1690 között és a kuruc szabadságharc alatt szenvedte el a templom, ekkor ugyanis nagyobb részét teljesen lerombolták. A lakosság az Apakeri (apák ere?!) ere partján fekvő, Sárrétre menekült. Az egyházközség egy dokumentuma szerint 1712-ben térnek vissza a faluba. Ekkor kezdenek hozzá, Deák Péter lelkész irányításával, a templom és a falu újjáépítésének. 1774-ben és 1768-ben a templomhajót kelet fele meghosszabbítják és a szűk ablakokat nagyobbakra cserélik.
A mennyezetet nem hagyták meg eredeti formájában, hanem 1810-ben barokk stílusú kazettás mennyezetet építettek 1871-ben a zsindelytetőt is kicserélik és a toronyra órát is szerelnek. A századforduló után többször is végeznek javításokat (1928, 1938, 1951, 1957, 1961, 1962), ezek közül az utolsó a legjelentősebb. A templom épületének külső és belső felújítása 2006-ban történt a hívek adományából.
A Freskó
1590-ben, amikor a falu lakossága református hitre tért, a templom belsejében található freskókat elpusztították. Egyedül a “poticus” freskója maradt meg. A képet 1878-ban Romer Floris régész fedezte fel újra és restauráltatta. A feltételezések szerint Kolozsvári Tamás munkája, aki a XIV. században tevékenykedett. A freskó Krisztus keresztrefeszítését ábrázolja. A felhasznált színek sötét és tompa árnyalata jól érzékelteti a nagypénteki esemény tragédiáját, így mi is könnyedén átérezhetjük azt.
A freskó ma is jól látható, jelenleg restaurálás alatt áll.